2015. június 27., szombat

XVII. RÉSZ

Sziasztoook, itt lenne az új rész :D Elöbb szerettem volna hozni, valakinek meg is ígértem, de totálisan kiment a fejemből így elnézést kérek tőletek, és tőle is még egyszer :/ na, de a lényeg, a lényeg, hogy itt az új rész :D Jó olvasást, és szép estét :*


Nem is figyeltem semmire, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki folyamatosan a nevem mondja. Felemeltem a fejem kissé Michael válláról, majd szétnéztem, hogy ki szólt, mire Calum nevette el kissé magát, miközben a fejét rázta.
- Hogy lehet ennyire nem figyelni. - húzza el a száját, majd felsóhajt. - Azt kérdeztem, hogy van cigid? - húzza fel a bal szemöldökét kérdően.
- Nincs. - vágom rá röviden, és kissé bunkóbban mint akartam, aminek köszönhetően, az immár szőke hajkoronát viselő barátom meglepetten nézett rám.
- Jó, ha nem akarsz adni, akkor azt mond. - rázza meg a fejét, majd hátradől a fotelben. Nem hiszem el.. Miért nem lehet megérteni, hogy nincs? Mondjam azt neki, hogy van, miközben csak az a nyavadt doboz gyűrődik a zsebemben?
Idegesen lehunyom a szemeim, majd kiveszem a zsebemből a cigisdobozt és az asztalhoz vágom.
- Ha találsz benne, adj már nekem is.. - mondom szúrós, és lenéző hangon. A száját már épp nyitni készült, hogy mondjon valamit, de megelőztem. - Nem kell a hülye szöveged, be is csukhatod a szád... - kelek fel a szavaim kiséretével a kanapéról, majd a terasz felé veszem az irányt. Kinyitom magam előtt az ajtót, majd amint kiléptem rajta, becsapom magam után, és a kert végében lévő hinta felé indulok, ami egy hatalmas fa alatt áll, így az árnyékot vet rá. Miközben haladok felé, kiszedem a zsebemből a telefont, majd oda érve lefekszek a hintára, a térdeim felhúzom, majd lehunyom a szemem. Valakinek kiakarom adni azt, ami bennem van már egy ideje. Egy embernek beszélhetek erről, aki nem más, mint Nash. Felülök a hintán, feloldom a telefonom kijelzőjét, majd előkeresem a nevét és írok neki egy sms-t, hogy beszélni szeretnék majd vele, mert sok minden történt ma és, hogy, ha majd rá ér, akkor szóljon, de valamiért mégsem küldöm el neki. Nem tudom miért.. Inkább átmegyek majd hozzá, és akkor beszélek vele. Lezárom a telefonom kijelzőjét, majd visszarakom zsebembe, és az elöbbi pózba fekszek ismét. A lábammal kissé meglököm a hintát, mire az himbálózni kezd, én pedig a fa ágait és leveleit kezdem tanulmányozni. Nem sokáig folytathattam ezt a tevékenységet, mert egyszercsak valaki a hinta végére ült, a hinta pedig megállt. Kissé megemeltem a fejem, hogy megnézzem ki csatlakozik az érdekfeszítő programomhoz, mire Calt pillantottam meg. A fejem unottan visszaraktam a hintára, majd szóra nyitottam a szám.
- Mit akarsz? - mondom unott hangon, egy sóhajtás kiséretében.
- A herceged küldött, hogy bocsánatot kérjek, de szerintem nincs miért. Nem értem, hogy miért vagy ilyen, nem tettem semmit. - a szemeit végig az arcomon pihenteti, majd mire befejezte a mondatot, hírtelen töröküllésbe ülök, majd egy ideig csak a rezzenéstelen arcát fűrkészem. Egyszerűen annyira tökéletes.. A szemei ahogy csillognak, a szája görbülete, az orra, ami kisebb mozdulatokat tesz, mivel levegőt vesz rajta, a szemöldöke, ahogy keretezi az arcát, és a szempillái, ahogy remegnek.. Egész nap eltudnám ezt nézni. A száját kisebb mosolyra húzza, majd elkotor egy tincset az arcomból, amit még Mikey szabadított ki a kontyomból, de ellököm a kezét. Egy nagy levegőt veszek, majd halkan és komoran megszólalok.
- Mit akarsz Calum? - nézek végig rajta, majd szemeim az ő szemén telepszenek meg.
- Hogy mit szeretnék? Nagyon sok dolgot. - rázza meg a fejét, majd sóhajt egyet. - Hozzád szeretnék bújni, ölelni és csókolni téged. Elmondani ezerszer, meg még egyszer, hogy szeretlek. Az ágyban feküdni, miközben egy filmet nézünk kettesben. Elmenni veled moziba, és még sok más helyre. Nézni minden este, ahogy a légzésed egyenletes lesz, majd elalszol a karjaimban. Ez csak egy töredéke annak amit szeretnék. - simít végig az arcomon, mire felkelek a hintáról.
- De én Michaelt szeretem, és nem.. - egyszerűen nem tudom kimondani, hogy nem szeretem őt, mert hazudnék. Nagyon is szeretem, persze káromra. Újra szóra nyitnám a szám, de nem engedi, hogy beszéljek, mert ő szólal meg.
- És nem engem. Értem. - mondja sóhajtva. - Csak tanulj meg hazudni.. - rázza meg a fejét. - Én akkor is szeretlek, ha te nem. Örökké szeretni foglak, remélem ezt tudod. - kezdi el az égen átfutó bárányfelhőket nézni.
- Semmi sem tart örökké.. Mindennek vége lesz egyszer. - mondom, miközben a lábam kezdem el bámulni.
- Szóval, a kapcsolatodnak is vége lesz Michaellel? - néz rám reményteli szemmel.
- Nem így értettem. Az érzések múlnak el. Ahogy a te érzelmeid is Lis után. - sütöm le a tekintetem, mire a felsóhajt.
- Nem szeretem őt, ez igaz. - rázza meg a fejét, majd a szemem keresi, de nem fordítom felé a tekintetem.
