XI. RÉSZ

Sziasztook! :D Sajnálom, hogy ennyit késett ez a rész, és, hogy ilyen rövid lett, de nem vagok nagyon formában :/ Viszont igyekszek az új résszel, ami sokkal hoszabb lesz :D (remélhetőleg) Na, jó olvasást drágák :*

Mit tegyek..? Ez a kérdés volt a fejemben. Nem tudtam, hogy mit csináljak... Bele menjek, vagy ne? Egy dologra rájöttem. Szeretem.. De csak mint barátot. Nem akarom össze törni.. Egy doboz cigit szívtam el, egy óra alatt... Kicsit sok. Rob idióta haverjai még mindig itt vannak, így nem megyek le tanácsot kérni tőle. Hiába utálom néha, és kívánom a pokol legforróbb és legmélyebb bugyrai közé, ha tanácstalan vagyok, mindig segít, és megbízható. Most elmondtam volna neki mindent Calumról és Mikeyről, ha azok a nyomorékok nem lennének itt. Komolyan, nagyon idegesítő haverjai vannak.

- Na jó, elegem van.. - másztam be az ablakomon, majd a nappali felé vettem az irányt. Pia kell. Muszály innom, mert megőrülök a kérdéseimtől. Amint beléptem a nappaliba, szinte mindenki egyből rám nézett. Nem nagyon érdekelt, az asztal elé léptem, majd szétnéztem rajta. - Ezt kölcsön veszem... - vettem el az asztalról egy Jack Daniels-t, aminek a negyede hiányzott.

- Minek az neked? - kérdezte Rob, mikor megfordultam és kifelé indultam.

- Vajon minek? - forgattam meg a szemeim, mellette elmenve. Hírtelen elkapta a kezem, majd vissza húzott.

- Cigiztél? - húzta össze a szemöldökét.

- Miért cigiztem volna? - ráztam meg a fejem, mintha nem érteném miről beszél.

- Bűzölögsz a cigi szagától... Mióta cigizel? És miért nem tudtam? - jöttek a kérdései.

- Mi közöd hozzá? Nem beszélgetni, hanem piáért jöttem. - rántottam ki a kezem a tenyeréből.

- Valaki feldult? - vigyorgott Matt.

- Ohh, te csak fogd be a pofád, jó? - szólaltam meg mérgesen. Alapból utálom, undorító egy ember, de félek is tőle egy kicsit, de most még be is szólogat. Erre a megszólalásomra volt aki nevetett, vagy csak valamit oda szólt Mattnek.

- Hé, csak viccelek, na. - emelte maga elé a kezeit.

- Ekkora egy nyomorékot... - ráztam meg a fejem, majd kimentem a nappaliból. Felvettem a cipőmet, majd kiléptem az ajtón. Muszály beszélnem valakivel... Nashék háza elé érve beleittam a piába, majd az ajtó felé indultam és csengettem. Egy kis idő mulva, számomra egy ismeretlen, huszas éveiben járó srác nyitott ajtót.

- Őőő, szia. Nash itthon van? - kérdeztem kissé zavartan.

- Szia, persze. - mosolygott rám. A mosolya mint Hayes-é, de az arc formája Nashére hasonlít. Lehet ő a bátyuk? - Gyere be. - állt férre az ajtóból, mire beléptem az ajtón.

- Szobájában van? - kérdeztem a cipőm lerúgva.

- Igen, menj csak. - csukta be az ajót.

- Köszi. - eröltettem magamra egy mosolyt, majd Nash szobája felé vettem az irányt. Az ajtóhoz érve, megemeltem a bal kezem, és hármat kopogtattam az ajtón.

- Gyere! - szólalt meg Nash, mire lenyomtam a kilincset, és beléptem az ajtón. Ketten voltak bent... Nash az ágyon feküdt, egy srác pedig mellette ült, és az Xbox-on játszottak.

- Ohh.. Sziasztok. - csuktam be magam mögött az ajtót, mire Nash leállította a játékot.

- Cec, szia. - kellt fel az ágyról, majd átölelt köszönés képpen. - Jack Daniels? - nézett a kezemben lévő üvegre.

- Ja, kérsz? - emeltem meg egy kicsit.

- Nem köszi. - mosolygott. - Amúgy, Carter, ő Cec. - mutatott rám. - Cec, ő Carter. - most pedig Carterre.

- Hali. - mosolygott Carter, mire én is egy mosolyt eröltettem magamra. Leültem Nash fonott székjébe, majd elkezdtem nézni, ahogy játszanak, miközben a whiskey-t kortyolgattam.

- Amúgy, mi járatban? - mosolygott Nash.

- Beleőrültem a gondolataimba már.. - húztam el a számat.

- Mert? - tünt el a mosoly az arcáról.

- Hosszú, meg lényegtelen. - ráztam meg a fejem.

- Biztos? - kérdezett ismét.

- Igen, inkább játszál. - mosolyogtam, mire vállant vont.

Egy jó ideig játszotak, és mivel nem kértek a Jacks Danielsből, így egyedül ittam, persze nem ittam meg az egészet, csak amennyi jól esett. Kissé szédültem, de vészesen nem voltam berugva. Carter a három órás játszma után haza ment, jó fej egy srác. Vicces, kedves. Mondjuk az ízlésünk sok mindenben eltér, de nem baj, attól még elvoltunk. Miután elment, ketten maradtunk Nashhel.

- Na, mi a baj? - ült le mellém, mikor kikísérte Cartert.

- Nem mondod el senkinek, ugye? - néztem rá kérdően.

- Nem, dehogy. Bízhatsz bennem. - mosolygott bíztatóan.

- Rendben... Akkor kezdem az elején... Ugye együtt vagyunk Mikeyyel... - itt egy kicsit elhallgattam, megvárva a reakcióját.

- Össze vesztetek, vagy mi? - ráncolta a homlokát.

- Bár ilyen egyszerű lenne. - mondtam egy kicsit értetlenül.

- Mert? Ne kelljen már így kihúzni belőled! - rázta meg kissé a fejét, miközben a hajába turt.

- Rendben... - sóhajtottam. - Az van, hogy Mikeyyel nem szerettük egymást... Én Calumot szeretem, és nem akartam, hogy szakítson Lissel. Ugye bevallotta ő is, hogy szeret, és megcsókolt, ahogy én is őt.. Egyszer úgy volt, hogy elmondjuk Lisnek, de azt álmodtam, hogy öngyilkos lesz miatta. Talán képes is lett volna rá. Így megszakítottam a kapcsolatot Calummal... Elküldtem. Aztán volt a buli.. Elötte két hétig egy szót sem hallottam Calumról, nem keresett, ahogy én sem őt. Eljátszotta, hogy minden rendben és, hogy milyen boldog. Fájdalmat okozott ezzel nekem, és tudta ő is, így én is fájdalmat akartam okozni neki, ezért jöttem össze Michaellel. Persze megbeszéltük, hogy eljátszuk csak, eddig nem is volt semmi gond. Ma bevallotta, hogy megszeretett... Nem tudom, hogy mit csináljak... Szeretem, de mint egy barátot. És Calum.. - éreztem, hogy a szemeim könnyesek lesznek. - Mit csináljak Nash? - néztem rá telljesen reménytelenül.

- Huhh... - sóhajtott egyet. - Szóval, ha jól értelmeztem, akkor te majdnem összejöttél Calummal, de egy álom miatt és Lis miatt inkább eldobtad, majd rá két hétre össze jöttél Michaellel, ami nem is valós kapcsolat volt, de ő megszeretett a veled töltött idő közben? - ráncolta a homlokát.

- Igen... És nem tudom, hogy mit csináljak.. - húztam fel a térdeim, majd rájuk támasztottam a homlokom.

