X. RÉSZ

Héy! Szép, napsütéses napot mindenkinek! :) Meghoztam volna, a tizedik részt.. Jó olvasást, és ne felejts el nyomot hagyni magad után :*


Reggel a  nap sugaraira kelltem. Megdörzsöltem a szemem, majd a hátamra fordultam. Mikey még mélyen aludt, a keze pedig a hasamon pihent. A haja kócos volt, az arcára pedig egy kis nyál száradt. A takarója a földön volt, így kissé ügyetlenül, de rá ráncigáltam a sajátom. Felszenvedtem a nadrágom, de a pólóval nem volt kedvem szórakozni most. Kivettem a párna alól a telefont, a cigim a kezembe vettem, majd halkan kimentem a szobából. Szinte osonva mentem az ajtóig, hogy felne keltsek valakit, majd kiléptem azon. Az ató elött lévő lépcsőre leültem, majd egy cigit vettem a számba és meggyújtottam. Az idő kissé hűs volt, és a szél is fújt, de nem zavart. Jól esett ez a kicsit csípős hideg. Elszívtam a cigimet, majd egy kicsit még az ajtóban ültem. Jó volt egy kicsit kettesben lenni a gondolataimmal. Meddig kell elhúzni ezt az egészet Michallel? Mikorra felejtem el Calumot? Hiányzik a csókja, mégha oly keveset is kaptam. Hiányzik az ölelése... Még az a viszonyunk is hiányzik, ami akkor volt, mikor nem tudtunk semmit arról, hogy hogyan érzünk egymás iránt. Megromlott a kapcsolatunk... Nem beszélünk annyit, nincsenek meg a beszólásai felém, amiket persze csak vicc gyanánt szánt. Nem ölel meg köszönés képpen, nem érdeklődik, hogy mi van velem. Lehet, hogy ő el is felejtett engem? Csak ennyit jelentettem neki? Vagy elhitte, hogy szeretem Mikeyt, és lemondott rólam? Csak a kérdések sokasága újból. Sóhajtottam egyet, majd halkan vissza siettem Mikey szobájába. Ugyan úgy feküdt, mint mikor kimentem. Vissza feküdtem mellé és, hogy elég legyen kettőnknek a takaró, hozzá bújtam. Kissé mocorgott, majd ahogy megfordult, pont átölelt a kezével, mire elmosolyodtam. A haját piszkáltam egy kicsit, és az arcát fürkésztem. Aranyos mikor alszik... Olyan nyugodt. Az oldalamra fordultam, majd a jobb kezem az oldalamra raktam, de az eleje az ő oldalán volt. Valamit álmodhat, mert néha elmosolyodik. A haját továbbra is piszkáltam, majd egy fél óra mulva kissé mocorogni kezdett újból, de most ki nyitotta a szemeit is.
- Jó reggelt... - mosolygott rám, de a keze továbbra is átkarolt.
- Neked is. - mosolyogtam vissza.
- Hogy aludtál? - kotort el egy tincset az arcomból.
- Jól. - bólintottam.
- Kezed? - pillantott a gipszemre.
- Nem fáj. - ráztam meg a fejem.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikelt az ágyból. Elővett egy melegítő nadrágot, majd magára kapta azt. - Éhes vagy? - kérdezte, miközben a tükre elött igazgatta a haját.
- Kicsit. - ültem fel.
- Tükörtojás jó lesz? - turt a hajába még egyszer, majd felém fordult.
- Tökéletes. - mosolyogtam.
- Akkor gyere. - biccentett a fejével az ajtó felé, mire kipattantam az ágyból és követni kezdtem. Előre engedett, majd behajtotta az ajtót maga után, és megfogta a bal kezem, és össze kulcsolta ujjainkat. A konyhába érve elengedte azt, én egy székre ültem ő pedig neki látott tojást sütni.
- Mikor akarsz haza menni? - kérdezte, a gáztűzhely elött állva.
- Ennyire el akarsz küldeni? - húztam az agyát.
- Honnan tudtad? Amúgy nem. - nevette el magát.
- Helyes. - nevettem én is.
- Amúgy azért kérdem, hogy mikorra készüljek el. - pillantott hátra a válla fölött.
- Miért kéne addigra kész lenned? - vontam fel a jobb szemöldököm.
- Mert elmegyünk fagyizni, majd hozzátok. - mosolygott.
- Ohh... - mosolyogtam. - Nem kell miattam fáradnod. - kotortam a fülem mögé a hajam.
- De igen. - zárta el a gáztűzhelyet. Elő vett két tányért, majd az egyikre három, a másikra négy tojást rakott. Vett elő még kenyeret, paradicsomot, paprikát, két villát, és egy kést. Lerakta elém az egyik tányért, amin három tojás volt, egy szelet kenyeret és egy villát.
- Kérsz valamelyikből? - kérdezte a zöldségeket megmosva.
- Nem, köszi. - ráztam meg a fejem.
- Na... - ült le mellém. - Össze szeletelem. Tudom, hogy szereted mindkettőt. - mosolygott, mire szeletelni is kezdte a paradicsomot.
- Jól tudod, és köszi. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Semmiség. - mosolyodott el. A szeletelt zöldségeket egy kistálba rakta nekem, majd enni kezdtünk. Az evészetem fél óráig tartott, mivel nem tudtam rendesen enni bal kézzel. Miután befejeztem én is az evést, mgnéztük a Project X-et, majd egy kicsit beszélgetünk még.
- Menjünk? - kérdezte a szemeimbe nézve.
- Mennyi az idő? - kérdeztem vissza.
- Fél egy. - nézett a fali órájára.
- Akkor menjünk. - bólintottam.
- Tíz perc és kész vagyok. - csókolt meg, majd a fürdő felé sietett. Egy ideig csak bámultam magam elé, mert meglepett ez a csók. Miért csókolt meg? Úgy volt, hogy csak mások elött kell, akkor miért csókolt meg? Mindegy... Megráztam a fejem, majd mivel nincs kedvem átvenni a pólót a sajátomra, így betürtem a derekát. Így nem tűnik olyan nagynak már. Felvettem a kockás ingem rá, majd felvettem a cipőm is. Mire az ajtóhoz értem, addigra már Mikey készen várt ott.
- Kész vagy? - nézett végig rajtam. - A pólóm! - nézett a pólóra, majd a szemembe, mire elnevette magát.
- Te adtad. - öltöttem rá a nyelvem.
- Jól van, nem baj. - mosolygott rám, majd kinyitotta elöttem az ajtót. Amint kiléptem a küszöbön, utánnam sietett, majd bezárta az ajtót, mivel nem volt senki sem otthon. A kulcsot a zsebébe vágta, majd megigazította a farmeringjének az ujját, és megfogta a kezem.
- Hova menjjünk? - mosolygott rám.
- Nekem mindegy, szerintem az összes közeli fagyizó ugyan olyan. - vontam vállat.
- Rendben, akkor abba megyünk, amelyik útba esik. Megfelel? - mosolygott rám.
- Tökéletes. - mosolyogtam, mire elindultunk. A fagyizóig vezető utat csendben töltöttük, majd mikor a fagyizóhóz értünk, akkor jöttem rá, hogy melyik fagyizó ez. Szeretek ebbe a fagyizóba járni, mert itt jó a kiszolgálás, és finom is a fagyi. Belépve az üzletbe, alig volt bent pár ember. A pulthoz léptünk, mire egy kis idő után valaki oda állt. Nem tudom ki volt az, mivel a fagyik kötöttek le, hogy milyet vegyek.
- Sziasztok! - hallottam egy kissé ismerős hangot, majd ahogy felkaptam a fejem, megpillantottam Aaront.
- Hát te? - mosolyodtam el.
- Nyári munka. - vont vállat mosolyogva.
- Ismeritek egymást? - ráncolta a homlokát Mikey.
- Ja igen, ő Aaron, Aaron, ő Mikey. - mutattam rájuk, miközben a nevüket mondtam.
- Ja, szóval te lennél Aaron. - mondta Mikey, miközben kezet ráztak.
- Te pedig Michael. Pár napja még kék hajad volt, ugye? - húzta össze a szemöldökét Aaron.
- Igen. - bólintott Mikey.
- Akkor tudom ki vagy. A barátja. - mosolygott Aaron. - Na, de mit kértek? - sóhajtott egy mosollyal az arcán. Mikey a fagyikat kezdte nézni, majd rám nézett.