- De szeretted. Lukenak arról áradoztál, hogy mennyire szereted List, hogy pár éven belül feleségűl akarod venni, családot alapítani vele, meg mit tudom én.. Neki is azt mondtad, hogy szereted, és most nekem is. Hogy higgyem el, hogy tényleg szeretsz? - nézek mélyen a szemeibe, a hangomból pedig a fájdalom és a harag hallatszódik ki. Megérdemelte akkor azt a pofont, és most is megérdemelné, de a többiek észrevehetik. Hogy lehet ekkora egy féreg?-  Jajj, majd megkérem Lis kezét, és milyen boldogok leszünk majd, gyerekek, meg minden. Ja, hogy szeret Cec? Akkor nem kérem meg Lis kezét, nem szeretem őt, nekem Cec kell, dobjunk el két évet, csak mert miért ne. - mondom, idegesítő és öntelt hangon, mjd megrázom a fejem rosszalóan. - Mi játszódott le a fejedben közben? Azt hitted, hogy egyből a karjaidba borulok, és eldobom magamtól Michaelt és List? Ezt te sem gondolhattad komolyan..
- Ez akkor volt... És tudtam, hogy nem fogod eldobni Mikeyt, de türelmes vagyok. - mondja kissé idegesen, majd a térdére könyököl, miközben a hajába túr, és megtámassza a fejét a tenyereiben.
- Ez meg most. Két hét múlva azt mondod erre is, hogy az akkor volt, csak egy másik csajnak? Ez így nem oké. Gondold át, hogy mit akarsz, de jobb, ha engem elfelejtesz. - mondom szemrehányóan, majd az ajtó felé veszem az irányt. Belépek a házba, majd akaratom ellenére is becsapom az ajtót, mire mindenki rám szegezi a tekintetét.
- Mi van? - kérdem meg flegmán, majd a konyha felé veszem az irányt. Nem szól senki semmit, amivel szerintem jól járnak. A konyhába lépve előveszek egy poharat, majd tele engedem vízzel, és leülök az asztalhoz. A pohár tartalmának a felét megiszom, majd a fejem az asztalra hajtom, a szemeim pedig lehunyom. Pár percig fekszek így, mire valaki a hátamhoz ér óvatosan, én pedig rémülten felugrok, és Michaelt pillantom meg.
- Ne ijeszgess.. - rázom meg a fejem, miközben egy mély levegőt veszek.
- Nem volt szándékomban. - mosolyodik el halványan, mad mellém húz egy széket, és leül rá. - De mi a baj? - fogja meg a bal kezem, majd a tenyerei közé veszi a kézfejem.
- Semmi.. - rázom meg a fejem kissé.
- Ne hazudj. - húzza fel a szemöldökeit. A szemeibe nézek, mad egy sóhaj hagyja el a számat, de mielőtt megszólalhatnák, ő teszi meg helyettem. - Ne mond, hogy semmi. Csak ezt ne. Tudom, hogy van valami, látom rajtad. Inkább mond azt, hogy nem szeretnéd elmondani, inkább magadban tartod, de ne hazudj nekem kérlek. Ez sokkal rosszabbul esik, mintha azt mondanád, hogy nem akarod elmondani nekem. - simíta végig az arcom vonalát a hüvelykujjával. - És amúgy, a mosoly jobban áll mint a komorság. - mosolyog rám, majd egy puszit ad a szám sarkára.
- Bocsi.. - csak ennyit mondok, mire lesütöm a tekintetem. Egyre nehezebb megjátszani, hogy szeretem, főleg a mai esetek után. Nem szeretem megjátszani az érzéseim, de muszá vagyok, ha nem akarok embereket összetörni. Lis így is szenved, mi lenne, ha összejönnék Callal? Michael is összekörne miattam, amit nem akarok. Calumban amúgy is csalódtam.. Nem hittem volna, hogy ennyire komolyan gondolta a kapcsolatát Lissel, mégis szakított vele, mert állítólag engem szeret. Mi van, ha összejönnék vele, és ugyan úgy járnák mint Lis? Ha nekem is most azt mondja, hogy szeret, de kéthét múlva az már nem jelentene semmit? Legalábbis számára. Gyűlölöm, mégis szeretem. Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek. Egyszer utálom, máskor szeretem. Utálom, aztán szeretem, utálom, majd megint szeretem.. Már én sem tudok eligazodni magamon, hogy mit szeretnék. Van mikor elfelejtem, hogy Michaellel kacsolatos érzéseim csak megjátszom, és néha olyan, mintha tényleg szeretném. Mikor nincs velem, hiányzik a törődése és a társasága. Nem tudom, hogy mit akarok. Csak hagyom, hogy vigyen az áramlat, de néha megkapaszkodok, vagy közbeszólok a sodrás irányának. Nem könnyű ez így nekem.. Fáj, és rosszul érzem magam, bármit is teszek. Michaellel vagyok? Fáj, hogy mindenkit átverek, és megjátszom magam. Calummal lennék? Lis megutálna, és mégjobban összetörne, és Mikey is követné a példáját. Nem lennék senkivel? Nekem is fájna, hogy mindkét srácot ellöktem magamtól, és átvertem mindenkit. Telljesen mindegy szinte már, hogy mit csinálok. Bármit teszek már, az rossz.
Nagyobb levegőt veszek, majd úrja tudom, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Az elöbb még a konyhában ültem Michaellel, most meg a kanapén vagyunk, Michael mellettem ül a konzollal a kezében, én pedig félig ülő, félig fekvő állapotban támasztom az arcom a kanapé karfáján. Nem tudom, hogy mikor, egyáltalán, hogy jöttem be, na és, hogy mennyi ideje vagyok itt. A tévé kijelzőére pillantom, majd meglátom, hogy mivel játszanak. Elösszőr nem ugrik be, hogy melyik játék ez, de végül eszembe jut.
- Ez mióta van meg neked? - nézek kérdőn Ashre.
- A megjelenés után egy héttel megszereztem már. - mosolyodik el.
- És én erről miért nem tudtam? - vonom össze a szemöldököm.
- Nem tudom. De te mióta szereted a GTA-t? - kérdez vissza.
- Mindig is szerettem. Mindegyik részét kivittem már, de ezzel még nem volt alkalmam játszani. - a tekintetem újra a tévé kijelzőjére szegezem, mire csörögni kezd a telefonom. Kiszedem a zsebemből az említett tárgyat, majd a kijelzőjére pillantok, hogy ki hív. Azt hittem, hogy Nash hív, és tévedtem, mert anyu az. Értetlenűl nézem a kijelzőt még pár másodpercig, majd felkelek a kanapéról, és az udvar felé veszem az irányt, miközben felveszem a telefont.
- Szia.. - szólok bele a telefonba unottan.
- Szia.. Merre vagy? - szól mérgesen a telefonba. Most jut eszembe, abszolút nem szoltam, hogy eljöttem otthonról.. Most tuti mérges rám.
- Őő, Ashnél vagyunk a srácokkal. Valami baj van? - kérdem, miközben leülök a hintán elfoglalt előbbi helyemre.
- Rendben.. Mikor jössz haza? És miért nem voltál képes szólni, hogy elmentél itthonról? - kérdi mérgesen.
- Nem tudom, és elfelejtettem... Bocsi. - mondom kissé bocsánatkérő hangon.
- Jó, majd gyere haza. - mondja dühösen, majd kinyomja a telefont. Csodás, haza érek, és kapom a fejmosást.. Valahogy csak megúszom a dolgot..
A zsebembe nyomom a telefont, majd visszamegyek a nappaliba. Az ajtót becsukom magam után, mire Michael kérdőn néz rám.
- Anyu volt, és elég mérges rám.. - húzom el a szám, miközben, megemelem a bal kezem, és megvakarom a tarkóm.
- Miért? - kérdi, miközben leteszi maga mellé a konzolt, Luke pedig egyből felkapja, és Michael helyett játszik tovább.
- Hát.. Nem szóltam neki, hogy eljöttem otthonról, csak leléptem. - vonom meg a vállam, mintha ez ne lenne olyan nagy dolog.
- Idióta... - rázza meg a fejét Luke.
- Te inkább fogd be... Kíváncsi vagyok, hogy mikorra lesz meg a villád. - mondom cukkolóan. - Na, de oda akarok kijukadni, hogy haza kellene mennem, mert így is elég dühös.. - sóhajtok egyet.
- Jól teszed. Nem akarom, hogy rám is haragudjon, mert velem vagy... - neveti el magát Mikey.
- Bolond vagy. - mondom, miközben mellé lépek, és egy csókot nyomok a szájára. - Majd beszélünk. - mosolygok rá. - Sziasztok! - köszönök el mindenkitől, miközben a bejáratiajtó felé veszem az irányt. A többiek vissza köszönnek, majd elkezdem felszenvedni a cipőm. Mire sikerül, Calum áll mellettem, és a saját cipőjét veszi.
- Én is megyek, elvigyelek? Kocsival jöttem. - biccent az ajtó felé.
- Ne kerülj miattam.. Amúgy köszi. - eröltetek magamra egy mosolyt.
- Nem kerülnék sokat... - mondja, miközben kilépünk az ajtón. - Na, gyere már. - veti be azt az ellenálhatatlan mosolyát, mire megforgatom a szemem, és elindulok a kocsi felé.
- Most az egyszer, mert sietek.. - mondom, mire kinyitja előttem az ajtót, én pedig beülök. Mosllyal az arcán kerüli meg az autót, majd beül a kormány mögé. Elindítja a motort, majd megszólal.
- Egy fuvar rendel. - vigyorog, mire elis indulunk.
Az utat viszonylag csendben töltöttük, amit néha Calum éneklése szakított félbe. Egyáltalán nincs rossz hangja, de ezt nem ismeri be. Ezt is szeretem benne, hogy nem beképzelt, egoista. Pedig neki tényleg lenne mire, de mégsem az. A házunk előtt leparkol, majd mielőtt kiszáltam volna, ő is kiszállt a kocsiból. A járda szélén megállt, majd megvárt engem. Elkisért a kert kapujáig, majd megszólalt.
- Vigyázz magadra. - mosolyog rám.
- Rendben, te is. - mosolygok vissza, mire hírtelen közelebb lép, és megcsókol. Ez a csók... Annyira gyengéd.. Ajkai édesek és puhák. Kissé remegnek az ajkai, majd hírtelen elválnak az enyémtől, és a kocsi felé indul, miközben visszaszól egy bocsit. Beül az autóba, majd amilyen gyorsan lehet, eltiűnik. Megcsókolt.. Ne lehet ez igaz.. Most újra feltépte a sebet, ami majdnem begyógyult már.. Miért tette? Ez nem leht igaz..
Egy ideig a járdán álltam, majd a fejem kissé megrázva elindultam az ató felé. A kilincsért nyúltam, majd azt lenyomva kitártam magam előtt, beléptem, majd megemeltem a tekintetem. Hírtelen a vér is megfagyott bennem. Rose állt előttem, karbatett kézzel, és egy gonosz vigyorral az arcán.
- Te véletlenűl nem Michaellel vagy együtt?

2015. június 23., kedd

XVI. RÉSZ

Sziasztook :* Ahogy igértem, egy kicsit hosszabb résszel jövök, de mivel túl hosszú lett, így ketté szedtem :) A másik felét is még ezen a héten hozni fogom, addig is jó olvasást nektek :D



Itt vagyok a parkban, de Calum sehol. Már tíz perce várok rá, és így is késtem. Ha nem jön el, isten bizony, hogy elmegyek hozzájuk, és ott csinálok balhét. Miért nem képes legalább egyszer az életben időben jönni? Mindig késnie kell, de miért? Szerintem már direkt csinálja, de egyszer még megszívja.. Ideges vagyok. Két szál cigim volt már csak, de elszívtam, és még kellene.. Az út másik oldalán van egy kisbolt, de, ha átmennék cigit venni, tuti megjelenne itt Calum. Csak, ha nem vagyok itt, akkor ő nem várna, hanem haza menne. De még mindig nincs itt.
Mintha már több óráa várnák, pedig még csak tizenöt perce.. Lassan tellik ilyenkor az idő. Mint mikor a nappali falán lógó órát hallgatom. Tik-tak, tik-tak... Mintha mostis itt kattogna mellettem, szinte hallom. Néha már azt hiszem, hogy totálisan megőrültem. Olyan dolgok jutnak néha eszembe, és teszek is meg.. Nem tudom miért. Már az is eszembe jutott, hogy gyűjtök magamnak pénzt, és elrepülök Amerikába, hogy messze legyek minden itteni szarságtól amit csináltam. Nem akartam ezt, mégis mit tettem.. Sokan nem is sejtenek semmit, mások szinte utálnak, mint például Ash. Tudja, hogy Calumot szeretem, tudja, hogy Michael tényleg, szívből szeret engem, és tudja, hogy én nem szeretem őt. De egyszerűen nem voltam képes elmondani neki ezt. Nem akartam össze törni. Időt kértem csak, de így is fájt neki.. Mi lett volna, ha nemet mondok? Többet nem láttam volna, pedig olyan mintha a testvérem lenne.. De én neki nem. Ő szeret. Miért van mindig ez? Azt szereted akivel nem lehetsz együtt, aki pedig téged szeret az inkább egy jó barát, vagy mintha a testvéred lenne.. Sok embertől hallotam ezt már, de mindig hülyének néztem őket, hogy ez miatt miért törnek össze, miért esnek depresszióba, miért változnak meg, és miért tesznek dolgokat, amiket nem kellene... Most én vagyok ebben a helyzetben. Mindig azt hittem, hogy milyen egyszerű a megoldás, de nem. Csak náluk sose szerette viszont az a személy akiket ők szerettek, nálam pedig igen, de nem lehetek vele.
Lisnek igaza van.. Mázlista vagyok, amiért van aki ennyire szeret... Csak az a baj, hogy én nem őt. Michael tényleg egy aranyos, kedves, megbízható, rendes srác. Sokan csak álmodni mernek egy ilyen fiúról, nekem meg itt van, és nem tudom úgy szeretni, pedig szeretném. Mindenki azt mondja, hogy mázlista vagyok, és összeillünk. Kár, hogy csak a felszínt látják. Nem látják, hogy mit érzek valójában, csak azt, hogy mit adok elő.
Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem ismerek magamra.. Teljesen kifordultam magamból. Mintha más lennék. Ezt mások is észrevették rajtam, az a baj. Régen mindig mosolyogtam, nevettem.. És most? A szobámban gubbasztok mindig, vagy lelépek otthonról, néha szó nélkül. Nem nevetek annyit mint régen, és mosolyogni sem tudok már őszintén, csak ritkán. Ez legjobban Robnak tűnt fel, még, ha nem is köti az orromra.
Jól elkalandoztam a gondolataimban, mivel annyit vettem csak észre, hogy Calum mellettem ül, és vár. Tudja, hogy ilyenkor hiába beszélne nekem, akkor sem venném észre, így inkább vár. Kissé megrázom a fejem, majd végig nézek rajta. Egy fekete, a térdénél kivágott farmerben, egy fekete Nirvanas pólóban és egy strand papucsban van. Szokásos nyári viselete.. A hajára már ráférne egy vágás, de neki még ez a hosszabb, kócos haj is jól áll. A homlokán izzadság cseppek csillognak, az arca kissé piros a meleg miatt. Miért ilyen tökéletes? Még nem láttam soha sem rossz formában. Nem tudom, hogy hogyan csinálja. Amint észre veszi, hogy újra az emberek közt vagyok, és elhagytam egy kis időre a gondolataim, elmosolyodik.
- Látom vissza tértél a földre. - mosolyog, majd lejjebb csúszik a padon, a hátát a háttámlának támassza, majd hátra dönti a fejét és becsukja a szemeit. - Bocsi, hogy késtem, dolgom volt, amit persze nem tudtam elmondani, mert rám vágtad a telefont. - mondja, majd sóhajt egyet.
- Miért csináltad ezt? - nézek végig rajta kérdően, mire kinyitja a szemét és felegyenesedik.
- Sejtettem, hogy ez miatt vagy ennyire dühös.. - rázza meg a fejét kissé. - Én nem vagyok olyan mint te. Én nem bírom megjátszani, hogy szeretem őt. Tudta, hogy nem szeretem már. Neked mire jó ez? Nem szereted Michaelt, tudom... - még mondta volna, de félbe szakítottam. Felment bennem a pumpa megint, amikor már épp lenyugodtam. Köszönöm szépen.. Mondjuk az én hibám.
- Mi az, hogy nem szeretem?! Miért ne szeretném? Tudod, ha nem szeretném, akkor nem lennék vele! Nem tudsz te semmit... - rázom meg a fejem.
- Amúgy nem mondtam el Lisnek, hogy rólad van szó. Remélem örülsz. - húzza egy féloldalas mosolyra a száját. - Amúgy miért nem szereted? Mert engem szeretsz. Már ahogy csak rám nézel csillognak a szemeid, de ehhez elég a nevem hallanod, vagy csak a hangom. Más vagy. Változtál, de sokat. És miért? Miattam. Mert itt vagyok, és nem velem vagy, hanem azzal a szívárvány fejűvel. - betelt a pohár. Elvesztettem a fejem, és megpofoztam. Még is honnan jön ez a magabiztosság neki? Átlépte a határt ezzel. Amint a kezem az arcához ért, már bántam is a pofont, de nem szabad kimutatnom. A kezem egy hatalmasat csattant az arcán, majd felkeltem a padról.
- Egy gyökér vagy.. - mondom ingerülten, miközben az arcához kapja a kezét. Rosszul esett neki, de megérdemli. Félek, hogy elmondja Lisnek. Nem tudom mit fog tenni... Megsem várva a válaszát megfordultam, és gyors léptekkel kezdtem el haladni. Hallottam még ahogy utánnam kiált, de nem álltam meg, csak gyorsítottam a tempómon. Megpofoztam.. Hogy tehettem? Bűntudatom van e miatt. Nem szabad ezt kimutatnom, de így érzek. A legjobban az idegesített fel, hogy ennyire tudja, hogy mit teszek, hogy mit játszok meg, és mit érzek. Mégis honnan tudja? Ennyire kiszámítható lennék? Ezek szerint igen..
A szemeimben összegyűlt könnyek miatt homályosan látok már. Nem sírhatok, itt az utcán nem.. Nem akarok sírni, csak egyedül lenni. Nem akarok senkivel sem beszélni. Csak menni a semmibe. Nem tudom, hogy hova megyek, csak megyek. Ahova leszívesebben mennék, oda sajnos nem mehetek.
A szememből egy könnycsepp tört elő. Majd még egy, és ezt követte a többi. Nem akarok sírni. Most nem! Mikor sírni akarok, akkor meg nem megy. Miért? Miért sírok miatta megint?
Nem néztem semerre, csak a cipőm orrát bámultam. Már azt sem tudom, hogy a város melyik részén járok, csak visz a lábam. Többen is a vállamnak ütköztek, mire mondhatni kicsit sem kedves szavak kaptam válaszul. Nem érdekelnek. Ők sem figyeltek ugyan úgy mint én. De egyszer nem kaptam sértő szavakat, mikor valakinek neki ütköztem,  hanem egy kedves, ismerős hang ütötte meg a fülem.
- Cec? - kapom fel a hangra a fejem, mire Luke-ot pillantom meg. - Mi a baj? - vág kissé rémült képet.
- Semmi.. - rázom meg a fejem, majd gyors letörlöm a könnyeim.
- Miért sírtál? Még soha nem láttalak semmiért sem sírni.. - mondja, miközben a járda közepén állunk.
- Nem akarok beszélni róla.. De senkinek ne mond el, főleg Michaelnek ne, kérlek! - könyörgök neki, mire sóhajt egyet.
- Nem ígérem meg, de magamtól nem mondom el. - mér végig a szemeivel, majd megakad a gipszemen a tekintete. - Fáj még? - érdeklődik, majd megvakarja a tarkóját.
- Már nem. - rázom meg a fejem, mire elmosolyodik kissé. - Amúgy hova tartasz? - eröltetek magamra egy kisebb mosolyt.
- Ashtonhoz. Na és te? - kérdez vissza.
- Csak sétáltam. Nem volt semmi cél irányom. - vonok vállat.
- Ja értem. Elkísérsz Ashez? Persze, ha van kedved. - néz rám könyörgően, mire megforgatom a szemeim.
- Rá érek mondjuk. Mehetünk. - fordulok meg, majd elindulok, Luke pedig a nyomomban van. Egy ideig csendben sétáltunk, majd megszólalt.
- Mikeyyel van valami, hogy sírtál? - néz rám kérdően, miközben a kezeit a zsebébe rakja.
- Nem, jól megvagyunk. - húzom egy kisebb mosolyra a számat, de szinte azonnal el is tűnik. Nem bírok egyszerűen őszíntén mosolyogni.. Nem megy. Régen szinte mindig mosolyogtam, és nem azért mert eröltettem.
- Ja, értem. Akkor mi bánt? - néz rám kérdően.
- Figyelj Luke, ne haragudj kérlek, de erről nem szeretnék beszélni.. Legyen annyi elég, hogy rosszul csináltam valamit, amivel nagyot hibáztam.. - sóhajtok egyet. Nehéz megállni, hogy ne adjak ki magamból mindent, de nem tudok mit csinálni, nem mondhatom el neki is. Jobb, ha nem tud semmiről. Így is többen tudják, mint ahogy akartam.
- Nem haragszok, de te tudod. Csak könnyebb, ha kibeszéled magadból. De nem muszáj. - mosolyodik el. - Inkább mesélj valamit.. Történt valami érdekes mostanság? - mondja, miközben a szájában lévő karikát megkocogtatja a fogain, majd sóhajt egyet.
- Szerintem tudsz már róla, de Calum és Lis szakított. - amint kimondtam elkerekedtek Luke szemei, és hírtelen megállt.
- Most csak szórakozól? - néz rám döbbent arccal, mire én csak megrázom egy kissé a fejem. Luke felvonja a szemöldökeit, majd rosszalóan megrázza a fejét. - Hülye gyerek.. - mondja, mikor már újra mellettem sétál. - Két évet eldobott? Már azt is mondta, hogy elakarja majd venni List egy-két éven belül, erre... Istenem.. - rázza meg újból a fejét.
- Azt mondta Lisnek, hogy mást szeret, és Lis ismeri őt. És, hogy ne bízzon mindenkiben, mert olyan szúrja hátba, akire nem is számítana. - mondom, miközben előszedem a cigisdobozt a zsebemből, de újra szembesülök a tudattal, hogy nincs már egy szál sem nálam. Nem értem, hogy miért raktam el az üres dobozt, de ez már csak a kisebbik gond velem.
- Hülye. Pedig már előre láttam, hogy Cal megkéri Lis kezét, rá fél évre esküvő, majd gyerekük is lesz, aztán felnevelik őket, és boldogan élnek, míg meg nem halnak, én pedig egyedül poshadok majd a villámban. - neveti el magát kissé.
- Villádban? - vonom fel a jobb szemöldököm. - Jó vicc volt.. És miért egyedül? Minden harmadik csaj igent mondana, ha megkérdeznéd, hogy lenne-e a csajod. - nevetem el magam kissé. Ami igaz, az igaz. A sulimban, sőt még az osztályomban is több lánytól is hallottam, hogy Luke milyen jó pasi. Sokan oda vannak érte, már csak ránézésre. Valaki nem is tudja a vezeték nevét, csak egy képen látta, de ő is róla beszél. Mondjuk nem nekem, csak néha meghallom ezeket a beszélgetéseket.
- Ja, de csak a külsőm miatt. Szőke haj, kék szem, jó test, és még jóképű is vagyok. Jó, hogy igent mondanának. - neveti el magát.
- Ohh, a kis egoista. Elne szálj magadtól. - lököm meg kicsit a vállát, mire nem számított, így, ha kissé erősebben löktem volna, akkor elesett volna.
- Miért, most nem? - neveti el magát újból, mire egy szúrós pillantást vetek felé. Tudja, hogy nem szeretem, ha valaki egoista, ezért is szokott néha ilyen lenni. - Leállok, na.. Csak ne ölj meg kérlek.. Nincs még meg a villám. - nevet továbbra is, és mostmár én is elnevetem magam. - De vissza térve a témához, Lis nagyon kivolt? - komolyodik el újból.
- Igen.. Egy üveg piával és sírva állított be hozzánk.. Szereti Calt.. - húzom el kissé a szám.
- És csak úgy haza engedted? Nem félsz, hogy tesz magával valamit? - vonja fel lepődötten a szemöldökét.
- Nem fog, mert megígértem neki, hogy holnap azt csinálunk amit akar. Vásárolunk, mozizunk, meg satöbbi. Sír még egy pár órát, majd jól lesz. Majdcsak nem olyan hülye, hogy felvágja az ereit, vagy valami. - legalábbis remélem. Bele sem gondoltam abba eddig, amit Luke mondott. Kissé aggódok miatta.. De tényleg remélem, hogy nem olyan hülye.
- Remélem igazad van. - mondja, mikor Ash házához érkezünk. - Nem jössz be? Itt lesz Michael is hamarosan. - mosolyodik el.
- Nem akarok zavarni a kanbulitokban. - nevetem el magam.
- Csak játszunk. - von vállat nevetve. - Na gyere már, örülni fog, főleg, hogy nem is számít erre. - mosolyog, mire felsóhajtok.
- Jó, legyen.. - forgatom meg a szemeim, majd az ajtó felé vesszük az irányt. - De biztos nem zavarok? - nézek rá kérdően, mire cinikusan elneveti magát.
- Akkor behívtalak volna, ugye? - forgatja meg a szemeit.
- Igaz.. - húzom egy féloldalas mosolyra a szám.
- Na ugye. - mosolyog, majd megemeli a jobb kezét, és becsönget. Egy kis ideig várunk, majd Ash nyit ajtót előttünk.
- Sziasztok. - mosolyog ránk.
- Szia. - köszönök vissza.
- Szevasz.. Hoztam egy elveszett lányt is, ha nem baj. - bök kicsit oldalba Luke.
- Nem is vagyok elveszett! - ütöm kissé vállba.
- Jó, hagyjuk inkább. - rázza meg mosolyogva a fejét, miközben beljebb megyünk.
- Engem nem zavar. - von vállat Ash, majd a nappali felé veszi az irányt. Leveszem a cipőmet, majd én is követem a példáját, Luke pedig a fürdőt veszi irányba. Mikor beérek a nappaliba Ash már a fotelben ül, én pedig a kanapéra ülök. Végig néz rajtam, majd elvigyorodik.
- Látom már Luke is kell. Nem elég, hogy két srácot szédítesz, már Luke is... - neveti el magát. Pont ez az amiért nem akartam bejönni. Elegem van Ash beszólásaiból, kötekedéséből, amit kicsit sem viccből csinál. Azt akarja, hogy rosszul essen nekem, amit minden alkalommal el is ér. Bíztam benne. Ő volt az, aki mindig mindenben segített, aki mindig meghallgatott.. És most egy hibám miatt telljesen ellenem fordult. Nem bírom már. Ilyenkor a legszívesebben sírnék, de nem szeretnék még egyszer, és előttük sem.
- Miért kell ezt csinálni? Tudod megbíztam benned, és szinte már a testvéremnek tekintettelek... Tudom, hogy elcsesztem, de miért kell minden egyes alkalommal a fejemhez vágni? Lisnek akartam csak jót.. Elrontottam nagyon, tudom, bevallom! Fáj amit tettem, és az is, hogy minden adandó alkalommal a fejemhez vágod! Tudod, te voltál az első, akinek elmertem ezt mondani... Michaelnek sem mondtam el, hanem magától jött rá! - mondom mérgesen, mire egy könnycsepp gurul ki a szememből, de egyből letörlöm. - Inkább haza megyek.. - kelek fel a kanapéról, mire utánam szól Ashton.
- Sajnálom. - csak ennyit mond, mire megállok.
- Mit? Hogy minden adandó alkalommal porig alázól, te pedig jót nevetsz azon, hogy a sírás kerülget? Igen, bevallom, legszívesebben elbőgném magam, de nem fogom! - mondom, mire megfeszül az állkapcsom, a torkomban pedig gombóc keletkezik. - Utálom magam azért amit tettem, undorító vagyok, de nem tudom vissza csinálni Ash! Már késő! - rázom meg a fejem, majd nyelek egy nagyot, hogy hátha eltűnik a gombóc, de nem mozdul. Jól esett ezt kimondani, de egyben fáj is. Emlékeztettem magam, hogy milyen is vagyok. Ash végig néz rajtam, majd sóhajt egyet. Mintha tényleg bántaná a dolog. A szemében megbánást látok, és a mosoly és a büszkeség is eltünt az arcáról.
- Tényleg sajnálom.. Eddig bele sem gondoltam.. Megértem, ha haragszol rám, de ne menj haza. Michael örülni fog neked. Legalább miatta maradj. - néz rám könyörgően, mire sóhajtok egyet, és vissza ülök a kanapéra, és amint a kanapéhoz érek, megszólal a csengő. Ash felpattan a fotelből, majd mikor mellettem halad el megszólal.
- Ha bármi kell szolgáld ki magad, tudod mi hol van. - mosolyog rám, majd tovább halad a bejárat felé. Luke is épp visszatért a fürdőből, majd leül a kanapé másik végére. Előveszi a telefonját, majd nyomkodni kezdi, és a szokásos kép tárul elém. Luke a kanapé végében ül, nyomkodja a telefonját, és semmit nem fog hallani. Túlságosan belemerül a telefonba.
Hallom ahogy nyílik a bejárati ató, majd Michael hangját hallom meg. Pár szót váltanak az ajtóban, majd elösszőr Ash, utánna pedig Michael jelenik meg az ajtóban. A fejem egyből odakapom, majd a már megszokott lila hajkorona helyett, egy fekete fogadott. Kissé meglepődtem, de nem bánom, hogy erre váltott át. Régebben is volt fekete, és már akkor is jól állt neki. Olyan érettebbnek tűnik, de persze ugyan az a dilis maradt.
- Hát te? - mosolyog rám, majd leül mellém, és egy puszit nyom az arcomra.
- Lukeal összefutottam az utcán, és mondta, hogy itt leszel te is. - mosolyogtam rá. - Mi ez az ú haj? - kócolom meg a haját nevetve.
- Ma festettem át.. Untam a lilát. De miért, nem jó, vagy mi? - piszkálja kissé idegesen a haját.
- Régen is volt szőke, én már akkor is szerettem. - mosolygok rá.
- Ezt nem tudtam. - mosolyodik el megkönnyebűlten.
- Mivel nem mondtam. - nevetem el magam, mire kihúz egy tincset a laza kontyomból, és azzal kezd el játszani.
- Na már csak Cal.. - sóhajt fel Ash. Ő is itt lesz?! Mondjuk mit vártam.. Mindig együtt lógnak. A mai esemény után nincs sok kedvem egy levegőt szívni vele, de muszáj leszek.. Sok olyan dolgot tettem már, amit nem szerettem volna, akkor ezt is kibírom majd valahogy...
Így utólag visszagondolva nem is bánom, hogy megpofoztam. Megérdemelte.. Lehet, hogy szeretem, de jól esett, de akkor bántott is.. Legalább könnyebb lesz elhitetni vele, hogy nem őt, hanem Michael szeretem, még, ha nem is igaz. Azt szeretném, ha igaz lenne, de sajnos csak szeretném.
Fejem Mikey vállára hajtom, majd úgy teszek, mintha figyelném, hogy miről beszélnek, pedig azt sem tudom, hogy mióta kezdtek el komunikálni. Nem tudom meddig ültem így, de egyszercsak megszólalt a csengő. A hideg végigfutott a hátamon, amit Michael is észrevett, és kérdőn nézett rám, majd szóra nyitotta a száját.
- Fázol? - nézett végig rajtam.
- Nem, csak kirázott a hideg, de nem tudom, hogy miért. - eröltetek magamra egy mosolyt, miközben Ash már el is tünt. Miért kell neki is ide jönnie? Nem akarok találkozni vele, elég nekem a reggeli eset.. Az arcom Michael nyakába temetem, mire szinte suttogva megszólal.
- Baj van? - mondja kissé aggódó hangnemben.
- Fáradt vagyok csak.. - vágom rá a legpocsékabb kifogást.. Fáradt vagyok.. Oké Cecilia, te is okos vagy. Mondjuk, nem vártam mást magamtól, de legalább Michael elhiszi, vagy legalábbis úgy tesz. Nekem annyi bőven elég, hogy nem faggat tovább, csak elkezdi simogatni az oldalam a hüvelykujjával.
Még nem láttam meg Calumot, de a szívem már olyan szinten dobog, hogy attól félek, hogy kiszakad a helyéről, és már hallom a ritmikus, gyors dörömbölést, ami a szívem dobogása. Kezeim kissé remegnek, ezért Michael pólójának az oldalát szorongatom a bal kezemmel. Olyan szívesen elmennék deszkázni, feszültség levezetés képpen, de sajnos nem tehetem.. Ezen kívűl még a gitározással tudnám elfelejtettetni magammal ezt a szarságot egy időre, de törött kézzel ez sem fog menni. A cigi az ami még valamennyire nyugtat, de az is elfogyott, de a doboza még mindig a zsebemben gyűrődik. Vennem kellett volna egy dobozzal a séta közben, de vagyok oly okos, hogy nem veszek, mert minek is.. Csak három bolt előtt mentem el, ahol venni tudtam volna. Vagyis háromra emlékszek.. Nem tudom mennyi előtt mentem el, csak mentem amerre a lábam visz. Bár ne vitt volna.. Ennek köszönhetően vagyok itt. Én és a hülye szerencsém...

2015. június 17., szerda

XV. RÉSZ

Jézus mária... Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt, csak sok minden összejött nekem... De most íme itt lenne! Jó olvasást, és hagyjatok nyomot magatok után :*


Egész éjszaka szinte nem aludtam semmit. Csak forgolódtam, és kattogott az agyam. Nem tudom mit tegyek, megint Calum és Mikey járt az agyamban.. Tanácstalan vagyok. Bele mentem egy kapcsolatba, amiben nem vagyok boldog... De, hogy is lehetnék, ha Calumot szeretem? Egyszerű a válasz, de a megoldás nem. Ha vele lennék akkor lennék boldog, de mégis, hogy, ha Mikeyyel vagyok, Cal pedig Lissel? Sehogy.
Már korán felkeltem, mert sehogy nem ment az alvás. A felkelő napot bámultam, a kezemben egy szál cigivel. Anyuék még mindig nem tudják, hogy cigizek, vagy nem szólják meg. Gondolataim nem tüntek el, csak egyre jobban erősődnek. Már egy jó ideje csak kattog az agyam, és itt ülök az ablakban. Nem tudom hány óra lehet, de ahogy hallom kezdenek felkelni a többiek is. Nem tervezem ma semmit sem csinálni, így vissza fekszek az ágyamba. Az ablakon egy kis szellő tör be, ami az egész szobát betölti. Nincs hideg, mégis kiráz a hideg. Sírni van kedvem, de nem tudok. Egyszer akarok sírni, de akkor sem tudok. Ki más lenne ennyire mázlista, ha nem én? Senki.
Szenvedés. Forgolódás. Gondolkozás. Cigizés. Ez jellemzi a következő négy órámat. Nem csináltam semmi értelmeset, még vissza írni sincs kedvem Michaelnek. Semmihez sincs kedvem, és senkihez. Már a gyomrom is korog, de arra nem tudtam rávenni magam, hogy lemenjek valami ehetőért, pedig nem ártana már. Kávét sem ittam még, viszont bűzlök a cigitől már. Le kellene fürödnöm, majd ennem valamit. Csak félek anyu faggatásától.. Mindegy, nem érdekel.. Kimászok az ágyból, majd előveszek egy fekete, szűk farmert, és egy sötétkék, lezser pólót. Kimegyek az ajtómon, majd egyből a fürdő felé veszem az irányt. Belépve oda bezárom az ajtót, majd tele engedem meleg vízzel a kádat és bele ülök, ügyelve arra, hogy a gipszem ne legyen vizes. Már bő órája ülök a kádban, mikor anyu elkezd kiabálni nekem.
- Cecilia, siess! - dörömből a fürdőszoba ajtaján.
- Miért? - kiáltok vissza. 
- Itt van Lis. Nincs valami jó állapotban. - mondja, majd a távolodó lépteit hallom. Hogy érti, hogy nincs jó állapotban? Csak azt ne... Remélem nem az amire gondolok.. Gyors kiszállok a kádból, majd megtörlöm magam és felkapkodom a behozott ruháim. A hajam egy laza kontyba fogom, majd kattan a zár, és a szobámba sietek. Amint belépek megpillantom List, egy üveg borral a kezében, az arcán pegig a könnycseppei szétmosták a sminkjét.
- Lis.. - ülök le mellé, mire megrázza a fejét. - Mi történt? - nézek végig rajta, de választ nem kapok, csak meghúzza az üveg tartalmát. - Kérdeztelek! - kapom ki a kezéből az üveget.
- Add vissza! - kap az üveg után, de nem sikerül elvennie tőlem.
- Lis, miért csinálod ezt? - nézek rá mérgesen.- Akkor ne.. -vágja be a durcát, majd szipogni kezd. Az üveget lerakom az ágyam mellé, majd a szekrényről leveszem a papírzsebkendős dobozt és Lis ölébe dobom.
- Na, mi történt? - ülök fel töröküllésbe, majd az ölembe rakom a kezem. Lis kivesz egy zsepit a dobozból, majd letörli a könnyeit, és rám néz.
- Annyira mázlista vagy... - mosolyodik el egy kicsit, majd felsóhajt. Meg akartam kérdezni, hogy mégis miért, de beelőzött és elkezdte magától mondani. - Michael tényleg szeret. Halálosan szerelmes beléd. Mindent megtesz amit csak kérsz, mindig csak neked akar jót. És te is szereted. Boldogok vagytok. Már látom magam elött ahogy letérdel pár év mulva elötted és megkéri a kezed.. Össze illetek, neked ő az igazi. De nekem.. - rázza meg a fejét, majd zokogni kezd. - Szakítottunk... - mondja szipogva, majd felhúzza a térdeit, és ráhajtja a homlokát. Ne... Csak ezt ne.. Ettől féltem a legjobban, erre.. Nem hiszem el. És miattam az egész.. Miattam zokog itt Lis, miattam van ez az egész. Nem akartam ezt. Azt akartam, hogy Lis boldog legyen, most meg itt sír, én pedig némán ülök és a hátát simogatom vígasztalás képpen. Miért tette ezt? És mit mondhatott, miért tette ezt? És, ha elmondta neki? Bár, nem hiszem, mert akkor nem hozzám jött volna.
- Miért szakítottatok? - kérdem halkan, a sok találgatásom helyett.
- Azt mondta, hogy ez már régóta nem működik köztünk és... És... - nem tudta befejezni, mert újra zokogni kezdett.
- És mi? - ráncolom a homlokom.
- Mást szeret.. - törli le a könnyeit. Francba.. 
- Kit? - kérdem kissé remegő hangon. Lis csak szipog és a könnyeit törölgeti. Az álkapcsom megvan feszülve, a lábaim kissé remegnek, és félek. Félek, hogy mégis elmondta. Mondjuk, miért mondta volna el? Biztos nem mondta el.. Nem mondhatta el...
- Azt mondta ismerem... Hogy ne bízzak mindenkiben ilyen könnyen, mert akik közel állnaak hozzám, azok is megbánthatnak, csak nem tudok róla. Hogy valaki megjátsza magát, és majd rájövök... Mit érthetett ez alatt? Vagy kire gondolhatott? - nézett rám kétségbe esetten. Kényszert érzek, hogy elmondjam, de nem tehetem. Mégjobban összetörne. Nem tehetem ezt vele.. Beszélnem kell Calummal, minél hamarabb.
- Nem tudom.. - rázom meg a fejem.
- Ez is az én hibám.. Azért csaltam meg, mert tudtam, hogy szeret, és vissza fogad, de most ő dobott el. Hülye voltam.. Hiányzik. Vele akarok lenni.. Érezni akarom ahogy átölel, érezni az illatát, hallani ahogy a nevem mondja, érezni akarom a csókját.. És legfőképp azt akarom érezni, hogy szeret. - mondja, miközben a könnyzáporát törölgeti, majd az orrát is kifújja. Terelnem kell a témát, mert nem bírom.. Sírni akarok, ordítani.. Mert ez az én hibám, ő meg azt hiszi, hogy az övé, és mit sem sejt. Utálom magam. Undorító vagyok. Mindenkit átverek, pedig nem kellene. Mondjam el Lisnek? Könnyebb lenne nekem, de utánna fájna.
- Nem a te hibád. Nem tehetsz róla.. Majd találsz jobbat. - húzom el a szám kissé, majd megfogom a kezét.
- De nem akarok jobbat... - sóhajt fel.
- Most ezt mondod, később már nem.. - rázom meg a fejem. - Van egy ötletem! - csettintek az ujjaimmal, majd elvigyorodok.
- Mi? - néz rám értetlenűl.
- Most haza mész, kialszod magad, holnap meg egész nap csak te és én. Elmegyünk vásárolni, mozizni, meg amit csak akarsz. Na mit szólsz? - mosolygok rá. Elösszőr semmi lelkesedést nem láttam az arcán eziránt, majd hírtelen átölelt.
- Ezért vagy a legobb barátnőm. - enged el mosolyogva.
- Na, de akkor heverd ki ezt a depis List, és holnap mosollyal az arcodon akarlak látni. - mosolygok rá, majd elkel az ágyról.
-  Rendben. Holnap tízre jövök ide. - int egyet, majd ki is megy a szobából. Lis ilyen. Hamar fellehet vidítani, és könnyen. Haza megy, sír még egy órát, majd jól lesz. Amint meghallom, hogy becsukódik a bejárati ajtó, előkeresem a telefonom, és hívni kezdem Calumot. A harmadik csörgés után fel is vette, és még mielőtt megszólalhatott volna, kiabálni kezdtem vele.
- Tíz perc múlva legyél a parkban! - nyomom ki a telefont, megsem várva a szavát. Zsebre raktam egy kis pénzt, meg a cigim, a telefont a kezembe vettem, és lerohantam a lépcsőn egészen az ajtóig. A lábamra kaptam a cipőmet, majd szó nélkül elindulok. Gyors léptekkel indultam el a közeli parkba, miközben egy cigit szívtam. Ideges vagyok.. Felment bennem a pumpa. Utálok most mindent és mindenkit. Mérges vagyok Calumra. Hogy tehette ezt? Miért szakított Lissel? És a legfontosabb... Mit akar ezután tenni? Elakarja mondani Lisnek, hogy mi történt? Fel akarja válalni, hogy szeret? Mégis miért tenné ezt? Tudja, hogy ezzel bántana meg a lehető legjobban, mert elvenné a legjobb barátnőm. A testvérem. Nem teheti ezt velem!