IV. RÉSZ

Ilyen se volt egy pár napja. Végig aludtam az éjszakát és kipihentem magam. Tuti beteg vagyok... Felkeltem az ágyamból, majd a konyhába siettem. Csináltam magamnak két nutellás, habos, epres gofrit, és egy bögre kávét. Visszamentem a szobámba, majd bezártam az ajtót magamra. Előkerestem a cigim és a gyújtóm, majd kiültem az ablakba a bögrém szorongatva. Rá gyújtottam egy cigire, majd a kávém kortyolgatva hallgattam a madarak énekét. A nap fénye kellemesen melegítette a bőröm, a szellő pedig simogatta. Jó idő volt. Az ablakban ülve megittam a kávém és elszívtam a cigimet, majd bemásztam az ágyamra, kezemben a tányérral, amin a gofri volt. Bekapcsoltam a laptopom, majd elindítottam a lejátszási listám, miközben megettem a kajám. A szekrényemhez léptem, majd egy fekete farmert és egy szürke passzos pólót vettem elő, majd felöltöztem. Bekapcsoltam a telefonom, majd a netet kezdtem böngészni. Egy tíz perce csinálhattam ezt, mikor megszólalt a telefonom. Lis hívott. Sóhajtottam egyet, majd a fülemhez emeltem.
-  Szia. - szóltam a telefonba.
-  Ceec! - újongott - Rá érsz ma?
- Attól függ mire. - mosolyogtam, amit természetesen nem látott.
- Elmehetnénk valamerre. Fagyizni, vagy bármi. - hallottam a hangján, hogy mosolyog
- Pontosan mikor?- kérdeztem
- Mondjuk... Két óra múlva? - mondta feldobódva.
- Rendben. A parkban találkozunk, sziaa. - nevettem kissé, mert úgy viselkedik, mint egy öt éves.
- Rendben, szia!- tette le a telefont. A park fél órára van innen. Megnézem a következő American Horror Story részt, majd neki állok készülődni. Imádom ezt a sorozatot. Már sokadjára nézem végig, de így sem tudom megunni. Amikor befejeztem a részt, elmentem a fürdőbe megcsinálni a hajam. A hajam egy lófarokba fogtam, kihúztam a szemem és visszamentem a szobába. Felvettem a napszemüvegem, majd elraktam a cigim, a gyújtóm és az összes pénzem. Kezdek kifogyni belőle.. Majd kérek anyutól, ha kell. Lementem a földszintre, majd a nappaliba léptem.
- Elmentem sétálni Vissel. Majd jövök!- siettem az ajtóhoz, ahol felkaptam a Conversemet.
- Vigyázz magadra!- kiáltott utánam, mire kiléptem az ajtón. Gyors léptekkel haladtam az utcánkban, majd mikor kiértem onnan kényelmes tempóra váltottam. Elővettem egy szál cigit, majd meggyújtottam és nagyot szívtam bele. Ki kéne próbálni mást is. Hogy mi?! Cecília Brown, ne beszélj hülyeségeket! Megráztam kissé a fejem, hogy elzavarjam ezt a gondolatot. Fél óra múlva a parkban voltam, de Los még nincs itt. Leültem a legközelebbi padra, majd meggyújtottam egy újabb cigit. Sokat cigizek... Már túl sokat.. De jól esik. Na, mindegy. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki átöleli a nyakam.
-  Sziaaa!- kiabált a fülem mellett, mire felugrottam.
- Basszus Lis, azt akarod, hogy megsüketüljek?- nevettem.
- Bocsi.- nevetett ő is. - Mióta cigizel?- nézett a kezemben lévő cigire.
- Nem rég óta. - vontam vállat.
- De ez káros!- vette volna el, de nem engedtem neki.
- Nem érdekel. Jól esik. - mosolyogtam, majd beleszívtam a cigibe.
- Legalább szóltál volna!- duzzogott, mire nevetni kezdtem. Nem is Lis lenne, ha nem ezen akadna ki.
- Ja, hogy mindent be kell jelentenem?- játszottam a dívát. - Én tökéletes vagyok, ha nem haragudnál, és senkinek nem kell semmit bejelentenem. Én vagyok Miss Tökéj!- kihúztam magam, majd a cigibe szívtam, és olyan "finom" mozdulattal a számhoz emeltem a cigit, bele szívtam, majd lassan az ég felé kezdtem fújni, de elnevettem magam és Lis is.
- Inkább menjünk. - rázta meg a fejét nevetve.
- És hova?- mosolyogtam rá.
- Üljünk be valahova kajálni. A McDonald's nincs messze, az jó?- mosolygott rám.
- Nekem jó. - indultunk el, miközben eldobtam a cigi csikkem.
- Na és, miért kellett haza menned tegnap előtt este?- törte meg a csendet.
- Apu hívott. - fogtam rövidre.
- Értem. Bepótolhatnánk valamikor. - mosolygott rám.
- Ja-ja. Majd be lehet. - mosolyogtam én is.
- Majd mond meg mikor jó. - mosolygott, mire a McDonald’s - hoz értünk. Elég kevesen voltak, így egyből a pulthoz álltunk.
- FelTétlenül. - reagáltam előbbi szavaira, mire egy középkorosztályú nő állt elénk.
- Mit adhatok?- mondta a már begyakorolt szöveget.
- Én egy sajtburger menüt, Sprite-al. - mosolygott Lis.
- Azonnal. És te?- nézett rám.
- Én egy saláta menüt, colával. - mosolyogtam.
- Rendben, azonnal hozom. - mondta, majd eltűnt a szemünk elől. Míg összeállították a menüket előszedtem a pénzem és leszámoltam belőle annyit amennyi kell. Mire befejeztem, már meg is érkezett a rendelésünk. Oda adtuk a pénzt, majd a kezünkbe vettük a tálcákat.
- Köszönjük! - mondtuk, majd egy asztalhoz ültünk.
- Na és...- szólalt meg Lis, miközben egy nagyot harapott a sajtburgerbe. - Valaki, valamit? Mesélj. - mosolygott. Tudom mire vár. Hogy azt mondám, hogy van valakim, vagy aki bejön. 
- Senki, semmit. - vontam vállat.
- Na, ne már!- mondta, talán túl hangosan, mert többen is ránk néztek. - Most csak szórakozol? Mi az, hogy senki semmit?- vonta fel a szemöldökét.
- Pontosan az, amit gondolsz. Nincs senkim, és nem is akarok. - hazudtam neki, de mit tegyek? Nem mondhatom neki, hogy Calumba vagyok belezúgva...
- Akkor...- nézett szét, majd elmosolyodott. - Látod azt a sapis srácot? Egész jó nem?- biccentett a fejével a mögöttem lévő asztal felé.
- Lis...- ráztam meg a fejem.
- Nem? Oké, nekem sem jön be. És ő?- mutatott elég feltűnően a pult előtt álló,fekete hajú srácra.
- Lis!- szóltam rá ismét, de nem érdekelte.
- Jó, nem is illik hozzád. Akkor...- folytatta volna, de félbe szakítottam.
- Nem!- kiáltottam rá, mire mindenki ránk nézett. - Bocs...- sóhajtottam.
- Akkor Michael?- vigyorodott el. - Mondjuk össze illetek... Hasonló, sőt szinte ugyan olyan a stílusotok, mindketten festitek a hajatok, ugyan azt szeretitek...- ismét félbe szakítottam.
- Lis, ne játszd a kerítőt kérlek! Miért nehéz megérteni azt, hogy senki?! Nem akarok kapcsolatot,megvagyok egyedül is. - vettem a kezembe a papír poharam meg a tányért amiben a saláta van, benne a villával. – Kimegyek a levegőre. – indultam el kifelé, majd kint leültem egy asztalhoz. Mindig ezt csinálja Lis.. Nem szokott zavarni, de most valamiért nagyon is. Elkezdtem enni a salátám,majd Lis ült le velem szemben.
- Bocsi...- csak ennyit nyögött ki, mire felpillantottam rá.
- Mit?- játszottam a hülyét.
- Csak, tudom, hogy rossz látni, hogy nekem van valakim,neked meg senkid sincs. Néha elképzelem, hogy dupla randira megyünk, hogy te is boldog vagy.. Neked akarok csak jót. Nem akartam túlzásba esni...- hadarta el.
- Hé-hé...- fogtam le a kezét, amivel mutogatott a beszéd közben. - Nekem így jó. Boldog vagy, így én is. Engem nem zavar cseppet sem. Erőltetni meg nem akarom a kapcsolatot. Dupla randira meg lesz lehetőségünk. - mosolyogtam rá, pedig nem így gondoltam. Alapból szerintem hülyeség a dupla randi, na meg így, hogy Calumot szeretem,és ő is esélytelen. De had örüljön...
- Rendben... Amúgy a Michaelest komolyan mondtam. – nevetett.
- Istenem Lis...- ráztam meg a fejem nevetve, majd folytattam az evést. Pár perc alatt eltünt a salátám, majd az innivalóm is gyors megittam. - Most hova?- dőltem hátra a székben.
- Nem tudom. - vont vállat. - Csak menjünk. - kelt fel a székről, majd én is követtem a példáját. Elindultunk a járda felé, miközben egy cigit és a gyújtom elő szedtem. - Ne már Cec...- sóhajtott Lis.
- Bocs. - vontam vállat, majd meggyújtottam a cigim.
- Miért kell ez?- kérdezte, mikor mellé értem.
- Jól esik... Lenyugtat..- szívtam a cigimbe egy nagyot.
- Lenyugtat? Mert miért vagy ideges?- kérdezte kissé aggódóan, de én csak megráztam a fejem.-Ha nem, hát nem. - sóhajtott, majd csendben folytattuk utunkat.
- Akarsz fagyizni? - törte meg a köztünk kialakuló csendet.
- Mehetünk. - mosolyogtam rá.
- Egy utcányira nyílt egy új fagyizó. Benézünk oda?- kérdezte, miközben megigazította szőke haját.
- Nekem megfelel. - mondtam,miközben eldobtam a cigi csikket, majd eltapostam.
- Akkor gyere. - fogta meg a kezem mosolyogva, majd maga után kezdett húzni egészen a fagyizóig, ami tényleg egy utcányira volt.
- Voltál már itt?- nézett rám mosolyogva, a fagyizó elé érve.
- Nem. - ráztam meg a fejem. Nem is tudtam, hogy nyílik egy új. Beléptünk az ajtón, majd a kellemesen hűs levegő csapott meg. A falakon képek lógtak meg hangfalak, a fal alap színe pedig vörös volt. Az ajtóval szemben sorakoztak a fagyik, mögötte pedig egy tengerkék szemű, fekete hajú srác állt, aki ránk mosolygott amint beléptünk.
- Sziasztok. Mit adhatok?- nézett végig Lisen mosolyogva. Na igen. Lisnek nagyon jó alakja van és csinos. Most is egy rózsaszín szoknyában, egy vörös magas sarkúban és egy fekete passzos trikóban van. A hullámos szőke haja a vállára omlik, ajkai pedig szintén vörösek.
- Én egy raffaellos és egy nutellás fagyit kérek. - mondtam, miközben előszedtem a pénzem a zsebemből. A srác bólintott, majd adta is amit kértem. Ki fizettem, majd Lisre néztem.
- Leülök, majd jössz. - mondtam, majd elindultam az ablak melletti asztalhoz, meg sem várva a válaszát. Előszedtem a telefonom, majd átfutottam a nem fogadott hívásokat és üzeneteket. Michael is hívott,de szinte mind Calumtól származik. Michael nevére nyomtam,majd hívni kezdtem. A második csengés után már fel is vette.
-  Cec! Miért nem vetted fel?! - mondta kissé mérgesen.
- Nem láttam, hogy hívtál .Bocsi. - ez igaz.. Levan véve a rezgés is a telefonomról, így nem vettem észre.
- Jó, csak aggódtam..- sóhajtott. Aggódott? Még is miért?
- Miért?- kérdeztem zavartan, miközben Lis felé pillantottam. A pultos sráccal beszélget. Várunk, jól látom? Ír valamit? Igaz, mit vártam tőle... Minden pasira ráhajt szinte... Lehet nem is szereti Calumot... Akkor viszont jobb lenne elmondani neki. Beszélnem kell majd Calummal is, hogy mi legyen... Majd. Rá ér még.
- Figyelsz te?!- kiáltott a telefonba MIchael, mire majdnem elhajítottam a telefont.
- Basszus, beszakad egyszer miattad a dobhártyám... Elbambultam, bocsi. - mondtam kicsit mérgesen.
- Nem figyeltél na...- nevetett. - Amúgy azért, mivel tegnap elött is fullra bevoltál piálva...- komolyodott el.
- De jól vagyok, semmi bajom.
- Merre vagy?- váltott témát.
- Lissel valami új fagyizóban, de ő leragadt a pultos srácnál. - nevettem kicsit.
- Nem is ő lenne..- nevettet Mikey is. - Ja és, Callal beszéltem. - komolyodott el ismét.
- Micsodát?- kérdeztem, miközben elkezdtem enni a fagyim, mert már a kezemre folyt.
- Ami történt. Komolyan gondolja, hogy szeret. Elakarja mondani Lisnek.
- Nem tudom... Lehet nem érintené őt olyan rosszul...ha jól láttam,akkor előbb adta meg a számát a srácnak. De, ha megutálna?- kérdeztem bizonytalanul.
- Ha sikerülne beszélnetek vele, Calummal lehetnél. A helyedben elmondanám neki még most. De te tudod. Mennem kell, majd beszélünk. Szia!- ezzel kinyomta. A telefont a zsebembe csúsztattam, a fagyim fele elfogyott,de Lis még mindig beszélget. Kezdem unni. Mikor elfogyott a fagyim, Lis nagy vigyorral ült le velem szemben.
- Ma este ugye rá érsz?- vigyorgott.
- Miért?- ráncoltam a homlokom.
- Majd elmesélem. Menjünk hozzánk. Nincsenek csak ilyen ruháid, igaz?- nézett végig rajtam, miközben kiléptünk az ajtón.
- Ezeket szeretem. Miért?- kérdeztem zavartan.
- Majd elmondom. Most gyere. - fogta meg a kezem és elkezdett húzni maga után. Egész úton próbáltam kiszedni belőle, hogy mit tervezett, de semmit nem mondott. Fél óra múlva a házuknál voltunk, majd beléptünk oda. Senki nem volt náluk. Felrángatott a szobájába, majd a szekrényéhez lépett.
- Most már elmondanád?- kérdeztem már kissé mérgesen.
- Ha azt teszed amit mondok!- fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
- Rendben. Mit tegyek?- kérdeztem a szemem forgatva.
- Tusolj le. Ne vedd vissza majd a ruhád, ott a köntösöm a fürdőbe. Tíz perced van!- vigyorgott, majd elkezdett turkálni a szekrényébe, és elkezdte a ruhákat az ágyára dobálni. Elmentem letusolni, amivel hamar kész lettem. Megtörülköztem, majd a fehér neműm vissza vettem és a köntösét is magamra terítettem. A ruháimmal a kezemben vissza siettem a szobába, mire egy ruhát nyomott a kezembe.
- Ezt vedd fel. - parancsolta, majd kiment a szobából. Egy fekete passzos, combközépig érő ruhát adott a kezembe. Utálom a szoknyákat, de még mindig nem tudom, hogy mire kell ez. Felvettem a ruhát,de nem tetszett. Kényelmetlen volt,alig kaptam benne levegőt és rövid is volt.
- Kész vagy?- kiáltott be az ajtón.
- Igen, de nem jó. - mondtam a tükre előtt állva, miközben próbáltam lejjebb húzni a ruha alját, de sikertelennek bizonyult.
- Ohh, micsoda dög vagy!- vigyorgott büszkén Lis.
- Nekem nem tetszik..- húztam el a számat.
- Ott a többi az ágyon. Mind fel kell próbálnod, és látni akarom!- mondta az ajtón kilépve. Legalább tíz hasonló állású ruhát vettem még fel. Egyik sem tetszett. Lisnek biztos jól áll, de rajtam szörnyű. Az utolsó ruha egy arany színű ruha volt. Ez volta legszörnyűbb szerintem.
- Legyen a fekete csipkés. - adta a kezembe az említett ruhát, de én csak néztem rá. - Vedd vissza! Mindjárt jövök...- sietett a szobából a fürdőbe. Visszavettem az említett ruhát, majd Lis egy csomó cuccal jött vissza.
- Várj még! Kicsit gyakorolnod kell...- mondta, majd elő szedett a cipői közül egy fekete magas sarkút.
- Hülye vagy?! Nem tudok menni benne...- toltam el a kezét, amiben a cipő volt.
- Vedd fel... Segítek. - egy ideig győzködött még, majd felvettem. Másfél órát gyakoroltam a menést benne, mire kijelenthettem, hogy tudok menni benne. Ez után hullámokat varázsolt piros hajamba, kifestett, majd az órájára pillantott.
- Fél hét. Van még fél órád. - ült le mellém mosolyogva.
- Még is mire? Minek kell ez? Ennek az egésznek mi értelme volt?- kérdeztem zavartan.
- Randid lesz. - tapsikolt nagy mosollyal az arcán.
- Hogy... Mi? Velem nem kellett volna megbeszélni?! És még is kivel?!- kérdeztem mérgesen.
- Pont ezért nem mondtam eddig. A fagyizóban lévő sráccal.  - mosolygott önelégülten.
- Te meg vagy húzatva... Semmi kedvem ehhez. És még is, hogy áll ez a ruha rajtam?!- kerestem a kifogásokat.
- Szexi vagy benne, de egyben szép is. Nem mutat sokat, de még is gyönyörű. Csak egy randi... Meg ismered. Nem halsz ebbe bele!- fogta meg bíztatóan a kezem.
- De...- folytattam volna, mire félbe szakított.
- Semmi de! Elkísérlek a parkba. Gyere. - húzott maga után, mivel szemben nem volt esélyem. A parkba negyed óra alatt értünk, majd tíz perc múlva Lis elment. Tanácsokat adott, amiket tuti nem tartok be. Amint elment, elővettem egy szál cigit és a telefonom is. Semmi kedvem ehhez. Elég gyorsan elszívtam a cigimet, kábé hármat szívtam bele és elfogyott. Elnyomtam a csikket, majd egy mély,még is kellemes hangot hallottam a balomról.
- Szia. Te lennél Cecilia?- amint oda pillantottam azt a srácot pillantottam meg akiről Lis beszélt. Öltönyben volt. Most így jobban megnézve, nem is néz ki rosszul.
- Szia, igen. - keltem fel a helyemről, egy mosollyal az arcomon. - Te pedig..?- döntöttem kicsit oldalra a fejem.
- Ohh, persze... Matthew. Hívj csak Mattnek. - mosolygott rám. A mosolya teljesen olyan mint Calumé... Istenem,hogy mégőt is hozzá hasonlítom!
- Lis kért meg erre?- sóhajtottam.
- Hát.. Inkább én. - mosolygott kissé zavartan.
- Ohh... És mi a terv?- mosolyogtam rá.
- Elmegyünk vacsorázni. - mondta, majd elindultunk a kocsija felé. Egy gyönyörű elegáns étterembe vitt. Nem is olyan szörnyű mint gondoltam. Kedves, aranyos és vicces. És jól néz ki. Bókolni is tud. A vacsi után elmentünk a partra megnézni a naplementét. Mint egy úri ember felajánlotta a felsőjét, mivel kezdett hűlni az idő.
- Mennem kell nekem...- szólaltam meg.
- Rendben. - bólintott, majd a kocsijához vezetett.
- Inkább gyalog mennék...- ellenkeztem.
- Le akarsz rázni?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem,csak szeretek sétálni...- ráztam meg a fejem.
- Szállj be. - mondta kissé erőszakosan,majd megfogta erősen a csuklóm és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Nem! És eressz e, ez fáj!-mondtam mérgesen.
- Azt mondtam, hogy szállj be!- kiáltott rám, mire a másik kezem is szorítani kezdte.
- Én meg azt, hogy engedj el!- kiabáltam én is, majd valaki megszólalt mögöttem.
- Azt mondta, hogy nem akar beszállni. Engedd el!-a hang ismerős volt,de nem ugrott most be, hogy kié.
- Mert, ha nem?- nevetett Matt.
- Hívhatom a zsarukat. - a srác hangján hallani lehetett a dühöt.
- Csak vicceltem ember... Elengedem a csajt. További szép estét!- engedett el, majd be ült a kocsiba és elhajtott.
- Jól vagy?- fogta meg az illető óvatosan a kezem, majd amint megfordultam nem más állt előttem mint Cal.

III. RÉSZ

Az álmomat az zavarta meg, hogy valaki kopog az ajtómon. Morogtam egy kicsit, majd felültem az ágyamban és megigazítottam nagyjából a hajam.
-Egy perc!-kiáltottam ki, majd felkeltem az ágyamról és elfordítottam a kulcsot az ajtóban. Egy kattanás jelezte, hogy nyitva az ajtó, majd lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Amint kitártam azt, az állkapcsom megfeszült, a szemem pedig elkerekedett.
-Mit keresel itt?-szóltam mérgesen Calnak.
-Beszélnünk kell!-mondta gyengéden.
-Szerintem nincs miről.-mondtam szemrehányóan.
-Ceci, kérlek...-lépett közelebb.
-Ne Cecizzél te engem, és mondtam, hogy nincs miről!-szorítottam meg az ajtó szélét.
-Jó, nem hívlak úgy, de ezt muszály megbeszélnünk... Lis miatt legalább hallgass meg!-könyörgött.
-Egy perced van... Egy perced, értetted?!-léptem férre az ajtóbol, hogy bejöjjön.
-Köszönöm...-lépett be a szobámba, majd becsaptam az ajtómat.
-Hallgatlak.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.
-Ez így nem megy nekem... Tudod mióta játszom meg neki magam? Csak miattad? Azért, hogy ne veszítsd el? Muszály lesz majd elmondani ezt neki...-folytatta volna, de nem engedtem.
-Nem mondhatod el! Nem! Nem szabad tudnia semmit ami történt! Össze omlana... Miattam és miattad... Az pedig nem bírnám ki, hogy miattam szenvedjen. Meg elveszteném.-mondtam még mindig idegesen.
-Nem azt mondtam, hogy most... Idővel... Szépen elkell neki magyarázni apránkét...  Ha nem töllünk tudja meg az még rosszabb lesz. Ennek így kell lennie.-lépett közelebb, de elléptem előle és az ablakomhoz álltam.
-És még is, hogy mondanánk el neki? Bárhogy is mondanánk megutálna. Ez nem így működik.-mondtam háttal állva neki és az ablakon bámultam kifelé.
-Tudom... Ezt akartam megbeszélni, hogy hogyan mondjuk el neki.-hallottam, hogy kissé közelebb jön.
-Sehogy. Nem kell tudnia. Még is miért kéne?-fordultam meg hírtelen, aminek  következtében majdnem a mellkasának ütköztem, mivel közvetlen mögöttem állt.
-Azért kell, mert szeretlek, és veled szeretnék lenni. Nem Lissel, hanem veled. Érted?-nézett mélyen a szemeimbe. Nem tudtam mit mondani rá, csak dermedten álltam elötte, mire ajkai az enyémnek nyomódtak. A hajába turtam, majd engedtem ezt a csókot, de amint magamhoz tértem eltoltam magamtól és elléptem tölle.
-Menj el...-sóhajtottam.
-Most miért? Miért csinálod ezt? Tudom, hogy te is ezt akarod....-mondta kissé zavartan.
-És, ha nem? Nem tudsz semmit...-mondtam remegő hangon.
-De tudom.. Te magad mondtad a szemembe!-lépett közelebb.
-Menj el Cal.-ráztam meg a fejem és kinyitottam a szobaajtót.
-Ceci...-lépett közelebb.
-Mondtam, hogy ne hívj így,és menj el!-szinte már kiabáltam.
-Jó, elmegyek. De, ha hívlak kérlek vedd fel... Majd beszélünk...-mondta tompa hangon, majd kiment a szombámból, én pedig becsaptam az atót telljes erőböl és be is zártam. A szememből egy könnycsepp tört elő, de egyből letöröltem és az ágyamra feküdtem. Nincs senki akivel beszélni tudnák erről... Vagy is van.. Michael, de vele nem akarok beszélni. A szememből egyre több könnycsepp tört elő, majd újra kopogtak az ajtómon.
-Cec, minden oké?-hallottam meg a bátyám a hangját, mire nem reagáltam.-Cec!-kopogott erősebben.
-Jól vagyok, csak hagyatok békén!-kiáltottam ki.
-Mi történt?-kérdezte.
-Azt mondtam, hogy hagy békén!-dobtam egy párnát az ajtónak. Mérges vagyok most mindenkire. Rá nem tudom miért, de mérges vagyok... Utálok mindenkit. Magam is. Undorító vagyok... Hogy tehettem ezt meg?  A legjobb barátnőm bassza meg... A könnyeim zápora egyre sűrübb lett, majd beleütöttem a falba párszor izomból, ami miatt felszakadt a bőröm. Fájt, de nem érdekelt. Kiüültem az ablakba, majd egy cigire gyújtottam.... Majd még egyre. A harmadik cigi után felvettem a napszemüvegem, a hajam egy kontyba fogtam, a telefonom, a cigim, a gyújtóm és némi pénzt zsebre vágtam, majd leroantam a lépcsőn. Felvettem a Vans-omat, majd szó nélkül elmentem. A kapun kilpve autómatikusan balra fordultam, majd jobb, végig az úton, bal ismét, az út végén pedig megálltam egy italbolt elött. Beléptem oda, majd a lábam az alkoholokhoz vitt. Nem tudtam mit vettem le, csak levettem valamit a polcról. A pénztár felé sétálva néztem meg mi az. Vodka. Ez kifog ütni... Egy liter vodka, egyedül. Tökéletes. Kifizettem a vodkát, majd elindultam a partra. Útközben felbontottam a piát, és egy szál cigit gyújtottam meg. A vodkát inni kezdtem, ami nem épp mondhtó gyengének... Egy húsz perc mulva, már a parton jártam, a vodkám negyede pedig elfogyott, amit kezdtem megérezni. A víz mellé leültem, majd tovább ittam a vodkát, a cigi csikket pedig a vízbe dobtam. Elővettem a telefonom, majd bekapcsoltam azt.Párszor megcsippant, de nem érdekelt. Fél óra múlva, már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ülni is alig tudtam... Minden egybe mosódott, és nem tudtam felkelni. A telefonom csörögni kezdett, de nem tudtam leolvasni, hogy ki hív. Egybe mosódott a kielzőn minden. Megpróbáltam felkelni a földről, de vissza zuhantam, én pedig nevettem csak magamon. Egy jó tíz perc szenvedés után, azt vettem észre, hogy valaki segít nekem. Nem tudom ki... Valamit magyarázott, de nem értettem. Szinte vonszolt maga után, majd innentől semmire sem emlékszek. Csak sötétség. Reggel iszonyatosan fájt a fejem, hányingeremvolt, és egy ágyban feküdtem betakarva.  Szétnéztem a szobában, de ez nem az enyém volt. Egy ideig, csak feküdtem, majd kishíán kidobva a taccsot felültem. És ekkor beugrott, hogy kié a szoba. Ez Michael szobája. Hogy kerültem ide? Lehet ő segített nekem? Nem tudom... A gyomrom a fűrdőbe rángatott, majd kiadtam magamból mindent. Túl sokat ittam. Megmostam az arcom, majd a nappaliba mentem, ahol Michael ült a kanapén.
-Mikey?-támaszkodtam meg az ajtó félfán.
-Cec... Jól vagy?-lépett oda hozzám.
-Igen.... Vagy is nem.-ráztam meg a fejem.-Hogy kerültem ide?-kérdeztem, miközben leültünk a kanapéra.
-Elmentem kiszellőztetni a fejem, és gondolkodni.. A partra mentem, te pedig be voltál rúgva.  Ha haza vittelek volna, szerintem lenyakaztak volna mindkettőnket, pedig nem csináltam semmit. Így ide hoztalak. Írtam egy sms-t anyudnak a telódról, hogy itt alszol.-mondta a földet bámulva.
-Köszönöm... És sajnálom a tegnapit... Ahogy beszéltem veled... Csak mérges voltam mindenkire.... Pedig segíteni akartál csak..-sóhajtottam.
-Nem,igazad volt. Nem kellett volna elmondanom. Amúgy mi történt? Miért ittad le magad?-kérdezte kissé aggódva.
-Akkor kezdem az elejétől.. Tegnap elött este, mikor kihívott Cal megcsókolt, és azt mondta, hogy szeret. Azt mondtam neki, hogy nem vagyok olyan aki tönkreteszi más kapcsolatát, erre azt mondta, hogy nem én teszem tönkre... Felpofoztam és eljöttem. Tegnap eljött hozzánk... Úgymond bocsánatot kért, és azt mondta, hogy elkell majd mondanunk valahogy Lisnek. De nem akarom, hogy tudja... Azt mondta, hogy velem akar lenni és nem Lissel. És ismét megcsókolt. Elösszőr engedtem neki, majd eltoltam magamtól. Azt mondta, hogy nem ért engem,mert tuda, hogy én is ezt akarom. Erre hazudtam, és ezt mondtam, hogy nem, majd elküldtem. Elsírtam magam... Utálok sírni... Hátom szál cigit szívtam el, de nem segített, így elmentem inni... A többit meg tudod.-végig csendben figyelt engem.
-És a kezeid?-fogta meg a jobb kezem, majd a felszakadt bőröm nézte.
-Ideg levezetés falon.-vontam vállat.
-Idióta vagy. Ne csináld ezt. Főleg miatta ne!-mondta aggódoan.
-Sajnálok mindent...-sütöttem le a szemem,mire megölelt. Ennél többet semmivel sem tudna segíteni.
-Ne sajnáld... Meg értelek-mosolygott rám.-Vár itt.-kellt fel a kanapéról, majd a konyhába sietett. Egy kis idő mulva, egy tál forró húslevessel és egy bögrével tért vissza. A bögrében egy gyógynövényes, fura színű és forró lötty volt.
-Ezt megeszed, ezt pedig megiszod! Ne foglalkozz az ízével, segít.-tette le elém.
-Mi ez?-néztem a bögrébe.
-Lényegtelen, csak idd meg. Segít a másnaposságon. Szerinted mirt nem lehet látni rajtam azt, ha másnapos vagyok?-nevetett egy kicsit.
-Mostmár tudom.-mosolyogtam, majd bele szagoltam a bögrébe. Nagyon rossz illata volt. Undorító.
-Rossz íze van, de idd meg!-parancsolt rám, mire bele kortyoltam. Igaza volt. A rossz enyhe kifejezés. A nyelő csövemet égette és kissé csípte, legszívesebben pedig kiöntöttem volna, de nagy levegőt vettem és megittam az egészet.
-Fúj...-tettem le a bögrét fintorogva.
-Szóltam.-nevetett.-Azt is edd meg. Az már finom.-nevetett, majd a kezembe vettem a tányért és elkezdtem kanalazni a levest. Jól esett. Meleg volt és finom. Az anyukája csinálta... Ő főz ilyen jól. Ettem már a fősztjéből, és  őszíntén mondom, nem ettem olyan finomat még.
-Anyud csinálta, ugye?-mosolyogtam rá.
-Igen.. De segítettem neki.-biggyesztette le a száját.
-Te is ügyes vagy.-löktem meg a lábammal a lábát nevetve. Pár percig csendben voltunk, majd elfogyott a levesem is. Sokkal jobban éreztem magam.
-És....-törte meg a csendet.-Mit fogy tenni Calummal kapcsolatban?-kérdezte óvatosan.
-Elfeletem. Nem akarom látni és nem akarok beszélni vele. Semmi! Utálom.... Nem tudom miért, de utálom...-sóhajtottam.
-Jól teszed.-karolta át a vállam, majd újra csend telepedett ránk.Michael csak a tévét kapcsolgatta, én pedig az ablakon bámultam ki, mikor kinyílt a bejárati ajtó.
-Megjöttem!-hallottam Michael anyukájának a hangját.
-Rendben!-kiáltott vissza Michael, majd a nappaliba jött.
-Szia Cecilia.-mosolygott rám.
-Jó reggelt Mrs.Clifford.-mosolyogtam vissza.
-Jobban vagy?-kérdezte,majd a nappaliba indult.
-Igen... Köszönöm...-húztam el a számat.
-Ugyan. Gyakorlatom van ebben Michael miatt.-nevetett.
-Jó, jó. Nem kell kibeszélni.-nevetett Michael.
-Nem beszélünk.-löktem meg egy kicsit.
-Te inkább maradj csendben.-bökte meg az orrom.
-Mert mi lesz?-öltöttem rá a nyelvem.
-Megbánod!-húzta mi magát.
-Nagyon félek-ráztam meg a fejem.
-Jól teszed.-kacsintott rám.
-Mert?-vontam fel a szemöldökeim.
-Majd meglátod.-öltötte rám a nyelvét.
-Jól van. Amúgy hol a telefonom?-néztem rá kérdően, mire a zsebébe turt és a kezembe nyomta.
-Hogy mennyit csipog.-rázta meg a fejét.
-Nekem mondod?-raktam a zsebembe.
-Igen. Ja,tényleg... Két  óra mulva otthon kell lenned.-sóhajtott.
-Hogy mi?-kerekedett el a szemem.
-Menj tusolni.-lökdösött.
-Megyek, na.-nevettem, majd a fürdőbe siettem. Bezártam az ajtót, levettem a ruháim,majd forró vizet engedtem magamra. Kissé csípte a sebemet, de nemfoglalkoztam vele. Tíz perc mulva kiszálltam a zuhanyzóbol, megtörölköztem, felöltöztem, majd a kezemmel kifésültem a hajam és oldalra fontam. Kilépve a fürdőböl a nappali felé vettem az irányt ahol Michael a tévét nézte.
-Mehetünk?-mosolygott rám.
-Hova?-ráncoltam a homlokom.
-Sétálni.-kelt fel a kanapéról.-A cipőd az ajtóba.-biccentett a bejárati ajtó felé Michael, majd elindultam oda. Mire felvettem a cipőmet, ő is a bakancsában állt mellettem.
-Elmentünk!-kiáltott a konyhába
-Viszlát Mrs.Clifford!-kiáltottam én is, majd elindultunk. Elmentünk egy kisboltba ahol vettem magamnak egy újabb doboz cigit, lementünk a partra, egy parkban is voltunk, majd mire kellett otthon voltam. Jól éreztem magam. Erre a két órára megfeledkeztem Calumról és minden problémámról. Nagyon hálás vagyok Michaelnek. Haza érve anya faggatni kezdett, hogy miért mentem el szó nélkül, meg satöbbi. Persze mindenre találtam kifogást, majd felmentem a szobámba, majd gitározni kezdtem. Most nem volt rossz kedvem, sőt. Mosolyogtam. Őszintén mosolyogam. Jó kedvem volt, Michaelnek köszönhetően. Imádom azt a hülye fejét, persze mint barátot. Addig gitároztam, míg fájni nem kezdtek a kezeim. Ez egy jó pár óra volt. Lementem valami kajáért, ami a műzli lett joghurttal, majd a tévé elött ülve megettem. Robbal néztünk egy filmet, majd elmentem tusolni, kiültem az ablakomba elszívtam egy cigit, majd a netet kezdtem böngészni. Félek, hogy tényleg rászokok a cigire... Most nem vagyok ideges, még is kívántam... Francba... Mindegy már. A neten megnéztem pár videóklippet, híreket olvastam, majd zenét hallgattam és kiültem az ablakba a csillagokat nézni.Gyorsan eltelt ez a nap. Már tíz óra. Imádom a csillagokat. A madarak már elhallgattak, és az utcák is kissé elhalkultak, de éjszakais elég nagy a nyüzsgés. Addig ültem az ablakban, míg megnem szólalt a telefonom. Calum volt, így kinyomtam. Bemásztam az ablakon, majd lefeküdtem aludni.

II. RÉSZ

Az éjszaka szinte semmit nem aludtam... Nem tudtam. Csak az agyam kattogott végig,hogy mit tegyek.. Annyira jutottam eddig, hogy nem beszélek egy idig Calummal. Nem bírnám. Így is nehéz. Még korán volt, mivel a lakásban csend volt és a nap sem kellt fel  teljesen. Egy jó ideig próbáltam vissza aludni, de nem ment. Csak forgolódtam az ágyban eredmény nélkül. A szemem égett és felvolt dagadva. Kikeltem az ágyamból, majd elmentem letusolni. Ez fél óráig tartott, plussz-minusz öt perc. A hajam kifésültem, majd kiengedve hagytam. A törülközőmet magam köré csavarva vissza csattogtam a szobámba. Egy fekete farmert és egy lezser, a hátán halálfejes kivágású fekete trikót vettem elő és fehérneműt. Felöltöztem, zsebre vágtam a cigimet, gyújtómat, a telefonom és némi pénzt. Felvettem a napszemüvegem és a fullcappem, majd a konhába mentem. Egy almát vettem magamhoz, felvettem a Vansomat, majd kiléptem a bejárati ajtón. Nem tudom hova megyek, csak megyek. Az első utam egy kávézóhoz vezetett, ahol vettem egy kávét, majd annak és egy szál cigi társaságában tovább haladtam. Mikor elfogyott a kávém és a cigim, kidobtam a poharat egy kukába, majd a fülhallgatóm a fülembe dugtam és tovább sétáltam. Amikor a nap már az égen ült, a forgalom is beindult, a parton találtam magam. Nem tudom miért jöttem ide. Talán, mert itt egyedül vagyok. Levettem a cipőmet, kissé felgyűrtem a nadrágom szárát, majd a víz mellé sétáltam. Vettem egy nagy levegőt, majd leültem úgy,hogy a víz érje a lábam. A víz finoman simogatta csupasz bőröm, a nap pedig felmelegítette körülöttem a homokot. Kissé melegem volt, de nem érdekelt. Felkeltem a homokból, majd a bokáig érő vízben sétáltam tovább, miközben egy cigit halásztam elő és a számba tettem. Meggyújtottam azt, majd bekapcsoltam a telefonom. Több mint száz nemfogadott hívásom volt és közel ötven üzenetem. Nagyjából átfutottam, hogyki hívott és ki írt. Az üzenetek szinte mind Calumtól jöttek, pár darab pedig Michaeltől. A hívások közel fele is Michaeltől származik, míg a többi Calumtól. Sóhajtottam egyet, majd az üzeneteket megsem nézve zsebre vágtam a telefont. A cigim vége felé járhattam, mikor azt éreztem, hogy valaki elkapja a kezem. Az az illető maga felé fordított, majd láttam, hogy Michael az. Kivette a fülemből a fülhallgatót, majd aggódóan és egyben mérgesen nézett rám.
-Miért nem írtál vissza?! És miért nem vetted fel?! És ez mi?!-vette ki a kezemből a cigit, de nem válaszoltam neki, csak az arc mimikáját figyeltem.-Válaszolnál?-engedte el a kezem.
-Nem akartam senkivel beszélni. Az meg cigi, ha nem tudnád.-sétáltam tovább. Lehet ez bunkó volt, de mérges vagyok rá. Az egész miatta van. Ő tehet róla. Ha nem találta volna ki azt a hülyeséget, akkor nem kisértene a lelkiismeret furdallás és nem történt volna meg a tegnapi sem.
-Cec!-sietett utánnam.
-Igen?-kérdeztem rá sem nézve.
-Rendes választ kérek. Mi bajod?!-erre a kérdésére hírtelen megálltam.
-Hogy mi bajom? Tudod az a hülye fogadás és te!-böktem mellkason.
-Mit csináltam?-nézett kissé aggódóan.
-Na ennél rosszabb kérdést fel nem tehettél volna. Gondolkozz egy kicsit. Ja, hogy segíteni akartál? Legközelebb inkább ne.-léptem el előle és felvettem a cipőmet a vizes lábamra. Hátra pillantottam rá, majd elindultam az út felé. Rossz volt így beszélni vele, de nem tehettem mást. Érezze egy kicsit rosszul magát. Meg érdemli. Így sem érzi olyan rosszul magát mint én. Közel sem. Ott hagytam. Nem tudom hova menjek. Egyedül akarok lenni. Az első utcán befordulva egy újabb cigit raktam a számba. Lehet sok lesz ez, denem érdekel. Kell ez most nekem.Egy fél óra sétálás után a házunk elött jártam már, persze a cigim nincs már a számban. Beléptem az ajtón és még lesem tudtam venni a cipőm, mikor meghallottam anyát.
-Cecilia, gyere!-szólt a konyhából. Levettem a cipőmet, majd megálltam a konyha ajtóban.
-Igen?-néztem rá.
-Merre voltál?-nézett kissé mérgesen.
-Sétálni.-forgattam meg a szemem, amit nem látott, mert napszemüvegben voltam még.
-Akkor gyere enni, kész a kaja.-enyhült meg.
-Nem vagyok éhes.-vontam vállat.
-Alig eszel két napja! Mi van veled?-nézett kissé aggódoan.
-Semmi, csak nem vagyok éhes.
-Jó, mindegy.. Kerestek amúgy.-fordult vissza a gáztűzhelyhez.
-Kicsoda?-ráncoltam a homlokom.
-Calum. Azt mondta, hogy délután vissza néz.
-Csodás...-mondtam mérgesen és a szobámba siettem. Belépve oda, a magam után hagyott kisebb kupi fogadott. Bezártam az ajtómat, majd leültem az ágyamra. A sapkám azasztalra dobtam, vagy is próbáltam, mert le esett, a szemüvegem peig az éjjeliszekrényre raktam. Bekapcsoltam a laptopom, rákötöttem a hangfalra, majd max hangerőn kezdtem bömböltetni a zenéimet. Kinyitottam az ablakomat, majd kimásztam a párkányra. A fejem a falnak támasztottam,majd a repülő madarakat kezdtem bámulni. Bár én is madár lennék... Nem lenne semmi gondom és oda mennék ahová akarok. Nekik olyan egyszerű... Csak nekem van ilyen szar életem... Néha elgondolkozok, hogy egyáltalán minek élek? Szinte semmi értelme az életemnek. Egszerűen semmi. A suliból majdnem kirúgtak, és kegyelemből engedtek át. Nem viszem majd semmire. Nem vagyok jó semmiben, csak a gördeszkázásban és gitározásban. Mondjuk deszkázni rég deszkáztam... Majd, ha lesz kedvem és erőm. De ezekkel nem fogom sokra vinni. Semmire. Lehet jobb lenne, ha csak úgy eltünnék szó nélkül. Mennyivel könnyebb lenne mindenkinek. Vagy elmennék Londonba. Jó lenne... Vagy nem. Hiányozna Sydney... Meg minden. A gondolat menetem az szakította félbe, hogy anya kiabál a zene hangereje miatt.
-Cecilia, halkíts már a zenén, az isten szerelmére!-dörömbölt az ajtómon, mire bemásztam az ablakon és a laptopomhoz léptem. Lejebb vettem a zene hangerejét, majd duzzogva vissza ültem az ablakba.
-Jöttek hozzád!-jött a következő mondata.
-Kicsoda?-csodálkoztam.
-Felküldöm.-mondta, mire el is indult lefelé a lépcsőn.
-Nem ezt kérdeztem!-kiáltottam utánna, de nem hallotta már. Az ajtóhoz siettem, elfordítottam benne a kulcsot, majd egy kattanás jelezte, hogy nincs már bezárva. Leültem az ágyamra, majd vártam. Egy kis idő után kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-szóltam ki, mire nyílni kezdett az ajtó, és Luke lépett be. A számat egy megkönnyebbűlt sóhaj hagyta el, mivel azt hittem, hogy Michael vagy Calum jött.
-Tán mást vártál?-nevetett, majd leült az ágyam szélére.
-Mindegy. Hogy-hogy itt?-kérdeztem.
-Csak tudni akartam, hogy élsz-e még. Hívtalak és írtam is, de kivagy kapcsolva. Értelme van így a telefonnak.-mosolygott.
-Elfelejtettem bekapcsolni. Mindegy már.-vontam vállat.
-Na,de mesélj. Mi volt tegnap? Miért jöttél haza?-tünt el a mosoly az arcáról.
-Apa hívott.-vágtam rá.
-Miért?-ráncolta a homlokát.
-Ömm... Segítenem kellett neki, de mire haza értem megoldotta. Utánna nem volt kedvem vissza menni.-hogy milyen pocsékul hazudok...
-Inkább mond azt, hogy nem akarod elmondani nekem, csak ne hazudj. Nem eröltetem, ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell, de pocsékul hazudsz.-mosolygott.
-Tudom...-nevettem kicsit.
-Ennyi lett volna. Na, de megyek tovább, csak benéztem. Légy jó.-ment ki mosolyogva a szobámból. Megkellene tanulnom hazudni... Soha nem tudtam. Most pedig elég sokat kellene, főleg Lisnek. Vissza zártam az ajtómat, majd lefeküdtem az ágymba, pár perc mulva pedig elnyomott az álom.

I. RÉSZ

-Szia.-szóltam a telefonba,magabiztosan.
-Szia. Le tudnál jönni?-kérdezte.
-Minek? Magyarázatot kérsz? Ott van Michael.-mondtam közömbösen.
-Beszéltem vele. Csak gyere le kérlek.-könyörgött.
-Ha beszéltél vele akkor mit akarsz?-kérdeztem mérgesen.
-Beszélni veled.
-És, ha én nem akarok?
-Kérlek...-mondta gyengéden.
-Törődj inkább Lis-el, szia.-kinyomtam a telefont, majd kiszáltam a kádból, a törülközőt magam köré csavartam, majd a szobámba indultam. Nyitva volt az ajtaja. Esküdni mernék, hogy csukva volt. Mindegy... Mikor beléptem azt hittem, hogy szívrohamot kapok. Lis állt az ablakomban és kifelé bámult.
-Jézusom Lis...-csuktam be magam mögött az ajtót.-Köszi, hogy halálra ijesztesz. Amúgy,hogy-hogy itt?-néztem rá kérdően.
-Én is ezt akartam kérdezni. Mindenki szétszéledt... Michael és Ash is eltünk, majd Cal is, Luke pedig valami csajjal volt. Miért jöttél haza?-támaszkodott az asztalomnak.
-Rosszul voltam...-mondtam, majd a szekrényemhez léptem és elővettem egy nagy, kinyúlt pólót ami a térdemig ért.
-De jobban vagy?-döntötte kissé oldalra a fejét.
-Kicsit..-sóhajtottam.
-Rendben. Csak ezért jöttem. Aludj jól. Szia.-ment ki a szobámból.
-Te is, szia.-mosolyogtam rá, majd egy kis idő után hallottm, hogy kimegy a bejárati ajtón. A sarokba dobtam a törülközőmet, majd felvettem egy fehérneműt és az elöbb elővett pólómat. Elő vettem a fülhallgatómat,majd az egyik felét a fülembe dugtam, majd az ágyamba feküdtem alvás reményében, ami nem sikerült. Csak forgolódtam, majd egyszercsak megszólalt a telefonom. Calum hívott, de gondolkodás nélkül kinyomtam. A fejem épp vissza raktam a párnára, mire újra csörögni kezdett, de megint kinyomtam. Már készültem, hogy újra hív, de nem tette. Kissé megkönnyebűlve helyeztem kényelembe magam, és aludni próbáltam. Egy ideig forgolódtam, majd azt hallottam,hogy dobálják az ablakom. Egy kis morgás és szenvedés után felkeltem, majd az ablakomhoz csoszogtam. Kinyitottam azt, majd kihajoltam rajta, mire Calumot pillantottam meg.
-Hát te?-szóltam le.
-Beszélni szeretnék veled.-erre becsaptam az ablakot, és lementem a lépcsőn, majd kicsaptam magam elött a bejárati ajtót és egy szál pólóban mentem elé. Amint megláttam felment bennem a pumpa. Nem tudom miért, de mérges vagyok rá, pedig még okom sincs.
-Mit akarsz? Remélem nyomós okod volt lerángatni ide.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.-Nem tudom mit vársz.... Szerintem mindent tudsz már Michaeltől.-mondtam mégesen.
-Hé, nyugodj meg, csak meg akarom beszélni. Tudom, hogy többet ézel irántam mint barátság, de...-folytatta volna, de félbe szakítottam.
-Bocs, de nem leszek a kis játékszered Lis mellett. Ott van neked Lis. Amúgy szépen ott hagytad. Ha olyan fél órával elöbb jössz még találkozol is vele. És látom Michael szépen kitálalt neked.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.
-Meghalgatnál?!-kérdezte már ő is kissé mérgesen,mire közelebb hajoltam hozzá.
-Nem.-mondtam, majd megfordultam.-Nem vagyok kíváncsi rád, szóval szia.-mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A szobámba siettem, majd elkezdtem dobálni a párnáim.
-Idióta!-mondtam a fogaim össze szorítva. Mérges vagyok. Calumra és Michaelre.... Calumra azért, mert volt ezek után képe ott hagyni List és eljönni ide,Michael-re pedig azért mert átvert. Hátba támadott. Utálom! Utálom mind kettőjüket! Már vagy egy órája dobálom és ütöm a falat, mikor már kezdtem fáradni. Leültem az ágyam szélére, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon, de egyből letöröltem. Utálok sírni. Gyengének tűnök tölle. Lefeküdtem az ágyamba, majd zenét kezdtem hallgatni. Ideges vagyok és mérges, de több óra szenvedés és forgolódás után sikeresen elaludtam. Reggel a Nap első sugarai keltettek. Zsongott a fejem, a szemem pedig sértette a Nap fénye. A telefonomra néztem, ami fél hetet mutatott. Álmos és fáradt vagyok, de tombol bennem az adrenalin. Csinálnom kell valamit. Lementem a konyhába, és egy tál müzlit csináltam magamnak, amit a házban fel-alá rohangálva ettem meg. A tálat letettem a nappaliba, majd a szobámba mentem. Elő vettem egy futó nadrágot,egy haspólót, majd felvettem ezeket. A telefonom a zsebembe raktam, a fülhallgatót a fülembe dugtam,amiből egy Ramones zene kezdett bömbőlni. Elő kerestem az edzős cipőmet amit fel is vettem, a hajam oldalra fontam, majd egy papírt és tollat vettem elő, amire rá írtam, hogy "futni mentem, Cec".Muszály levezetnem a feszültséget. A cetlit a hűtőre raktam, majd elindúltam. Nem tudom meddig futhattam, de egyszercsak egy kék hajú srácot pillantottam meg az egyik utcában. Michael az, ki másnak lenne ilyen idiótán álló haja? Amint megláttam vissza akartam fordulni, de észre vett.
-Cec!-integetett.
-Francba..-haraptam az alsó ajkamba, majd megfordultam felé.-Mit akarsz?-kérdeztem mérgesen, és pár lépést tettem hátra felé
-Hé várj!-futott mellém-Haragszol rám?-nézett rám kétségbe esve.
-Miért kéne? Ja, hogy valami bizalmasat tudtál meg rólam,de egyből tovább adtad, pont az illetőnek akivel kapcsolatos? Ááá, nem haragszok, kicsit sem.-mondtam,talán már túl flegmán.
-Sajnálom! Nem akartalak megbántani, csak segíteni akartam! Ne haragudj...-nézett rám boci szemekkel.
-Ezt nem tudom egy csettintésre elfelejteni Michael! Ez rohadtul fájt tölled!-böktem meg a mellkasát.
-Mit csináljak, hogy ne haragudj?-kérdezte gyengéden.
-Én mondjam meg? Döntsd el magad. Viszont én nekem mennem kell.
-Várj! Este te is jössz Lis-hez?
-Miért mennék?-ráncoltam a homlokom.
-Akkor még nem szólt neked... Filmezős este lesz... Ott lesz mindenki...-harapta meg az alsó ajkát.
-Calum is?-húztam fel a bal szemöldököm.
-Hát... Igen.-húzta el a száját.
-Akkor már tudod a választ.-vontam vállat.
-Gyere már el...-kérlelt.
-Nem akarom látni!-mondtam, majd megfordultam és sétálni kezdtem, de ő is jött utánnam.
-Kérlek... Jó lesz.-mosolygott rám.
-Ha ő ott lesz akkor nem.-mondtam közömbösen, majd elkapta a kezemet.-Kérsz fagyit, vagy jégkását?-mosolygott rám.
-Nincs nálam pénz.-vágtam rá.
-Nem baj...-mosolygott, majd húzni kezdett a fagyizó felé. Mikor beléptünk csak egy-két ember látványa fogadott, plussz a pultnál álló korombeli lány.
-Ohh... Mit kértek?-igazította meg a haját, majd Michaelre mosolygott.
-Én egy csokis, epres, citromos, vaníliás fagyit. Te?-mosolygott rám.
-Michael...-ráztam meg a fejem.
-Ha jól emlékszem a nutellás a kedvenced meg a raffaellós. Egy nutellásat, rá a raffaellósat arra pedig még egy nutellásat.-mosolygott önelégülten, mire a pultos lány lerakta elé a fagyikat, Michael pedig fizetett.
-Tessék.-nyomta a kezembe az ajtón kilépve a három gombócos fagyit.
-Köszi. Mennyi is volt?-néztem rá kérdően.
-Hagyd már... Semennyi. Neked ingyen.-mosolygott rám, majd tovább sétáltunk.
-Köszi. De ugye tudod, hogy ezzel nem engesztelsz ki, és akkor sem megyek este?-kérdeztem, miközben a fagyimat ettem.
-Tudom. Csak kedves akartam lenni. Nem vártam, hogy ez után a nyakamba borulj.-nevetett, majd a mutató ujját a fagyijába nyomta, utánna pedig az arcomnak.
-Hé!-szóltam rá, és én is hasonlóan cselekedtem. Szinte az egész fagyinkat egymásra kentük... Ez egy kicsit jól esett. Elterelte a figyelmemet Calumról.  A tölcséreket végén a kukába dobtuk, majd Michael átkarolta a vállam.
-Maszatos vagy.-nevetett.
-Mivel majdnem négy gombóc fagyi foglal az arcomon helyet... De te sem panaszkodhatsz.-nevettem én is.
-Ez csak az új arckrémem. Valami gonod van?-mondta kényes hangon, majd mindketten nevetni kezdtünk. Egészen a házamig kisért, majd mikor oda értünk megölelt köszönés képpen.
-Nem akarod lemosni az arcod?-néztem rá nevetve.
-Így is eléggé megbámulnak a hajam miatt, akkor így?-nevetett.-Nem lenne gond?-ráncolta össze a homlokát.
-Dehogy, gyere.-fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni magam után.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam,mivel mindenki fent szokott lenni ilyenkor már.
-Rendben!-jött a válasz a konyhából.
-Jó reggelt Mrs. Brown!-köszönt Michael.
-Ohh, szia Michael.-fordult meg anya.-Jézus isten.-kezdett nevetni ránk nézve.-Cec, nem futni voltál?-nevetett.
-De csak bele botlottam Gordonkába.-böktem oldalba.
-Ne hívj így!-mondta durcázva.
-Úgy hívlak ahogy akarlak.-vontam vállat, majd a fürdőbe siettem nyomomban Michaellel. Mikor beléptem a fürdőbe egyből a mosdókagyló elé álltam ami felett egy tükör volt. A tükörbe nézve egy kisebb nevetés tört ki a számond, majd lehajoltam a mosókagylóhoz.
-Calum eljött az este?-kérdezte, míg én az arcom mostam.
-Igen, de ne várd, hogy neked öntsem ki a lelkem.-töröltem meg az arcom a törülközőbe.
-Rendben, meg értem, elcsesztem.-sóhajtott, majd mosni kezdte az arcát.
-Ha nem bíztam volna ennyire benned akkor nem is érintett volna ilyen szarul... De így rohadtul fáj.-indultam a szobámba, megsem várva őt. A kezembe vettem a gitáromat, majd az ágyamra ültem és játszani kezdtem, mikor Michael is ide ért.
-Tudod mi a legnagyobb szar az egészben?-ült le mellém, mire abba hagytam a gitáozást.
-Mi?-néztem rá kérdően.
-Az, hogy azt hittem ezzel jót teszek neked. És,hogy tudtam, hogy bízol bennem. Egy szar alak vagyok... Nagyon rosszúl érzem emiatt magam.-húzta el a száját.
-Ezt sem én mondtam.-sóhajtottam, majd kissé elnevettem magam.
-Kössz...-nevetett ő is.-Amúgy... Biztos nem jössz este?-futtatta végig a szemét rajtam.
-Nem megyek, ha ő is ott van.-ráztam meg a fejem.
-Rendben... Nem tudom mit tett, de biztos semmi jót ahogy én sem... Viszont nekem mennem kell. Ha beszélni akarsz valakivel, akkor én szívesen meghallgatlak bármikor.-mosolygott rám.
-Észben tartom.-mosolyogtam vissza.
-Rendben. Szia-köszönt mosolyogva.
-Szia, és köszi még egyszer a fagyit.-mosolyogtam vissza.
-Ugyan.-mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót. Hallottam ahogy elköszön anyáéktól, majd elmegy. Egy ideig csak a gitárom szorongattam, majd letettem azt az ágyra, elővettem egy szürke lezser pólót, egy fekete rövidndrágot, majd a fürdőbe siettem. Engedtem magamnak langyos vizet, a telefonomon zenét indítottam, és engedtem, hogy a víz és a hab körbe ölelje a testem. Jól esik ez most. Nem gondolni semmire és senkire. Csak én és a zene... Nyugodt vagyok, de még is mérges és bántos. Nem kicsit. Bánom ami történt... Hogy Cal soha nem lehet az enyém.Emellett mérges is vagyok rá, na meg Michaelre is még. Attól , hogy jól elvoltunk mérges vagyok. Mikor majdnem elaludtam a kádban megszólalt a telefonom. Na vajon ki hív?Persze,hogy Calum. Nem is törődve vele kinyomtam a telefont. Vissza feküdtem a kádba, de újra hívni kezdett, amit ismét kinyomtam. Még háromszor játszottam el ezt vele, a végén pedig már kinyomni sem nyomtam. Kiszáltam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem, majd a telefonom kikapcsoltam és a konyhába mentem.
-Mit főzől?-léptem anya mellé.
-Spagettit.-mosolyodott el.
-Uhh nyami! Segítsek valamit?-mosolyogtam rá.
-Esetleg elmosogathatsz.-mondta,mire egyből a mosogatónál teremtem.
-Rendben.-mondtam, majd neki álltam. A vége felé járhattam, mikor anya megtörte a csendet.
-Mi van Michaelel?-mosolyodott el.
-Mi lenne?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem tudom... Csak kérdem. Fura volt. Őrültebb szokott lenni.-nevetett egy kicsit.
-Ja csak csinált valamit, amit nem kellett volna... Lényegtelen mi az.-sóhajtottam, majd kész lettem.-Segítsek még valamit?-mosolyogtam rá.
-Nem kell. Csináld csak a dolgod.-mosolygott vissza, majd a szobámba mentem. Be kapcsoltam a telefonom, amin ötvennégy nemfogadott hívás volt Calumtól. Mit akar? Nem voltam talán elég világos, hogy haggyon? Lehet. Nem érdekel most. Az ölembe vettem a gitárt, majd játszani kezdtem rajta. Nem dalokat, hanem csak úgy pengettem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de megint csörögni kezdett a telefonom.Pont nyomtam volna ki, mikor megláttam Lis nevét.
-Szia.-vettem fel a telefont.
-Cec figyuu...-kezdte a mondandóját.
-Ha azt akarod kérdezni, hogy átmegyek-e filmezni, akkor nem. Nincs kedvem most, meg dolgom is van.-sóhajtottam.
-Honnan tudtad, hogy ezért hívlak?-csodálkozott el.
-Találkoztam Michaelel.
-Ja értem. De gyere mááár!-könyörgött.
-Lis, nem akarok.-ráztam meg a fejem, bár ő nem látja.
-Na, de kérlek! Jó lesz! Igéérem! Csak gyere el! Ha nem érzed jól magad, akkor valaki haza visz. Rendben? Csak gyere már... Nem akarok az egyedüli lány lenni..-könyörgött tovább.
-Jó, csak fejezd ezt be... Hányra kellene mennem?-sóhajtottam. Biztos nagy hülyeséget csinálok, hogy elmegyek, de nem akarom megbántani List.
-Olyan hétre vagy fél nyolcra.-hallottam a hangján, hogy felvan dobódva.
-Rendben... Vigyek valamit?
-Nem kell semmi, csak gyere el.-hallom a hangján, hogy mosolyog.
-Rendben, szia.-tettem le a telefont. Idióta vagyok... Komolyan elmegyek? Nem fog ebből semmi jó kisülni... Érzem... Na mindegy. Most fél egy van. Várjunk, mi? Ilyen gyorsan eltelt az idő? Igaz, ha gitározok, akkor nem érzem az idő múlását. Leraktam a gitáromat, majd lementem a konyhába, ahol épp anya és Rob tálalt.
-Segítsek?-mosolyogtam rájuk.
-Az evésben segíthetsz. Ülj le.-mosolygott Rob, mire így cselekedtem. Szét néztem az asztalon, majd öt tányért pillantottam meg.
-Öt? Miért öt kell? Ki jön?-néztem szét az asztalon a homlokom ráncolva.
-Hát... Anne.-mondta bizonytalanul Rob. Hogy mi? Az a fruska megint ide jön? Francba, egyre jobb... Csak, hogy értsétek, hogy kiröl is van szó, Anne Rob barátnője. Egy ribanc. Orrba-szájba csalja a báttyám, aki mindig megbocsát neki. Idióta. Utálom Annet, ahogy ő is engem. Mindig ahogy csak tud kicsesz velem. Mindig.
-Minek jön?-kérdeztem mérgesen.
-Itt alszik.-ült le a balomra Rob.
-Még jó,hogy nem leszek itthon este...-sóhajtottam.
-Mert hova mész megint?-kérdezte anya.
-Lishez. Jönnek a srácok is és filmet nézünk.-mondtam, mire csengettek.-Szaladj idióta.-löktem meg Rob vállát, aki azonnal az ajtóhoz sietett, miközben apa bejött a konyhába éshelyet foglalt. Anya lerakta a spagettit az asztalra, amiből azonnal szedtem, raktam rá sajtot, majd elkezdtem lapátolni.
-Cec, ne siess. Várj meg minket is.-szólt apa, mire megráztam a fejem és lépteket hallottam a balomról.
-Sziasztook!-hallottam meg Anne fülsértő hangját, mire én csak biccentettem neki.
-Megsem vártál minket?-ült le mellém Rob.
-Dolgom van.-töröltem meg a számat, majd folytattam az evést. Mire mindenki szedett magának, én befejeztem.
-Köszönöm.-keltem fel az asztaltól, majd legurítottam egy pohár vizet és a szobámba siettem. Az ajtót becsuktam magam után, majd láttam, hogy villog a telefonom. Michael hív, de nem vettem fel neki. Le némítottam a telefonom, majd folytattam a gitározát. Nem vagyok most kíváncsi senkire. Nem akarok beszélgetni, társaságba menni, csak egyedül akarok lenni... Még is megyek este Lishez. Logikus. Na mindegy. Miközben gitároztam, arra lettem figyelmes, hogy nyílik a szoba ajtóm, amin Anne lépett be.
-Mit akarsz?-vetettem rá a szúros pillantásom.
-Csak bejönni.-ült le mellém.
-Nem engedtem meg, hogy be gyere.-mondta mérgesen.
-Jajj, valaki felvan dulva.-nevetett gúnyosan.
-Ki fáradnál a szobámból?-mondtam sértően.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy este itthon leszel-e?Csinálhatnánk valamit Rob szerint.-sóhajtott, majd elfintorodott.
-Nem leszek itthon, hála istennek.-kezdtem el pengetni a gitárt.
-Meg könnyebbűltem most.-vigyorodott el, majd kiment a szobámból becsapva maga mögött az ajtót. Megráztam a fejem, majd leraktam magam mellé a gitárt és bekapcsoltam a laptopot. Amint betöltött elindítottam a zenéimet, és elösszőr egy All Time Low zene szólalt meg. Feltekertem max hangerőre, majd szétnéztem a szobámban. Nincs valami nagy rend..Sőt! Ruhák, amikről nem tudom, hogy tiszták-e vag nem, papírok, pizzás dobozok, az asztalomon pedig mosatlan edények. A szekrényeim ajtaja nyitva, van amelyikből a könyveim lógnak ki, füzeteim, ruháim. Nem vagyok valami nagy rendtartó, de ettől függetlenül szeretem a rendet. Most is össze kellene pakolni. Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem összeszedni a ruháimat a földről, amiket kivittem a fürdőbe. Ez után jött a szemét. Lementem a konyhába egy zsákért, majd vissza a szobámba, és minden szemetet bele pakoltam. Ezt egyenlőre leraktam a sarokba, majd a szekrényeimben is össze pakoltam, levittem a mosatlanokat, kivittem a szemetet. Letöröltem a port, felporszívóztam, majd mire kész lettem csillogott villogott minden. Büszke voltam magamra. Leültem az ágyamra, majd megnéztem a telefonom. Öt nem fogadott hívás Michaeltől, és fél hét van. Fél hét?! Francba. Ledobtam a telefonom az ágyamra, majd gyors elmentem tusolni. Tíz perc alatt kész voltam, magamra csavartam a törülközőmet, majd vissza siettem a szobámba. Egy fekete farmert és egy fekete Marvel-es trikót vettem elő. Felvettem ezeket, majd a fekete Conversemet is, kifésültem a hajam, amit oldalra fontam, felvettem a fullcappem, a fülhallgatóm a fülembe dugtam, majd el is indultam.
-El mentem, majd jövök!-kiáltottam vissza,de nem vártam meg a válaszokat, csak kiléptem az ajtón. Gyors léptekkel indultam Lishez, mivel így sem érek oda pontosan. Fél óra gyors séta után, kissé fáradtan, de megérkeztem Lishez. Cal és Ash itt volt már, szóval a többiek is. Kopogás nélkül beléptem a házba, lerúgtam a cipőmet, majd a nappali felé vettem az irányt. Igen, jól gondoltam, mindenki itt volt. Michael vett elösszőr észre.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki vissza köszönt, majd az egyetlen szabad helyre, Michael mellé ültem.
-Hát te?-nézett rám kérdően, de az arcára egy mosoly ült.
-Köszönd Lisnek, és Annenak.-sóhajtottam.
-Megint nálatok van?-szólalt meg Lis egy fintorral.
-Sajnos. Rob meg azt akarta, hogy csináljunk valami programot.-mondtam, majd Calra pillantottam, aki kicsit kérdően nézett rám ,majd elhúzta a száját.-Na, de mit nézünk?-tereltem a szót.
-Péntek 13.-vigyorodott el Ash.
-Ne már.. Már vagy százszor néztük már.-sóhajtottam.
-Akkor mit nézzünk?-kérdezte Luke.
-Hmm... Mondjuuuk...-kezdtem gondolkodni, majd amint eszembe jutott valami csettintettem.-Para normal activity?-mosolyodtam el.
-Láttam már.-szólalt meg Michael.
-Mert a péntek 13-at nem, igaz?-löktem meg egy kicsit.
-Az más!-nevette el magát és vissza lökött.
-Miért is?-ráncoltam a homlokom.
-Mert te unod.-öltötte rám a nyelvét.
-Rendben Gordonka.-kócoltam a haját.
-A hajam! És mondtam már, hogy ne hívj így!-vágta megint be a durcát.
-Jobban örülnél egy fagyinak az arcodba?-nevettem el magam.
-Már megkaptam.-nevetett ő is.
-Te kezdted.-vontam vállat.
-Ezt is rám fogod?-fonta össze a karjait a mellkasa elött.
-Mert nem így volt?-húztam fel a szemöldökeimet.
-De...-nevetett.
-Akkor meg?-nevettem én is.
-Milyen fagyi, meg mi?-nézett ránk kérdően Ash.
-Semmi... Csak reggel találkoztunk.-nevetett Michael.
-Idióta.-ütöttem vállba egy kicsit.
-Ez sértő volt! És fájt..-fogta meg a vállát ahol megütöttem, majd lebiggyesztette a száját.
-Jajj, ugye nem esett komoly bajod?-mondtam rémülten, majd nevetni kezdtünk.-Na nézünk akkor valamit?-néztem szét a szobában.
-Igen, mindjárt hozom. Szivem, behozod a konyhából a cuccokat?-mosolygott Lis Calumra,aki bólintott.
-Ömmm... Cec, segítesz?-harapott az alsó akbába, mire a szemöldökeim felugrottak.
-Én?-mutattam magamra, mire bólintott. Michael kérdően nézett rám, majd sóhajtottam egyet és utánna mentem.
-Kérlek hallgas meg!-állt elém a konyhába érve.
-Miket kell a nappaliba vinni?-kérdeztem nem is figyelve rá.
-Kérlek Cec...-fogta meg a vállaimat.
-Egy percet kapsz! Azt hittem, hogy elég világos voltam tegnap.-mondtam halkan.
-Köszönöm. Figyelj, tudom, hogy mit érzel irántam, és én is hasonlóan érzek.-fogta meg a kezeimet, mire leblokkoltam. Csak a csillogó szemeit néztem, és az arcát, amire egy kis pír ült ki.
-És, ha nem igaz amit Michael mondott?-nyeltem egyet.
-Tudom, hogy az. Ha nem lenne akkor nem borultál volna ki ennyire.
-Jó, lehet, hogy igaz, de nem vagyok az a fajta aki tönkre tesz egy kapcsolatot. Főleg nem a legjobb barátnőmét.-mondtam mérgesen.
-Nem teszed tönkre semmivel. Nem szeretem már. Elöbb utóbb úgyis vége lesz, és bárhogy  alakul, nem miattad lesz vége.-nézett a szemeimbe.
-Jó, haggyál a hülyeségeiddel...-kerültem volna ki, mire vissza húzott ésmegcsókolt. Gondolkodás nélkül eltoltam magamtól és felpofoztam.
-Mi a francot képzelsz?!-kiáltottam, mire a szám elé kaptam a kezemet. Az arcán a tenrem nyoma égett, ésmielött megszólalhatott volna kikerültem és az ajtóhoz siettem.
-Minden oké?-hallottam a hátam mögül Michael hangját. Gyors felvettem a cipőmet, majd kirohantam az ajtón. Gyors léptekkel kezdtem sétálni. Nem tudom hova menjek. Haza nem akarok, Lishez nem akarok, máshoz pedig nem tudok. Marad a cél nélküli mászkálás. Hála istennek senki nem jött utánnam, viszont Calum és Michael is írt meg hívott. Nem érdekelt egyikük sem most. Már egy jó ideje sétáltam, mikor egy parkba értem. Leültem az egyik padra, felhúztam a térdeim és ráhajtottam a fejemet. Miért kellett ez neki? Az eget kezdtem el bámulni, aminek kezdett narancssárgás árnyalata lenni a lemenő naptól. A telefonom többször is jelzett, hogy írnak, meg hívnak, mind addig míg kinem kapcsoltam. A zsebembe turtam, majd megnéztem mennyi pénzem van. Pont elég. Felkeltem a padról, majd az utca másik oldalán lévő kisboltba mentem. Egy doboz cigit és egy gyújtót vettem. Igen, jól számoltam elég lett a pénz. A boltból kilépve egyből meggyújtottam egy szálat és szívni kzdtem. Nem köhögtem tölle, mert néha szoktam cigizni, de nagyon ritkán.Most egszerűen muszály. Le kell nyugodnom. Haza felé úton két szál cigit szívtam el, a többit pedig elraktam. Belépve a házba, köszönni sem köszöntem. Hallottam pár megjegyzést Robtól és kérdést, de nem foglalkoztam vele. A szobámba siettem, magamra zártam az ajtót,levettem a nadrágom és a cipőm, majd az ágyba feküdtem. Nem bírtam tovább, kiengedtem a könnyeim. Nem látja most senki. A telefonom az asztalomra raktam, majd addig sírtam míg elnem aludtam.

PROLÓGUS

A házam előtt állok és várok. Fél tíz van. Lis-el, a legjobb barátnőmmel megbeszéltük, hogy kilencre jönnek értem, Calummal a barátjával. Lis egy nagyon szép és kedves lány. Kék szemei és szőke hosszú haja van. Egy idős velem, azaz tizenhét éves. Már régóta ismerem, ha jól emlékszek, akkor olyan 13 éve. Na és ott van Calum... Calum nem ausztrál. Mindenki azt hiszi elösszőr rá, hogy ázsiai, pedig ő félig kiwi és félig skót. Másfél évvel idősebb nálam, így tizenkilenc éves. Gyönyörű szép mogyoró barna szemei vannak, fekete csillogó és dús haja, amibe legszivesebben beleturnák. Izmos karjai vannak, és a balon pár tattoo is van. Igen, sajnos vonzódom Calumhoz, de ezt nem mondhatom el senkinek. Nem akarom tönkretenni a kapcsolatukat, és a barátságom sem Lis-el. Mondjuk nem épp a legtökéletesebb a kapcsolatuk. Két éve vannak együtt, de ez idő közben vagy egy év volt össze-vissza mikor külön voltak, mivel Lis nem egyszer megcsalta. Az órámra pillantok, amin már kilenc óra harmincöt van. Már lassan azon vagyok, hogy elsem megyek a buliba. Igen,házibuliba megyünk Calum haverjához Luke-hoz. Sóhajtok egyet, majd mikor épp bemennék a házba, megáll egy kocsi a ház előtt és dudál. Megfordulok és Ashton az. Ő is Calum egyik haverja. Összeráncolom a szemöldököm, majd a kocsihoz lépek, aminek kinyitja az ajtaját.
-Szia Ceci.-köszönt nagy mosollyal az arcán. Ohh, magamról nem is mondtam még semmit. Cecilia Brown vagyok, és amint említettem tizenhét éves. Jelenleg piros hajam van, a szemem pedig zöld színű. A stílusom elég fiús... Anyum szerint lehetnék nőiesebb is, de én így ézem magam jól. Általában mindig leszólja a ruháim, de én már nem törődök a különféle sértő megjegyzéseivel. Most is egy fekete farmer, ami a térdénél kivan vágva, egy sötétkék lezser trikó, a fekte Conversem és egy fekete Vans-os fullcapp van rajtam fordítva.
-Szia.-köszöntem vissza.-Hát te?-húztam fel a jobb szemöldököm.
-Lis kért meg, hogy jöjjek el érted.-mosolygott rám.-Ülj be.-mondta mire beültem. Kikotorta a szeméből a göndör tincseit, és a fején lévő kendőt is megigazította. Ő már húsz éves, lassan huszonegyet tölti. A zöldes-barnás szemeivel végig nézett rajtam,majd elindultunk.
-Amúgy, hogy-hogy nem Lisék jöttek értem?-törtem meg a csendet az ablakon kifelé bámulva. Az esti órákban Sidney nagyon szép. Soha nem unom meg a látványát.
-Őőő, nem tudom. Olyan tíz perce hívott fel. Ja meg azt mondta, hogy olyan fél tizenegyre jönnek.-mondta az utat figyelve.
-Így már mindent értek-sóhajtottam. Az út további részét csendben töltöttük. Pár perc mulva Luke házánál álltunk meg, ahonnan a zene hangja szűrődött ki. Kiszálltunk a kocsiból és a ház felé vettük az irányt. Belépve a nagy tömeg és a nyomasztó meleg és az alkohol szag fogadott. Jóval többen vannak mint gondoltam volna. Átszenvedtem magam a tömegen, pár könyökkel az oldalamban, majd lábujjhegyre álltam és szétnéztem, mire meg pillantottam Luke-ot. Elindultam felé, majd odaérve köszöntem.
-Szia.-mosolyogtam rá, mire odakapta a fejét.
-Szia Cecilia.-mosolygott vissza,miközben a szőke hajába turt. A világos kék szemeivel körbe nézett, majd az ajkában lévő fekete karikára harapott. -Mizu?-kérdezte visza fordulva a pulthoz, ahol különböző alkoholos italok vannak.
-Nem sok.-vontam vállat.-Mi ez a sok ember? Fogadni mernék,hogy felét nem is ismered.-döltem a pultnak összekulcsolt kezekkel.
-Van akit még nem is láttam.-nevette el magát, és egy poharat adott a kezembe, amiben, ha jól láttam narancs vodka volt.
-Köszi.-mosolyogtam rá,mire ő is a pultnak dölt egy pohár whiskey-vel, én pedig az ital felét megittam.
-Nincs mit.-mosolyodott el.-Calék nincsenek még itt?-nézett kérdően rám, mire a whiskey-be ivott.
-Azt mondták Ashtonnak, hogy fél tizenegyre jönnek.-lötyköltem a vodkát a pohárban.
-Ja értem.-mondta és megitta a maradék whiskey-jét, majd letette a poharat.-Jössz?-biccentett a fejével a nappali felé.
-Ahan.-mondtam és gyors lehúztam a maradék alkoholt, majd utánna siettem. A kanapé felé vette az irányt, ahol Michael ült. Ahogy látom,megint át festette a haját, most kékre.
-Szia.-ültem le mellé.
-Csáó.-köszönt felsem nézve rám a telefonjáról. Luke mutatta, hogy mindjárt jön, majd elment. Pár percig így ültünk, majd rám nézett.-Basszus te vagy az Cec!-nevetett , miközben fejbe csapta magát.
-Nem, én a szomszéd asszony vagyok.-mosolyodtam el.
-Jó na, bocs. Nem figyeltem.-ölelt meg köszönés képpen.-Calék...-mondta volna, de félbe vágtam.
-Fél tizenegyre jönnek.-néztem rá.
-Baszki, honnan tudtad...-ismét félbe vágtam.
-Hogy ezt fogod kérdezni.-nevettem el magam.
-Egy kibaszott látnok vagy.-rázta meg a fejét nevetve.
-Vagy csak túl kiszámítható vagy.-kacsintottam rá nevetve.
-Na jó, ezt most nem tudom, hogy sértésnek vagy bóknak vegyem-e, így bóknak veszem.-nevette el magát.
-Ahogy akarod.-mosolyogtam és felkeltem a kanapéról.-Hozzak valamit neked is?-néztem rá kérdően.
-Ömm... Nem kérek semmit,még van söröm.-mutatott a mellette lévő sörös dobozra.
-Reméltem, hogy ezt mondod.-nevettem el magam és a konyha felé indultam. Oda érve két doboz sört vettem magamhoz és visszamentem Michaelhez, de már Luke társaságában ült ott.
-Még jó, hogy két dobozzal hoztam.-mondtam mosolyogva, miközben Luke kezébe adtam az egyik sört és leültem mellé.
-Jók a megérzéseid. Köszi.-mondta Luke és kibontotta a sört,mire inni kezdte. Én is követtem a példáját és ugyan így tettem. Szétnéztem a szobában, majd szóra nyitottam a számat.
-Nem láttam még ennyi bepiált embert egy házban.-döltem hátra a kanapén és a sörömbe ittam.
-Nyugi én sem.-nevetett Michael a telefonja mögött.
-Figyeljetek, csak én csináltam a bulit, mit vártatok?-mondta egy önelégült mosollyal Luke.
-El ne szállj.-mondtam kissé nevetve, miközben az össze-vissza vonagló embereket figyeltem.
-Látjátok azt a csajt?-mutatott egy szőke hajú lányra, aki magassarkúban volt, és egy miniruhában-Megszerzem ma estére.-mondt egy nagy vigyorral. Megharapta az alsó ajkát, beletúrt a hajába és elindult felé.
-Sok sikert.-mutatta fel a hüvelykujját Michael.
-Befog sülni.-néztem Lukera.
-Szerintem beadja a csaj a derekát neki.-nézett rám Michael.
-Fogadjunk.-mosolyogtam rá.
-Miben?-mosolygott vissza.
-Hmm... Ha én nyerek, akkor megkell csinálnod valamit amit mondok. De, ha te nyersz, akkor te mondasz nekem egy dolgot. És bármi lehet az.-mosolyogtam rá, majd Lukera néztem.
-Meg egyeztünk.-nyujtotta oda a jobb kezét, mire kezet fogtunk.-De tényleg bármit?-mosolygott sunyin.
-Igen.-húztam ki magam.
-Hmm... Rendben.-engedtük el egymás kezét.-Már van is egy ötletem.-vigyorodott el,mire a telefonját nyomkodta újra.
-Várd még ki a végét, hogy mi lesz.-mondtam, miközben én is elővettem a telefonom, mivel valami értesítésem volt. Egy üzenetem volt. Rá mentem, és láttam, hogy Michael írt, hogy megszívom.
-Ez most komoly?-néztem rá nevetve, mire a telefonomra mutatott. Elnevettem magam és vissza írtam neki, hogy gyökér. Amint elolvasta lebiggyesztette a szájját és rám nézett. Én elnevettem magam, mire megszólalt.
-Ez sértő volt.-vágta be a durcát, mire az arcára adtam egy puszit.
-Megfelel bocsánat kérésnek?-húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Talán.-mosolygott vissza.
-Rendben.-mondtam és a zsebembe csúsztattam a telefont.-Elmegyek sétálni, majd jövök.-keltem fel a kanapéról.
-Itt hagysz?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Gyere te is, ha akarsz.-biccentettem a bejárati ajtó felé,mire felkelt a kanapéról és elindult. Kilépve az ajtón, a fülem bedugult a hírtelen csendtől.
-Merre menjünk?-nézett rám kérdően.
-Nem tudom. Csak menjünk.-mondtam és jobbra fordultam. Már vagy fél órája csendben mentünk, mikor hírtelen mellém állt és el kiáltotta magát.
-Vigyázz bokor!-lökött a járda melletti bokorba.
-Te rohadék! Ezt megbánod!-másztam ki a bokorból és nevetve elkezdtem utánna futni.
-Ahhoz gyorsabbnak kellene lenned!-nézett hátra nevetve,mire elesett.
-Béna.-nevettem mellette lihegve,és felé nyújtottam a kezem.-Jól vagy?-nevettem.
-Ja...-fogta meg a szájját, majd a kezem is és felhúztam a földről.-Francba.-szisszent fel.
-Mi az?-néztem rá,mire láttam, hogy a szájjából folyik a vér. -Ügyes vagy.-nevettem el magam és egy zsebkendőt adtam a kezébe.-Menjünk vissza.-mosolyogtam rá és megfordultam.
-Rendben.Köszi.-mondta és a szájára tette a zsebkendőt. Visszafelé úton csak az agyát húztam, hogy, hogy lehet ilyen béna és nevettünk. A házhoz érve megpillantottam Calum kocsiját, így tudtam, hogy itt vannak már. A zene talán még hangosabban szólt mint eddig. Beléptünk a házba, és ugyan az a tömeg fogadott, mint jó elöbb. Nagy nehezen keresztűl szenvedtük magunkat rajta, majd a fürdő felé vettük az irányt, hogy lemossa a száját. Egyszercsak azt hallottam, mintha valaki a nevem kiáltaná. Elkaptam Michael kezét,hogy várjon és szét néztem. Jól hallottam, mivel Lis-t és Calumot pillantottam meg amint felénk jönnek.
-Sziasztok.-ölelt át Lis ide érve.
-Sziasztok.-köszöntem vissza,míg Calum és Michael lepacsizott.
-Veled mi a szar történt?-nézett Calum Michael szájára.
-Béna volt.-nevettem el magam.
-Kuss, ez nem igaz!-nézett rám Michael összehúzott szemöldökkel.
-Ááá,  nem.-nevettem el magam.-Csak a saját lábadban felesel.-nevettem,mire Calum és Lis is nevetett.
-Ez komoly?-nézett rám, majd Michaelre Calum.
-Az ő hibája volt! Inkább gyere és segíts.-fogta meg az alkarom Michael és a fürdő felé húzott.
-Jó na, megyek.-mondtam, mire elengedett. A fürdő ajtaját kinyitotta,majd hírtelen meg állt, így én a hátának ütköztem.
-Hoppá.-nézett egy nagy vigyorral a folyosó végére. Mikor oda pillantottam Luke-ot láttam meg, miközben azzal a csajjal smárolt akit fel akart szedni.
-Francba..-haraptam az alsó ajkamba, miközben a fürdőbe léptünk. Michael kiöblítette a száját, majd meg is mosta és rám nézett.
-Úgy tűnik én nyertem.-mosolygott rám.
-Sajnos...-sóhajtottam.-Mit kell tennem?-kulcsoltam össze a kezeim a mellkasom előtt.
-Hmm... Látom, hogy nézel Cal-ra.... Szóóval.... Csókold meg ma este!-vigyorodott el,mire a szemeim elkerekedtek.
-Te hülye vagy! Ő Lis-el van együtt, és nem tudom, hogy milyen nézésről beszélsz.-mondtam mérgesen.
-Tudom, hogy bejön neked.  És Lis-nek nem kell  tudnia. Az alku pedig alku.-mosolygott rám.
-Te nem vagy százas.-haraptam az alsó ajkamba.
-Tán beijedtél?-emelte meg a szemöldökeit vigyorogva.
-Nem csak...-mondtam, de félbe szakított.
-Akkor sok sikert Cec.-veregette meg a vállam, és kiment. Még is, hogy csókoljam meg? Ezt ő sem gondolta komolyan... Miért találtam ki azt a hülye fogadást.... Hülye vagy Cecilia, hülye... Leültem a kád szélére és gondolkodni kezdtem. Tíz-tizenöt percig ülhettem ott, mikor már meg untam, mivel semmire sem jutottam. Kimentem a konyhába, ahol Calum nyomkodta a telefonját a pultnak dölve. Sóhajtottam egyet, majd oda mentem hozzá.
-Mi jót csinálsz?-mosolyogtam rá, mikor oda értem.
-Ja, semmit.-mondta kissé megrázva a fejét. Valami nem stimmelt... Túl lehangoltan mondta, a szemei pedig nem csillogtak ahogy szoktak.
-Baj van?-néztem rá kérdően és én is a pultnak támaszkodtam.
-Mindegy.-turt a hajába.
-Nem, nem az. Lis-el van valami? Vagy mi történt?-néztem végig rajta, mire sóhajtott.
-Lis fulra bevan már rugva, és azt sem kétlem, hogy valamit tolt mellette még. Lényegében lekoppintott, és most valami nyomorékkal táncol. De tudom,hogy, ha nem ivott volna meg semmi, akkor nem tenné ezt. Nincs tudatánál.-ráncolta össze a homlokát.
-Nem tudom... Elég sok mindent csinált már. Azt mondom,hogy várd ki, hogy mi lesz, ha tudatában lesz. De az igaz, hogy, ha nem ivott volna, meg semmi, akkor veled táncolna.-böktem a mellkasára.
-Lehet... Mindegy, hadjuk. De akkor is zavar... Tudom elég sokat hibázott, de...Őmm... Nehéz meg bocsátani neki, mert... Hát izé...-kezdett kicit bizonytalan lenni, mire összeráncoltam a homlokom.-Mármint szeretem őt. Ezért nehéz.-vakarta meg a tarkóját és az ajkába harapott.
-Tudom.-mosolyogtam rá. A szemem sarkából megpillantottam Michael-t ahogy a konyha ajtóban áll és minket néz. Tudom mit vár. Meg kell tennem. De, ha elmondja Lis-nek? Muszály lesz...
-Őőő... Kérlek ne haragudj és ne mond el Lis-nek.-hadartam el,és mielőtt megszólalhatott volna lábujjhegyre álltam, a jobb kezemmel a hajába turtam és össze érintettem az ajkainkat, amik azonnal megtalálták a közös harmóniát. Ajkai méz édesek, puhák és forróak voltak. Az alkohol ízét éreztem kissé ajkain. Kicsit elvesztem a csókjában, majd a végén megharaptam az alsó ajkát és a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nem tudja, hogy mit csináljon. Meglepetten nézett rám, és válszt várt. Megharaptam az alsó ajkamat,majd megszólaltam.
-Sajnálom.-fordultam meg és gyors léptekkel ott hagytam, mielött kérdőre vont volna.
-Rohadj meg.-vágtam vállba Michaelt az ajtón kimenve aki csak önelégülten vigyorgott. A tömegben elkezdtem Ashtont keresni, mivel csak ő tud haza vinni. A kanapén ülve megpillantottam, miközben valakivel beszélgetett. Gyorsan oda mentem,majd megfogtam a kezét, húzni kezdtem és megszólaltam.
-Ash, gyere egy kicsit.-erőltettem egy mosolyt magamra, mire bólintott és kihúztam egészen az udvarig.
-Mi a baj?-nézett végig rajtam.
-Oltári nagy hülyeséget csináltam... Hogy lehet ő is ilyen fasz... A francba.... Minél hamarabb el akarok tünni.-hadartam el.
-Hé-hé, nyugodj már le!-fogta meg a vállaim. Sóhajtottam egyet, majd rá néztem és megszólaltam.
-Haza tudnál vinni?-kérdeztem.
-Ha elmeséled, hogy mi a francot csináltál.-bökte meg a vállam mire bólintottam.-Akkor gyere.-intett a kocsija felé. Az anyós üllésre ültem, ő pedig a kormány mögé. Elindította a motrot és már mentünk is.
-Na szóval... Meséljél csak.-pillanatott rám. Az alsó ajkamba haraptam, majd beszélni kezdtem.
-Az egész úgy kezdődött, hogy Luke fel akart szedni egy csajt, mi pedig fogadtunk Michaelel, hogy sikerül-e neki, vagy nem.-mondtam és megszólalt.
-Az a szőke csaj?-emelte meg a jobb szemöldökét.
-Igen. A fogadás lényege az volt,hogy, ha nem sikerül neki,akkor mondok egy dolgot, ami bármi lehet és meg kell csinálnia. De, ha sikerül neki, akkor ő mond.-nyeltem egyet.
-És sikerült neki... Mit mondott az a fasz?-pillantott rám.
-Hát... Meg... Meg kellett csókolnom Cal-t. De, ha Lis rájön... Istenem mekkora fasz vagyok.-temettem az arcom a tenyerembe.
-Nem hiszem, hogy elmondja neki.-mondta az utat figyelve.
-Remélem.-húztam el a számat.
-De nem jelentett neked semmit ez a csók. Vagy, de?-rám nézett, majd vissza az útra. Én nem mondtam semmit csak lesütöttem a szemem és nyeltem egyet.
-Oh Cecilia...-rázta meg a fejét.-Lis nem tudja meg szerintem, de Cal-nak jössz egy magyarázattal.-mondta miközben leparkolt a házam elé.
-Tudom. És köszi,szia!-száltam ki a kocsiból, megsem várva, hogy mond-e valamit. Kinyitottam a ház ajtaját, levettem a cipőmet, majd csendben a fürdő felé osontam. A kádat tele engedtem vízzel és bele ültem. Pár perce ülhettem benne, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőjére pillantottam, és Cal neve villogott ott. A kis zöld jelre nyomtam, majd a fülemhez emeltem remegő kézzel.
-Szia.-szóltam bele bizonytalanúl.