- Még is mi ez az egész? - nézett értetetlenűl Ash.
- Micsoda? - ráncoltam a homlokom.
- Pár hete azért voltál kiborulva, mert szereted Calt! Most meg, Michael? - rázta meg a fejét.
- Óóó, innen fúj a szél. - nevettem el magam. - Két hét alatt sok dologra van időm. Megismertem Michaelt még jobban, és szeretem. Cal a múlté. Neki ott van Lis, miért olyan nagy baj, ha boldog akarok lenni? És igen, Mikey mellet az vagyok! - mondtam mérgesen. Úgy dölt belőlem a szöveg, mintha igazat mondanák, pedig nagyon nem.
- Tudom miért csinálod ezt... Nem szereted te Michaelt... Calnak akarsz fájdalmat okozni. Ez szánalmas. - bökte meg a vállam.
- Nem tudom miről beszélsz... Meg ártott a pia Ash. - nevettem egy kicsit.
- Cec, ne játszd már az idiótát! Tudom, hogy így van! És fáj is neki rohadtul! Megbántottad és összetörted! Nem csak ezzel a húzásoddal, hanem azzal is, hogy elküldted! Mindent tudok Cec, és most kurva nagyot csalódtam benned! Nem utálok semmit sem annál jobban, ha egy rokonom vagy egy jó barátom bántják! Te pedig ezt tetted! Szánalmas vagy! - fordult meg és itt hagyott. Fájtak a szavai, mivel igaza van... Fájdalmat akarok okozni csak Calnak. Ennyire kiszámítható lennék. Egy ideig még a helyemen álltam, majd egy ismerős hangot hallottam meg.
- Cecilia, minden oké? - lépett mellém Nash.
- Ömm... Persze. - ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam.
- Nem tűnt valami meggyőzőnek.. Mi a baj? Valaki bántott, vagy mi? - kérdezte aggódva.
- Minden oké csak... Mindegy. - sóhajtottam.
- Figyelj, nekem elmondhatod.. Nem mondom el senkinek. De, ha nem akarod nem muszáj. - mosolygott.
- Csak hülyeséget csináltam... És ezt muszáj végig csinálnom már... Hülye vagyok... - ráztam meg a fejem.
- Mit csináltál? - nézett kissé rémülten.
- Nyugi, ne gondolj annyira szörnyűre. - nevettem. - De mindegy... Igyunk. - nyúltam a vodkáért.
- Igyunk. - mosolygott vissza.
- Nekem megfelel az üveg is... Neked? - mosolyogtam.
- Tökletes. Igyál elöbb te. - mondta, majd a számhoz emeltem az üveget és inni kezdtem a tartalmát. Így magában nem a leggyengébb pia.. Amennyit tudtam megittam, majd egy fintor kiséretében Nash felé nyújtottam.
- Ez erős.. - töröltem meg a szám.
- Tudom, de az a jó. - vette el nevetve,majd jóval többet megivott belőle mint én. - Össze jöttél a... Hogy is hívják... - gondolkozott. - Mindegy, a lila hajú sráccal? - mosolygott.
- Hát... Igen. - mosolyogtam én is.
- Gratulálok. Na és merre van a lovagod? - nézett szét a konyhában.
- Basszus, tényleg! - nevettem, majd a nappali felé indultam. - Jössz? - néztem vissza rá, majd ellökte a pulttól magát, és a kezében a vodkával elindult utánnam. A nappaliba érve megpillantottam Mikeyt a kanapén ülve. Leültem mellé, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Na mit akart? - mosolgott rám.
- Majd elmesélem. Amúgy Nash ő Michael, Mikey ő Nash. - mutattam rájuk, mikor a nevüket mondtam. Lepacsiztak, majd Nash megszólalt.
- Örültem,de hagylak titeket. - kacsintott rám, majd elment.
- Szóval ő Nash. - mosolygott. - Ő az öccse? - mutatott a nappali másik felébe, majd mikor oda néztem, megláttam Hayest, aki ülni alig tudott, mivel bevan rúgva.
- Igen. - nevettem el magam. - Ő Hayes.. - ráztam meg a fejem.
- Hány éves? Tizenöt? - ráncolta Mikey a homlokát.
- Talált süllyedt. - mosolyogtam.
- Ne már... Jól bepiált. - nevetett.
- Hát ja. Nincs hozzá szokva. - mondtam Hayes szerencsétlenkedését figyelve, ami abból állt, hogy próbált felkelni a székről, de leesett a földre.
- Segíteni kéne neki. - sóhatott, majd Hayes felé indult. Én lábujjhegyre álltam, majd megpillantottam Nasht egy csajjal táncolni. Illem oda, illem ide, félbe szakítottam a táncukat.
- Hayes nincs valami jó állapotban. - mondtam, mikor rám nézett.
- Ugye nem rúgott be? - kérdezte kissé rémülten.
- Háát... Inkább gyere. - indultam el amerre Hayes van, Nash pedig a követett.
- Ohh, te hülye gyerek! - lépett Hayes mellé - Mondtam, hogy ne igyál szerencsétlen. - mondta, miközben Mikeyyel felkaparták őt a földről.
- Endejetek el, jól vagyok.. - mondta kissé érthetetlenül.
- Látjuk... - nevetett Mikey.
- Nem takarítok fürdőt holnap, már most szólok Hayes! - mondta kissé mérgesen Nash.
- Hova vigyük? - váltott témák Mikey.
- A szobájába... Az emeleten van. - mondta Nash, majd elkezdték felvinni.
- Én kimegyek egy cigire! - mondtam, majd Mikey bólintott, én pedig kimentem. A ház elött leültem a lépcsőre, majd egy cigit vettem elő és egy gyújtót. Meggyújtottam a cigit, majd egy hangot hallottam meg a balomról.
- Nem is tudtam, hogy cigizel. - amint oda néztem, Calt pillantottam meg.
- Sok mindent nem tudsz. - mondtam közömbösen, miközben a cigimbe szívtam.
- Miért csinálod ezt? - ült le mellém.
- Micsodát? - kérdeztem rá se nézve.
- Színészkedsz. Tudom, hogy csak el akarsz felejteni. De miért rángattad bele Mikeyt? Lehet ő tényleg szeret, de te nem szereted. Ne csináld ezt vele, és velünk sem... -még mondta volna, de félbe szakítottam.
- Figyelj Cal, én szeretem Mikeyt. Nem színészkedek, nem verekát senkit, mert szeretem! Lehet, hogy nehéz ezt elfogadnod, de te a multam vagy csak, a jelenemben és jövőmben pedig Michael szerepel. A padlón voltam miattad, de ő mellettem állt! Segített felkellnem onnan, és olyan oldalát ismertem meg, amit soha nem láttam még. Két hét alatt sokkal jobban megismertem, és meg szerettem. Nem mint barátot, hanem mint a szerelmem! És Ashhel szépen össze beszéltetek, de nem kell minden szarságot kitalálni! - elnyomtam a cigim a lépcsőn, majd felkelltem a földről. - Fél perc és itt van Mikey, mond meg nehi, hogy haza mentem, és jöjjön ő is. Szia Cal! - mindvégig bunkón, lenézően és flegmán beszéltem vele. Elindultam a házunk felé, majd amint az ajtóhoz értem előtört a szememből pár könnycsepp. Miért sírok? Nem akarok sírni... Most nagyon hálás vagyok annak a borostyános kerítésnek, mivel nem látnak át ide. Beléptem az ajtónkon, levettem a cipőm, majd két lépést megtettem és leültem a földre. Miért érzem ilyen rosszul magam? Hisz sikerült amit akartam, a lelkemben tátongó űr mégis nagyobb... Üres vagyok, akinek az élete semmit nem ér. Nem értek semmihez, csak a port kavarom magam után. Deszkázni és gitározni tudok, ennyi... A szemeimből előtörő könnyek patakokban folytak a szemeimből. Csak ültem a földön és sítam, majd egy érintést éreztem a vállamon.
- Mi a baj Cec? - ült le mellém Mikey. Átkarolta a derekam, mire én átöleltem őt az arcom pedig a nyakába temettem. Nem kérdezett ez után semmit,csak a hátam simogatta. Tudta, hogyh elakarom mondani akkor elmondom. Egy jó ideig így ültünk, majd elengedtük egymást és megszólalt.
- Menjünk fel a szobádba,és mindent elmesélsz ott. - törölte le a hüvelykujjával a könnycseppeim. Megfogta a kezem, majd amint felkelt a földről felhúzott engem is és a derekam átkarolva vezetett a szobámba, mintha nem is az én házam lenne. Elvezetett az ágyamig, majd becsukta az ajtómat és leült mellém. Csendben várta míg összeszedem magam, majd beszélni kezdek. Megfogta kezem, majd a másik kezével letörölte a könnyeim és tovább várt. Eg jó tíz percig biztos így ültünk, mire összeszedtem a gondolataimat.
- Azt mondta, hogy színészeked.. Ash szerint szánalmas vagyok és csalódott bennem... Na meg utál. - szipogtam. - De ezeket kimagyaráztam, nem ez a lényeg.. Olyan semminek érzem magam. Sikerült fájdalmat okoznom neki, az űr a lelkemben még is egyre nagyobb, és ez felemészt csak... Egyszerűen felhalmozódott minden bennem... Ennyi az egész. - töröltem meg a szemeim, mire Mikey átölelt. Egy ideig csak ölelt, majd elengedett és a szemembe nézett és megszólalt.
- Ne vedd már semmibe magad. Egy klassz csaj vagy, aki boldog lesz. Egyszer fent és egyszer lent... Most épp lent, de szépen minden javulni fog, csak tarts ki. Rendben? - szorította meg bíztatóan a kezem.
- Remélem igazad van... - sóhajtottam.
- Hé, hazudtam én valaha is neked? - mosolygott.
- Nem. - mosolyodtam el egy kicsit én is.
- Na, de aludd ki magad. Majd beszélünk. - mosolygott, majd felkelt az ágyról, de elkaptam a kezét.
- Maradj itt. - nem tudom miért kérem erre... Nem akarok egyedül lenni, Mikey pedig jó társaság... Szükségem van most rá.
- Maradjak? - csodálkozott.
- Igen... Nem szeretnék egyedül lenni. - amint kimondtam, vissza ült mellém.
- És mit akarsz csinálni? - kérdezte.
- Csak beszélgetni.. Terelni a gondolataim. Na meg aludni. - nevettem egy kicsit.
- Aludni egyedül is tudsz, nem? - nézett kérdően, mire megráztam a fejem. - Mondjuk nem ígértem, hogy haza megyek. - mosolygott.
- Köszönöm. - öleltem meg.
- Ugyan. - ölelt vissza. - És amúgy, hol tudok aludni majd? - kérdezte, mikor elengedtük egymást.
- Hát... A földön, a kanapén, vagy itt. - mutattam az ágyam annak a felére ahol ülünk.
- Szóval hol? - nevetett.
- Ahol akarsz. - mosolyogtam rá.
- Tudod mit? Elmegyek tusolni, addig te megcsinálod a helyem valahova... - mosolygott, majd ki is ment a szobából. Sóhajtottam egyet, majd előszedtem egy takarót és eg párnát az ágyamból (mivel ágynemű tartós), majd megágyaztam neki az ágyam üres felén. A kanapén és a földön nem tudna aludni,mivel kényelmetlen. Elszőszedtem a pizsamámnak szánt kinyúlt, combközépig érő pólóm, átöltöztem, majd befeküdtem a helyemre. A telefonom a párnám lá raktam, majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni az ágyamból. Az ablakon kissé beszűrődik a zene zaja, és a hold fénye. Mikor már majdnem elaludtam, arra lettem figyelmes, hogy meg süllyed mellettem az ágy. Kinyitottam a szemem, majd megláttam Mikeyt.
- Basszus, bocsi... Nem akartalak felkellteni. - feküdt le.
- Nem aludtam még. - ásítottam.
- Nekem pedig úgy tünt. - mosolygott, majd a hátára fordult. Átöleltem a takaróm szélét, majd csak most vettem észre, hogy csak egy alsónadrág van rajta.
- Akkor sem aludtam, hiába tünt úgy. - öltöttem rá a nyelvem.
- Ne öltögesd, leharapom! - bökte meg az arcom.
- Sok sikert.- kacsintottam rá.
- Ezt vegyem kihívásnak? - könyökölt fel.
- Ahogy akarod. - mosolyogtam
- Felelőtlen kijelentés volt. - vigyorodott el.
- Mert?
- Azért. Aludj inkább. Jó éjt. - takarózott be, majd egy puszit nyomott az arcomra. Kissé meglepett, mivel csukva volt már a szemem.
- Neked is. - mosolyogtam, majd közelebb másztam hozzá, és megfogtam a kezét. Nem tudom miért, de megnyugtatott most,hogy valaki mellettem van. Jó volt hallgatni a szívdobogását és légzését. Ezt addig hallgattam,míg el nem aludtam.
Reggel van... A nap fénye kelltett fel. Nyújtózkodok, majd meglátom Mikeyt, ahogy félig lelógva az ágyról alszik. Kis híján elnevettem magam, majd óvatosan kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. A konyha felől isteni illatok szálltak, így az első utam oda vezetett.
- Jó reggelt. - köszöntem a bentlévőknek. Apu az asztalnál ülve olvassa az újságot, anyu pedig a gáztűzhelynél ügyködik valamit.
- Neked is. - mondták szinte egyszerre.
- Milyen volt a buli? - mosolygott rám anya.
- Nem volt rossz, de hamar eljöttünk. - ültem le az asztalhoz.
- Eljöttünk? - nézett rám apa a homlokát ráncolva.
- Őőő... Igen. - léptem oda anya mellé, majd megpillantottam az épp sülő palacsintát.
- Kivel? - faggatott tovább apa.
- Hát.. Michaellel. - mondtam, majd lekaptam két palacsintát a rakásról, és elővettem a nuttellát meg egy kanalat.
- Az ki is? - nézett anyára kérdően.
- Aki mindig festi a haját. Azt hiszem kék most a haja. - mondta a palacsintát megfordítva.
- Már lila. - ültem le az asztalhoz és betekertem a két nuttellás palacsintát.
- Akkor lila.. Tök mindegy. - vont vállat anya.
- Azért nem. - mosolyogtam. - De kicsit lehetnétek hallkabbak is, nem mindenki kelt fel. - mondtam a palacsintát a számba gyömöszölve.
- Rob is fent van. - mondta apa.
- Nem rá gondoltam. - keltem fel az asztaltol, és a lépcső felé vettem az irányt.
- Akkor kire? - szólt utánnam apa, de nem válaszoltam neki. A szoba ajtóm kilincse fel nyúltam, mikor hírtelen kinyílt az.
- Jézusom! - ugrottam egyet, majd elnevettem magam. - Azt hittem, hogy alszól még. - nevettem.
- Ha két perccel elöbb jössz, akkor igen. - mosolygott. - Amúgy jó reggelt. - ölelt meg.
- Neked is. Ömm... Gyere egy kicsit. - húztam vissza a szobámba.
- Mi az? Baj van? - vágott rémült arcot.
- Nem csak... Hogy mondjuk el anyuéknak? Vagy egyáltalán elmondjuk és játszuk el elöttük is? - néztem rá kérdően.
- Hát.. Szeintem igen. Ha nem akkor könnyebben kiderül, hogy nem igaz. Majd haggy beszélni,és minden oké lesz. Rendben? - mosolygott rám.
- Rendben. - mosolyogtam vissza. Most, hogy jobban megnézem Miket, elég viccesen fest így reggel. A haja tiszta kóc, a szemét alig tudja nyitva tartani, az arcára pedig rávan száradva a nyála. - Kapd össze magad, addig én is felöltözök. - nevettem egy kicsit majd kiment a szobából.
- Nem szép dolog kinevetni ám! - szólt vissza az ajtóbol, majd becsukta azt. Egy cicanadrágot és egy kék lezser trikót vettem elő, amiket gyors fel is vettem. Kifésültem a hajam, majd egy laza kontyban a fejem tetejére fogtam, mire Mikey is vissza jött.
- Akkor vágjunk bele. - mosolygott rám.
- Készülj, apa elég izé lesz. - mondtam halkan és nevetve.
- Kössz a bíztatást. - nevette el magát.
- Csak figyelmeztettelek. - pusziltam meg az arcát, majd az ujaink összekulcsolta és lementünk a konyhába.
- Jó reggelt Mr. és Mrs. Brown. - köszönt Mikey.
- Jó reggelt Michael! - mondta anya, de apa figyelmet sem vett róla. Kezdi..
- Ömm... Szeretnék kérdezni valamit... - harapta be az alsó ajkát, majd az asztalhoz húzott és leültünk.
- Mondjad csak. - mosolygott anya.
- Na szóval... Az engedéjüket szeretném kérni, hogy én és Cecnek együtt legyünk. Mármint, hogy megengedik-e, hogy a barátnőm legyen? - nézett anyára, majd apára. Apa csak elvette az újságot az arca elől és ferde szemekkel nézett rám és Mikeyre, anya pedig nagy vigyorral felénk fordult.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte mosolyogva anya.
- Hát, ha megengedik. Ha önök szerint nem vagyok elég jó a lányukhoz, azt is megértem... Mivel Cec egy nagyszerű lány. Szép, okos, vicces, és kedves. Na meg erős. Nekem csak az a fontos,hogy boldog legyen, de, ha önök szerint nem lehet az mellettem, akkor elfogadom ezt a döntést. - ahogy beszélt mosolyogni kezdtem... Tudom, hogy nem igaz amit mond, de nagyon jól színészkedik.
- Ez aranyos volt. - mosolygott anya. - Ha megígéred, hogy vigyázol rá akkor áldásom rátok! - apa erre meglepett arccal nézett anyára, majd sóhatott.
- Miért pont Ceccel szeretnél együtt lenni? - kérdezte apa.
-Ez nehéz kérdés.. Magában egy gyönyörű, kedves, okos és aranyos lány, de ezt sok mindenkiről el lehetne mondani. Ahogy mosolyog, vagy csak rám néz, már levesz a lábamról. Na és mikor nevet. Okot nem tudok mondani, hogy miért pont ő... Valami megfogott benne már az első pillantásnál. Egyszerűen szeretem a lányukat. - taps Mikey, taps! Én nem tudnám ezt így mondani, tuti enevetném magam, vagy valami. Jól hazudik... Meg nem tudja.. Tudja ő,meg én is, de másnak nem kell.
- Jó válasz. - mosolygott apa.
- Szóval akkor...? - nézett kérdően anyura és apura.
- Áldásunk rátok. - mosolygott apa, majd vissza vette a kezébe az újságot.
- Köszönjük. - mosolygott Mikey, majd megölelt.
- Most csak szivattok, ugye? - kérdeztem, mikor elengedett Michael.
- Nem. Mikey egy rendes srác, és ahogy látom tényleg szeret. Szóval nincs ellenvetésünk. - mondta az újságja mögött apa. Erre nem mondtam semmit, csak Mikeyre mosolyogtam. Ő megpuszilta az arcom, majd anya letette az asztalra a palacsintákat. Rakott az asztalra még gyümölcsös túrót,sima túrót, nuttellát és valamilyen pudingot.
- Egyetek, addig szólok Robnak is. - viharzott ki a konyhából anya.
- Milyet kérsz? -kérdeztem Mikeyt.
- Ki szolgálom magam, hagyd csak. - mosolygott rám.
- Rendben. - mondtam, majd levettem magamnak egy palacsintát és a gyümölcsös túróval megkentem. Mikey egy nuttellásat evett, majd vissza jött anya Robbal.
- Sziasztok. - ült le az asztalhoz.
- Szia. - köszöntem, Mikey pedig biccentett neki, mivel televolt a szája. Mikey evett még két pudingos palacsintát, majd nem kért többet.
- Köszönöm szépen, ez isteni volt. - mosolygott Mikey.
- Egyél még! - szólt anya neki.
- Elég volt, köszönöm.
- Én is köszönöm. - keltem el az asztaltól, majd Mikey követett. A nappaliban leültem a kanapéra, ő pedig közvetlen mellém.
- Jó voltál. - mosolyogtam rá, majd felhúztam a térdeim, a fejem pedig a vállára hajtottam, ő pedig átkarolta a derekam.
- Mondtam, hogy hagyd rám. - mosolygott vissza. Persze ezt mind halkan mondtuk, hogy anyáék nehogy meghallják. - Mit terveztél mára? - kérdezte.
- Semmit.- ráztam meg a fejem.
- Akkor átjöhetnél hozzánk. - mosolygott.
- Felőlem. Csak kérdezd meg anyut. - mosolyogtam rá, mire felkellt mellőlem és a konyhába sietett. Anyu elengedett, így mentünk is. Mikey szüleinek is elmondtuk a "nagy hírt", majd megnéztünk egy filmet, elmentünk fagyizni, utánna vissza mentünk hozzánk. Ott is egész nap csak filmet néztünk, és feküdtünk. Végre egy semmit tevős nap. Jó volt ez a kikapcsolódás. Mikey este haza ment, majd elmentem tusolni, elszívtam egy cigit a szokásos helyemen, és lefeküdtem aludni. Az álom hamar elnyomott. Nem tudom, hogy hogyan lehet elfáradni a semmit tevésben, de nekem sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése