Reggel a telefonom fülsértő csipogása keltett. Kiszedtem a párnám alól, majd kijelzőre pillantottam. Mikey írt. Sóhajtottam egyet, majd megnyitottam az üzenetet, amiben a következő állt.
"Héj baby, estére van valami programod? Filmet nézünk a többiekkel, átjöhetnél te is." Kissé elnevettem magam, majd vissza írtam.
"Ne baby-z te engem, és nincs különösebben estére." Vártam egy kicsit, majd újra megcsippant a telefonom.
"Állítólag együtt vagyunk, szóval baby maradsz. :P Fél nyolcra megyek érted. Szia BABY" Jó, ezt a nevet nem fogom levakarni magamról.. Ha nem szólom meg, akkor talán leállna vele, de ezt az esélyt ellőttem.
"Ha késel nem megyek :P Szia Gordonka." Írtam vissza neki. Tudni illik,hogy Mikey sohasem pontos... Mondjuk én sem,de az más dolog. Én nem figyelem az órát, vagy nem érdekel, ő pedig lusta. Az órámra néztem, ami tizenegy órát mutatott. Jól be aludtam. Elővettem egy kockás inget, egy fekete pólót és egy nadrágot, aminek az egyik szára fekete, a másik pedig fehér. Bevonultam a fürdőbe, majd egy él óra alatt letusoltam. Ez után megszárítottam a hajam, felöltöztem, kihúztam a szemem, a hajam kiengedve hagytam, majd gondolkodni kezdtem. Valami világosabb hajszín kellene. Vagy valami változtatni rajta. Újra kellene festetni.. Kezd lenőni a hajam. Legalább megvan a programom háromig. Háromkor elmegyek Nashhel deszkázni, és jön még valami haverja is. Lementem a konyhába,majd megállapítottam, hogy egyedül vagyok itthon. Magamhoz vettem egy almát reggeli, azaz már ebéd gyanánt, majd felmentem némi pénzért. Felvettem a Conversemet, majd el is indultam. Útközben megettem az almám, majd tíz perc mulva a fodrásznál voltam. Beléptem oda, majd Christannal találtam szembe magam.
- Szia! - köszönt mosolyogva. Szinte törzsvendégként számítok itt, szóval elég jóban vagyunk.
- Szia! - köszöntem vissza, majd leültem a székbe.
- Na, milyet szeretnél? - lépett oda mellém.
- Sima vöröset. Nem az a rikító piros, hanem az a természetes vörös. - mosolyogtam rá.
- Vágni szeretnél belőle? - kérdezte.
- Nem, most növesztem. - mondtam, míg előkereste az ecsetet és a vörös festékeket. Választottam, hogy milyet szeretnék, majd egy óra mulva kész is voltam. Fura volt, hogy nem rikít a hajam, de tetszett. Kifizettem Christiannak, majd el is indultam haza. A sok cucctól amit a hajamra kent most sokkal puhább volt, és dúsabbnak tünt. Míg haz felé tartottam elszívtam gyors egy cigit, majd az utcánkba kanyarodva, valaki leszólitott.
- Szia, bocsi. - hallottam meg egy srác hangját a balomról,aki épp felvette a földről a deszkáját, mivel azzal gurult. - Nem vagyok valami jártas a város ezen részén, szóval, nem tudod megmondani, hogy merre találom ezt a címet? - mutatott egy papírt, amire Nash címe volt felírva.
- A szomszédom háza. Pont hazafelé tartok, szóval szerencséd van. - nevettem egy kicsit.
- Ohh, nagyon hálás vagyok... - mosolygott.
- Ugyan... Nashhez mész? - érdeklődtem, mivel, ha igen, akkor ő az aki eljön velünk deszkázni.
- Igen,úgy volt, hogy elmegyünk deszkázni,meg jön valaki még. - fura, hogy így elmond mindent, mikor csak most találkoztunk.
- Az a személy én lennék. Cecilia Brown, de hívj csak Cecnek. - mutatkoztam be.
- Tényleg te jössz velünk? - csodálkozott el.
- Egy csaj nem deszkázhat? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem azért, csak a legtöbb csaj az első hét után nem deszkázik,mert, hogy letört a körme... Amúgy Aaron Floyd. - mosolygott.
- Na, én nem ilyen csaj vagyok. - nevettem kicsit.
- Értem. És mióta deszkázol? - kérdezte.
- Öt-hat éve.. Na és te? - néztem fel rá, mivel több mint egy fejjel magasabb volt nálam.
- Áhh, én csak olyan három éve.. Levagyok akkor maradva hozzátok képest. - nevetett.
- A tudás nem abban rejlik, hogy ki mióta csinál valamit. - mondtam mosolyogva.
- De bölcs valaki... - nevetett.
- Te most leszóltál? Tényleg leszóltál engem? - játszottam el, hogy megsértődtem, de elnevettem magam.
- Eszem ágában sem volt! - ellenkezett, de ő is nevetett.
- Ezt megbánod még... És itt lennénk. - álltam meg Nashék háza elött.
- Rendben. Köszönöm még egyszer. - mosolygott.
- Ugyan. Mond Nashnek,hogy egy fél óra és átjövök. Addig szia! - köszöntem el mosolyogva, majd a házunk felé indultam. Az ajtón belépve meghallottam, hogy szól a tévé, ami nem jelent mást, minthogy valaki itthon van. Levettem a cipőmet, majd a nappaliba siettem, ahol megpillantottam Robot valami haverjával.
- Sziasztok! - köszöntem be, de tovább is mentem.
- Helló! - köszönt a haverja.
- Cec, gyere vissza! - szólt Rob, mire sóhajtottam és vissza mentem.
- Igen? - húztam fel a jobb szemöldököm.
- Mi a..? Akkor jól láttam... Hova lett az idétlen, piros hajad? - nevetett.
- A helyén van, csak más a színe. És köszi a bókot, a következő narancssárga vagy kék lesz! - nem vettem magamra amit mond, mivel mindig ilyen.
- Amúgy jól áll, csak fura, hogy nem rikít a fejed. Na, azt akartam kérdezni, hogy van terved mára? - csapta össze a tenyereit.
- Ami azt illeti van. - döltem az ajtó félfának.
- Még is mi? - ráncolta a homlokát.
- Fél óra és átmegyek Nashhez, utánna elmegyünk deszkázni, este pedig Mikeyhez megyek, mert össze ülünk a többiekkel filmezni. Szóval annyira jövök haza, hogy lerakom a deszkám és megyek tovább.
- Egyszer nem tudod kihagyni a deszkázást? - kérlelt.
- Nem. - mondtam röviden és tömören.
- Na már! - könyörgött.
- Hááát.. Talán... - csináltam úgy mintha gondolkoznák. - Nem. - mosolyogtam rá, majd megfordultam és a konyhába mentem.
- Kérhetsz cserébe valamit! - kiabált utánnam, a haverja pedig nevetett.
- Mondtam, hogy nem! - kiáltottam vissza.
- Minek kell mindig deszkázni, és a hülye kék fejű haverodhoz járni? - kiabált még mindig.
- Nem kék, hanem lila már, és nem haverom. Hülyének hülye, de jó értelemben. És azért, mert így érzem jól magam. - nyitottam ki a hűtőt.
- Nem is csinálsz mást...
- De. Szoktam gitározni, enni, fürödni, beszélgetni, ülni, feküdni, állni, levegőt venni... - folytattam volna, de félbe szakított.
- Jó felfogtam... De várj! - kiáltott, majd egy tányér gyümölcs levessel vissza mentem a nappaliba és leültem egy fotelba.
- Nem megyek még sehova. - ültem le török üllésbe, majd enni kezdtem.
- Mi az, hogy nem haverod? - lepődött meg.
- Fázis késés... - sóhajtottam, mire Rob mellet a srác elnevette magát.
- Ugye nem vagytok együtt? - ráncolta a homlokát.
- Ki tudja. - vontam vállat, majd rá kacsintottam.
- Miért pont ő?! Még az a szőke buzi is jobb nála! - háborodott fel.
- Milyen buzi? Esetleg te az vagy, de olyanra ne mondj ilyet akit nem ismersz! Én Mikeyt szeretem, nem érdekel mit mondasz! - kezdett felmenni bennem a pumpa. Semmit sem utálok jobban, mintha a szeretteim leszólják, vagy bármi. Még az engem érő sértések sem idegesítenek ennyire.
- Látszik rajta. Na de miért azzal a nyomorékkal? Láttad már, hogy néz ki? - folytatta volna, de félbe szakítottam.
- Befognád végre?! - kiáltottam rá.
- Vagy Nash, sőt még az öccse Hayes is jobb! - na jó, most lett elegem. Felkeltem a fotelből, majd kifelé menet az arcába öntöttem a hideg levesem.
- Huppsz, bocsi. - ejtettem az ölébe a tányérom és a kanalam is, majd a szobámba mentem. Hallottam, hogy szitkolózik, de nem érdekelt. Felvettem a napszemüvegem, a deszkát a kezembe vettem, majd mielött neki állított volna takarítani felkaptam a cipőm és kisiettem az ajtón. Nashék háza elött megálltam, majd kopogtam. Egy kis idő mulva, Mr.Grier nyitott ajtót.
- Szia Cec, gyere be! - állt férre az ajtóbol.
- Jó napot Mr. Grier, köszönöm. - mosolyogtam, majd belépve levettem a cipőm, leraktam a deszkám Aaron deszkája mellé, majd Nash szobája felé indultam, mivel arról jött a nevetés.
- Ceciliaa! - hallottam meg Skylynn hangját, majd ide érve szorosan átölelt, én pedig felvettem.
- Szia hercegnő. - mosolyogtam rá.
- Hiányoztál. - ölelte át a nyakam. Ohh egyem meg, mennyire édes!
- Te is hiányoztál. - pusziltam meg a homlokát.
- Nash a szobájában van. Ma is deszkázni mentek? - kérdezte mosolyogva, majd tovább mentem Nash szobája felé, Skylynnt a kezemben tartva.
- Igen, és jön Aaron is. - mosolyogtam rá.
- Ééértem. Uhh, uhh Cec! Kaptam ma egy új pónit! - mondta nagy vigyorral. Kis ló mániás.. Imádom a kiscsajt.
- Igen? Na majd megnézem legközelebb. - mosolyogtam rá, majd kopogtam Nash ajtaján.
- Gyere! - szűrtem ki a nevetések közül, majd lenyomtam a kilincset és beléptem.
- Hoztam egy hercegnőt. - mondtam, majd a lábammal belöktem az ajtót.
- Mi lett a hajaddal? - szólalt meg Hayes.
- Tényleg, nem piros. - vette észre Skylynn. - Így szebb vagy. Fura, de szééép. - puszilt meg.
- Untam már. - ültem le az ágyra.
- Jól áll. - mosolygott Nash. - Amúgy, Cec ő... - mutatott Aaronra, de félbe szakítottam.
- Ő Aaron, tudom-tudom. - mosolyogtam.
- Honnan tudod? - csodálkozott.
- Én igazítottam útba. - mosolyogtam.
- Ja, ha nem kérdem meg, akkor még mindig nem lennék itt. - nevetett.
- Ja, akkor oké. Mikor festetted át a hajad? Tegnap, tegnap elött? - kérdezte Nash.
- Ma. - mondtam Skylynn haját piszkálva.
- Tegnap elött este még rikító piros volt te fasz! - ütötte vállba Hayes Nasht.
- Jól van na! - nevetett.
- Kijózanodtál? - néztem nevetve Hayesre, miközben Skylynn lefeküdt mellém.
- Úgy ahogy... Nem emlékszek semmire konkrét. Arra kelltem fel tegnap, hogy hánynom kell, majd a harmadik hányásnál ugrott be, hogy buli volt az elötte lévő este. - fintorgott kicsit.
- Azon az estén itt voltál? - kérdezte Aaron.
- Igen. - bólintottál.
- Te smároltál valami lila hajú sráccal? - ráncolta a homlokát.
- Igen, én lettem volna az. Amúgy az a lila hajú srác Mikey. - nevettem egy kicsit.
- Akkor onnan voltál ismerős! - csettintett az ujjaival.
- Smároltál Mikeyyel? - vonta fel a szemöldökét Nash.
- Ömm, igen, mivel együtt vagyunk. - ráztam meg kissé a fejem.
- Basszus, kiesett az az este nekem is. - fogta meg a fejét nevetve. - Amúgy grat. - mosolygott.
- Látszik, hogy rokonok vagytok.. - néztem nevetve Hayesre és Nashre.
- Uhh, uhh Cec! - ült fel Skylynn.
- Igen? - néztem rá mosolyogva.
- Gyere! - fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után.
- Hova? - kelltem fel az ágyról.
- Mutatok valamit! - mondta, majd elindultam utánna.
- És mit mutatsz? - kérdeztem, mikor a szobájába értem.
- Várj! - rohant a játékjaihoz, majd keresgélni kezdett. - Fordulj el! - parancsolt rám, mire megfordultam. - Tádá! ugrott elém egy egyszarvú álarcban.
- Hát ez? - néztem rá nevetve.
- Nashtől kaptam.. Egyszarvú vagyok! - ugrált körbe-körbe.
- Igen, egyszarvú vagy. - nevettem.
- Cec.. - vette le az álarcot.
- Igen? - guggoltam le hozzá mosolyogva.
- Én is olyan szép akarok lenni mint te. - ölelt meg.
- Ohh Skylynn.. Te sokkal szebb vagy. - öleltem meg szorosan.
- Ez nem igaz.. Jó szép vagyok, de annyira nem mint te. - mosolygott rám.
- Nem vitázok! - raktam a hátamra, mire sikítani kezdett. - Ne sikíts! - raktam le az ágyára, majd nevetni kezdett. - Vicces volt? Megsüketültem majdnem! - csikiztem meg az oldalát, mire felugrott és nevetni kezdett.
- Lehetek a hátadon? - vigyorgott rám.
- Gyere. - ráztam meg nevetve a fejem, majd letérdeltem elé háttal, hogy rám csimpazkodhasson. - Kapaszkodsz?
- Igeen! - karolta át a nyakam, mire óvatosan felkeltem és elindultam vissza Nash szobájába.
- Mint egy kismajom. - kócoltam meg kissé a haját nevetve, mire majom hangott adott ki én pedig nevetni kezdtem. Belöktem Nash ajtaját magam elött, majd vissza ültem a volt helyemre.
- Skylynn, hagyd már levegőhöz jutni Cecet... - rázta meg a fejét nevetve Hayes.
- Nem! - ölelte át hátulról a nyakam a szőkeség.
- Gyere ide, mondok valamit. - próbálta elcsalni töllem Nash.
- Majd elmondod, de nem megyek oda. - öltötte rá a nyelvét, majd a hajam kezdte piszkálni.
- Amúgy, mehetünk? - nézett rám Nash.
- Felőlem. - kelltem volna fel, de Skylynn visszahúzott.
- Te maraaadsz! - nevetett.
- Skylynn, szállj le Cecről! - jött oda Hayes, majd leszedte a hátamról Skyt.
- Köszi.. - mondtam nevetve Hayesnek.
- Na akkor menjünk. Császtok! - köszönt Nash, Aaron pedig intett nekik.
- Sziasztok! - kifelé menet beleturtam Hayes hajába és megkócoltam kicsit. Nem rég óta ismerem, de olyan mintha az öcsém lenne. Felvettük a cipőnket, majd el is indultunk.
- Na, hova? - kérdeztem őket az ajtón kilépve.
- Majd kikötünk valahol. Nekem szabad az egész éjszakám is. - nevetett Nash.
- Legkésőbb fél nyolcra itthon kell lennem nekem, szóval számomra nincs éjszakai deszkázás. - biggyesztettem le a számat.
- Ne már! - csattant fel Aaron.
- Haverokkal filmezünk. - húztam el a szám, majd a deszkámra álltam és gurulni kezdtem. - Ha itt állunk továbbra is, akkor sehova nem jutunk!- néztem vissza rájuk, mire ők is utánnam jöttek.
- Mit néztek majd? - kérdezte Nash mellém érve.
- Nem tudom. - nevettem.
- Az jó. - nevetett ő is.
- Tudom. - vigyorogtam, majd egy órán át nevetve és beszélgetve deszkáztunk. Kiderült, hogy Aaron az évfolyam társam, csak mindig elkerültük egymást, Nash pedig az osztálytásam lesz. Végre nem én leszek a "magányos farkas" az osztályban. A beszélgetésünket Aaron telefonja szakította félbe.
- Ez jó zene! - nevetett Nash, mire hülyesékből táncolni kezdtem a deszkán. Ez nem volt jó ötlet, mivel a deszka kicsúszott alólam, én pedig a jobb kezemre zuhantam.
- Bassza meg! - ültem fel, majd a sajgó könyökömre néztem. Nem tudom behajlítani... - Nem tudom mozgatni.. - fogtam meg a könyököm, amitől csak jobban fájt.
- Basszus! - termett mellettem Nash. - Oké, nyugi... Minden rendben lesz! - kereste elő a telefonját.
- Rohadtul fáj! - soha nem sírtam fájdalomtól, de ez olyan szinten fájt, hogy pár könnycsepp előtört a kezemből.
- Nyugi! - fogta meg a bal kezem Nash, mikor a füléhez emelte a telefont.
- Cec, jól vagy? - nézett rám aggódoan Aaron, mire csak megráztam a fejem. Hallottam, hogy Nash elmondja mi történt, majd Aaron elmondta a címet neki, Nash pedig a telefonba... Nem hallottam tisztán a dolgokat, mivel nem figyeltem rá. Soha nem volt ilyen sérülésem. Sokszor estem, de ennyire soha nem fájt. Csak Nash kezét szorítottam, és szenvedtem. Öt perc mulva megérkezett a mentő, majd bevittek a korházba. Kérdezték a szüleim elérhetőségét, de nem akartam, hogy bejöjjenek. Elösszőr megröngenezték a könyököm, majd egy terembe vittek.
- Drótozni és gipszelni kell, mivel el van törve. Szerencséje van, hogy így tört el, mivel műtét is lehetett volna a vége. - drótozni? Hogy micsoda? Amit mondott abból ennyi jutott el a tudatomig. Egy óra szenvedés után, felkerült a gipsz is a kezemre. Basszus... Öt hétig nem használhatom a jobb kezem? Hogy fogom kibírni? Mozgatni is csak a vállamnál tudom , mivel a felkarom közepétől az ujjaimig bevolt gipszelve, úgy hogy a könyököm behajlítva legyen. Csodás! Öt hét gipsszel, utánna egy hétig kötni a könyököm, majd kiveszik a drótokat. Már most félek. A szemeim vörösek voltak már, mivel vissza tartottam a sírást. Kilépve a teremből megpillantottam Nasht, Aaront és Mr.Griert.
- Mit mondtak? - termett mellettem Nash.
- Öt hétig gipsz, utánna egy hétig kötnöm kell és utánna veszik ki a drótokat. - sóhajtottam.
- Basszus... Hamar eltellik majd ez az idő nyugi. - mosolygott bíztatóan Aaron, mikor mellém lépett ő is.
- Lehet, de megfogok őrülni.. Nem tudok így gitározni, deszkázni meg nem ajánlatos... - húztam el a szám.
- Kitalálunk majd valamit. - sóhajtott Nash. - Amúgy mehetünk már, igaz? - nézett végig rajtam.
- Persze. - bólintottam.
- Akkor menjünk.. - kelt fel Mr.Grier a székről, majd elindultunk kifelé. Kissé zavart, hogy minden mozdulatom figyelték, és mindenben segítettek. Beültünk a kocsiba,de persze ebben is segítettek.. Csak a kezem tört el, nem vagyok hadi rokkant.
- Ömm... Lehet egy kérésem? - kérdeztem Mr.Griert.
- Persze, mondjad. - fordult hátra hozzám.
- Egy ismerősömhöz eltudna vinni? Itt van egy utcára, és útba is esik. - nem szeretnék haza menni, hogy halgassam a fej mosást..
- Nem gond. - mosolygott, majd előre fordult. Amint előre fordult el is indította a kocsit. Elmondtam neki, hogy merre menjen, majd pár perc mulva Mikeynél is voltunk.
- Köszönök mindent... Viszlát, sziasztok! - szálltam ki a kocsiból, majd a kezembe vettem a deszkát és belöktem az ajtót. Az ajtóba érve leraktam a deszkám, majd csengettem. Kis idő mulva Mikey nyitott ajtót, mire felkaptam újra a deszkát.
- Veled meg mi történt? - kerekedett el a szeme, majd betessékelt.
- Hát.. Deszkáztam. - mondtam, miközben a fal mellé állítottam a gördeszkámat.
- Vigyázz már magadra. - ölelt meg óvatosan, majd egy puszit nyomott a számra. Ezek szerint valaki itthon van. - És még is mit csináltál? Meddig lesz rajta? Csak eltört, vagy még valami? Nagyon fáj? - halmozott el a kérdéseivel. A szemében aggodalom tükröződött.. Sóhajtottam egyet, majd a nappaliba mentünk. Oda belépve megláttam Lukeot.
- Szia.. - ültem le a kanapéra.
- Mi a francot csináltál? - esett ő is nekem.
- Hát... Deszkáztam. Több mint egy órát ültem a kórházban.. - sóhajtottam.
- Egy órán át gipszelték, meg röngenezték? - vonta fel a szemöldökét Mikey, miközben átkarolt.
- Meg drótozták. - húztam el a szám.
- Uhh... Nagyon fájt? - fogta meg a bal kezem aggódóan.
- Hát eléggé... Öt hét szenvedés.. - sóhajtottam.
- Öt hét? - ráncolta a homlokát Luke.
- Öt hétig lesz rajta gipsz, addig se gitár, se deszkázás... Utánna leveszik, de kötnöm kell a könyököm, mivel a drót még egy hétig benne lesz. Utánna is vigyáznom kell vele. Megfogok őrülni.. - nevettem egy kicsit.
- Szegénykém... - húzta el a száját Mikey. - Hamar elfog telleni ez az idő, nyugi. - ezen a kijelentésén elnevettem magam, mert olyan volt, mintha Aaront hallanám. - Mi olyan vicces?- ráncolta a homlokát.
- Olyan volt, mintha Aaron mondta volna. - nevettem egy kicsit.
- Aaron? - nézett értetlenül és meglepetten.
- Ja, Nash haverja és évfolyam társam... Nem tudtam, hogy évfolyam társak vagyunk, de ezek szerint igen. - vontam vállat.
- Értem.. - bólogatott.
- Na, de haggyuk... Elég volt ennyi a kezemről. - nevettem egy kicsit.
- Felhívhattál volna.. Miért nem szóltál? - mondta kissé mérgesen, még is féltőn.
- Nem akartam, hogy ideges légy... Meg eljöttél volna, ami tök fölösleges lett volna, mert ide jöttem egyből. Nem akartam, hogy miattam idegeskedj... - húztam el a számat.
- Ezt elnézem, de, ha esetleg legközelebb bármi történne, ami remélem nem fog, akkor engem hívsz egyből! Rendben? - fordította az államnál fogva maga felé a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Rendben. - bólintottam.
- Anyudék mit szóltak? - kérdezte Luke.
- Nem tudják. - vontam vállat, mire Mikey piszkálni kezdte a hajam.
- Átfestetted? - nézett kérdően.
- Igen.. Untam már a pirost, meg kezdett lenőni. - mosolyogtam.
- Jól áll. Mondjuk neked mi nem. - mosolyott.
- Ne itt nyáladzatok légyszíves! - csattant fel Luke, mire mindketten nevetni kezdtünk. - Amúgy tényleg jó. - mondta kissé nevetve, a reakciónk miatt.
- Köszi. - néztem mosolyogva Lukera, majd Mikeyre.
- Fura vagy így. De jó. - mondta az ujjai között csavargatva a hajam Mikey.
- Nekem is szokatlan. - mosolyogtam, majd a vállára hajtottam a fejem. - Amúgy mivel játszotok? - néztem az asztalon heverő kontrollerekre.
- FIFA-ztunk. - vigyorgott Luke.
- Ja, de befejeztük úgy is. - vont vállat Mikey.
- Ó, nyerésre állok, és már nem is akar játszani! - cukkolta Luke Mikeyt.
- Csalással könnyű nyerni... - mondta kissé mérgesen Mikey.
- Milyen csalás? Csak béna vagy. - nevetett Lukey.
- Ez nem igaz! Te csalsz! - mondta felháborodva Mikey, mire elnevettem magam és lefeküdtem a kanapén a fejem pedig az ölébe hajtottam.
- Ha az a csalás, hogy jobb vagyok nálad, akkor csaltam. - vigyorgott önelégülten Luke. Egy jó ideig még hallgattam ezt a vitát, majd egy új meccsett kezdtek játszani, miközben elaludtam Mikey ölében.
Szioo! :* Naon gyúú! Hamar hozd a köviit! <33
VálaszTörlés