- Calummal nem akarsz össze jönni, ugye? - ült mellém szorosan, és átkarolta a vállam.

- Nem...  Lis bele halna, na meg szerintem nem is szeret már. - húztam el a számat.

- Michaellel boldog vagy? - erre nem mondtam semmit, csak bólintottam. - Akkor mi itt a kérdés? - mosolygott. - Ha jól érzed vele magad, akkor kapj az alkalmon. Ne ragadj le egy embernél. Csak szenvedsz miatta. Megérdemled, hogy boldog légy. Beszélj Michaellel, és men bele. Lehet megszereted.

- Köszönöm. - öleltem meg.

- Ugyan. Ha baj van, vagy csak ki akarsz beszélni magadból valamit, akkor én itt vagyok. - mosolygott. - Na, de menj Michaelhez. Elvigyelek? - mosolygott.

- Ne fáradj. - kelltem fel mosolyogva az ágyról.

- Úgy is arra megyek. - kellt fel ő is.

- Hova mész? - érdeklődtem.

- Boltba csak. - mondta, miközben az ajtó felé indultunk.

- Akkor megköszönném. - mosolyogtam a cipőm felvéve. Nash nem mondott semmit, csak felvette ő is a cipőjét, majd a kocsija felé vettük az irányt. Beültem az anyós üllésre, míg ő megkerülte az autót, és beült a kormány mögé. A motort egyből elindította, majd úton is voltunk.

- Akkor előre is gratulálok. - mosolygott rám, Mikey háza elött megállva.

- Köszönöm, meg azt is, hogy elhoztál. Szia! - nyitottam ki a kocsi ajtót, majd kiszálltam az autóból. Nash intett egyet, majd tovább állt. Az ajtó elött megálltam, majd egy nagy levegőt vettem. Nem tudom miért, de izgulok. A tenyerem izzad, a szívem pedig sokkal gyorsabban ver. Megemeltem a bal kezem, majd kopogtattam az ajtón. Vártam egy kicsit, majd kinyílt az ajtó.

- Szia, Mikeyt keresed, ugye? - mosolygott Michael anyukája.

- Igen, itthon van? - mosolyogtam vissza.

- Ha jól tudom Lukenál van a többiekkel. Nem rég ment el.

- Ohh, értem. Nem mondta, hogy mikor jön haza? - érdeklődtem.

- Nem. De elviszlek, ha kell. - mosolygott.

-  Nem kell, köszönöm. Nem lakik olyan nagyon messze, elsétálok. Köszönöm, viszlát! - fordultam meg, majd gyors léptekkel elindultam.

- Szia! - hallottam még a hátam mögül. Luke olyan fél órára lakik innen. Addig átgondolom, hogy mit mondjak.

A gondolataimban olyan szinten elvesztem, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy már Luke házának az ajtaján kopogok. Tipikus én, elveszek a gondolataimban, és semmire nem jutottam. A házból a nevetés, zene, és, ha jól hallom, a játék hangja szűrődik ki. Egy kicsit vártam, majd Luke nyitott ajtót.

- Szia, gyere be. - állt férre az ajtóbol mosolyogva.

- Szia, köszi. - mosolyogtam vissza, majd lerúgtam a cipőm, és a hangokat követve, a nappaliban lyukadtam ki.

- Sziasztok. - mosolyogtam, majd leültem Mikey mellé, és egy puszit nyomtam a szájára, miközben a többiek vissza köszöntek. Kissé furán nézett rám, majd elmosolyodott.

- Szia. - mosolygott, de láttam rajta, hogy nem valódi mosoly.

- Tudunk beszélni? - kérdeztem halkabban, mire bólintott, megfogta a kezem és a konyha felé kezdett húzni. Ashéket nem nagyon zavarta, továbbra is nevettek. A konyhában megállt, majd szembe fordult velem. - Gondolkoztam ezen az egészen... - sóhajtottam.

- Figyelj, megértem, ha nem. Nem fogok haragudni rád, és ez a játék is mehet tovább, ha akarod. - mondta halkan, miközben elengedte a kezem, én pedig megráztam a fejem. Mikey értetlenül nézett rám, mire csak közelebb léptem hozzá, bal kezemmel a hajába turtam, és megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődött, majd az alsó ajkába kissé beleharaptam, majd eváltak ajkaink.

- Remélem ez elég volt beszéd helyett. - mosolyogtam rá. Szemei csillogtak, és boldog volt. Látszott rajta, még, ha nem is akarta kimutatni.

- Elég. - ölelt át szorosan. - Köszönöm. - mondta, miközben a nyakába temettem az arcom. a szíve hevesen vert, és kezei kissé remegtek.

- Ne köszönd. - mosolyogtam, miközben magamba szívtam az illatát.

- De igen. Már telljesen elkönyveltem magamban, hogy nemet mondasz. Nem is tudod, hogy milyen boldog vagyok most. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hallom a szívveréseden. - mosolyogtam egy kicsit.

- Az lehet.. - nevetett egy kicsit. - Amúgy, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - engedett el és a szemeimbe nézett.

- Anyud mondta. - mosolyogtam.

- Csak ezért jöttél el idáig? - vonta fel a szemöldökét.

- Igen. - bólintottam mosolyogva, mire gyengéden megcsókolt.

- Édes vagy. - mosolygott. - Menjünk vissza a többiekhez, mert még rosszra gondolnak. - nevetett, majd összekulcsolta ujjaink, és vissza indultunk a nappaliba.

- Na mi tartott eddig? - huzogatta a szemöldökét Cal.

- Jobb, ha nem tudod. - kacsintott Mikey, mire elnevettem magam.

- Bolond. - löktem meg egy kicsit, mire leültünk a kanapéra.

- Na, de Cec... - rázta meg a fejét Ash. - Hisz még elvan törve a kezed, és nem tudsz várni.. - sóhajtott, majd a többiek is nevetni kezdtek.

- Idióta! - dobtam felé elég ügyetlenűl egy párnát, amit elkapott.

- Te meg béna. - öltötte rám a nyelvét.

- Hé, elvan törve a jobb kezem, így nehéz dobni ám! - játszottam el, hogy bedurcáztam.

- Pont ezért. Ha nem lennél béna, akkor nem tört volna el. - nevetett.

- Kössz.. - nevettem én is egy kicsit. - Amúgy mivel játszottatok? - néztem az asztalon heverő kontrollerekre.

- FIFA-ztunk. - mosolygott Luke.

- Ti is? - ráztam meg a fejem.

- Mert ki még? - nézett rá értetlenül Michael.

- Mindegy. - mosolyogtam, majd a vállára hajtottam a fejem.

- Amúgy ittál. - bökte meg az orrom.

- Kicsoda? - játszottam az ártatlant, de senki nem dőlt be neki. Ismernek már eléggé.

- Te. - bökte meg ezúttal az arcom.

- De csak egy kicsit. - biggyesztettem le a számat.

- Nem haragszok, csak mondtam. - mosolygott.

Az este további részét nevetve, kicsit iszogatva, és pizzázva töltöttük. Fura volt, hogy Lis nem volt itt Calummal. Pedig tuti otthon van. Eléggé berugtam, egyszer hánytam is, amilyen mázlim van, így Ashton haza vitt engem, és, ha jól emlékszek, Richard kissé lecseszett amiért ittam, de anyuék nem voltak még mindig itthon. Talán Michael felkísért a szobámba, majd betakart, és egy csókot adott köszönés képpen. Nem emlékszek tisztán mindenre. Viszont hálás vagyok Nashnek, amiért segített, és meghallgatott. Jövök neki egyel. Minden jól alakult ma. Anyuéktól nem kaptam meg a fejmosást, rájöttem, hogy Nash megbízható, és segítőkész, és Michaellel együtt vagyunk. Nem színészkedésből, hanem tényleg együtt vagyunk.