Két hét.. Ez rengeteg időnek tünt... Több évnek. Hogy miért? Mert szörnyű nélküle... Két hete beszéltem vele utolljára. Akkor is elküldtem. Azóta szenvedek, mert nincs velem. Nem láttam azóta a gyönyörű szemeit, és a mosolyát, nem hallottam a hangját, és az édes nevetését, nem éreztem az ölelését, amiket köszönés képp kaptam. Nem tudok semmit róla, csak, hogy együtt van Lissel még. Bevallom, hogy őrülten hiányzik. Lehet, hogy nevetek, mosolygok és boldognak tűnök, de a lelkemben egy lyuk tátong, amit csak ő tölthet be. Mégsem lehetek vele. Többszőr leittam magam, csak, hogy felejteni tudjak, de nem sikerült. El akarom felejteni, hogy mit szeretek benne, de nem megy. Túl erős ez az érzés. Nem tudom elfelejteni sehogysem. Már-már azon kapom magam, hogy hívni akarom, de nem teszem meg. Nem lehet. Én mondtam neki, hogy ez legyen, az én hibám. Lissel is kissé "megromlott" a kapcsolatunk, mivel a két hét alatt egyszer sem találkoztunk, beszélni is ritkán beszéltünk. Csak háromszor-négyszer. Próbáltam kerülni a társaságát, mivel fájt hazudnom neki. Mindenkinek hazudok, csak Michaelnek nem. Ő volt az, aki e két hétben végig mellettem áll és segített. Mindig felvidított, ha sírni támadt kedvem. Tanácsokat adott, hogy mit tegyek. Mégsem vagyok boldog. Mérges vagyok Calra, pedig csak azt teszi amit kértem. Akkor miért érzek iránta gyűlöletet? Gyűlölöm, de szeretem. Gyűlölöm, mert nem keres, szeretem, mert csak szeretem. Ha meg kérdeznék, hogy mit szeretek benne, akkor nem tudnám elmondani. Valami megfogott benne. Azt mondják, ha megtudod mondani, hogy pontosan mit szeretsz benne, akkor az nem szerelem. Én nem tudom megmondani. Nem tudom, hogy azért nem keres, mert én kértem, vagy mert megharagudott rám. Vagy nem szeret? Nem tudom. Túl sok kérdés halmozódott fel bennem két hét alatt. Az órámra pillantok, majd megállapítom, hogy késésben vagyok. Nem érdekel... Nem fog megharagudni Nash, ha kések. Nash a szomszédunk. Két hét alatt megismertem a kis családját, és kifejezetten örülök, hogy normális szomszédunk van. Az öccse Hayes is jó fej, a huga Skylynn pedig imádni való. Nem lehet nem szeretni azt a kiscsajt. Nashhel többszőr is elmentünk deszkázni, vagy csak átmentünk egymáshoz. Álltalában én mentem át, és ez most sem lesz másképp. Az öccse van csak rajta kívül otthon, mert Skylynn és Mr. Grier, az apja, elmentek valahova. Házi bulit szervez, és megígértem, hogy fél nyolcra átmegyek segíteni az előkészületekben. Nos, fél nyolc van,én pedig egy kinyúlt pólóban, egy melegítő nadrágban és kócos hajjal ülök az ablakban. A ruhám már elő készítettem, ami egy Jack Daniels-es fekete póló, egy farmer rövidnadrág és a fekete Conversem. Bemászok az ablakon, a kezembe veszem az említett ruhákat és a fürdő felé sietek. Tíz perc alatt letusolok, fogat mosok, kifésülöm a hajam és felöltözök. A hajam kiengedve hagyom, majd felveszem az új, BatMan-es fullcappem és az ajtó felé sietek.
- Anya, elmentem! Nem tudom mikor jövök haza! - kiabáltam.
- Rendben kicsim, vigyázz magadra! - kiáltott vissza a nappaliból, majd kiléptem az ajtón és a szomszédba siettem. A bejárati ajtóhoz lépve felemeltem a kezem és kopogtam. Kicsit vártam, majd Hayes nyitotta ki az ajtót.
- Szia, bocsi, hogy késtem. - mosolyogtam, majd férre állt az ajtóbol, hogy be mehessek.
- Szia. - mosolygott vissza. - Nash még fürdik, szóval nem gáz. - csukta be az ajtót, miután beléptem. Épp fűztem ki a cipőm, mikor meghallottam Nash hangját.
- Le ne vedd! - szólt rám. - Mindenki cipőben rohangál majd úgy is. Amúgy szia. - mosolygott.
- Nem veszem.. - kötöttem vissza. - Szia! - köszöntem én is, majd követtem a konyhába.
- Igazság szerint csak előkell szedni a piákat, meg mindent, de ezt megcsinálom Hayessel. Te teremts valahogy zenét. - mosolygott rám.
- Nincs itt a telefonom. - húztam el a számat.
- A nappaliban ott van a kanapén a laptopom. Vannak letöltve zenék, válogass. - biccentett a fejével a nappali felé, majd sarkon fordultam és bementem oda.Leültem a kanapéra, majd az ölembe vettem a laptopját. Nem nagyon eggyezik a zenei ízlésünk, de meghallgatom ezeket a zenéket is. Mondjuk hallgat olyan zenéket is, amiket kifejezetten szeretek én is. Kijelöltem az összes zenét, rádugtam a laptopot a hangfalra, majd a lejátszásra nyomtam.
- Tudok valami! - mondtam nevetve, mikor beléptem a konyhába. - Mit segítsek még? - néztem szét a konyhában.
- Ezeket kiöntenéd a tálakba? - mutatott Nash a chipsekre.
- Persze. - mondtam, majd ott is teremtem. Elvettem a tálak közül egyet, majd bele öntöttem két zacskóval... És ez így ment, míg mind a huszat ki nem öntöttem, addig Nashék eltolták a kanapékat a falhoz. Már nyolc óra elmúlt. Szétnéztem, majd láttam, hogy nincsenek elől poharak, így szó nélkül elkezdtem előpakolni őket. A felénél jártam, mikor vissza jött Hayes.
- Látom feltaláltad magad. - mondta, miközben a haját igazgatta.
- Fel-fel. - mondtam, mire eltolt a szekrénytől.
- A többit előszedem, igyál valamit. - mondta mosolygva.
- Ahogy gondolod.. Te kérsz valamit? - néztem rá.
- Nem, köszi. - mosolygott.
- Te tudod. - vontam vállat, majd a kezembe vettem egy poharat és narancsvodkát csináltam bele. Szó nélkül kimentem a nappaliba, majd kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és belekortyoltam az italomba. Mire elfogyott, elég sokan voltunk már. A konyha felé vettem az irányt, hogy lerakjam a poharam, majd visszafelé egy ismerős arcot pillantottam meg. Ő is észre vett, mert zöld szemei megcsillantak, a szája felfelé görbült és a lila haját elkotorta a homlokából. Ki találtátok ki az? Persze, hogy Michael. De sajnos még négy ismerőst vettem észre. Itt van még Luke, Ash, Lis na és Cal.. Csodás. Nem tudtam, hogy ők is itt lesznek. Michael biccentett a fejével a kanapé felé, majd elindult oda és leült. A többiek nem mentek utánna.. Hála az égnek, még észre venni sem vettek engem. Ptóbáltam észrevétlenül eljutni a kanapéig, majd leültem Michael mellé.
- Héj. - mosolyogtam rá.
- Héj! - köszönt vissza. - Te hogy-hogy itt? - csodálkozott.
- A szomszédban lakok lökött! Meg Nash meghívott. - mosolyogtam.
- Te is ismered? - csodálkozott.
- Nem, nem ismerem a szomszédom. - ráztam mega a fejem, majd elnevettem magam. - De ki ismeri még? - ráncoltam a homlokom.
- Luke. Őt is meghívta. - nézett végig rajtam. - Rövidnadrágban vagy? Talán lázas vagy? - tette a kezét a homlokomra, majd nevetve ellköktem, mire nevetni kezdett ő is.
- Néha szoktam viselni. - mosolyogtam rá.
- Értem. És mi van... Mi van Callal? - kérdezte halkabban.
- Azóta nem beszéltem vele, még látni sem láttam, csak most. - húztam el a számat.
- Ő sincs a legjobb állapotban. Próbál úgy tünni, de nem mindig megy neki. Beszélned kellene vele. - nézett rám.
- Nem akarok. Mérges vagyok rá. Azt akarom, hogy úgy fájjon neki mint nekem! - mutattam magamra.
- És ezt, hogy akarod elérni? - húzta fel a jobb szemöldökét.
- Nem tudom... Nem tudom mit kellene csinálnom. - sóhajtottam.
- Nekem talán lenne egy ötletem... De hülyeség, haggyuk is. - rázta meg a fejét.
- Hallani akarom. - néztem a szemébe.
- Mutatnom egyszerűbb lenne. De csak miattad és miatta gondoltam, hogy jó ötlet, semmi más!
- Akkor mutasd, kíváncsi vagyok. - mosolyogtam.
- Csak ne akadj ki, és ne pofozz meg! Rendben? - kérte, mire értetlenül néztem rá.
- Nem tudom mekkora hülyeségre készlsz, de rendben. - sóhajtottam.
- Rendben akkor... - sóhajtott, majd zavartan a hajába turt, szétnézett a nappaliban, majd ajkait hírtelen az enyémnek nyomta. Elakartam tolni, de leblokkoltam. Ajkai forróak és édesek voltak, de semmi érzelem nem volt a csókban. Ez megnyugtatott egy kicsit... El kellene játszanunk, hogy együtt vagyunk? Nem tudom. Nem hiszem, hogy menne... A csók közben a jobb kezemmel a hajába turtam, a másikat pedig megfogta. A csók végén homlokát az enyémnek támasztotta, majd megszólalt.
- Jobb ötlet? - mosolygott makacsul.
- Nin... Nincs. - dadogtam, mivel kissé zavarban voltam. - De ezt, hogy tervezted? Eljátszuk, hogy együtt vagyunk, vagy mi? - vette el a homlokát az enyémtől, de a kezem továbbra is fogta.
- Pontosan. Mivel tudsz nagyobb fájdalmat okozni neki? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Nem tudom... Nem tudom, hogy eltudnám-e játszani... Nem tudok jól hazudni. - sóhajtottam.
- Segítek nyugi. Nem egyedül teszed. És csak mások elött kell. De, ha nem akarod, akkor nem muszály, csak gondoltam, hogy ez jó ötlet. - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Szerinted elhinnék? - néztem rá kérdően.
- El. Csak alkalmazkodj hozzám eleinte, majd bele jössz. Na, akkor? - mosolygott, majd csak magam elé bámultam. Nem tudom, hogy eltudnám-e játszani, hogy szeretem... Mármint szeretem, de mint egy barátot, és nem úgy. Talán menne... Michael jó ebben. Rendben... Meggyőzött. Elösszőr csak rá néztem, majd bólintottam.
- Legyen. - mosolyogtam rá.
- Nyugi, menni fog. - ölelt át.
- Köszönöm... - mondtam kissé halkan.
- Mindig segítek neked. De akkor kezdjük el. Gyere. - fogta meg a kezem, majd a táncoló tömeg felé húzott.
- Mikey, nem tudok táncolni. - mondtam, mikor szembe fordított magával.
- Csak érezd a zenét, és engedd el magad. Nem nehéz. Nem kell ehhez táncosnak lenni. - nevetett kicsit, majd a fülemhez hajolt. - Szerinted ők tudnak? - nevetett, mad a fejével töllünk balra biccentett. Két részeg csaj táncolt ott, de inkább tünt valami rohamnak amit csinálnak mint, hogy táncnak. Kissé elnevettem magam, majd Michael a kezeim a nyakába tette, majd a sajátját óvatosan a derekamra.
- Zavar? - kérdezte óvatosan.
- Állítólag együtt vagyunk. - vontam vállat mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Csak kövesd a ritmust. - mosolygott, majd táncolni kezdtünk. Eleinte nagyon nem ment, csak nevettünk folyamatosan, majd egy kis idő elteltével belejöttem. Fura, de jól éreztem magam... Tudtam, hogyha látja ezt Cal, fájni fog neki. A tánc közben egy csók is elcsattant köztünk, de mindketten elnevettük magunktat. Már kezdtek fájni a lábaim, így abbahagytuk a táncot, és az ujjaink összekulcsolva a konyhába indultunk.
- Látod, nem nehéz. - mosolygott rám.
- Igazad volt. - mosolyogtam vissza.
- Ugyan így lesz ez is. - pillantott az egymásba kapazkodó kezeinkre.
- Hiszek neked. - mondtam, majd beléptünk a konyhába, ahol megpillantottuk Lukeot és Asht.
- Héj! - köszöntem nekik.
- Cec! Hát te? - mosolygott Luke.
- Nem volt jobb dolgom, meg meghívtak. - mosolyogtam vissza, majd Ashre néztem, aki a homlokát ráncolta, és a kezeink nézte.
