X. RÉSZ

Héy! Szép, napsütéses napot mindenkinek! :) Meghoztam volna, a tizedik részt.. Jó olvasást, és ne felejts el nyomot hagyni magad után :*


Reggel a  nap sugaraira kelltem. Megdörzsöltem a szemem, majd a hátamra fordultam. Mikey még mélyen aludt, a keze pedig a hasamon pihent. A haja kócos volt, az arcára pedig egy kis nyál száradt. A takarója a földön volt, így kissé ügyetlenül, de rá ráncigáltam a sajátom. Felszenvedtem a nadrágom, de a pólóval nem volt kedvem szórakozni most. Kivettem a párna alól a telefont, a cigim a kezembe vettem, majd halkan kimentem a szobából. Szinte osonva mentem az ajtóig, hogy felne keltsek valakit, majd kiléptem azon. Az ató elött lévő lépcsőre leültem, majd egy cigit vettem a számba és meggyújtottam. Az idő kissé hűs volt, és a szél is fújt, de nem zavart. Jól esett ez a kicsit csípős hideg. Elszívtam a cigimet, majd egy kicsit még az ajtóban ültem. Jó volt egy kicsit kettesben lenni a gondolataimmal. Meddig kell elhúzni ezt az egészet Michallel? Mikorra felejtem el Calumot? Hiányzik a csókja, mégha oly keveset is kaptam. Hiányzik az ölelése... Még az a viszonyunk is hiányzik, ami akkor volt, mikor nem tudtunk semmit arról, hogy hogyan érzünk egymás iránt. Megromlott a kapcsolatunk... Nem beszélünk annyit, nincsenek meg a beszólásai felém, amiket persze csak vicc gyanánt szánt. Nem ölel meg köszönés képpen, nem érdeklődik, hogy mi van velem. Lehet, hogy ő el is felejtett engem? Csak ennyit jelentettem neki? Vagy elhitte, hogy szeretem Mikeyt, és lemondott rólam? Csak a kérdések sokasága újból. Sóhajtottam egyet, majd halkan vissza siettem Mikey szobájába. Ugyan úgy feküdt, mint mikor kimentem. Vissza feküdtem mellé és, hogy elég legyen kettőnknek a takaró, hozzá bújtam. Kissé mocorgott, majd ahogy megfordult, pont átölelt a kezével, mire elmosolyodtam. A haját piszkáltam egy kicsit, és az arcát fürkésztem. Aranyos mikor alszik... Olyan nyugodt. Az oldalamra fordultam, majd a jobb kezem az oldalamra raktam, de az eleje az ő oldalán volt. Valamit álmodhat, mert néha elmosolyodik. A haját továbbra is piszkáltam, majd egy fél óra mulva kissé mocorogni kezdett újból, de most ki nyitotta a szemeit is.
- Jó reggelt... - mosolygott rám, de a keze továbbra is átkarolt.
- Neked is. - mosolyogtam vissza.
- Hogy aludtál? - kotort el egy tincset az arcomból.
- Jól. - bólintottam.
- Kezed? - pillantott a gipszemre.
- Nem fáj. - ráztam meg a fejem.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikelt az ágyból. Elővett egy melegítő nadrágot, majd magára kapta azt. - Éhes vagy? - kérdezte, miközben a tükre elött igazgatta a haját.
- Kicsit. - ültem fel.
- Tükörtojás jó lesz? - turt a hajába még egyszer, majd felém fordult.
- Tökéletes. - mosolyogtam.
- Akkor gyere. - biccentett a fejével az ajtó felé, mire kipattantam az ágyból és követni kezdtem. Előre engedett, majd behajtotta az ajtót maga után, és megfogta a bal kezem, és össze kulcsolta ujjainkat. A konyhába érve elengedte azt, én egy székre ültem ő pedig neki látott tojást sütni.
- Mikor akarsz haza menni? - kérdezte, a gáztűzhely elött állva.
- Ennyire el akarsz küldeni? - húztam az agyát.
- Honnan tudtad? Amúgy nem. - nevette el magát.
- Helyes. - nevettem én is.
- Amúgy azért kérdem, hogy mikorra készüljek el. - pillantott hátra a válla fölött.
- Miért kéne addigra kész lenned? - vontam fel a jobb szemöldököm.
- Mert elmegyünk fagyizni, majd hozzátok. - mosolygott.
- Ohh... - mosolyogtam. - Nem kell miattam fáradnod. - kotortam a fülem mögé a hajam.
- De igen. - zárta el a gáztűzhelyet. Elő vett két tányért, majd az egyikre három, a másikra négy tojást rakott. Vett elő még kenyeret, paradicsomot, paprikát, két villát, és egy kést. Lerakta elém az egyik tányért, amin három tojás volt, egy szelet kenyeret és egy villát.
- Kérsz valamelyikből? - kérdezte a zöldségeket megmosva.
- Nem, köszi. - ráztam meg a fejem.
- Na... - ült le mellém. - Össze szeletelem. Tudom, hogy szereted mindkettőt. - mosolygott, mire szeletelni is kezdte a paradicsomot.
- Jól tudod, és köszi. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Semmiség. - mosolyodott el. A szeletelt zöldségeket egy kistálba rakta nekem, majd enni kezdtünk. Az evészetem fél óráig tartott, mivel nem tudtam rendesen enni bal kézzel. Miután befejeztem én is az evést, mgnéztük a Project X-et, majd egy kicsit beszélgetünk még.
- Menjünk? - kérdezte a szemeimbe nézve.
- Mennyi az idő? - kérdeztem vissza.
- Fél egy. - nézett a fali órájára.
- Akkor menjünk. - bólintottam.
- Tíz perc és kész vagyok. - csókolt meg, majd a fürdő felé sietett. Egy ideig csak bámultam magam elé, mert meglepett ez a csók. Miért csókolt meg? Úgy volt, hogy csak mások elött kell, akkor miért csókolt meg? Mindegy... Megráztam a fejem, majd mivel nincs kedvem átvenni a pólót a sajátomra, így betürtem a derekát. Így nem tűnik olyan nagynak már. Felvettem a kockás ingem rá, majd felvettem a cipőm is. Mire az ajtóhoz értem, addigra már Mikey készen várt ott.
- Kész vagy? - nézett végig rajtam. - A pólóm! - nézett a pólóra, majd a szemembe, mire elnevette magát.
- Te adtad. - öltöttem rá a nyelvem.
- Jól van, nem baj. - mosolygott rám, majd kinyitotta elöttem az ajtót. Amint kiléptem a küszöbön, utánnam sietett, majd bezárta az ajtót, mivel nem volt senki sem otthon. A kulcsot a zsebébe vágta, majd megigazította a farmeringjének az ujját, és megfogta a kezem.
- Hova menjjünk? - mosolygott rám.
- Nekem mindegy, szerintem az összes közeli fagyizó ugyan olyan. - vontam vállat.
- Rendben, akkor abba megyünk, amelyik útba esik. Megfelel? - mosolygott rám.
- Tökéletes. - mosolyogtam, mire elindultunk. A fagyizóig vezető utat csendben töltöttük, majd mikor a fagyizóhóz értünk, akkor jöttem rá, hogy melyik fagyizó ez. Szeretek ebbe a fagyizóba járni, mert itt jó a kiszolgálás, és finom is a fagyi. Belépve az üzletbe, alig volt bent pár ember. A pulthoz léptünk, mire egy kis idő után valaki oda állt. Nem tudom ki volt az, mivel a fagyik kötöttek le, hogy milyet vegyek.
- Sziasztok! - hallottam egy kissé ismerős hangot, majd ahogy felkaptam a fejem, megpillantottam Aaront.
- Hát te? - mosolyodtam el.
- Nyári munka. - vont vállat mosolyogva.
- Ismeritek egymást? - ráncolta a homlokát Mikey.
- Ja igen, ő Aaron, Aaron, ő Mikey. - mutattam rájuk, miközben a nevüket mondtam.
- Ja, szóval te lennél Aaron. - mondta Mikey, miközben kezet ráztak.
- Te pedig Michael. Pár napja még kék hajad volt, ugye? - húzta össze a szemöldökét Aaron.
- Igen. - bólintott Mikey.
- Akkor tudom ki vagy. A barátja. - mosolygott Aaron. - Na, de mit kértek? - sóhajtott egy mosollyal az arcán. Mikey a fagyikat kezdte nézni, majd rám nézett.
- Milyet kérsz? - mosolygott.
- Raffaellosat és nuttelásat. - mosolyogtam, mire Aaron bólintott és a tölcsérbe is tette az említett fagyikat.
- Én egy sárgadinnyéset, narancsosat, citrom söröset. - mosolygott Mikey, majd Aaron oda adta a fagyikat, Mikey pedig fizetett.
- Majd találkozunk, szia! - mosolyogtam Aaronra, miközben elindultunk.
- Okés, sziasztok! - intett Aaron.
- Helló! - intett Mikey, majd kiléptünk az ajtón. Átkarolta a vállamat, majd úgy tettük meg a maradék utat.
- Majd beszélni szeretnék veled... - mondta kicsit zavartan Mikey, mikor megette a fagyiját.
- Miről? - néztem rá kérdően.
- Majd.. - sóhajtott.
- Rendben. - mosolyogtam. Olyan tíz perc séta mulva a házunk elött álltunk. Útközben egy cigit is elszívtam, még mielött ide értünk volna. Beléptünk az ajtón, majd levettük a cipőinket.
- Megjöttünk! - kiáltottam el magam, miközben megfogtam Mikey kezét.
- Nappali! - kiáltott Rob, mire a nappali felé indultunk Michaellel. Belépve oda Rob-ot és néhány haverját pillantottam meg.
- Őő... Sziasztok. - köszöntem. - Anyuék? - néztem Robra.
- Helló. - köszönt Mikey is.
- Azt hittem, hogy szivatás, hogy eltörted a kezed. - nevette el magát.
- Szerintem is rohadt vicces, hogy két drót van benne. Inkább válaszolj. - mondtam közönyösen.
- Nem tudom. Azt mondták, hogy majd este, vagy holnap jönnek haza. - vont vállat. - Amúgy nagyon fáj? - érdeklődött a kezemről.
- Már nem. - ráztam meg a fejem.
- Mettől van begipszelve? - kelt fel a kanapéról, majd elém lépett. Nem nagyon látni, hogy mettől van a gipsz, mivel a kockás ing eltakarja, ami alapból lezser. Levettem a jobb kezemről az inget, hogy lássa az egész gipszet.
- Kurva szar... Csak a vállam tudom mozgatni. - húztam el a számat.
- Az szép... Meddig lesz rajtad? - nézett kissé aggódóan.
- Öt hét... Aztán egy hétig kötni, majd kiveszik a drótokat. - sóhajtottam.
- Az szép... - nézett végig a kezemen.
- Megfogok halni ez idő alatt... - nevettem egy kicsit.
- Ki lehet bírni. - vont vállat.
- A gipsz nem nagyon zavar, csak az, hogy nem deszkázhatok hat hétig, öt hétig pedig gitározni sem gitározhatok. Majd csesztetlek téged. - nevettem egy kicsit.
- Azt próbáld meg. - nevetett ő is. - Kértek piát? - bökött a nappaliban lévő asztalra, amin volt vodka, whiskey, thequila és még sok fajta alkoholos ital.
- Jöhet. - mosolyogtam.
- Felőlem. - vont vállat Mikey, majd leültünk az egyik kanapéra.
- Amúgy, Chris, Thomas, Sid és Matt. - mutatta sorba a haverjait. A Matt névre oda kaptam a tekintetem a srác felé, akire mutatott. Nem lehet, hogy ő az... Nem! Jóban van Robbal? Soha nem volt még itt. - Ő a hugom, Cecilia, és Michael. - mutatott rám, majd Mikeyre.
- Inkább Cec... - a fali órára néztem, ami negyed kettőt mutatott. - Jesszus, ennyi az idő?! Nekem dolgom van... - próbáltam valami okot keresni, hogy ne kelljen itt maradnom. Minden kedvem elment tölle, amint megpillantottam Mattet.
- Mi dolgod van? - nézett rám Rob, a szemöldökét ráncolva.
- Valami... - keltem fel a kanapéról, majd megfogtam Mikey kezét és magam után kezdtem húzni. Felsiettem a lépcsőn, majd a szobámba belépve bezártam az ajtót.
- Mi a baj? - tette a kezeit a derekamra.
- Miért van itt? - néztem a szemeibe.
- Kicsoda? - rázta meg a fejét értetlenül.
- Matt.. - nyeltem egy nagyot.
- Mi van vele?
- Randiztam vele... Lis miatt mentem csak el. Épp haza indultunk, mikor a kocsijába akart rángatni, mivel azt mondtam, hogy inkább gyalog mennék... Ha nem jött volna pont arra Cal, akkor belesem merek gondolni, hogy mit tett volna velem... - hadartam el röviden, és tömören.
- Hogy mi?! Kinyírom! - nyult a kulcsért, de elkaptam a kezét.
- Ezt nehogy elmond bárkinek! Főleg ne Robnak! Hagyd... - néztem a szemeibe kérően.
- De csak mert te kérsz rá... - sóhajtott, majd végig simította az arcom.
- Köszönöm. - fújtam ki a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartok.
- Bántott? - nézett végig rajtam aggódóan.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Szerencséje. Ha csak a közeledbe megy, azonnal szólj nekem! Rendben? - csúsztatta kezeit újra a derekamra.
- Rendben. - bólintottam.
- Amúgy, semmi dolgod, igaz? - kérdezte, miközben leültünk az ágyra.
- Igaz. - mosolyodtam el egy kicsit.
- Akkor tudunk beszélni most? - kezdte tördelni a kezeit.
- Rá érek. - ültem fel török üllésbe.
- Hol is kezdjem... - vakarta meg a tarkóját. - Na szóval.. - sóhajtott. - Ugye azt beszéltük meg, hogy semmit nem érzünk egymás iránt, meg csak színészkedünk... - fogta meg a kezem, mire bólintottam. - Az van, hogy... Nem akarok színészkedni... Én komolyan veled akarok lenni. Beléd szerettem. Amikor megpuszilsz, vagy megcsókolsz, akár csak rám mosolyogsz, de már boldog vagyok. Amikor elkezdtük ezt az egészet, tényleg nem érztem így... De ahogy mellettem aludtál, hozzám bújva, a szuszogásod, a csókod... Nem akartam, hogy ez legyen, de ez lett. Sajnálom... - sütötte le a szemeit. Nem tudtam, hogy mit mondjak rá. Ha szeretném is, akkor sem állnák készen egy rendes kapcsolatra... Calum túlságosan a szívemben van még. Nem tudom, hogy mit tegyek... Egy ideig, csak a kezeinket néztem, ahogy egymásba kapaszkodnak, de egyszercsak Mikey elengedte a kezem.
- Mennem kell... - mondta rám sem nézve, de elkaptam a kezét, és vissza húztam az ágyra. Nem tudom miért, de nem akarom, hogy elmenjen.
- Beszéljük ezt meg, rendesen. - néztem a szemeibe. - Csak összeszedem a gondolataim. - kezdtem újra a kezeinket nézni. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet. Pár percig így ültünk, majd értelmetlen gondolatmeneteim a mély hangja szakította félbe.
- Te nem érzel így, igaz? - sóhajtott.
- Nem tudom... - csak ennyit nyögtem ki.
- Értem... Ha döntésre jutottál, akkor írj, vagy bármi, de tényleg mennem kellene... - engedte el ismét a kezem.
- Szólni fogok... - bólintottam, de nem néztem rá. A mutató ujját az állam alá rakta, majd megemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett, majd amilyen gyengéden, és érzelemmel teli csak lehet, megcsókolt. Nem tudom miért, de viszonoztam a csókját, majd egy kis idő után elváltak az ajkaink. Szemei csillogtak, és az arcom fürkészte.

- Szeretlek... Szia. - suttogta, majd felkelt az ágyról, el fordította a kulcsot a zárban, és el is tünt a szemeim elől. Nem tudom mit érzek iránta. Fájt, hogy elment és hiányzik. Vele akarok aludni, hallgatni a szuszogását és a szívverését. Érezni az illatát, és hozzá bújni. De itt van Calum is... A mosolya, a csókja... A nevetése... Meg őrülök! Nem tudom, hogy mit akarok. Nem szeretem, de hiányzik. Nem úgy mint egy jó barát... Az üresség csak nagyobb lett bennem. Mit akarok?

IX. RÉSZ

Így kedd estére meghoztam volna az új részt :D Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! Jó olvasást :*

- Életem... - simogatta valaki az arcom. - Hercegnő! - hallottam Mikey hangját, mire felkelltem. - Jó reggelt. Vagyis estét. - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a számra. Meg dörzsöltem a szemem, majd észrevettem, hogy Mikey ágyában fekszek betakarva. És igen, tényleg eltörtem a kezem...
- Mikor aludtam el? - ültem fel az ágyban.
- Olyan fél hatkor kábé. - mosolygott.
- Legközelebb kelts fel.. - sóhajtottam.
- De olyan aranyosan alszol. - biggyesztette le a száját, mire kissé elnevettem magam. - Na meg rádfért a pihenés. - mosolygott.
- Oké, elnézem ezt neked, de legközelebb tényleg kelts fel! Amúgy csodálkozok, hogy betudtál hozni.. - nevettem egy kicsit.
- Könnyű volt pedig. - vont vállat, mire a bal kezemmel fésülni próbáltam a hajam. - Hagyd... - fogta meg a kezem, majd lerakta a combomra és fésülni kezdte a hajam a kezével. - Szólj, ha húzom.. - nevetett kicsit. Megigazította a hajamat, majd kezeit a vállamra rakta. - Kész.
- Köszönöm. - fordultam felé mosolyogva.
- Amúgy itt vannak a többiek. - mosolygott, majd segített felkellni nekem az ágyból, és megfogta a szabad kezem.
- Mindenki? - néztem rá kérdően, mire csak bólintott. Nem hazudott.. A nappaliba megpillantottam a hiányzó emberkéket is, majd Lis lépett mellém.
- Mi a szart csináltál?! Azt hittem, hogy csak szivatnak Mikeyék... Nagyon fáj? Meddig lesz rajta? - nézett rám kérdően. - Ohh, amúgy jó a hajad. - vigyorodott el.
- Őőő... Elestem? - húztam össze a szemöldököm. - Amúgy köszi. - mosolyogtam, majd leültem Mikey mellé, míg Lis Cal mellé.
- De, hogy? Mit csináltál? - faggatott tovább.
- Elmentünk deszkázni.. Nem jó deszkázás közben táncolni.. - nevettem el magam.
- Nashel voltál? És meddig lesz rajtad? Amúgy tényleg nagyon vicces, hogy eltört a kezed.. - rázta meg a fejét Lis.
- Meg Aaronnal. Öt hét, utánna egy hétig még kötnöm kell, majd kiveszik a drótokat. Igen az. - mosolyogtam.
- Drótozva is van? - szólalt meg Cal, mire bólintottam.
- Ki azaz Aaron? - kérdezte Lis.
- Nash haverja, meg amint kiderült évfolyam társunk is. - néztem rá, mire gondolkozni kezdett.
- Aaron.. Ismerős a neve.. Aaron, Aaron,Aaron... - ismételgette a nevét, hátha eszébe jut valami. - Aaron Floyd? - csettintett az ujjaival.
- Gratulálok, ezennel nyertél egy estét, amelyen megnézhetsz egy filmet, az én remek társaságomban! Az az este pedig nem más mint a mai! - nevettem el magam.
- Látom vicces kedvedben vagy. - nevetett fel Ash. - Na és én hol maradok? Az én társaságom nem jó? - nevetett tovább.
- Ilyet nem mondtam. - vontam vállat mosolyogva.
- Amúgy tényleg jó a hajad, így kevésbé hasonlítasz egy rákra... - öltötte rám a nyelvét Ash,mire elég ügyetlenűl hozzá vágtam egy párnát.
- Igazán kedves vagy. - nevettem el magam.
- Tudok róla. - húzta ki magát, majd elkotorta a haját az arcából.
- Khmm... Ego... Khmm.. - nevettem.
- Nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok a tullajdonságaimmal! - nevetett.
- Az biztos.. - ráztam meg a fejem. - Amúgy, mit nézünk? - néztem kérdően Mikeyre, aki a hajammal játszott.
- Tessék? - rázta meg a fejét.
- Bambula... - böktem meg az orrát.
- Jó, bocsi.. - nevetett, mire én is nevetni kezdtem.
- Szóval, mit nézünk? - mosolyogtam rá.
- Nem tudom. Ötlet? - mosolygott rám, majd a többiekre nézett kérdően.
- Uhh, uhh, Szürke 50 árnyalata? - vigyorgott Lis.
- Nem! - mondták a srácok szinte egyszerre, mire kissé elnevettem magam.
- Tudom! De azt láttam sokszor már... - húzta el a száját Luke.
- Mi az? - kérdeztem rá.
- Az Útvesztő.
- Jujj,  azt, de imádom! El is olvastad? - kérdeztem mosolyogva, miközben töröküllésbe húztam a lábaim.
- Nem. - rázta meg a fejét.
- Hibaaa! - mondtam szinte kiabálva. - El kell, hogy olvasd! Nem hosszú, meg beszippant, és azt veszed csak észre, hogy vége. Meg könyvben kint a második és a harmadik része is. - mosolyogtam.
- Majd, ha lesz rá időm. - mosolygott vissza.
- Ja, mert annyira elfoglalt vagy. - forgatta a szemeit Cal.
- Hát igen! - nevetett Luke.
- Iszonyatosan... - nevetett Cal is.
- Valaki látta már rajtam, és Lukeon kívűl? - érdeklődtem.
- Én nem. - mondta Ash.
- Én sem.. - mondta Lis, mire Cal is megrázta a fejét.
- Na és te? - mosolyogtam Mikeyre.
- Én láttam, de, ha azt akarod nézni, akkor nézhetjük. - simogatta az arcom.
- Akkor mindenkinek jó? - néztem szét.
- Az. - bólogattak.
- Hozom a laptopot. - puszilta meg az arcom Mikey, majd a szobájába sietett.
- Hogy-hogy átfestetted a hajad? - nézett rám kérdően Cal.
- Untam már, meg kezdett lenőni. Változni akartam, de elég jól sikerült. Jobban mint terveztem. - emeltem meg kicsit a jobb kezem nevetve.
- Hány drót van benne? - kérdezte Ash.
- Nem tudom.. Olyan kettő azthiszem. - vontam vállat.
- Az gáz.. - húzta el a száját.
- Amúgy Nash honnan ismeri Aaront? - szólalt meg Lis.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Ja, amúgy osztálytársunk lesz. - mosolyogtam rá,mire Mikey is vissza jött. Elkezdett a tévénél babrálni, majd a kijelzőn megjelent a film.
- Hozom a cuccokat. - ment ki a konyhába.
- Segítsek tesó? - kérdezte Cal.
- Felőlem. - vont vállat Mikey, mire Cal utánna sietett.
- Mikor festetted be a hajad? - kérdezte Lis.
- Ma. - mosolyogtam rá.
- Ugye leállsz a hajfestéssel? - ráncolta a homlokát.
- Nem hiszem. - nevettem.
- Nem marad hajad.. - rázta meg a fejét.
- Még mindig van, nem fog elfogyni. Talán kék lesz a követekző. - vontam vállat nevetve.
- Istenem Cec.. - sóhajtott, mire bejött Cal és Mikey egy csomó cuccal. Chipsek, üdítők, poharak meg még sok mindent hoztak.
- Mindenki szolgálja ki magát. - mosolygott Mikey, miközben lerakak mindent a kisasztalra, majd elindította a filmet, és leült mellém.
- Kérsz valamit? - kérdezte, miközben átkarolta a derekam.
- Még nem. - ráztam meg a fejem, majd a vállára hajtottam.
- Szólj majd, ha kell valami. - puszilta meg a fejem búbját, majd a jobb ujjaim kezdte óvatosan piszkálni. - Ugye nem fáj? - kérdezte, mire megráztam a fejem. Én a filmet néztem, míg Mikey a hajam, meg a kezeim piszkálta. Szeretem ezt a filmet, de könyvben sokkal jobb. Szerintem annyiszor olvasom el amennyiszer akarom, s annyiszor nézem is meg, de nem fogom megunni soha. Így is háromszor láttam már a filmet és kétszer olvastam el a könyvet, de nem unom még mindig. A film közben lefeküdtem, majd Mikey combjára hajtottam a fejem, mire ő az oldalamra rakta a kezét és simogatni kezdte, a másik kezével pedig a haam piszkálta.
- Látom nagyon érdekel a film. - mondtam halkabban, hogy ne zavarjam a többieket, és közben a hátamra fordultam, hogy lássam az arcát.
- Bármit néznénk, akkor is veled foglalkoznák, mert te jobban érdekelsz. - simította végig az arcom, mire én elmosolyodtam.
- Aranyos vagy. - kelltem kissé feljebb, hogy az állára adhassak egy puszit, majd vissza feküdtem.
- Csak igazat mondtam. - mosolygott, majd a hasamra tette a kezét. - Még mindig nem kérsz semmit? - pillantott az asztalra, majd a szemeimbe nézett.
- Nem.. Ha kell valami, akkor szólok. - mosolyogtam rá.
- De tényleg szól! - nézett komolyan,majd elmosolyodott.
- Nyugi, szólok. - mosolyogtam vissza.
- Úgy legyen. - kezdte simogatni újra az oldalam, én pedig tovább néztem a filmet. A film végére Luke elaludt.
- Kicsim, kellj fel egy kicsit. - vigyorgott Mikey, mire felültem. Kiment a füdőbe, majd amikor visszajött a jobb keze borotvahabbal volt tele. A nevetést alig tudta vissza tartani, majd egy nem túl erős pofont adott Lukenak, akinek az egész arca, és a haja is egy kicsit habos lett.
- Rohadj meg Gordon! - kezdte el kerkegetni Luke Mikeyt.
- Megérdemled! - futott a fürdőbe Michael, majd bezárta az ajtót.
- Úgyis kijössz onnan! - ütött az ajtóba Luke, majd visszajött a nappaliba.
- Szép vagy. - nevetett Ash.
- Fogd be.. - morogta Luke, miközben a konyha felé vette az irányt. Hallottam, hogy engedi a csapot, majd egy kis idő után visszajött. A haja kissé vizes volt, de nem volt már habos.
- Csak jöjjön ki az a rohadék... - ült le a fotelba, mire csörögni kezdett a telefonom. Kiszedtem a zsebemből, majd a kijelzőre pillantva, megláttam, hogy apa hív.
- Szia... - szóltam bele.
- Mi történt veled?! Hol vagy?! - szólt bele mérgesen, még is aggódóan.
- Itt vagyok Mikeynél, és mi történt volna? - kérdeztem vissza.
- Áthozta Nash a deszkád, mire elmondta, hogy eltörted a kezed. Mindig is mondtam, hogy hülyeség a deszkázás.. Örülj, ha megengdem ezek után egyszer is, hogy rá állj. - mondta mérgesen.
- Istenem, nem haltam meg, csak a kezem tört el! - mondtam én is mérgesen.
- Csak? Drótozva van, és kis híján műtöttek! Akár a fejed is beverhetted volna, olyan szinten, hogy ott maradsz! - épp vissza tudta tartani magát, hogy ne kiabáljon.
- De nem történt meg az, jól vagyok! Eltört a kezem, nem maradandó sérülés! - szinte már kiabáltam, mire a többik értetlenül néztek rám, én pedig az udvarra siettem.
- De az is lehet! Azonnal gyere haza! - mondta kiabálva már.
- Nem megyek! - vágtam rá.
- Mi az, hogy nem? - kérdezett vissza.
- Az, hogy nem! Nem akarom ezt hallgatni élőben is! Ha lenyugodtatok, akkor megyek haza!
- Akkor elmegyek érted. - vágta rá.
- Azt sem tudod, hogy hol lakik Mikey. - mondtam kissé bunkón.
- Megkérdem Chadet. - Chad Nash apja.. A francba. Kinyomtam a telefont, mire Nash nevét kezdtem keresni. Nem akarom, hogy eljöjjön értem, mink kell ekkorára felfújni a dolgot?! Nash nevére nyomtam, majd a fülmhez emeltem a telefont. A telefon búgott, majd egy hang szólalt meg: "Egyenleg feltöltés sajnos lejárt..."
- Picsába.. - nyomtam ki a telefont, majd be sittem. - Kinél van telefon? - szólaltam meg.
- Miért? - nézett értetlenül Ash, miközben a telefonját nyomkodtam.
- Csak kell, gyorsan! - kaptam ki a kezéből a telefont.
- Héj! - nyúlt a kezem után, de nem érte el. Gyors beírtam Nash számát, majd hívni kezdtem.
- Igen? - vette fel a telefont a második csengés után.
- Nash, egy kérésem lenne. Nehogy elmondjátok apunak, hogy hol lakik Mikey.. Kérlek! - könyörögtem szinte.
- Cec? - kérdezte zavartan.
- Igen én vagyok, csak a telefonomról lefogyott a pénz. - hadartam el.
- Ja okés. De még is miért ne mondjam el? - értetlenkedett.
- Megint bolhából elfántott csiánlt.. Berágott rám, és elakar jönni értem, de semmi kedvem hallgatni a szarságát. - sóhajtottam.
- Ohh a kezed... Bocsi, de kérdezte, és nem akartam hazudni.. Ugye nem haragszol? Meg úgy is kiderült volna.
- Nem haragszok, csak ne mond el neki, kérlek!
- Rendben, nem mondom. - a háttérből hallottam, hogy csengetnek. - Valószínűleg ő az. Nem megy érted nyugi, de leteszem. Szia! - nyomta ki a telefont.
- Köszi. - adtam vissza a telefont Ashnek.
- Mondhattad volna, hogy mire kell. - rázta meg a fejét.
- Nem volt időm magyarázkodni. - ültem le a kanapéra, mire kijött Mikey a fürdőböl.
- Mert miért akart érted jönni apud, meg mi? - rázta meg a fejét értetlenül Lis.
- Mert megtudta, hogy elvan törve a kezem és kiakadt, mert nagyobb bajom is lehetett volna, meg mindig is mondta, hogy hülyeség a deszkázás, és eltilt a deszkázástól. Erre én is kiakadtam, és azt mondta, hogy menjek haza, de mondtam neki, hogy nem fogok. Meg akarta kérdzni Nashéket, hogy hol lakik Mikey, hogy eljöjjön értem, ezért hívtam fel Nasht, hogy ne mondja el. - hadartam el, miközben Mikey leült mellém.
- Nem is tudta, hogy eltörted a kezed? - nézett kissé meglepetten Cal.
- Nem. Egyből ide jöttem, mármint hoztak. Ha tudták volna, akkor nem ülnék most itt. - sóhajtottam.
- Szóval, nem tudnak semmiről? - vonta fel a szemöldökét Lis.
- Eddig nem tudtak. - ráztam meg a fejem. - Jó, de hadjuk... Nincs kedvem itt is ezt hallgatni, elég lesz majd otthon. - nevettem egy kicsit.
- Mit csináljunk akkor? - mosolygott rám Mikey.
- Nekem igazság szerint mennem kellene... - kellt fel Luke a fotelból.
- Hova? - kérdezte Mikey.
- Dolgom van. - vigyorodott el.
- Az elfoglalt emberke... - nevetett Ash.
- Hát most na... - nevetett Luke is, majd lepacsizott a srácokkal, felvette a cipőjét, és elment. A többiek is maradtak egy kicsit, majd elmentek ők is.
- Haza akarsz menni? - kérdezte Mikey mellettem ülve.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Megcsi... - a telefonom csörgése szakította félbe. A telefon kijelzőjén Rob neve villogott, majd egy sóhajtás kiséretében a kis zöld ikonra nyomtam és a fülemhez emeltem.
- Mi van?! - szóltam hozzá kicsit sem kedvesen.
- Szép köszönés... Amúgy merre vagy? Úgy volt, hogy a deszkád lerakod itthon, de az a homo fej hozta át. Tényleg eltörted a kezed? - mondta kissé mérgesen..
- Semmi közöd ahhoz, hogy hol vagyok.. És milyen homo fej?! Vegyél már vissza ebből a stílusodból kérlek.. Igen eltört, és?! - kérdeztem mérgesen.
- Gratulálok... Ugya nem a lila fejűnél vagy?! - kérdezte mérgesen.
- És, ha igen? Vagy nem? Semmi közöd hozzá, szia! - nyomtam ki a telefont. Mikey kérdően nézett rám, mire megráztam a fejem. - Csak Rob... Nagyon fura mostanában, mindenbe és mindenkibe beleköt. - húztam el a számat.
- Lehet csaj van a háttérben. Ne törődj vele. Mennyél fürödj le, addig megcsinálom a helyed. Enni kérsz? - mosolygott az ajtóban megállva.
- Nem vagyok éhes, de azért köszi. - mosolyogtam vissza, majd a fürdő felé vettem az irányt. Kész szenvedés volt a fürdés, mivel a gipszem nem érheti víz, és egy kézzel nem épp egyszerű. Megtörölköztem, majd ekkor jöttem rá, hogy nincs ruhám.
- Cec, raktam az ágyra neked egy pólót és egy melegítő nadrágot. - kiáltott be Mikey. Mintha a gondolataimban olvasna.
- Rendben, köszi! - kiáltottam vissza, majd vissza vettem a fehérneműimet, mivel nem hoztam tisztát magammal. A törülközőt magam köré tekertem,  majd a szobájába indultam. Egy Green Dayes pólót és egy szürke melegítő nadrág volt az ágyán. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd amilyen gyorsan tudtam felszenvedtem magamra a ruhákat. A pólója a combom közepéig ért, így a nadrágjával nem szenvedtm már. Amúgy is, le esne szinte rólam. Vissza vittem a törülközőt a fürdőbe, a ruháim pedig behoztam Mikey szobájába, és az ágy végébe tettem. Befeküdtem az ágyába, majd a telefonom kezdtem nyomkodni. Pár percig folytattam ezt a tevékenységet, mire Mikey is bejött.
- Biztos nem kérsz semmit? - ült le mellém.
- Biztos. - bólintottam. - Amúgy bocsi, ha lecsaplak éjszaka a gipszemmel. - nevettem egy kicsit, majd lezártam a telefonom és a párna alá raktam.

- Semmi. Megyek lefürdök. - simította végig a karom, majd kiment a szobából. Az ágyából pont kilátni az ablakon, így a csillagokat kezdtem nézni. Majdnem elaludtam, mikor azt éreztem, hogy valaki lefekszik mellém, majd átkarolja a derekam és hozzám bújik. Nem tudom miért, de nem zavart, inkább jól esett. Pár percig hallgattam Michael egyenletes légzését még, majd az álmok álma magával ragadott és elaludtam.

VIII. RÉSZ

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit hosszabb lett, mivel elérkezett az az idő, hogy megint ritkábban hozom a részeket. :( Igen, sajnos holnap iskola, és újra kezdődik a tanulás. Na, de ma még szünet van, szóval élvezzük ki :D Jó olvasást :*

Reggel a telefonom fülsértő csipogása keltett. Kiszedtem a párnám alól, majd kijelzőre pillantottam. Mikey írt. Sóhajtottam egyet, majd megnyitottam az üzenetet, amiben a következő állt.
"Héj baby, estére van valami programod? Filmet nézünk a többiekkel, átjöhetnél te is." Kissé elnevettem magam, majd vissza írtam.
"Ne baby-z te engem, és nincs különösebben estére." Vártam egy kicsit, majd újra megcsippant a telefonom.
"Állítólag együtt vagyunk, szóval baby maradsz. :P Fél nyolcra megyek érted. Szia BABY" Jó, ezt a nevet nem fogom levakarni magamról.. Ha nem szólom meg, akkor talán leállna vele, de ezt az esélyt ellőttem.
"Ha késel nem megyek :P Szia Gordonka." Írtam vissza neki. Tudni illik,hogy Mikey sohasem pontos... Mondjuk én sem,de az más dolog. Én nem figyelem az órát, vagy nem érdekel, ő pedig lusta. Az órámra néztem, ami tizenegy órát mutatott. Jól be aludtam. Elővettem egy kockás inget, egy fekete pólót és egy nadrágot, aminek az egyik szára fekete, a másik pedig fehér. Bevonultam a fürdőbe, majd egy él óra alatt letusoltam. Ez után megszárítottam a hajam, felöltöztem, kihúztam a szemem, a hajam kiengedve hagytam, majd gondolkodni kezdtem. Valami világosabb hajszín kellene. Vagy valami változtatni rajta. Újra kellene festetni.. Kezd lenőni a hajam. Legalább megvan a programom háromig. Háromkor elmegyek Nashhel deszkázni, és jön még valami haverja is. Lementem a konyhába,majd megállapítottam, hogy egyedül vagyok itthon. Magamhoz vettem egy almát reggeli, azaz már ebéd gyanánt, majd felmentem némi pénzért. Felvettem a Conversemet, majd el is indultam. Útközben megettem az almám, majd tíz perc mulva a fodrásznál voltam. Beléptem oda, majd Christannal találtam szembe magam.
- Szia! - köszönt mosolyogva. Szinte törzsvendégként számítok itt, szóval elég jóban vagyunk.
- Szia! - köszöntem vissza, majd leültem a székbe.
- Na, milyet szeretnél? - lépett oda mellém.
- Sima vöröset. Nem az a rikító piros, hanem az a természetes vörös. - mosolyogtam rá.
- Vágni szeretnél belőle? - kérdezte.
- Nem, most növesztem. - mondtam, míg előkereste az ecsetet és a vörös festékeket. Választottam, hogy milyet szeretnék, majd egy óra mulva kész is voltam. Fura volt, hogy nem rikít a hajam, de tetszett. Kifizettem Christiannak, majd el is indultam haza. A sok cucctól amit a hajamra kent most sokkal puhább volt, és dúsabbnak tünt. Míg haz felé tartottam elszívtam gyors egy cigit, majd az utcánkba kanyarodva, valaki leszólitott.
- Szia, bocsi. - hallottam meg egy srác hangját a balomról,aki épp felvette a földről a deszkáját, mivel azzal gurult. - Nem vagyok valami jártas a város ezen részén, szóval, nem tudod megmondani, hogy merre találom ezt a címet? - mutatott egy papírt, amire Nash címe volt felírva.
- A szomszédom háza. Pont hazafelé tartok, szóval szerencséd van. - nevettem egy kicsit.
- Ohh, nagyon hálás vagyok... - mosolygott.
- Ugyan... Nashhez mész? - érdeklődtem, mivel, ha igen, akkor ő az aki eljön velünk deszkázni.
- Igen,úgy volt, hogy elmegyünk deszkázni,meg jön valaki még. - fura, hogy így elmond mindent, mikor csak most találkoztunk.
- Az a személy én lennék. Cecilia Brown, de hívj csak Cecnek. - mutatkoztam be.
- Tényleg te jössz velünk? - csodálkozott el.
- Egy csaj nem deszkázhat? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem azért, csak a legtöbb csaj az első hét után nem deszkázik,mert, hogy letört a körme... Amúgy Aaron Floyd. - mosolygott.
- Na, én nem ilyen csaj vagyok. - nevettem kicsit.
- Értem. És mióta deszkázol? - kérdezte.
- Öt-hat éve.. Na és te? - néztem fel rá, mivel több mint egy fejjel magasabb volt nálam.
- Áhh, én csak olyan három éve.. Levagyok akkor maradva hozzátok képest. - nevetett.
- A tudás nem abban rejlik, hogy ki mióta csinál valamit. - mondtam mosolyogva.
- De bölcs valaki... - nevetett.
- Te most leszóltál? Tényleg leszóltál engem? - játszottam el, hogy megsértődtem, de elnevettem magam.
- Eszem ágában sem volt! - ellenkezett, de ő is nevetett.
- Ezt megbánod még... És itt lennénk. - álltam meg Nashék háza elött.
- Rendben. Köszönöm még egyszer. - mosolygott.
- Ugyan. Mond Nashnek,hogy egy fél óra és átjövök. Addig szia! - köszöntem el mosolyogva, majd a házunk felé indultam. Az ajtón belépve meghallottam, hogy szól a tévé, ami nem jelent mást, minthogy valaki itthon van. Levettem a cipőmet, majd a nappaliba siettem, ahol megpillantottam Robot valami haverjával.
- Sziasztok! - köszöntem be, de tovább is mentem.
- Helló! - köszönt a haverja.
- Cec, gyere vissza! - szólt Rob, mire sóhajtottam és vissza mentem.
- Igen? - húztam fel a jobb szemöldököm.
- Mi a..? Akkor jól láttam... Hova lett az idétlen, piros hajad? - nevetett.
- A helyén  van, csak más a színe. És köszi a bókot, a következő narancssárga vagy kék lesz! - nem vettem magamra amit mond, mivel mindig ilyen.
- Amúgy jól áll, csak fura, hogy nem rikít a fejed. Na, azt akartam kérdezni, hogy van terved mára? - csapta össze a tenyereit.
- Ami azt illeti van. - döltem az ajtó félfának.
- Még is mi? - ráncolta a homlokát.
- Fél óra és átmegyek Nashhez, utánna elmegyünk deszkázni, este pedig Mikeyhez megyek, mert össze ülünk a többiekkel filmezni. Szóval annyira jövök haza, hogy lerakom a deszkám és megyek tovább.
- Egyszer nem tudod kihagyni a deszkázást? - kérlelt.
- Nem. - mondtam röviden és tömören.
- Na már! - könyörgött.
- Hááát.. Talán... - csináltam úgy mintha gondolkoznák. - Nem. - mosolyogtam rá, majd megfordultam és a konyhába mentem.
- Kérhetsz cserébe valamit! - kiabált utánnam, a haverja pedig nevetett.
- Mondtam, hogy nem! - kiáltottam vissza.
- Minek kell mindig deszkázni, és a hülye kék fejű haverodhoz járni? - kiabált még mindig.
- Nem kék, hanem lila már, és nem haverom. Hülyének hülye, de jó értelemben. És azért, mert így érzem jól magam. - nyitottam ki a hűtőt.
- Nem is csinálsz mást...
- De. Szoktam gitározni, enni, fürödni, beszélgetni, ülni, feküdni, állni, levegőt venni... - folytattam volna, de félbe szakított.
- Jó felfogtam... De várj! - kiáltott, majd egy tányér gyümölcs levessel vissza mentem a nappaliba és leültem egy fotelba.
- Nem megyek még sehova. - ültem le török üllésbe, majd enni kezdtem.
- Mi az, hogy nem haverod? - lepődött meg.
- Fázis késés... - sóhajtottam, mire Rob mellet a srác elnevette magát.
- Ugye nem vagytok együtt? - ráncolta a homlokát.
- Ki tudja. - vontam vállat, majd rá kacsintottam.
- Miért pont ő?! Még az a szőke buzi is jobb nála! - háborodott fel.
- Milyen buzi? Esetleg te az vagy, de olyanra ne mondj ilyet akit nem ismersz! Én Mikeyt szeretem, nem érdekel mit mondasz! - kezdett felmenni bennem a pumpa. Semmit sem utálok jobban, mintha a szeretteim leszólják, vagy bármi. Még az engem érő sértések sem idegesítenek ennyire.
- Látszik rajta. Na de miért azzal a nyomorékkal? Láttad már, hogy néz ki? - folytatta volna, de félbe szakítottam.
- Befognád végre?! - kiáltottam rá.
- Vagy Nash, sőt még az öccse Hayes is jobb! - na jó, most lett elegem. Felkeltem a fotelből, majd kifelé menet az arcába öntöttem a hideg levesem.
- Huppsz, bocsi. - ejtettem az ölébe a tányérom és a kanalam is, majd a szobámba mentem. Hallottam, hogy szitkolózik, de nem érdekelt. Felvettem a napszemüvegem, a deszkát a kezembe vettem, majd mielött neki állított volna takarítani felkaptam a cipőm és kisiettem az ajtón. Nashék háza elött megálltam, majd kopogtam. Egy kis idő mulva, Mr.Grier nyitott ajtót.
- Szia Cec, gyere be! - állt férre az ajtóbol.
- Jó napot Mr. Grier, köszönöm. - mosolyogtam, majd belépve levettem a cipőm, leraktam a deszkám Aaron deszkája mellé, majd Nash szobája felé indultam, mivel arról jött a nevetés.
- Ceciliaa! - hallottam meg Skylynn hangját, majd ide érve szorosan átölelt, én pedig felvettem.
- Szia hercegnő. - mosolyogtam rá.
- Hiányoztál. - ölelte át a nyakam. Ohh egyem meg, mennyire édes!
- Te is hiányoztál. - pusziltam meg a homlokát.
- Nash a szobájában van. Ma is deszkázni mentek? - kérdezte mosolyogva, majd tovább mentem Nash szobája felé, Skylynnt a kezemben tartva.
- Igen, és jön Aaron is. - mosolyogtam rá.
- Ééértem. Uhh, uhh Cec! Kaptam ma egy új pónit! - mondta nagy vigyorral. Kis ló mániás.. Imádom a kiscsajt.
- Igen? Na majd megnézem legközelebb. - mosolyogtam rá, majd kopogtam Nash ajtaján.
- Gyere! - szűrtem ki a nevetések közül, majd lenyomtam a kilincset és beléptem.
- Hoztam egy hercegnőt. - mondtam, majd a lábammal belöktem az ajtót.
- Mi lett a hajaddal? - szólalt meg Hayes.
- Tényleg, nem piros. - vette észre Skylynn. - Így szebb vagy. Fura, de szééép. - puszilt meg.
- Untam már. - ültem le az ágyra.
- Jól áll. - mosolygott Nash. - Amúgy, Cec ő... - mutatott Aaronra, de félbe szakítottam.
- Ő Aaron, tudom-tudom. - mosolyogtam.
- Honnan tudod? - csodálkozott.
- Én igazítottam útba. - mosolyogtam.
- Ja, ha nem kérdem meg, akkor még mindig nem lennék itt. - nevetett.
- Ja, akkor oké. Mikor festetted át a hajad? Tegnap, tegnap elött? - kérdezte Nash.
- Ma. - mondtam Skylynn haját piszkálva.
- Tegnap elött este még rikító piros volt te fasz! - ütötte vállba Hayes Nasht.
- Jól van na! - nevetett.
- Kijózanodtál? - néztem nevetve Hayesre, miközben Skylynn lefeküdt mellém.
- Úgy ahogy... Nem emlékszek semmire konkrét. Arra kelltem fel tegnap, hogy hánynom kell, majd a harmadik hányásnál ugrott be, hogy buli volt az elötte lévő este. - fintorgott kicsit.
- Azon az estén itt voltál? - kérdezte Aaron.
- Igen. - bólintottál.
- Te smároltál valami lila hajú sráccal? - ráncolta a homlokát.
- Igen, én lettem volna az. Amúgy az a lila hajú srác Mikey. - nevettem egy kicsit.
- Akkor onnan voltál ismerős! - csettintett az ujjaival.
- Smároltál Mikeyyel? - vonta fel a szemöldökét Nash.
- Ömm, igen, mivel együtt vagyunk. - ráztam meg kissé a fejem.
- Basszus, kiesett az az este nekem is. - fogta meg a fejét nevetve. - Amúgy grat. - mosolygott.
- Látszik, hogy rokonok vagytok.. - néztem nevetve Hayesre és Nashre.
- Uhh, uhh Cec! - ült fel Skylynn.
- Igen? - néztem rá mosolyogva.
- Gyere! - fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után.
- Hova? - kelltem fel az ágyról.
- Mutatok valamit! - mondta, majd elindultam utánna.
- És mit mutatsz? - kérdeztem, mikor a szobájába értem.
- Várj! - rohant a játékjaihoz, majd keresgélni kezdett. - Fordulj el! - parancsolt rám, mire megfordultam. - Tádá! ugrott elém egy egyszarvú álarcban.
- Hát ez? - néztem rá nevetve.
- Nashtől kaptam.. Egyszarvú vagyok! - ugrált körbe-körbe.
- Igen, egyszarvú vagy. - nevettem.
- Cec.. - vette le az álarcot.
- Igen? - guggoltam le hozzá mosolyogva.
- Én is olyan szép akarok lenni mint te. - ölelt meg.
- Ohh Skylynn.. Te sokkal szebb vagy. - öleltem meg szorosan.
- Ez nem igaz.. Jó szép vagyok, de annyira nem mint te. - mosolygott rám.
- Nem vitázok! - raktam a hátamra, mire sikítani kezdett. - Ne sikíts! - raktam le az ágyára, majd nevetni kezdett. - Vicces volt? Megsüketültem majdnem! - csikiztem meg az oldalát, mire felugrott és nevetni kezdett.
- Lehetek a hátadon? - vigyorgott rám.
- Gyere. - ráztam meg nevetve a fejem, majd letérdeltem elé háttal, hogy rám csimpazkodhasson. - Kapaszkodsz?
- Igeen! - karolta át a nyakam, mire óvatosan felkeltem és elindultam vissza Nash szobájába.
- Mint egy kismajom. - kócoltam meg kissé  a haját nevetve, mire majom hangott adott ki én pedig nevetni kezdtem. Belöktem Nash ajtaját magam elött, majd vissza ültem a volt helyemre.
- Skylynn, hagyd már levegőhöz jutni Cecet... - rázta meg a fejét nevetve Hayes.
- Nem! - ölelte át hátulról a nyakam a szőkeség.
- Gyere ide, mondok valamit. - próbálta elcsalni töllem Nash.
- Majd elmondod, de nem megyek oda. - öltötte rá a nyelvét, majd a hajam kezdte piszkálni.
- Amúgy, mehetünk? - nézett rám Nash.
- Felőlem. - kelltem volna fel, de Skylynn visszahúzott.
- Te maraaadsz! - nevetett.
- Skylynn, szállj le Cecről! - jött oda Hayes, majd leszedte a hátamról Skyt.
- Köszi.. - mondtam nevetve Hayesnek.
- Na akkor menjünk. Császtok! - köszönt Nash, Aaron pedig intett nekik.
- Sziasztok! - kifelé menet beleturtam Hayes hajába és megkócoltam kicsit. Nem rég óta ismerem, de olyan mintha az öcsém lenne. Felvettük a cipőnket, majd el is indultunk.
- Na, hova? - kérdeztem őket az ajtón kilépve.
- Majd kikötünk valahol. Nekem szabad az egész éjszakám is. - nevetett Nash.
- Legkésőbb fél nyolcra itthon kell lennem nekem, szóval számomra nincs éjszakai deszkázás. - biggyesztettem le a számat.
- Ne már! - csattant fel Aaron.
- Haverokkal filmezünk. - húztam el a szám, majd a deszkámra álltam és gurulni kezdtem. - Ha itt állunk továbbra is, akkor sehova nem jutunk!- néztem vissza rájuk, mire ők is utánnam jöttek.
- Mit néztek majd? - kérdezte Nash mellém érve.
- Nem tudom. - nevettem.
- Az jó. - nevetett ő is.
- Tudom. - vigyorogtam, majd egy órán át nevetve és beszélgetve deszkáztunk. Kiderült, hogy Aaron az évfolyam társam, csak mindig elkerültük egymást, Nash pedig az osztálytásam lesz. Végre nem én leszek a "magányos farkas" az osztályban. A beszélgetésünket Aaron telefonja szakította félbe.
- Ez jó zene! - nevetett Nash, mire hülyesékből táncolni kezdtem a deszkán. Ez nem volt jó ötlet, mivel a deszka kicsúszott alólam, én pedig a jobb kezemre zuhantam.
- Bassza meg! - ültem fel, majd a sajgó könyökömre néztem. Nem tudom behajlítani... - Nem tudom mozgatni.. - fogtam meg a könyököm, amitől csak jobban fájt.
- Basszus! - termett mellettem Nash. - Oké, nyugi... Minden rendben lesz! - kereste elő a telefonját.
- Rohadtul fáj! - soha nem sírtam fájdalomtól, de ez olyan szinten fájt, hogy pár könnycsepp előtört a kezemből.
- Nyugi! - fogta meg a bal kezem Nash, mikor a füléhez emelte a telefont.
- Cec, jól vagy? - nézett rám aggódoan Aaron, mire csak megráztam a fejem. Hallottam, hogy Nash elmondja mi történt, majd Aaron elmondta a címet neki, Nash pedig a telefonba... Nem hallottam tisztán a dolgokat, mivel nem figyeltem rá. Soha nem volt ilyen sérülésem. Sokszor estem, de ennyire soha nem fájt. Csak Nash kezét szorítottam, és szenvedtem. Öt perc mulva megérkezett a mentő, majd bevittek a korházba. Kérdezték a szüleim elérhetőségét, de nem akartam, hogy bejöjjenek. Elösszőr megröngenezték a könyököm, majd egy terembe vittek.
- Drótozni és gipszelni kell, mivel el van törve. Szerencséje van, hogy így tört el, mivel műtét is lehetett volna a vége. - drótozni? Hogy micsoda? Amit mondott abból ennyi jutott el a tudatomig. Egy óra szenvedés után, felkerült a gipsz is a kezemre. Basszus... Öt hétig nem használhatom a jobb kezem? Hogy fogom kibírni? Mozgatni is csak a vállamnál tudom , mivel a felkarom közepétől az ujjaimig bevolt gipszelve, úgy hogy a könyököm behajlítva legyen. Csodás! Öt hét gipsszel, utánna egy hétig kötni a könyököm, majd kiveszik a drótokat. Már most félek. A szemeim vörösek voltak már, mivel vissza tartottam a sírást. Kilépve a teremből megpillantottam Nasht, Aaront és Mr.Griert.
- Mit mondtak? - termett mellettem Nash.
- Öt hétig gipsz, utánna egy hétig kötnöm kell és utánna veszik ki a drótokat. - sóhajtottam.
- Basszus... Hamar eltellik majd ez az idő nyugi. - mosolygott bíztatóan Aaron, mikor mellém lépett ő is.
- Lehet, de megfogok őrülni.. Nem tudok így gitározni, deszkázni meg nem ajánlatos... - húztam el a szám.
- Kitalálunk majd valamit. - sóhajtott Nash. - Amúgy mehetünk már, igaz? - nézett végig rajtam.
- Persze. - bólintottam.
- Akkor menjünk.. - kelt fel Mr.Grier a székről, majd elindultunk kifelé. Kissé zavart, hogy minden mozdulatom figyelték, és mindenben segítettek. Beültünk a kocsiba,de persze ebben is segítettek.. Csak a kezem tört el, nem vagyok hadi rokkant.
- Ömm... Lehet egy kérésem? - kérdeztem Mr.Griert.
- Persze, mondjad. - fordult hátra hozzám.
- Egy ismerősömhöz eltudna vinni? Itt van egy utcára, és útba is esik. - nem szeretnék haza menni, hogy halgassam a fej mosást..
- Nem gond. - mosolygott, majd előre fordult. Amint előre fordult el is indította a kocsit. Elmondtam neki, hogy merre menjen, majd pár perc mulva Mikeynél is voltunk.
- Köszönök mindent... Viszlát, sziasztok! - szálltam ki a kocsiból, majd a kezembe vettem a deszkát és belöktem az ajtót. Az ajtóba érve leraktam a deszkám, majd csengettem. Kis idő mulva Mikey nyitott ajtót, mire felkaptam újra a deszkát.
- Veled meg mi történt? - kerekedett el a szeme, majd betessékelt.
- Hát.. Deszkáztam. - mondtam, miközben a fal mellé állítottam a gördeszkámat.
- Vigyázz már magadra. - ölelt meg óvatosan, majd egy puszit nyomott a számra. Ezek szerint valaki itthon van. - És még is mit csináltál? Meddig lesz rajta? Csak eltört, vagy még valami? Nagyon fáj? - halmozott el a kérdéseivel. A szemében aggodalom tükröződött.. Sóhajtottam egyet, majd a nappaliba mentünk. Oda belépve megláttam Lukeot.
- Szia.. - ültem le a kanapéra.
- Mi a francot csináltál? - esett ő is nekem.
- Hát... Deszkáztam. Több mint egy órát ültem a kórházban.. - sóhajtottam.
- Egy órán át gipszelték, meg röngenezték? - vonta fel a szemöldökét Mikey, miközben átkarolt.
- Meg drótozták. - húztam el a szám.
- Uhh... Nagyon fájt? - fogta meg a bal kezem aggódóan.
- Hát eléggé... Öt hét szenvedés.. - sóhajtottam.
- Öt hét? - ráncolta a homlokát Luke.
- Öt hétig lesz rajta gipsz, addig se gitár, se deszkázás... Utánna leveszik, de kötnöm kell a könyököm, mivel a drót még egy hétig benne lesz. Utánna is vigyáznom kell vele. Megfogok őrülni.. - nevettem egy kicsit.
- Szegénykém... - húzta el a száját Mikey. - Hamar elfog telleni ez az idő, nyugi. - ezen a kijelentésén elnevettem magam, mert olyan volt, mintha Aaront hallanám. - Mi olyan vicces?- ráncolta a homlokát.
- Olyan volt, mintha Aaron mondta volna. - nevettem egy kicsit.
- Aaron? - nézett értetlenül és meglepetten.
- Ja, Nash haverja és évfolyam társam... Nem tudtam, hogy évfolyam társak vagyunk, de ezek szerint igen. - vontam vállat.
- Értem.. - bólogatott.
- Na, de haggyuk... Elég volt ennyi a kezemről. - nevettem egy kicsit.
- Felhívhattál volna.. Miért nem szóltál? - mondta kissé mérgesen, még is féltőn.
- Nem akartam, hogy ideges légy... Meg eljöttél volna, ami tök fölösleges lett volna, mert ide jöttem egyből. Nem akartam, hogy miattam idegeskedj... - húztam el a számat.
- Ezt elnézem, de, ha esetleg legközelebb bármi történne, ami remélem nem fog, akkor engem hívsz egyből! Rendben? - fordította az államnál fogva maga felé a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Rendben. - bólintottam.
- Anyudék mit szóltak? - kérdezte Luke.
- Nem tudják. - vontam vállat, mire Mikey piszkálni kezdte a hajam.
- Átfestetted? - nézett kérdően.
- Igen.. Untam már a pirost, meg kezdett lenőni. - mosolyogtam.
- Jól áll. Mondjuk neked mi nem. - mosolyott.
- Ne itt nyáladzatok légyszíves! - csattant fel Luke, mire mindketten nevetni kezdtünk. - Amúgy tényleg jó. - mondta kissé nevetve, a reakciónk miatt.
- Köszi. - néztem mosolyogva Lukera, majd Mikeyre.
- Fura vagy így. De jó. - mondta az ujjai között csavargatva a hajam Mikey.
- Nekem is szokatlan. - mosolyogtam, majd a vállára hajtottam a fejem. - Amúgy mivel játszotok? - néztem az asztalon heverő kontrollerekre.
- FIFA-ztunk. - vigyorgott Luke.
- Ja, de befejeztük úgy is. - vont vállat Mikey.
- Ó, nyerésre állok, és már nem is akar játszani! - cukkolta Luke Mikeyt.
- Csalással könnyű nyerni... - mondta kissé mérgesen Mikey.
- Milyen csalás? Csak béna vagy. - nevetett Lukey.
- Ez nem igaz! Te csalsz! - mondta felháborodva Mikey, mire elnevettem magam és lefeküdtem a kanapén a fejem pedig az ölébe hajtottam.
- Ha az a csalás, hogy jobb vagyok nálad, akkor csaltam. - vigyorgott önelégülten Luke. Egy jó ideig még hallgattam ezt a vitát, majd egy új meccsett kezdtek játszani, miközben elaludtam Mikey ölében.

VII. RÉSZ

Héy! Elösszőr is, boldog nyuszit mindenkinek! :) Most szünetben hozom csak így a részeket, suli időben ritkábban tudom, majd :( Na de ó olvasást drágák :*


- Még is mi ez az egész? - nézett értetetlenűl Ash.
- Micsoda? - ráncoltam a homlokom.
- Pár hete azért voltál kiborulva, mert szereted Calt! Most meg, Michael? - rázta meg a fejét.
- Óóó, innen fúj a szél. - nevettem el magam. - Két hét alatt sok dologra van időm. Megismertem Michaelt még jobban, és szeretem. Cal a múlté. Neki ott van Lis, miért olyan nagy baj, ha boldog akarok lenni? És igen, Mikey mellet az vagyok! - mondtam mérgesen. Úgy dölt belőlem a szöveg, mintha igazat mondanák, pedig nagyon nem.
- Tudom miért csinálod ezt... Nem szereted te Michaelt... Calnak akarsz fájdalmat okozni. Ez szánalmas. - bökte meg a  vállam.
- Nem tudom miről beszélsz... Meg ártott a pia Ash. - nevettem egy kicsit.
- Cec,  ne játszd már az idiótát! Tudom, hogy így van! És fáj is neki rohadtul! Megbántottad és összetörted! Nem csak  ezzel a húzásoddal, hanem azzal is, hogy elküldted! Mindent tudok Cec, és most kurva nagyot csalódtam benned! Nem utálok semmit sem annál jobban, ha egy rokonom vagy egy jó barátom bántják! Te pedig ezt tetted! Szánalmas vagy! - fordult meg és itt hagyott. Fájtak a szavai, mivel igaza van... Fájdalmat akarok okozni csak Calnak. Ennyire kiszámítható lennék. Egy ideig még a helyemen álltam, majd egy ismerős hangot hallottam meg.
- Cecilia, minden oké? - lépett mellém Nash.
- Ömm... Persze. - ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam.
- Nem tűnt valami meggyőzőnek.. Mi a baj? Valaki bántott, vagy mi? - kérdezte aggódva.
- Minden oké csak... Mindegy. - sóhajtottam.
- Figyelj, nekem elmondhatod.. Nem mondom el senkinek. De, ha nem akarod nem muszáj. - mosolygott.
- Csak hülyeséget csináltam... És ezt muszáj végig csinálnom már... Hülye vagyok... - ráztam meg a fejem.
- Mit csináltál? - nézett kissé rémülten.
- Nyugi, ne gondolj annyira szörnyűre. - nevettem. - De mindegy... Igyunk. - nyúltam a vodkáért.
- Igyunk. - mosolygott vissza.
- Nekem megfelel az üveg is... Neked? - mosolyogtam.
- Tökletes. Igyál elöbb te. - mondta, majd a számhoz emeltem az üveget és inni kezdtem  a tartalmát. Így magában nem a leggyengébb pia.. Amennyit tudtam megittam, majd egy  fintor kiséretében Nash felé nyújtottam.
- Ez erős.. - töröltem meg a szám.
- Tudom, de az a jó. - vette el nevetve,majd jóval többet megivott belőle mint én. - Össze jöttél a... Hogy is hívják... - gondolkozott. - Mindegy, a lila hajú sráccal? - mosolygott.
- Hát... Igen. - mosolyogtam én is.
- Gratulálok. Na és merre van a lovagod? - nézett szét a konyhában.
- Basszus, tényleg! - nevettem, majd a nappali felé indultam. - Jössz? - néztem vissza rá, majd ellökte a pulttól magát, és a kezében a vodkával elindult utánnam. A nappaliba érve megpillantottam Mikeyt a kanapén ülve. Leültem mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Na mit akart? - mosolgott rám.
- Majd elmesélem. Amúgy Nash ő Michael, Mikey ő Nash. - mutattam rájuk, mikor a nevüket mondtam. Lepacsiztak, majd Nash megszólalt.
- Örültem,de hagylak titeket. - kacsintott rám, majd elment.
- Szóval ő Nash. - mosolygott. - Ő az öccse? - mutatott a nappali másik felébe, majd mikor oda néztem, megláttam Hayest, aki ülni alig tudott, mivel bevan rúgva.
- Igen. - nevettem el magam. - Ő Hayes.. - ráztam meg a fejem.
- Hány éves? Tizenöt? - ráncolta Mikey a homlokát.
- Talált süllyedt. - mosolyogtam.
- Ne már... Jól bepiált. - nevetett.
- Hát ja. Nincs hozzá szokva. - mondtam Hayes szerencsétlenkedését figyelve, ami abból állt, hogy próbált felkelni a székről, de leesett a földre.
- Segíteni kéne neki. - sóhatott, majd Hayes felé indult. Én lábujjhegyre álltam, majd megpillantottam Nasht egy csajjal táncolni. Illem oda, illem ide, félbe szakítottam a táncukat.
- Hayes nincs valami jó állapotban. - mondtam, mikor rám nézett.
- Ugye nem rúgott be? - kérdezte kissé rémülten.
- Háát... Inkább gyere. - indultam el amerre Hayes van, Nash pedig a követett.
- Ohh, te hülye gyerek! - lépett Hayes mellé - Mondtam, hogy ne igyál szerencsétlen. - mondta, miközben Mikeyyel felkaparták őt a földről.
- Endejetek el, jól vagyok.. - mondta kissé érthetetlenül.
- Látjuk... - nevetett Mikey.
- Nem takarítok fürdőt holnap, már most szólok Hayes! - mondta kissé mérgesen Nash.
- Hova vigyük? - váltott témák Mikey.
- A szobájába... Az emeleten van. - mondta Nash, majd elkezdték felvinni.
- Én kimegyek egy cigire! - mondtam, majd Mikey bólintott, én pedig kimentem. A ház elött leültem a lépcsőre, majd egy cigit vettem elő és egy gyújtót. Meggyújtottam a cigit, majd egy hangot hallottam meg a balomról.
- Nem is tudtam, hogy cigizel. - amint oda néztem, Calt pillantottam meg.
- Sok mindent nem tudsz. - mondtam közömbösen, miközben a cigimbe szívtam.
- Miért csinálod ezt? - ült le mellém.
- Micsodát? - kérdeztem rá se nézve.
- Színészkedsz. Tudom, hogy csak el akarsz felejteni. De miért rángattad bele Mikeyt? Lehet ő tényleg szeret, de te nem szereted. Ne csináld ezt vele, és velünk sem... -még mondta volna, de félbe szakítottam.
- Figyelj Cal, én szeretem Mikeyt. Nem színészkedek, nem verekát senkit, mert szeretem! Lehet, hogy nehéz ezt elfogadnod, de te a multam vagy csak, a jelenemben és jövőmben pedig Michael szerepel. A padlón voltam miattad, de ő mellettem állt! Segített felkellnem onnan, és olyan oldalát ismertem meg, amit soha nem láttam még. Két hét alatt sokkal jobban megismertem, és meg szerettem. Nem mint barátot, hanem mint a szerelmem! És Ashhel szépen össze beszéltetek, de nem kell minden szarságot kitalálni! - elnyomtam a cigim a lépcsőn, majd felkelltem a földről. - Fél perc és itt van Mikey, mond meg nehi, hogy haza mentem, és jöjjön ő is. Szia Cal! - mindvégig bunkón, lenézően és flegmán beszéltem vele. Elindultam a házunk felé, majd amint az ajtóhoz értem előtört a szememből pár könnycsepp. Miért sírok? Nem akarok sírni... Most nagyon hálás vagyok annak a borostyános kerítésnek, mivel nem látnak át ide. Beléptem az ajtónkon, levettem a cipőm, majd két lépést megtettem és leültem a földre. Miért érzem ilyen rosszul magam? Hisz sikerült amit akartam, a lelkemben tátongó űr mégis nagyobb... Üres vagyok, akinek az élete semmit nem ér. Nem értek semmihez, csak a port kavarom magam után. Deszkázni és gitározni tudok, ennyi... A szemeimből előtörő könnyek patakokban folytak a szemeimből. Csak ültem a földön és sítam, majd egy érintést éreztem a vállamon.
- Mi a baj Cec? - ült le mellém Mikey. Átkarolta a derekam, mire én átöleltem őt az arcom pedig a nyakába temettem. Nem kérdezett ez után semmit,csak a hátam simogatta. Tudta, hogyh elakarom mondani akkor elmondom. Egy jó ideig így ültünk, majd elengedtük egymást és megszólalt.
- Menjünk fel a szobádba,és mindent elmesélsz ott. - törölte le a hüvelykujjával a könnycseppeim. Megfogta a kezem, majd amint felkelt a földről felhúzott engem is és a derekam átkarolva vezetett a szobámba, mintha nem is az én házam lenne. Elvezetett az ágyamig, majd becsukta az ajtómat és leült mellém. Csendben várta míg összeszedem magam, majd beszélni kezdek. Megfogta kezem, majd a másik kezével letörölte a könnyeim és tovább várt. Eg jó tíz percig biztos így ültünk, mire összeszedtem a gondolataimat.
- Azt mondta, hogy színészeked.. Ash szerint szánalmas vagyok és csalódott bennem... Na meg utál. - szipogtam. - De ezeket kimagyaráztam, nem ez a lényeg.. Olyan semminek érzem magam. Sikerült fájdalmat okoznom neki, az űr a lelkemben még is egyre nagyobb, és ez felemészt csak... Egyszerűen felhalmozódott minden bennem... Ennyi az egész. - töröltem meg a szemeim, mire Mikey átölelt. Egy ideig csak ölelt, majd elengedett  és a szemembe nézett és megszólalt.
- Ne vedd már semmibe magad. Egy klassz csaj vagy, aki boldog lesz. Egyszer fent és egyszer lent... Most épp lent, de szépen minden javulni fog, csak tarts ki. Rendben? - szorította meg bíztatóan a kezem.
- Remélem igazad van... - sóhajtottam.
- Hé, hazudtam én valaha is neked? - mosolygott.
- Nem. - mosolyodtam el egy kicsit én is.
- Na, de aludd ki magad. Majd beszélünk. - mosolygott, majd felkelt az ágyról, de elkaptam a kezét.
- Maradj itt. - nem tudom miért kérem erre... Nem akarok egyedül lenni, Mikey pedig jó társaság... Szükségem van most rá.
- Maradjak? - csodálkozott.
- Igen... Nem szeretnék egyedül lenni. - amint kimondtam, vissza ült mellém.
- És mit akarsz csinálni? - kérdezte.
- Csak beszélgetni.. Terelni a gondolataim. Na meg aludni. - nevettem egy kicsit.
- Aludni egyedül is tudsz, nem? - nézett kérdően, mire megráztam a fejem. - Mondjuk nem ígértem, hogy haza megyek. - mosolygott.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Ugyan. - ölelt vissza. - És amúgy, hol tudok aludni majd? - kérdezte, mikor elengedtük egymást.
- Hát... A földön, a kanapén, vagy itt. - mutattam az ágyam annak a felére ahol ülünk.
- Szóval hol? - nevetett.
- Ahol akarsz. - mosolyogtam rá.
- Tudod mit? Elmegyek tusolni, addig te megcsinálod a helyem valahova... - mosolygott, majd ki is ment a szobából. Sóhajtottam egyet, majd előszedtem egy takarót és eg párnát az ágyamból (mivel ágynemű tartós), majd megágyaztam neki az ágyam üres felén. A kanapén és a földön nem tudna aludni,mivel kényelmetlen. Elszőszedtem a pizsamámnak szánt kinyúlt, combközépig érő pólóm, átöltöztem, majd befeküdtem a helyemre. A telefonom a párnám lá raktam, majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni az ágyamból. Az ablakon kissé beszűrődik a zene zaja, és a hold fénye. Mikor már majdnem elaludtam, arra lettem figyelmes, hogy meg süllyed mellettem az ágy. Kinyitottam a szemem, majd megláttam Mikeyt.
- Basszus, bocsi... Nem akartalak felkellteni. - feküdt le.
- Nem aludtam még. - ásítottam.
- Nekem pedig úgy tünt. - mosolygott, majd a hátára fordult. Átöleltem a takaróm szélét, majd csak most vettem észre, hogy csak egy alsónadrág van rajta.
- Akkor sem aludtam, hiába tünt úgy. - öltöttem rá a nyelvem.
- Ne öltögesd, leharapom! - bökte meg az arcom.
- Sok sikert.- kacsintottam rá.
- Ezt vegyem kihívásnak? - könyökölt fel.
- Ahogy akarod. - mosolyogtam
- Felelőtlen kijelentés volt. - vigyorodott el.
- Mert?
- Azért. Aludj inkább. Jó éjt. - takarózott be, majd egy puszit nyomott az arcomra. Kissé meglepett, mivel  csukva volt már a szemem.
- Neked is. - mosolyogtam, majd közelebb másztam hozzá, és megfogtam a kezét. Nem tudom miért, de megnyugtatott most,hogy valaki mellettem van. Jó volt hallgatni a szívdobogását és légzését. Ezt addig hallgattam,míg el nem aludtam.
Reggel van... A nap fénye kelltett fel. Nyújtózkodok, majd meglátom Mikeyt, ahogy félig lelógva az ágyról alszik. Kis híján elnevettem magam, majd óvatosan kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. A konyha felől isteni illatok szálltak, így az első utam oda vezetett.
- Jó reggelt. - köszöntem a bentlévőknek. Apu az asztalnál ülve olvassa az újságot, anyu pedig a gáztűzhelynél ügyködik valamit.
- Neked is. - mondták szinte egyszerre.
- Milyen volt a buli? - mosolygott rám anya.
- Nem volt rossz, de hamar eljöttünk. - ültem le az asztalhoz.
- Eljöttünk? - nézett rám apa a homlokát ráncolva.
- Őőő... Igen. - léptem oda anya mellé, majd megpillantottam az épp sülő palacsintát.
- Kivel? - faggatott tovább apa.
- Hát.. Michaellel. - mondtam, majd lekaptam két palacsintát a rakásról, és elővettem a nuttellát meg egy kanalat.
- Az ki is? - nézett anyára kérdően.
- Aki mindig festi a haját. Azt hiszem kék most a haja. - mondta a palacsintát megfordítva.
- Már lila. - ültem le az asztalhoz és betekertem a két nuttellás palacsintát.
- Akkor lila.. Tök mindegy. - vont vállat anya.
- Azért nem. - mosolyogtam. - De kicsit lehetnétek hallkabbak is, nem mindenki kelt fel. - mondtam a palacsintát a számba gyömöszölve.
- Rob is fent van. - mondta apa.
- Nem rá gondoltam. - keltem fel az asztaltol, és a lépcső felé vettem az irányt.
- Akkor kire? - szólt utánnam apa, de nem válaszoltam neki. A szoba ajtóm kilincse fel nyúltam, mikor hírtelen kinyílt az.
- Jézusom! - ugrottam egyet, majd elnevettem magam. - Azt hittem, hogy alszól még. - nevettem.
- Ha két perccel elöbb jössz, akkor igen. - mosolygott. - Amúgy jó reggelt. - ölelt meg.
- Neked is. Ömm... Gyere egy kicsit. - húztam vissza a szobámba.
- Mi az? Baj van? - vágott rémült arcot.
- Nem csak... Hogy mondjuk el anyuéknak? Vagy egyáltalán elmondjuk és játszuk el elöttük is? - néztem rá kérdően.
- Hát.. Szeintem igen. Ha nem akkor könnyebben kiderül, hogy nem igaz. Majd haggy beszélni,és minden oké lesz. Rendben? - mosolygott rám.
- Rendben. - mosolyogtam vissza. Most, hogy jobban megnézem Miket, elég viccesen fest így reggel. A haja tiszta kóc, a szemét alig tudja nyitva tartani, az arcára pedig rávan száradva a nyála. - Kapd össze magad, addig én is felöltözök. - nevettem egy kicsit majd kiment a szobából.
- Nem szép dolog kinevetni ám! - szólt vissza az ajtóbol, majd becsukta azt. Egy cicanadrágot és egy kék lezser trikót vettem elő, amiket gyors fel is vettem. Kifésültem a hajam, majd egy laza kontyban a fejem tetejére fogtam, mire Mikey is vissza jött.
- Akkor vágjunk bele. - mosolygott rám.
- Készülj, apa elég izé lesz. - mondtam halkan és nevetve.
- Kössz a bíztatást. - nevette el magát.
- Csak figyelmeztettelek. - pusziltam meg az arcát, majd az ujaink összekulcsolta és lementünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. Brown. - köszönt Mikey.
- Jó reggelt Michael! - mondta anya, de apa figyelmet sem vett róla. Kezdi..
- Ömm... Szeretnék kérdezni valamit... - harapta be az alsó ajkát, majd az asztalhoz húzott és leültünk.
- Mondjad csak. - mosolygott anya.
- Na szóval... Az engedéjüket szeretném kérni, hogy én és Cecnek együtt legyünk. Mármint, hogy megengedik-e, hogy a barátnőm legyen? - nézett anyára, majd apára. Apa csak elvette az újságot az arca elől és ferde szemekkel nézett rám és Mikeyre, anya pedig nagy vigyorral felénk fordult.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte mosolyogva anya.
- Hát, ha megengedik. Ha önök szerint nem vagyok elég jó a lányukhoz, azt is megértem... Mivel Cec egy nagyszerű lány. Szép, okos, vicces, és kedves. Na meg erős. Nekem csak az a fontos,hogy boldog legyen, de, ha önök szerint nem lehet az mellettem, akkor elfogadom ezt a döntést. - ahogy beszélt mosolyogni kezdtem... Tudom, hogy nem igaz amit mond, de nagyon jól színészkedik.
- Ez aranyos volt. - mosolygott anya. - Ha megígéred, hogy vigyázol rá akkor áldásom rátok! - apa erre meglepett arccal nézett anyára, majd sóhatott.
- Miért pont Ceccel szeretnél együtt lenni? - kérdezte apa.
-Ez nehéz kérdés.. Magában egy gyönyörű, kedves, okos és aranyos lány, de ezt sok mindenkiről el lehetne mondani. Ahogy mosolyog, vagy csak rám néz, már levesz a lábamról. Na és mikor nevet. Okot nem tudok mondani, hogy miért pont ő... Valami megfogott benne már az első pillantásnál. Egyszerűen szeretem a lányukat. - taps Mikey, taps! Én nem tudnám ezt így mondani, tuti enevetném magam, vagy valami. Jól hazudik... Meg nem tudja.. Tudja ő,meg én is, de másnak nem kell.
- Jó válasz. - mosolygott apa.
- Szóval akkor...? - nézett kérdően anyura és apura.
- Áldásunk rátok. - mosolygott apa, majd vissza vette a kezébe az újságot.
- Köszönjük. - mosolygott Mikey, majd megölelt.
- Most csak szivattok, ugye? - kérdeztem, mikor elengedett Michael.
- Nem. Mikey egy rendes srác, és ahogy látom tényleg szeret. Szóval nincs ellenvetésünk. - mondta az újságja mögött apa. Erre nem mondtam semmit, csak Mikeyre mosolyogtam. Ő megpuszilta az arcom, majd anya letette az asztalra a palacsintákat. Rakott az asztalra még gyümölcsös túrót,sima túrót, nuttellát és valamilyen pudingot.
- Egyetek, addig szólok Robnak is. - viharzott ki a konyhából anya.
- Milyet kérsz? -kérdeztem Mikeyt.
- Ki szolgálom magam, hagyd csak. - mosolygott rám.
- Rendben. - mondtam, majd levettem magamnak egy palacsintát és a gyümölcsös túróval megkentem. Mikey egy nuttellásat evett, majd vissza jött anya Robbal.
- Sziasztok. - ült le az asztalhoz.
- Szia. - köszöntem, Mikey pedig biccentett neki, mivel televolt a szája. Mikey evett még két pudingos palacsintát, majd nem kért többet.
- Köszönöm szépen, ez isteni volt. - mosolygott Mikey.
- Egyél még! - szólt anya neki.
- Elég volt, köszönöm.
- Én is köszönöm. - keltem el az asztaltól, majd Mikey követett. A nappaliban leültem a kanapéra, ő pedig közvetlen mellém.
- Jó voltál. - mosolyogtam rá, majd felhúztam a térdeim, a fejem pedig a vállára hajtottam, ő pedig átkarolta a derekam.
- Mondtam, hogy hagyd rám. - mosolygott vissza. Persze ezt mind halkan mondtuk, hogy anyáék nehogy meghallják. - Mit terveztél mára? - kérdezte.
- Semmit.- ráztam meg a fejem.
- Akkor átjöhetnél hozzánk. - mosolygott.

- Felőlem. Csak kérdezd meg anyut. - mosolyogtam rá, mire felkellt mellőlem és a konyhába sietett. Anyu elengedett, így mentünk is. Mikey szüleinek is elmondtuk a "nagy hírt", majd megnéztünk egy filmet, elmentünk fagyizni, utánna vissza mentünk hozzánk. Ott is egész nap csak filmet néztünk, és feküdtünk. Végre egy semmit tevős nap. Jó volt ez a kikapcsolódás. Mikey este haza ment, majd elmentem tusolni, elszívtam egy cigit a szokásos helyemen, és lefeküdtem aludni. Az álom hamar elnyomott. Nem tudom, hogy hogyan lehet elfáradni a semmit tevésben, de nekem sikerült.

VI. RÉSZ

Hééj :D Mit hoztam máris nektek? Új részt :D Nagy unalmamban és pörgésemben megteremtettem ezt a részt is :) Jó olvasást drágák :*


Két hét.. Ez rengeteg időnek tünt... Több évnek. Hogy miért? Mert szörnyű nélküle... Két hete beszéltem vele utolljára. Akkor is elküldtem. Azóta szenvedek, mert nincs velem. Nem láttam azóta a gyönyörű szemeit, és a mosolyát, nem hallottam a hangját, és az édes nevetését, nem éreztem az ölelését, amiket köszönés képp kaptam. Nem tudok semmit róla, csak, hogy együtt van Lissel még. Bevallom, hogy őrülten hiányzik. Lehet, hogy nevetek, mosolygok és boldognak tűnök, de a lelkemben egy lyuk tátong, amit csak ő tölthet be. Mégsem lehetek vele. Többszőr leittam magam, csak, hogy felejteni tudjak, de nem sikerült. El akarom felejteni, hogy mit szeretek benne, de nem megy. Túl erős ez az érzés. Nem tudom elfelejteni sehogysem. Már-már azon kapom magam, hogy hívni akarom, de nem teszem meg. Nem lehet. Én mondtam neki, hogy ez legyen, az én hibám.  Lissel is kissé "megromlott" a kapcsolatunk, mivel a két hét alatt egyszer sem találkoztunk, beszélni is ritkán beszéltünk. Csak háromszor-négyszer. Próbáltam kerülni a társaságát, mivel fájt hazudnom neki. Mindenkinek hazudok, csak Michaelnek nem. Ő volt az, aki e két hétben végig mellettem áll és segített. Mindig felvidított, ha sírni támadt kedvem. Tanácsokat adott, hogy mit tegyek. Mégsem vagyok boldog. Mérges vagyok Calra, pedig csak azt teszi amit kértem. Akkor miért érzek iránta gyűlöletet? Gyűlölöm, de szeretem. Gyűlölöm, mert nem keres, szeretem, mert csak szeretem. Ha meg kérdeznék, hogy mit szeretek benne, akkor nem tudnám elmondani. Valami megfogott benne. Azt mondják, ha megtudod mondani, hogy pontosan mit szeretsz benne, akkor az nem szerelem. Én nem tudom megmondani. Nem tudom, hogy azért nem keres, mert én kértem, vagy mert megharagudott rám. Vagy nem szeret? Nem tudom. Túl sok kérdés halmozódott fel bennem két hét alatt. Az órámra pillantok, majd megállapítom, hogy késésben vagyok. Nem érdekel... Nem fog megharagudni Nash, ha kések. Nash a szomszédunk. Két hét alatt megismertem a kis családját, és kifejezetten örülök, hogy normális szomszédunk van. Az öccse Hayes is jó fej, a huga Skylynn pedig imádni való. Nem lehet nem szeretni azt a kiscsajt. Nashhel többszőr is elmentünk deszkázni, vagy csak átmentünk egymáshoz. Álltalában én mentem át, és ez most sem lesz másképp. Az öccse van csak rajta kívül otthon, mert Skylynn és Mr. Grier, az apja, elmentek valahova. Házi bulit szervez, és megígértem, hogy fél nyolcra átmegyek segíteni az előkészületekben. Nos, fél nyolc van,én pedig egy kinyúlt pólóban, egy melegítő nadrágban és kócos hajjal ülök az ablakban. A ruhám már elő készítettem, ami egy Jack Daniels-es fekete póló, egy farmer rövidnadrág és a fekete Conversem. Bemászok az ablakon, a kezembe veszem az említett ruhákat és a fürdő felé sietek. Tíz perc alatt letusolok, fogat mosok, kifésülöm a hajam és felöltözök. A hajam kiengedve hagyom, majd felveszem az új, BatMan-es fullcappem és az ajtó felé sietek.
- Anya, elmentem! Nem tudom mikor jövök haza! - kiabáltam.
- Rendben kicsim, vigyázz magadra! - kiáltott vissza a nappaliból, majd kiléptem az ajtón és a szomszédba siettem. A bejárati ajtóhoz lépve felemeltem a kezem és kopogtam. Kicsit vártam, majd Hayes nyitotta ki az ajtót.
- Szia, bocsi, hogy késtem. - mosolyogtam, majd férre állt az ajtóbol, hogy be mehessek.
- Szia. - mosolygott vissza. - Nash még fürdik, szóval nem gáz. - csukta be az ajtót, miután beléptem. Épp fűztem ki a cipőm, mikor meghallottam Nash hangját.
- Le ne vedd! - szólt rám. - Mindenki cipőben rohangál majd úgy is. Amúgy szia. - mosolygott.
- Nem veszem.. - kötöttem vissza. - Szia! - köszöntem én is, majd követtem a konyhába.
- Igazság szerint csak előkell szedni a piákat, meg mindent, de ezt megcsinálom Hayessel. Te teremts valahogy zenét. - mosolygott rám.
- Nincs itt a telefonom. - húztam el a számat.
- A nappaliban ott van a kanapén a laptopom. Vannak letöltve zenék, válogass. - biccentett a fejével a nappali felé, majd sarkon fordultam és bementem oda.Leültem a kanapéra, majd az ölembe vettem a laptopját. Nem nagyon eggyezik a zenei ízlésünk, de meghallgatom ezeket a zenéket is. Mondjuk hallgat olyan zenéket is, amiket kifejezetten szeretek én is. Kijelöltem az összes zenét, rádugtam a laptopot a hangfalra, majd a lejátszásra nyomtam.
- Tudok valami! - mondtam nevetve, mikor beléptem a konyhába. - Mit segítsek még? - néztem szét a konyhában.
- Ezeket kiöntenéd a tálakba? - mutatott Nash a chipsekre.
- Persze. - mondtam, majd ott is teremtem. Elvettem a tálak közül egyet, majd bele öntöttem két zacskóval... És ez így ment, míg mind a huszat ki nem öntöttem, addig Nashék eltolták a kanapékat a falhoz. Már nyolc óra elmúlt. Szétnéztem, majd láttam, hogy nincsenek elől poharak, így szó nélkül elkezdtem előpakolni őket. A felénél jártam, mikor vissza jött Hayes.
- Látom feltaláltad magad. - mondta, miközben a haját igazgatta.
- Fel-fel. - mondtam, mire eltolt a szekrénytől.
- A többit előszedem, igyál valamit. - mondta mosolygva.
- Ahogy gondolod.. Te kérsz valamit? - néztem rá.
- Nem, köszi. - mosolygott.
- Te tudod. - vontam vállat, majd a kezembe vettem egy poharat és narancsvodkát csináltam bele. Szó nélkül kimentem a nappaliba, majd kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és belekortyoltam az italomba. Mire elfogyott, elég sokan voltunk már. A konyha felé vettem az irányt, hogy lerakjam a poharam, majd visszafelé egy ismerős arcot pillantottam meg. Ő is észre vett, mert zöld szemei megcsillantak, a szája felfelé görbült és a lila haját elkotorta a homlokából. Ki találtátok ki az? Persze, hogy Michael. De sajnos még négy ismerőst vettem észre. Itt van még Luke, Ash, Lis na és Cal.. Csodás. Nem tudtam, hogy ők is itt lesznek. Michael biccentett a fejével a kanapé felé, majd elindult oda és leült. A többiek nem mentek utánna.. Hála az égnek, még észre venni sem vettek engem. Ptóbáltam észrevétlenül eljutni a kanapéig, majd leültem Michael mellé.
- Héj. - mosolyogtam rá.
- Héj! - köszönt vissza. - Te hogy-hogy itt? - csodálkozott.
 - A szomszédban lakok lökött! Meg Nash meghívott. - mosolyogtam.
- Te is ismered? - csodálkozott.
- Nem, nem ismerem a szomszédom. - ráztam mega a fejem, majd elnevettem magam. - De ki ismeri még? - ráncoltam a homlokom.
- Luke. Őt is meghívta. - nézett végig rajtam. - Rövidnadrágban vagy? Talán lázas vagy? - tette a kezét a homlokomra, majd nevetve ellköktem, mire nevetni kezdett ő is.
- Néha szoktam viselni. - mosolyogtam rá.
- Értem. És mi van... Mi van Callal? - kérdezte halkabban.
- Azóta nem beszéltem vele, még látni sem láttam, csak most. - húztam el a számat.
- Ő sincs a legjobb állapotban. Próbál úgy tünni, de nem mindig megy neki. Beszélned kellene vele. - nézett rám.
- Nem akarok. Mérges vagyok rá. Azt akarom, hogy úgy fájjon neki mint nekem! - mutattam magamra.
- És ezt, hogy akarod elérni? - húzta fel a jobb szemöldökét.
- Nem tudom... Nem tudom mit kellene csinálnom. - sóhajtottam.
- Nekem talán lenne egy ötletem... De hülyeség, haggyuk is. - rázta meg a fejét.
- Hallani akarom. - néztem a szemébe.
- Mutatnom egyszerűbb lenne. De csak miattad és miatta gondoltam, hogy jó ötlet, semmi más!
- Akkor mutasd, kíváncsi vagyok. - mosolyogtam.
- Csak ne akadj ki, és ne pofozz meg! Rendben? - kérte, mire értetlenül néztem rá.
- Nem tudom mekkora hülyeségre készlsz, de rendben. - sóhajtottam.
- Rendben akkor... - sóhajtott, majd zavartan a hajába turt, szétnézett a nappaliban, majd ajkait hírtelen az enyémnek nyomta. Elakartam tolni, de leblokkoltam. Ajkai forróak és édesek voltak, de semmi érzelem nem volt a csókban. Ez megnyugtatott egy kicsit... El kellene játszanunk, hogy együtt vagyunk? Nem tudom. Nem hiszem, hogy menne... A csók közben a jobb kezemmel a hajába turtam, a másikat pedig megfogta. A csók végén homlokát az enyémnek támasztotta, majd megszólalt.
- Jobb ötlet? - mosolygott makacsul.
- Nin... Nincs. - dadogtam, mivel kissé zavarban voltam. - De ezt, hogy tervezted? Eljátszuk, hogy együtt vagyunk, vagy mi? - vette el a homlokát az enyémtől, de a kezem továbbra is fogta.
- Pontosan. Mivel tudsz nagyobb fájdalmat okozni neki? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Nem tudom... Nem tudom, hogy eltudnám-e játszani... Nem tudok jól hazudni. - sóhajtottam.
- Segítek nyugi. Nem egyedül teszed. És csak mások elött kell. De, ha nem akarod, akkor nem muszály, csak gondoltam, hogy ez jó ötlet. - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Szerinted elhinnék? - néztem rá kérdően.

- El. Csak alkalmazkodj hozzám eleinte, majd bele jössz. Na, akkor? - mosolygott, majd csak magam elé bámultam. Nem tudom, hogy eltudnám-e játszani, hogy szeretem... Mármint szeretem, de mint egy barátot, és nem úgy. Talán menne... Michael jó ebben. Rendben... Meggyőzött. Elösszőr csak rá néztem, majd bólintottam.
- Legyen. - mosolyogtam rá.
- Nyugi, menni fog. - ölelt át.
- Köszönöm... - mondtam kissé halkan.
- Mindig segítek neked. De akkor kezdjük el. Gyere. - fogta meg a kezem, majd a táncoló tömeg felé húzott.
- Mikey, nem tudok táncolni. - mondtam, mikor szembe fordított magával.
- Csak érezd a zenét, és engedd el magad. Nem nehéz. Nem kell ehhez táncosnak lenni. - nevetett kicsit, majd a fülemhez hajolt. - Szerinted ők tudnak? - nevetett, mad a fejével töllünk balra biccentett. Két részeg csaj táncolt ott, de inkább tünt valami rohamnak amit csinálnak mint, hogy táncnak. Kissé elnevettem magam, majd Michael a kezeim a nyakába tette, majd a sajátját óvatosan a derekamra.
- Zavar? - kérdezte óvatosan.
- Állítólag együtt vagyunk. - vontam vállat mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Csak kövesd a ritmust. - mosolygott, majd táncolni kezdtünk. Eleinte nagyon nem ment, csak nevettünk folyamatosan, majd egy kis idő elteltével belejöttem. Fura, de jól éreztem magam... Tudtam, hogyha látja ezt Cal, fájni fog neki. A tánc közben egy csók is elcsattant köztünk, de mindketten elnevettük magunktat. Már kezdtek fájni a lábaim, így abbahagytuk a táncot, és az ujjaink összekulcsolva a konyhába indultunk.
- Látod, nem nehéz. - mosolygott rám.
- Igazad volt. - mosolyogtam vissza.
- Ugyan így lesz ez is. - pillantott az egymásba kapazkodó kezeinkre.
- Hiszek neked. - mondtam, majd beléptünk a konyhába, ahol megpillantottuk Lukeot és Asht.
- Héj! - köszöntem nekik.
- Cec! Hát te? - mosolygott Luke.
- Nem volt jobb dolgom, meg meghívtak. - mosolyogtam vissza, majd Ashre néztem, aki a homlokát ráncolta, és a kezeink nézte.
- Ki hívott meg? - csodálkozott Luke.
- A kismacsak.. Nash te idióta! Szomszédban lakok, ne gyere azzal, hogy honnan ismerem. - folytattam volna még, de megszólalt Ash.
- Ne szúrjatok le, de együtt vagytok? - nézett rám, majd Michaelre.
- Igen. - vágta rá mosolyogva Mikey.
- Ne már... Gratulálok! - vigyorgott Luke.
- Nem kell szivani minket.. Luke bedölt, de én nem fogok. - rázta meg a fejét nevetve Ash.
- Nem hiszed el? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Nem. - húzta mi magát, mire Mikey magához húzott és megcsókolt.
- Most elhiszed? - kérdezte Michael a csókunk végén egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Hmm... Talán. - mondta folyamatosan engem nézve. Tudom miért nem veszi be... Elmondtam neki, hogy szeretem Calt... Francba.
- Így jártál, ha nem hiszed el. Attól még boldogok vagyunk. - mosolygott Michael, majd átkarolta a derekam.
- Lis tudja? - kérdezte Luke. - Mondjuk nem hiszem,mert akkor a nyakatokon lógna és faggatna. - nevette el magát-
- Miről kellene tudnom? - hallottam meg a hangját, majd Cal oldalán megpillantottam.
- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
- Istenem Cec! - lépett el Cal mellől, majd a nyakamba ugrott.
- Jesszusom Lis! - nevettem.
- Hiányzott a hülye fejed, na. - engedett el nevetve.
- Igaz, rég találkoztunk. Mi van veletek? - mosolyogtam rájuk, miközben vissza állt Cal mellé.
- Minden oké.. Inkább abba avassatok be, hogy miről kellene tudnom. - türelmetlenkedett.
- Ne már, hogy nem veszed észre! - csattant fel Luke. - Néz már rájuk basszus! - nevetett, majd összeráncolta a homlokát Lis,és egy hatalmas vigyorral megszólalt.
- Együtt vagytok? - nézett rám, majd Michaelre. Calum összehúzta a szemöldökét, majd végig futatta a szemét rajtam.
- Talált, süllyedt! - nevetett Michael.
- Tudtam! Tudtam, tudtam, tudtam! - ugrált örömében.
- Mit tudtál? - nevettem.
- Hogy összejöttök egyszer. Annyira tudtam! - újongott. - Beszámolót kérek majd, de gratulálok! - ölelt meg engem, majd Michaelt is.
- Köszi. - mosolygott Michael.
- Ja, grat... Iszok valamit. - lépett el a kis körünkből Cal.
- Annyira örülök nektek! - újongott még mindig Lis. - Na és mióta? Hogy jöttetek össze? Ki vallott szerelmet kinek? - ömlesztett el a kérdéseivel.
- Tegnap mikor a parkba mentünk. - mosolygott Michael.
- És azóta nem mondtátok el? - tette csípőre a kezét.
- Most mondtuk. - nevettem.
- Jó, jó hagylak titeket, csak egy dolog még. - lépett Mikey elé. -Ha megbántod,vagy bármi, akkor kicsinállak! Megértetted?! - bökte mellkason.
- Liis! - nevettem, majd észrevettem, hogy Ash sincs itt. Szétnéztem, majd megláttam, hogy Callal beszél. Mit mondhat neki? Nem tudom.
- Nem fogsz akkor kicsinálni Lis, mivel soha nem fogod sírni látni miattam. Úgy vigyázok rá, mint a legértékesebb dologra a világon.. Mondjuk nekem az is. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ez aranyos volt. Na, de hagylak is titeket.. Majd beszélünk még! - indult el Cal felé nagy mosollyal.
- Én is lépek... Felkell szednem egy csajt estére... - nevetett Luke. - Majd ütközünk. - mosolygott, majd ő is elment.
- Sikerült. - fordult felém egy mosollyal Mikey.
- Köszönöm! - öleltem át, amit viszonzott.
- Ne köszönd. - engedett el mosolyogva, majd Ash lépett mellénk.
- Cec, beszélhetnénk? - nézett rám.
- Mondjad csak. - mosolyogtam.
- Négyszemközt. - nézett Mikeyre.
- A kanapén leszek, ha keresel. - nyomott egy puszit a számra Mikey, majd a nappali felé indult. Ashre néztem kérdően, majd elkezdte a mondandóját...

V. RÉSZ

- Jól vagy? - fogta meg aggódóan a kezem. Nem szólaltam meg, csak bólintottam, majd egy hírtelen mozdulattal át öleltem.Nem tudom miért, de kényszert éreztem, hogy megtegyem. Cal nem szólt semmit, csak átkarolt a hatalmas kezeivel. Egy jó pár percig így álltunk, majd elengedtük egymást. A szemöldökét össze húzva pásztázta végig a szemével a testem.
- Ez Lis ruhája? Miatta vagy itt? - nézett a szemembe aggódóan.
- Igen.. - mondtam halkan.
- Még is miért mentél bele? - lépett közelebb, így csak pár centi volt köztünk.
- Nem tudom... Lett volna esélyem,ha nemet mondok? Szerintem sem.. - ráztam meg a fejem.
- Igaz... De egyáltalán honnan ismered őt? - pillantott el arra, amerre elment Matt a kocsijával.
- Az új fagyizóban pultos... Ma elmentünk oda Lissel, erre leszervezte ezt az egészet vele... Szerintem alapból Lis vette erre a marhaságra rá. - Cal csak csendben figyelt.
- Értem. Tudsz menni magassarkúban? - mosolyodott el.
- Nagy nehezen.-mosolyogtam én is.
- Haza akarsz menni? - jött egy újabb kérdés.
- Nem tudom... Mármint nem akarok, csak nem tudom, hogy hova mehetnék. - vontam vállat a szám pedig férre húztam.
- Én rá érek.. - mosolygott kissé zavartan. - Persze, ha nem akarsz velem lenni, akkor nem muszáj. - rázta meg kissé a fejét.
- És, hova menjünk? - döntöttem kissé oldalra a fejem mosolyogva.
- Ahova akarsz. - mosolygott.
- Hmm... Párizsba. - vigyorogtam rá.
- Olyat mondj, ahova most menni is tudunk. - nevetett.
- A parkba. - mondtam, majd szétnéztem az utcán. Már sötét volt, de a forgalom szinte változatlan az átlaghoz képest. Csak a gyalogosok kevesebbek.
- Uticél, a park! - emelte fel a mutató ujját, majd elindultunk a kocsija felé. Beültem az anyós üllésre, majd az első dolgom az volt, hogy levettem a cipőmet. Szétment benne a lábam... Nem értem, hogy Lis mégis, hogy bírja ezt...
- Melyik parkba menjünk? - kérdezte Cal, amint beült mellém.
- Telljesen mindegy. Legyen meglepetés. - kezdtem el az ablakon kifelé bámulni.
- Rendben, akkor tudom is. - mondta, majd el is indultunk. A park ahova vitt, pont az volt, ahol Lissel találkoztam ma. Nem nagyon zavart végülis. Leültünk egy padra, majd egy idő után felvetettem, hogy elkellene mondani Lisnek ezt az egészet... Meg is beszéltük ,hogy mikor, hol és hogyan, egy kicsit maradtunk még, majd éjfélkor elvitt haza. Hallkan mentem be a házba, de mikor az ágyamba feküdtem volna, valaki belépett az ajtón.
- Még is hol voltál?! - hallottam meg Rob hangját.
- Hát nem itt... - sóhajtottam.
- Legalább szólnál, ha későn jössz haza! Anyu szét aggódta magát! Itt kamuztam neki, hogy szóltál nekem! Reggel jössz egy magyarázattal, most meg aludj! - mondta mérgesen, majd becsukta maga mögött az ajtót. Minek kell így felkapni a vizet? Mondtam, hogy Lissel vagyok... Mondjuk nem egészen csak vele... Na mindegy. A fejem a párnára hajtottam, majd szinte rögtön elnyomott az álom. "Cal házában vagyunk. Én Cal mellett ülök, velünk szemben pedig Lis. Calum mond valamit, de nem tudom mit. Nem értem. Egyszercsak Lis sírni és kiabálni kezd velünk, majd felpofozza Calt és elrohan. Szóval azt mondta el neki... Megkell ezt beszélnem Lissel... Nem akarom, hogy megutáljon. Az arcomon könnycseppek folynak végig, majd Lis után iramodok, de Cal nem enged. Megint mond valamit, de nem hallom. Miért nem hallok semmit? Leülünk a kanapéra, majd beszélni kezd. Pár szót hallok meg, de ez értelmetlen... Két óra is eltellik, majd kocsiba ülünk, és elindulunk Lis házába. Az utcájukba bekanyarodva, megpillantom a mentőket a házuk elött. Mi történt? Calum leparkol az út túloldalán, majd megsem várva őt berontok a házba. Valami hang szűrődik a konyha felől... Sírás, de ez nem Lis sírása. Gyosan berohanok oda, majd amit meglátok elszörnyeszt. Miattam történt... Lis a földön fekszik, a csuklójából folyik a vér, körülötte pedig gyógyszeres dobozok hevernek... Ez nem lehet. Mellé sietek, majd letérdelek. Az anyja sír mellette... Könnyes szemeivel rám néz, majd szóra nyitja a száját.." Felriadok álmomból, majd zihálva szétnézek, hogy hol vagyok. Itthon vagyok.. Csak álmodtam... És, ha ez üzenet akar lenni? Már nem akarom elmondani neki.. Nem lehet! Képes lenne erre a valóságban is. A nap első sugarait lehet látni az égbolton, viszont nincs még világos. Levegő után kapkodva keresem elő a telefonom,majd egyből Cal nevére nyomok... Nem mondhatja el neki. Már épp kinyomtam volna, mikor mély és rekedt hangon szólt a telefonba.
- Cec, minden oké? - kérdezte kissé aggódva, de a hangja arról árulkodott, hogy a telefon csörgése keltette fel.
- Nem, semmi nincs rendben... - mondtam kissé remegő hangon.
- Mi a baj? - hangja már nem tünt olyan fáradtnak.
- Nem mondhatjuk el Lisnek! Nem lehet!
- Még is miért? Mi történt? - a hangja zavart volt.
- Csak nem! Nem akarom, hogy tudja... - nyeltem egy nagyot.
- Otthon vagy? - kédezte, majd ásított egyet.
- Igen...
- Tíz perc és ott vagyok. - vágta rá.
- Ne! - mondtam, kissé hangosan... Nem kellene kiabálnom...
- Miért ne? - csodálkozott.
- Felejtsünk el mindent ami volt... Nem akarom ezt. Lis szeret téged. - nem akarom elfelejteni, de Lis miatt muszáj leszek...
- Hogy mi? Azt hittem pedig, hogy... - nem engedtem, hogy befejezze.
- Azt mondtam felejtsük el! Egy ismerős vagy csak számomra! Nem akarok beszélni veled és találkozni sem, csak, ha Lis miatt muszáj lesz... Sajnálom,de ez a helyes. Szia.. - megsem várva a válaszát kinyomtam a telefont. Most jót tettem másnak, de magamnak és még egy személynek szörnyű dolgot... Így kell lennie. A telefonom csörögni kezd,de kinyomom azt, mivel Cal hív. Azt hittem érthető vagyok... A telefonom többszőr is csörögni kezd, de mind kinyomom, majd leveszem a rezgést is róla, és hagyom had csörögjön. Fáj.. Fáj amit mondtam neki, fáj a döntésem, és fáj az,hogy Lis szemébe hazudok. A fejem a párnára hajtottam, majd csak forgolódtam. Nem tudok aludni. Elmentem letusolni, majd felvettem egy szaggatott farmer nadrágot, egy Nirvanas fekete pólót, a fülhallgatóm  a fülembe dugtam, fullcappem a fejemen és a napszemüvegem is. Felvettem a fekete Conversemet, a hajam oldalra fontam, majd a gördeszkám a kezembe vettem. Pár hete nem deszkáztam már. Nem szóltam senkinek sem, hogy elmegyek. Kiléptem az ajtón, majd a kellemesen hűs levegő csapott meg. Szétnéztem az utcában, majd megpillantottam a szomszéd ház elött egy kocsit. Lehet megvették a házat... Nem nagyon izgat mondjuk. A deszkámra álltam, majd elindúltam. Pár óra deszkázás után megálltam enni egy KFC-ben, majd folytattam az utam. A telefonom többszőr is csörgött, de nem érdekelt. Párszor elestem ugrások közben, de egyszer úgy, hogy felszakadt a szemöldököm. Csodás... Mindegy... Elszívtam pár cigit, a térdeim meg a kezem sajgott az esésektől, a szemöldökömön lévő seb égett, a vért meg nem győztem a kezemmel letörölni, mivel annyira lefolyt. Már elmúlt dél.. Nem is tünt ennyinek. Párat ugratok és haza megyek. A hazafelé vezető út zökkenőmentes volt... Beléptem a házba, majd a nevetés hangja csapta meg a fülem. Többen is voltak itt, de kik? Levettem a cipőm, a napszemüvegem, majd a deszkámmal a kezemben a lépcső felé indultam, de anya utánnam szólt.
- Cecilia, gyere egy kicsit! - mondta feldobódva. Sóhajtottam egyet, majd a nappali ajtóba álltam. Négyen vannak itt anyun kívül... Egy srác sapkában, akinek fekete a haja és kék a szeme, a másiknak is kék szeme és fekete haja van. Valószínűleg testvérek. Az idősebb, aki sapkában van, nagyjából egykorú, vagy egy-két évvel idősebb lehet nállam, a kisebbik olyan tizenöt körüli. Itt van még egy felnőtt férfi is, aki valószínűleg az apjuk, és egy szőke hajú,kék szemű kislány. De kik ezek? Talán ők vették meg a házat? Apa munkatársa és családja?
- Cec, ők az új szomszédaink. - mosolygott, majd ahogy rám nézett egyből eltünt a mosoly az arcáról. - Jézusom, mi történt veled? - sietett oda hozzám, hogy szemügyre vegye a sebem.
- Deszkáztam. - vontam vállat. - Örülök a találkozásnak, de sajnos dolgom van. - mentem volna el, de anya elkapta a kezem.
- Egy kicsit rá érsz.. Amúgy is, mi dolgod lenne? Gyere lekezelem a sebed... - mosolygott.
- Valami... És nem kell, nem fáj. - égett még, és vérzett is, na meg fájni is fájt, de nem érdekelt, ha akarom én is letudom kezelni, nem vagyok öt éves...
- Csak öt percre. - kérlelt, majd a nappaliba pillantottam. Mindenki engem nézett szinte... Elég zavaró volt.
- Miért nehéz felfogni, hogy dolgom van?! - mondtam, talán túl bunkón. - Basszus, bocsi csak... Mindegy. - húztam ki a kezem az övéből, majd a szobámba siettem. Az új szomszédok... És mit csináljak vele? Vannak most nagyobb gondjaim is. Belépve a szobámba, levettem a sapkám, majd a helyére raktam. Elkéne pakolnom a ruháim... Gyors összekapkodtam őket, majd ki vittem a szennyesbe, megigazítottam az ágyam, és kész is voltam. A deszkám az ágy mellett hagytam, majd a fürdőbe indultam. A vérem végig van folyva az arcomon és kissé rá van száradva. A seb is mélyebb mint gondoltam... Lemostam az arcomról a vért, le fertőtlenítettem a sebem, majd visszamentem a szobámba. Az ajtót bezártam magam után, majd kinyitottam az ablakot és kiültem elszívni egy cigit. Anyuék elött nem akarok cigizni, mert nem tudják, hogy cigiztem is valaha, meg jönne a fejmosás... Így is kapom suli időben rendszeresen. Elszívtam a cigimet, majd az ablakot nyitva hagyva leültem gitározni. Behangoltam azt, majd eljátszottam az egyik kedvenc dalom, amit még Michael tanított annó. Mondjuk elektromos gitáron jobb lenne, de nekem ezen is tökéletes. Mire eljátszottam a dalt, a gyomrom egy hangos korgással jelezte, hogy az a KFC-s kaja, nem volt elég a deszkázás mellett. Leraktam a gitárom az ágyamra, majd a konyha felé indultam. Még mindig itt vannak... Miért nem tudnak haza menni? Semmi kedvem ismerkedni, de így meg bunkónak tűnök... A konyhában a spagetti illata csapott meg, majd szedtem is magamnak egy tányérral, és megpakoltam sajttal. Leültem az asztalhoz, majd a beszélgetésüket hallgatva elkezdtem enni. Néhány nevet kivettem, de nem tudom, hogy kié lehet. Vagy is egyet tudok, Skylynn az biztos a kislány,mivel többszőr is rászoltak. Ezen kívül még hallottam valami Nasht, és Hayest... A spagettim elfogyott, majd a mosogatóba raktam a tányérom, mire csengettek. Az ajtóhoz siettem, majd amint kinyitottam az ajtót Calt pillantottam meg.
- Mit keresel itt? - léptem ki az ajtón, majd becsuktam azt magam mögött.
- Nem veszed fel a telefont. - mondta kissé mérgesen.
- Nem véletlen. - fontam össze a kezem a mellkasom elött.
- Cec, nem értelek... - lépett közelebb, de elléptem tölle.
- Elmondtam, hogy nem akarok beszélni veled,és látni sem akarlak! Menj el! - fájt így beszélnem vele, de muszáj volt.
- Cec... - folytatta volna, de félbe szakítottam.
- Menj el! - kiáltottam rá.
- Kérlek... Beszéljük meg... - bánat csillogott a szemeiben és fájdalom.
- Nem! Tünj el, nem akarok beszélni veled! - mondtam mérgesen,mire csak kérdően nézett rám. - Menj már! Tűnj el! - mutattam a kocsijára, majd meglöktem felé egy kicsit.
- De Cec.. - fogta meg a kezem, de elrántottam.
- Menj el! - már szinte telitorokból kiáltottam. Megsem várva a reakcióját beléptem a házba, az ajtót pedig becsaptam magam után.
- Cec, ki volt az? Minden rendben? - hallottam anya hangját.
- Calum, és nem,semmi nincs rendben! - kiabáltam a lépcsőn felfelé sietve.
- Miért, mi a baj? - hallottam még a hangját.
- Lényegtelen... - csaptam be magam mögött a szoba ajtót, majd elővettem a telefonom. Beszélnem kell valakivel... Michaellel tudok erről beszélni. A második csörgés után fel is vette.
- Ceeec! - mondta boldogan.
- Otthon vagy? - mondtam kissé lehangoltan.
- Igen... Baj van? - komolyodott el.
- Nem... Vagy is igen.. Nem tudom! - mondtam zavartan.
- Jössz vagy menjek? - kérdezte.
- Fél óra és ott vagyok. - ezzel kinyomtam. Felvettem a fullcappem, a deszkám a kezembe vettem, majd lesiettem a lépcsőn. Az ajtónál felvettem a conversemet, majd a nappali ajtóba álltam.
- Anyu elmentem. - szólaltam meg.
- Még is hova? - kérdezte, miközben az ajtóhoz indultam.
- Michaelhez... - szóltam vissza.
- Nem érsz rá egy kicsit? - kérdezte.
- Sietnem kell... Bocsi! Viszlát, sziasztok! - köszöntem az ittlévőknek, majd kiléptem az ajtón. Az ajtón kilépve egyből  deszkámra álltam és elindultam. Útközben elszívtam két cigit, és esés nélkül megérkeztem Michaelhez. Bekopogtam az ajtón, majd egy kis idő mulva ki is nyílt. Michael egy öleléssel fogadott, majd bementem.Elmondtam neki, hogy mi történt, megnéztünk egy filmet, majd este haza mentem. Anyutól kaptam a lecseszést a viselkedésem miatt, de nem érdekelt. A vacsorám egy alma lett, majd elmentem fürödni, elszívtam egy cigit az ablakomban, és zenehallgatás közben elaludtam.