- Milyet kérsz? - mosolygott.
- Raffaellosat és nuttelásat. - mosolyogtam, mire Aaron bólintott és a tölcsérbe is tette az említett fagyikat.
- Én egy sárgadinnyéset, narancsosat, citrom söröset. - mosolygott Mikey, majd Aaron oda adta a fagyikat, Mikey pedig fizetett.
- Majd találkozunk, szia! - mosolyogtam Aaronra, miközben elindultunk.
- Okés, sziasztok! - intett Aaron.
- Helló! - intett Mikey, majd kiléptünk az ajtón. Átkarolta a vállamat, majd úgy tettük meg a maradék utat.
- Majd beszélni szeretnék veled... - mondta kicsit zavartan Mikey, mikor megette a fagyiját.
- Miről? - néztem rá kérdően.
- Majd.. - sóhajtott.
- Rendben. - mosolyogtam. Olyan tíz perc séta mulva a házunk elött álltunk. Útközben egy cigit is elszívtam, még mielött ide értünk volna. Beléptünk az ajtón, majd levettük a cipőinket.
- Megjöttünk! - kiáltottam el magam, miközben megfogtam Mikey kezét.
- Nappali! - kiáltott Rob, mire a nappali felé indultunk Michaellel. Belépve oda Rob-ot és néhány haverját pillantottam meg.
- Őő... Sziasztok. - köszöntem. - Anyuék? - néztem Robra.
- Helló. - köszönt Mikey is.
- Azt hittem, hogy szivatás, hogy eltörted a kezed. - nevette el magát.
- Szerintem is rohadt vicces, hogy két drót van benne. Inkább válaszolj. - mondtam közönyösen.
- Nem tudom. Azt mondták, hogy majd este, vagy holnap jönnek haza. - vont vállat. - Amúgy nagyon fáj? - érdeklődött a kezemről.
- Már nem. - ráztam meg a fejem.
- Mettől van begipszelve? - kelt fel a kanapéról, majd elém lépett. Nem nagyon látni, hogy mettől van a gipsz, mivel a kockás ing eltakarja, ami alapból lezser. Levettem a jobb kezemről az inget, hogy lássa az egész gipszet.
- Kurva szar... Csak a vállam tudom mozgatni. - húztam el a számat.
- Az szép... Meddig lesz rajtad? - nézett kissé aggódóan.
- Öt hét... Aztán egy hétig kötni, majd kiveszik a drótokat. - sóhajtottam.
- Az szép... - nézett végig a kezemen.
- Megfogok halni ez idő alatt... - nevettem egy kicsit.
- Ki lehet bírni. - vont vállat.
- A gipsz nem nagyon zavar, csak az, hogy nem deszkázhatok hat hétig, öt hétig pedig gitározni sem gitározhatok. Majd csesztetlek téged. - nevettem egy kicsit.
- Azt próbáld meg. - nevetett ő is. - Kértek piát? - bökött a nappaliban lévő asztalra, amin volt vodka, whiskey, thequila és még sok fajta alkoholos ital.
- Jöhet. - mosolyogtam.
- Felőlem. - vont vállat Mikey, majd leültünk az egyik kanapéra.
- Amúgy, Chris, Thomas, Sid és Matt. - mutatta sorba a haverjait. A Matt névre oda kaptam a tekintetem a srác felé, akire mutatott. Nem lehet, hogy ő az... Nem! Jóban van Robbal? Soha nem volt még itt. - Ő a hugom, Cecilia, és Michael. - mutatott rám, majd Mikeyre.
- Inkább Cec... - a fali órára néztem, ami negyed kettőt mutatott. - Jesszus, ennyi az idő?! Nekem dolgom van... - próbáltam valami okot keresni, hogy ne kelljen itt maradnom. Minden kedvem elment tölle, amint megpillantottam Mattet.
- Mi dolgod van? - nézett rám Rob, a szemöldökét ráncolva.
- Valami... - keltem fel a kanapéról, majd megfogtam Mikey kezét és magam után kezdtem húzni. Felsiettem a lépcsőn, majd a szobámba belépve bezártam az ajtót.
- Mi a baj? - tette a kezeit a derekamra.
- Miért van itt? - néztem a szemeibe.
- Kicsoda? - rázta meg a fejét értetlenül.
- Matt.. - nyeltem egy nagyot.
- Mi van vele?
- Randiztam vele... Lis miatt mentem csak el. Épp haza indultunk, mikor a kocsijába akart rángatni, mivel azt mondtam, hogy inkább gyalog mennék... Ha nem jött volna pont arra Cal, akkor belesem merek gondolni, hogy mit tett volna velem... - hadartam el röviden, és tömören.
- Hogy mi?! Kinyírom! - nyult a kulcsért, de elkaptam a kezét.
- Ezt nehogy elmond bárkinek! Főleg ne Robnak! Hagyd... - néztem a szemeibe kérően.
- De csak mert te kérsz rá... - sóhajtott, majd végig simította az arcom.
- Köszönöm. - fújtam ki a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartok.
- Bántott? - nézett végig rajtam aggódóan.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Szerencséje. Ha csak a közeledbe megy, azonnal szólj nekem! Rendben? - csúsztatta kezeit újra a derekamra.
- Rendben. - bólintottam.
- Amúgy, semmi dolgod, igaz? - kérdezte, miközben leültünk az ágyra.
- Igaz. - mosolyodtam el egy kicsit.
- Akkor tudunk beszélni most? - kezdte tördelni a kezeit.
- Rá érek. - ültem fel török üllésbe.
- Hol is kezdjem... - vakarta meg a tarkóját. - Na szóval.. - sóhajtott. - Ugye azt beszéltük meg, hogy semmit nem érzünk egymás iránt, meg csak színészkedünk... - fogta meg a kezem, mire bólintottam. - Az van, hogy... Nem akarok színészkedni... Én komolyan veled akarok lenni. Beléd szerettem. Amikor megpuszilsz, vagy megcsókolsz, akár csak rám mosolyogsz, de már boldog vagyok. Amikor elkezdtük ezt az egészet, tényleg nem érztem így... De ahogy mellettem aludtál, hozzám bújva, a szuszogásod, a csókod... Nem akartam, hogy ez legyen, de ez lett. Sajnálom... - sütötte le a szemeit. Nem tudtam, hogy mit mondjak rá. Ha szeretném is, akkor sem állnák készen egy rendes kapcsolatra... Calum túlságosan a szívemben van még. Nem tudom, hogy mit tegyek... Egy ideig, csak a kezeinket néztem, ahogy egymásba kapaszkodnak, de egyszercsak Mikey elengedte a kezem.
- Mennem kell... - mondta rám sem nézve, de elkaptam a kezét, és vissza húztam az ágyra. Nem tudom miért, de nem akarom, hogy elmenjen.
- Beszéljük ezt meg, rendesen. - néztem a szemeibe. - Csak összeszedem a gondolataim. - kezdtem újra a kezeinket nézni. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet. Pár percig így ültünk, majd értelmetlen gondolatmeneteim a mély hangja szakította félbe.
- Te nem érzel így, igaz? - sóhajtott.
- Nem tudom... - csak ennyit nyögtem ki.
- Értem... Ha döntésre jutottál, akkor írj, vagy bármi, de tényleg mennem kellene... - engedte el ismét a kezem.
- Szólni fogok... - bólintottam, de nem néztem rá. A mutató ujját az állam alá rakta, majd megemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett, majd amilyen gyengéden, és érzelemmel teli csak lehet, megcsókolt. Nem tudom miért, de viszonoztam a csókját, majd egy kis idő után elváltak az ajkaink. Szemei csillogtak, és az arcom fürkészte.

- Szeretlek... Szia. - suttogta, majd felkelt az ágyról, el fordította a kulcsot a zárban, és el is tünt a szemeim elől. Nem tudom mit érzek iránta. Fájt, hogy elment és hiányzik. Vele akarok aludni, hallgatni a szuszogását és a szívverését. Érezni az illatát, és hozzá bújni. De itt van Calum is... A mosolya, a csókja... A nevetése... Meg őrülök! Nem tudom, hogy mit akarok. Nem szeretem, de hiányzik. Nem úgy mint egy jó barát... Az üresség csak nagyobb lett bennem. Mit akarok?