- Ki hívott meg? - csodálkozott Luke.
- A kismacsak.. Nash te idióta! Szomszédban lakok, ne gyere azzal, hogy honnan ismerem. - folytattam volna még, de megszólalt Ash.
- Ne szúrjatok le, de együtt vagytok? - nézett rám, majd Michaelre.
- Igen. - vágta rá mosolyogva Mikey.
- Ne már... Gratulálok! - vigyorgott Luke.
- Nem kell szivani minket.. Luke bedölt, de én nem fogok. - rázta meg a fejét nevetve Ash.
- Nem hiszed el? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Nem. - húzta mi magát, mire Mikey magához húzott és megcsókolt.
- Most elhiszed? - kérdezte Michael a csókunk végén egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Hmm... Talán. - mondta folyamatosan engem nézve. Tudom miért nem veszi be... Elmondtam neki, hogy szeretem Calt... Francba.
- Így jártál, ha nem hiszed el. Attól még boldogok vagyunk. - mosolygott Michael, majd átkarolta a derekam.
- Lis tudja? - kérdezte Luke. - Mondjuk nem hiszem,mert akkor a nyakatokon lógna és faggatna. - nevette el magát-
- Miről kellene tudnom? - hallottam meg a hangját, majd Cal oldalán megpillantottam.
- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
- Istenem Cec! - lépett el Cal mellől, majd a nyakamba ugrott.
- Jesszusom Lis! - nevettem.
- Hiányzott a hülye fejed, na. - engedett el nevetve.
- Igaz, rég találkoztunk. Mi van veletek? - mosolyogtam rájuk, miközben vissza állt Cal mellé.
- Minden oké.. Inkább abba avassatok be, hogy miről kellene tudnom. - türelmetlenkedett.
- Ne már, hogy nem veszed észre! - csattant fel Luke. - Néz már rájuk basszus! - nevetett, majd összeráncolta a homlokát Lis,és egy hatalmas vigyorral megszólalt.
- Együtt vagytok? - nézett rám, majd Michaelre. Calum összehúzta a szemöldökét, majd végig futatta a szemét rajtam.
- Talált, süllyedt! - nevetett Michael.
- Tudtam! Tudtam, tudtam, tudtam! - ugrált örömében.
- Mit tudtál? - nevettem.
- Hogy összejöttök egyszer. Annyira tudtam! - újongott. - Beszámolót kérek majd, de gratulálok! - ölelt meg engem, majd Michaelt is.
- Köszi. - mosolygott Michael.
- Ja, grat... Iszok valamit. - lépett el a kis körünkből Cal.
- Annyira örülök nektek! - újongott még mindig Lis. - Na és mióta? Hogy jöttetek össze? Ki vallott szerelmet kinek? - ömlesztett el a kérdéseivel.
- Tegnap mikor a parkba mentünk. - mosolygott Michael.
- És azóta nem mondtátok el? - tette csípőre a kezét.
- Most mondtuk. - nevettem.
- Jó, jó hagylak titeket, csak egy dolog még. - lépett Mikey elé. -Ha megbántod,vagy bármi, akkor kicsinállak! Megértetted?! - bökte mellkason.
- Liis! - nevettem, majd észrevettem, hogy Ash sincs itt. Szétnéztem, majd megláttam, hogy Callal beszél. Mit mondhat neki? Nem tudom.
- Nem fogsz akkor kicsinálni Lis, mivel soha nem fogod sírni látni miattam. Úgy vigyázok rá, mint a legértékesebb dologra a világon.. Mondjuk nekem az is. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ez aranyos volt. Na, de hagylak is titeket.. Majd beszélünk még! - indult el Cal felé nagy mosollyal.
- Én is lépek... Felkell szednem egy csajt estére... - nevetett Luke. - Majd ütközünk. - mosolygott, majd ő is elment.
- Sikerült. - fordult felém egy mosollyal Mikey.
- Köszönöm! - öleltem át, amit viszonzott.
- Ne köszönd. - engedett el mosolyogva, majd Ash lépett mellénk.
- Cec, beszélhetnénk? - nézett rám.
- Mondjad csak. - mosolyogtam.
- Négyszemközt. - nézett Mikeyre.
- A kanapén leszek, ha keresel. - nyomott egy puszit a számra Mikey, majd a nappali felé indult. Ashre néztem kérdően, majd elkezdte a mondandóját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése