- Életem... - simogatta valaki az arcom. - Hercegnő! - hallottam Mikey hangját, mire felkelltem. - Jó reggelt. Vagyis estét. - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a számra. Meg dörzsöltem a szemem, majd észrevettem, hogy Mikey ágyában fekszek betakarva. És igen, tényleg eltörtem a kezem...
- Mikor aludtam el? - ültem fel az ágyban.
- Olyan fél hatkor kábé. - mosolygott.
- Legközelebb kelts fel.. - sóhajtottam.
- De olyan aranyosan alszol. - biggyesztette le a száját, mire kissé elnevettem magam. - Na meg rádfért a pihenés. - mosolygott.
- Oké, elnézem ezt neked, de legközelebb tényleg kelts fel! Amúgy csodálkozok, hogy betudtál hozni.. - nevettem egy kicsit.
- Könnyű volt pedig. - vont vállat, mire a bal kezemmel fésülni próbáltam a hajam. - Hagyd... - fogta meg a kezem, majd lerakta a combomra és fésülni kezdte a hajam a kezével. - Szólj, ha húzom.. - nevetett kicsit. Megigazította a hajamat, majd kezeit a vállamra rakta. - Kész.
- Köszönöm. - fordultam felé mosolyogva.
- Amúgy itt vannak a többiek. - mosolygott, majd segített felkellni nekem az ágyból, és megfogta a szabad kezem.
- Mindenki? - néztem rá kérdően, mire csak bólintott. Nem hazudott.. A nappaliba megpillantottam a hiányzó emberkéket is, majd Lis lépett mellém.
- Mi a szart csináltál?! Azt hittem, hogy csak szivatnak Mikeyék... Nagyon fáj? Meddig lesz rajta? - nézett rám kérdően. - Ohh, amúgy jó a hajad. - vigyorodott el.
- Őőő... Elestem? - húztam össze a szemöldököm. - Amúgy köszi. - mosolyogtam, majd leültem Mikey mellé, míg Lis Cal mellé.
- De, hogy? Mit csináltál? - faggatott tovább.
- Elmentünk deszkázni.. Nem jó deszkázás közben táncolni.. - nevettem el magam.
- Nashel voltál? És meddig lesz rajtad? Amúgy tényleg nagyon vicces, hogy eltört a kezed.. - rázta meg a fejét Lis.
- Meg Aaronnal. Öt hét, utánna egy hétig még kötnöm kell, majd kiveszik a drótokat. Igen az. - mosolyogtam.
- Drótozva is van? - szólalt meg Cal, mire bólintottam.
- Ki azaz Aaron? - kérdezte Lis.
- Nash haverja, meg amint kiderült évfolyam társunk is. - néztem rá, mire gondolkozni kezdett.
- Aaron.. Ismerős a neve.. Aaron, Aaron,Aaron... - ismételgette a nevét, hátha eszébe jut valami. - Aaron Floyd? - csettintett az ujjaival.
- Gratulálok, ezennel nyertél egy estét, amelyen megnézhetsz egy filmet, az én remek társaságomban! Az az este pedig nem más mint a mai! - nevettem el magam.
- Látom vicces kedvedben vagy. - nevetett fel Ash. - Na és én hol maradok? Az én társaságom nem jó? - nevetett tovább.
- Ilyet nem mondtam. - vontam vállat mosolyogva.
- Amúgy tényleg jó a hajad, így kevésbé hasonlítasz egy rákra... - öltötte rám a nyelvét Ash,mire elég ügyetlenűl hozzá vágtam egy párnát.
- Igazán kedves vagy. - nevettem el magam.
- Tudok róla. - húzta ki magát, majd elkotorta a haját az arcából.
- Khmm... Ego... Khmm.. - nevettem.
- Nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok a tullajdonságaimmal! - nevetett.
- Az biztos.. - ráztam meg a fejem. - Amúgy, mit nézünk? - néztem kérdően Mikeyre, aki a hajammal játszott.
- Tessék? - rázta meg a fejét.
- Bambula... - böktem meg az orrát.
- Jó, bocsi.. - nevetett, mire én is nevetni kezdtem.
- Szóval, mit nézünk? - mosolyogtam rá.
- Nem tudom. Ötlet? - mosolygott rám, majd a többiekre nézett kérdően.
- Uhh, uhh, Szürke 50 árnyalata? - vigyorgott Lis.
- Nem! - mondták a srácok szinte egyszerre, mire kissé elnevettem magam.
- Tudom! De azt láttam sokszor már... - húzta el a száját Luke.
- Mi az? - kérdeztem rá.
- Az Útvesztő.
- Jujj, azt, de imádom! El is olvastad? - kérdeztem mosolyogva, miközben töröküllésbe húztam a lábaim.
- Nem. - rázta meg a fejét.
- Hibaaa! - mondtam szinte kiabálva. - El kell, hogy olvasd! Nem hosszú, meg beszippant, és azt veszed csak észre, hogy vége. Meg könyvben kint a második és a harmadik része is. - mosolyogtam.
- Majd, ha lesz rá időm. - mosolygott vissza.
- Ja, mert annyira elfoglalt vagy. - forgatta a szemeit Cal.
- Hát igen! - nevetett Luke.
- Iszonyatosan... - nevetett Cal is.
- Valaki látta már rajtam, és Lukeon kívűl? - érdeklődtem.
- Én nem. - mondta Ash.
- Én sem.. - mondta Lis, mire Cal is megrázta a fejét.
- Na és te? - mosolyogtam Mikeyre.
- Én láttam, de, ha azt akarod nézni, akkor nézhetjük. - simogatta az arcom.
- Akkor mindenkinek jó? - néztem szét.
- Az. - bólogattak.
- Hozom a laptopot. - puszilta meg az arcom Mikey, majd a szobájába sietett.
- Hogy-hogy átfestetted a hajad? - nézett rám kérdően Cal.
- Untam már, meg kezdett lenőni. Változni akartam, de elég jól sikerült. Jobban mint terveztem. - emeltem meg kicsit a jobb kezem nevetve.
- Hány drót van benne? - kérdezte Ash.
- Nem tudom.. Olyan kettő azthiszem. - vontam vállat.
- Az gáz.. - húzta el a száját.
- Amúgy Nash honnan ismeri Aaront? - szólalt meg Lis.
- Nem tudom. - vontam vállat. - Ja, amúgy osztálytársunk lesz. - mosolyogtam rá,mire Mikey is vissza jött. Elkezdett a tévénél babrálni, majd a kijelzőn megjelent a film.
- Hozom a cuccokat. - ment ki a konyhába.
- Segítsek tesó? - kérdezte Cal.
- Felőlem. - vont vállat Mikey, mire Cal utánna sietett.
- Mikor festetted be a hajad? - kérdezte Lis.
- Ma. - mosolyogtam rá.
- Ugye leállsz a hajfestéssel? - ráncolta a homlokát.
- Nem hiszem. - nevettem.
- Nem marad hajad.. - rázta meg a fejét.
- Még mindig van, nem fog elfogyni. Talán kék lesz a követekző. - vontam vállat nevetve.
- Istenem Cec.. - sóhajtott, mire bejött Cal és Mikey egy csomó cuccal. Chipsek, üdítők, poharak meg még sok mindent hoztak.
- Mindenki szolgálja ki magát. - mosolygott Mikey, miközben lerakak mindent a kisasztalra, majd elindította a filmet, és leült mellém.
- Kérsz valamit? - kérdezte, miközben átkarolta a derekam.
- Még nem. - ráztam meg a fejem, majd a vállára hajtottam.
- Szólj majd, ha kell valami. - puszilta meg a fejem búbját, majd a jobb ujjaim kezdte óvatosan piszkálni. - Ugye nem fáj? - kérdezte, mire megráztam a fejem. Én a filmet néztem, míg Mikey a hajam, meg a kezeim piszkálta. Szeretem ezt a filmet, de könyvben sokkal jobb. Szerintem annyiszor olvasom el amennyiszer akarom, s annyiszor nézem is meg, de nem fogom megunni soha. Így is háromszor láttam már a filmet és kétszer olvastam el a könyvet, de nem unom még mindig. A film közben lefeküdtem, majd Mikey combjára hajtottam a fejem, mire ő az oldalamra rakta a kezét és simogatni kezdte, a másik kezével pedig a haam piszkálta.
- Látom nagyon érdekel a film. - mondtam halkabban, hogy ne zavarjam a többieket, és közben a hátamra fordultam, hogy lássam az arcát.
- Bármit néznénk, akkor is veled foglalkoznák, mert te jobban érdekelsz. - simította végig az arcom, mire én elmosolyodtam.
- Aranyos vagy. - kelltem kissé feljebb, hogy az állára adhassak egy puszit, majd vissza feküdtem.
- Csak igazat mondtam. - mosolygott, majd a hasamra tette a kezét. - Még mindig nem kérsz semmit? - pillantott az asztalra, majd a szemeimbe nézett.
- Nem.. Ha kell valami, akkor szólok. - mosolyogtam rá.
- De tényleg szól! - nézett komolyan,majd elmosolyodott.
- Nyugi, szólok. - mosolyogtam vissza.
- Úgy legyen. - kezdte simogatni újra az oldalam, én pedig tovább néztem a filmet. A film végére Luke elaludt.
- Kicsim, kellj fel egy kicsit. - vigyorgott Mikey, mire felültem. Kiment a füdőbe, majd amikor visszajött a jobb keze borotvahabbal volt tele. A nevetést alig tudta vissza tartani, majd egy nem túl erős pofont adott Lukenak, akinek az egész arca, és a haja is egy kicsit habos lett.
- Rohadj meg Gordon! - kezdte el kerkegetni Luke Mikeyt.
- Megérdemled! - futott a fürdőbe Michael, majd bezárta az ajtót.
- Úgyis kijössz onnan! - ütött az ajtóba Luke, majd visszajött a nappaliba.
- Szép vagy. - nevetett Ash.
- Fogd be.. - morogta Luke, miközben a konyha felé vette az irányt. Hallottam, hogy engedi a csapot, majd egy kis idő után visszajött. A haja kissé vizes volt, de nem volt már habos.
- Csak jöjjön ki az a rohadék... - ült le a fotelba, mire csörögni kezdett a telefonom. Kiszedtem a zsebemből, majd a kijelzőre pillantva, megláttam, hogy apa hív.
- Szia... - szóltam bele.
- Mi történt veled?! Hol vagy?! - szólt bele mérgesen, még is aggódóan.
- Itt vagyok Mikeynél, és mi történt volna? - kérdeztem vissza.
- Áthozta Nash a deszkád, mire elmondta, hogy eltörted a kezed. Mindig is mondtam, hogy hülyeség a deszkázás.. Örülj, ha megengdem ezek után egyszer is, hogy rá állj. - mondta mérgesen.
- Istenem, nem haltam meg, csak a kezem tört el! - mondtam én is mérgesen.
- Csak? Drótozva van, és kis híján műtöttek! Akár a fejed is beverhetted volna, olyan szinten, hogy ott maradsz! - épp vissza tudta tartani magát, hogy ne kiabáljon.
- De nem történt meg az, jól vagyok! Eltört a kezem, nem maradandó sérülés! - szinte már kiabáltam, mire a többik értetlenül néztek rám, én pedig az udvarra siettem.
- De az is lehet! Azonnal gyere haza! - mondta kiabálva már.
- Nem megyek! - vágtam rá.
- Mi az, hogy nem? - kérdezett vissza.
- Az, hogy nem! Nem akarom ezt hallgatni élőben is! Ha lenyugodtatok, akkor megyek haza!
- Akkor elmegyek érted. - vágta rá.
- Azt sem tudod, hogy hol lakik Mikey. - mondtam kissé bunkón.
- Megkérdem Chadet. - Chad Nash apja.. A francba. Kinyomtam a telefont, mire Nash nevét kezdtem keresni. Nem akarom, hogy eljöjjön értem, mink kell ekkorára felfújni a dolgot?! Nash nevére nyomtam, majd a fülmhez emeltem a telefont. A telefon búgott, majd egy hang szólalt meg: "Egyenleg feltöltés sajnos lejárt..."
- Picsába.. - nyomtam ki a telefont, majd be sittem. - Kinél van telefon? - szólaltam meg.
- Miért? - nézett értetlenül Ash, miközben a telefonját nyomkodtam.
- Csak kell, gyorsan! - kaptam ki a kezéből a telefont.
- Héj! - nyúlt a kezem után, de nem érte el. Gyors beírtam Nash számát, majd hívni kezdtem.
- Igen? - vette fel a telefont a második csengés után.
- Nash, egy kérésem lenne. Nehogy elmondjátok apunak, hogy hol lakik Mikey.. Kérlek! - könyörögtem szinte.
- Cec? - kérdezte zavartan.
- Igen én vagyok, csak a telefonomról lefogyott a pénz. - hadartam el.
- Ja okés. De még is miért ne mondjam el? - értetlenkedett.
- Megint bolhából elfántott csiánlt.. Berágott rám, és elakar jönni értem, de semmi kedvem hallgatni a szarságát. - sóhajtottam.
- Ohh a kezed... Bocsi, de kérdezte, és nem akartam hazudni.. Ugye nem haragszol? Meg úgy is kiderült volna.
- Nem haragszok, csak ne mond el neki, kérlek!
- Rendben, nem mondom. - a háttérből hallottam, hogy csengetnek. - Valószínűleg ő az. Nem megy érted nyugi, de leteszem. Szia! - nyomta ki a telefont.
- Köszi. - adtam vissza a telefont Ashnek.
- Mondhattad volna, hogy mire kell. - rázta meg a fejét.
- Nem volt időm magyarázkodni. - ültem le a kanapéra, mire kijött Mikey a fürdőböl.
- Mert miért akart érted jönni apud, meg mi? - rázta meg a fejét értetlenül Lis.
- Mert megtudta, hogy elvan törve a kezem és kiakadt, mert nagyobb bajom is lehetett volna, meg mindig is mondta, hogy hülyeség a deszkázás, és eltilt a deszkázástól. Erre én is kiakadtam, és azt mondta, hogy menjek haza, de mondtam neki, hogy nem fogok. Meg akarta kérdzni Nashéket, hogy hol lakik Mikey, hogy eljöjjön értem, ezért hívtam fel Nasht, hogy ne mondja el. - hadartam el, miközben Mikey leült mellém.
- Nem is tudta, hogy eltörted a kezed? - nézett kissé meglepetten Cal.
- Nem. Egyből ide jöttem, mármint hoztak. Ha tudták volna, akkor nem ülnék most itt. - sóhajtottam.
- Szóval, nem tudnak semmiről? - vonta fel a szemöldökét Lis.
- Eddig nem tudtak. - ráztam meg a fejem. - Jó, de hadjuk... Nincs kedvem itt is ezt hallgatni, elég lesz majd otthon. - nevettem egy kicsit.
- Mit csináljunk akkor? - mosolygott rám Mikey.
- Nekem igazság szerint mennem kellene... - kellt fel Luke a fotelból.
- Hova? - kérdezte Mikey.
- Dolgom van. - vigyorodott el.
- Az elfoglalt emberke... - nevetett Ash.
- Hát most na... - nevetett Luke is, majd lepacsizott a srácokkal, felvette a cipőjét, és elment. A többiek is maradtak egy kicsit, majd elmentek ők is.
- Haza akarsz menni? - kérdezte Mikey mellettem ülve.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Megcsi... - a telefonom csörgése szakította félbe. A telefon kijelzőjén Rob neve villogott, majd egy sóhajtás kiséretében a kis zöld ikonra nyomtam és a fülemhez emeltem.
- Mi van?! - szóltam hozzá kicsit sem kedvesen.
- Szép köszönés... Amúgy merre vagy? Úgy volt, hogy a deszkád lerakod itthon, de az a homo fej hozta át. Tényleg eltörted a kezed? - mondta kissé mérgesen..
- Semmi közöd ahhoz, hogy hol vagyok.. És milyen homo fej?! Vegyél már vissza ebből a stílusodból kérlek.. Igen eltört, és?! - kérdeztem mérgesen.
- Gratulálok... Ugya nem a lila fejűnél vagy?! - kérdezte mérgesen.
- És, ha igen? Vagy nem? Semmi közöd hozzá, szia! - nyomtam ki a telefont. Mikey kérdően nézett rám, mire megráztam a fejem. - Csak Rob... Nagyon fura mostanában, mindenbe és mindenkibe beleköt. - húztam el a számat.
- Lehet csaj van a háttérben. Ne törődj vele. Mennyél fürödj le, addig megcsinálom a helyed. Enni kérsz? - mosolygott az ajtóban megállva.
- Nem vagyok éhes, de azért köszi. - mosolyogtam vissza, majd a fürdő felé vettem az irányt. Kész szenvedés volt a fürdés, mivel a gipszem nem érheti víz, és egy kézzel nem épp egyszerű. Megtörölköztem, majd ekkor jöttem rá, hogy nincs ruhám.
- Cec, raktam az ágyra neked egy pólót és egy melegítő nadrágot. - kiáltott be Mikey. Mintha a gondolataimban olvasna.
- Rendben, köszi! - kiáltottam vissza, majd vissza vettem a fehérneműimet, mivel nem hoztam tisztát magammal. A törülközőt magam köré tekertem, majd a szobájába indultam. Egy Green Dayes pólót és egy szürke melegítő nadrág volt az ágyán. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd amilyen gyorsan tudtam felszenvedtem magamra a ruhákat. A pólója a combom közepéig ért, így a nadrágjával nem szenvedtm már. Amúgy is, le esne szinte rólam. Vissza vittem a törülközőt a fürdőbe, a ruháim pedig behoztam Mikey szobájába, és az ágy végébe tettem. Befeküdtem az ágyába, majd a telefonom kezdtem nyomkodni. Pár percig folytattam ezt a tevékenységet, mire Mikey is bejött.
- Biztos nem kérsz semmit? - ült le mellém.
- Biztos. - bólintottam. - Amúgy bocsi, ha lecsaplak éjszaka a gipszemmel. - nevettem egy kicsit, majd lezártam a telefonom és a párna alá raktam.
- Semmi. Megyek lefürdök. - simította végig a karom, majd kiment a szobából. Az ágyából pont kilátni az ablakon, így a csillagokat kezdtem nézni. Majdnem elaludtam, mikor azt éreztem, hogy valaki lefekszik mellém, majd átkarolja a derekam és hozzám bújik. Nem tudom miért, de nem zavart, inkább jól esett. Pár percig hallgattam Michael egyenletes légzését még, majd az álmok álma magával ragadott és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése