- Szia. - szóltam a telefonba.
- Ceec! - újongott - Rá érsz ma?
- Attól függ mire. - mosolyogtam, amit természetesen nem látott.
- Elmehetnénk valamerre. Fagyizni, vagy bármi. - hallottam a hangján, hogy mosolyog
- Pontosan mikor?- kérdeztem
- Mondjuk... Két óra múlva? - mondta feldobódva.
- Rendben. A parkban találkozunk, sziaa. - nevettem kissé, mert úgy viselkedik, mint egy öt éves.
- Rendben, szia!- tette le a telefont. A park fél órára van innen. Megnézem a következő American Horror Story részt, majd neki állok készülődni. Imádom ezt a sorozatot. Már sokadjára nézem végig, de így sem tudom megunni. Amikor befejeztem a részt, elmentem a fürdőbe megcsinálni a hajam. A hajam egy lófarokba fogtam, kihúztam a szemem és visszamentem a szobába. Felvettem a napszemüvegem, majd elraktam a cigim, a gyújtóm és az összes pénzem. Kezdek kifogyni belőle.. Majd kérek anyutól, ha kell. Lementem a földszintre, majd a nappaliba léptem.
- Elmentem sétálni Vissel. Majd jövök!- siettem az ajtóhoz, ahol felkaptam a Conversemet.
- Vigyázz magadra!- kiáltott utánam, mire kiléptem az ajtón. Gyors léptekkel haladtam az utcánkban, majd mikor kiértem onnan kényelmes tempóra váltottam. Elővettem egy szál cigit, majd meggyújtottam és nagyot szívtam bele. Ki kéne próbálni mást is. Hogy mi?! Cecília Brown, ne beszélj hülyeségeket! Megráztam kissé a fejem, hogy elzavarjam ezt a gondolatot. Fél óra múlva a parkban voltam, de Los még nincs itt. Leültem a legközelebbi padra, majd meggyújtottam egy újabb cigit. Sokat cigizek... Már túl sokat.. De jól esik. Na, mindegy. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki átöleli a nyakam.
- Sziaaa!- kiabált a fülem mellett, mire felugrottam.
- Basszus Lis, azt akarod, hogy megsüketüljek?- nevettem.
- Bocsi.- nevetett ő is. - Mióta cigizel?- nézett a kezemben lévő cigire.
- Nem rég óta. - vontam vállat.
- De ez káros!- vette volna el, de nem engedtem neki.
- Nem érdekel. Jól esik. - mosolyogtam, majd beleszívtam a cigibe.
- Legalább szóltál volna!- duzzogott, mire nevetni kezdtem. Nem is Lis lenne, ha nem ezen akadna ki.
- Ja, hogy mindent be kell jelentenem?- játszottam a dívát. - Én tökéletes vagyok, ha nem haragudnál, és senkinek nem kell semmit bejelentenem. Én vagyok Miss Tökéj!- kihúztam magam, majd a cigibe szívtam, és olyan "finom" mozdulattal a számhoz emeltem a cigit, bele szívtam, majd lassan az ég felé kezdtem fújni, de elnevettem magam és Lis is.
- Inkább menjünk. - rázta meg a fejét nevetve.
- És hova?- mosolyogtam rá.
- Üljünk be valahova kajálni. A McDonald's nincs messze, az jó?- mosolygott rám.
- Nekem jó. - indultunk el, miközben eldobtam a cigi csikkem.
- Na és, miért kellett haza menned tegnap előtt este?- törte meg a csendet.
- Apu hívott. - fogtam rövidre.
- Értem. Bepótolhatnánk valamikor. - mosolygott rám.
- Ja-ja. Majd be lehet. - mosolyogtam én is.
- Majd mond meg mikor jó. - mosolygott, mire a McDonald’s - hoz értünk. Elég kevesen voltak, így egyből a pulthoz álltunk.
- FelTétlenül. - reagáltam előbbi szavaira, mire egy középkorosztályú nő állt elénk.
- Mit adhatok?- mondta a már begyakorolt szöveget.
- Én egy sajtburger menüt, Sprite-al. - mosolygott Lis.
- Azonnal. És te?- nézett rám.
- Én egy saláta menüt, colával. - mosolyogtam.
- Rendben, azonnal hozom. - mondta, majd eltűnt a szemünk elől. Míg összeállították a menüket előszedtem a pénzem és leszámoltam belőle annyit amennyi kell. Mire befejeztem, már meg is érkezett a rendelésünk. Oda adtuk a pénzt, majd a kezünkbe vettük a tálcákat.
- Köszönjük! - mondtuk, majd egy asztalhoz ültünk.
- Na és...- szólalt meg Lis, miközben egy nagyot harapott a sajtburgerbe. - Valaki, valamit? Mesélj. - mosolygott. Tudom mire vár. Hogy azt mondám, hogy van valakim, vagy aki bejön.
- Senki, semmit. - vontam vállat.
- Na, ne már!- mondta, talán túl hangosan, mert többen is ránk néztek. - Most csak szórakozol? Mi az, hogy senki semmit?- vonta fel a szemöldökét.
- Pontosan az, amit gondolsz. Nincs senkim, és nem is akarok. - hazudtam neki, de mit tegyek? Nem mondhatom neki, hogy Calumba vagyok belezúgva...
- Akkor...- nézett szét, majd elmosolyodott. - Látod azt a sapis srácot? Egész jó nem?- biccentett a fejével a mögöttem lévő asztal felé.
- Lis...- ráztam meg a fejem.
- Nem? Oké, nekem sem jön be. És ő?- mutatott elég feltűnően a pult előtt álló,fekete hajú srácra.
- Lis!- szóltam rá ismét, de nem érdekelte.
- Jó, nem is illik hozzád. Akkor...- folytatta volna, de félbe szakítottam.
- Nem!- kiáltottam rá, mire mindenki ránk nézett. - Bocs...- sóhajtottam.
- Akkor Michael?- vigyorodott el. - Mondjuk össze illetek... Hasonló, sőt szinte ugyan olyan a stílusotok, mindketten festitek a hajatok, ugyan azt szeretitek...- ismét félbe szakítottam.
- Lis, ne játszd a kerítőt kérlek! Miért nehéz megérteni azt, hogy senki?! Nem akarok kapcsolatot,megvagyok egyedül is. - vettem a kezembe a papír poharam meg a tányért amiben a saláta van, benne a villával. – Kimegyek a levegőre. – indultam el kifelé, majd kint leültem egy asztalhoz. Mindig ezt csinálja Lis.. Nem szokott zavarni, de most valamiért nagyon is. Elkezdtem enni a salátám,majd Lis ült le velem szemben.
- Bocsi...- csak ennyit nyögött ki, mire felpillantottam rá.
- Mit?- játszottam a hülyét.
- Csak, tudom, hogy rossz látni, hogy nekem van valakim,neked meg senkid sincs. Néha elképzelem, hogy dupla randira megyünk, hogy te is boldog vagy.. Neked akarok csak jót. Nem akartam túlzásba esni...- hadarta el.
- Hé-hé...- fogtam le a kezét, amivel mutogatott a beszéd közben. - Nekem így jó. Boldog vagy, így én is. Engem nem zavar cseppet sem. Erőltetni meg nem akarom a kapcsolatot. Dupla randira meg lesz lehetőségünk. - mosolyogtam rá, pedig nem így gondoltam. Alapból szerintem hülyeség a dupla randi, na meg így, hogy Calumot szeretem,és ő is esélytelen. De had örüljön...
- Rendben... Amúgy a Michaelest komolyan mondtam. – nevetett.
- Istenem Lis...- ráztam meg a fejem nevetve, majd folytattam az evést. Pár perc alatt eltünt a salátám, majd az innivalóm is gyors megittam. - Most hova?- dőltem hátra a székben.
- Nem tudom. - vont vállat. - Csak menjünk. - kelt fel a székről, majd én is követtem a példáját. Elindultunk a járda felé, miközben egy cigit és a gyújtom elő szedtem. - Ne már Cec...- sóhajtott Lis.
- Bocs. - vontam vállat, majd meggyújtottam a cigim.
- Miért kell ez?- kérdezte, mikor mellé értem.
- Jól esik... Lenyugtat..- szívtam a cigimbe egy nagyot.
- Lenyugtat? Mert miért vagy ideges?- kérdezte kissé aggódóan, de én csak megráztam a fejem.-Ha nem, hát nem. - sóhajtott, majd csendben folytattuk utunkat.
- Akarsz fagyizni? - törte meg a köztünk kialakuló csendet.
- Mehetünk. - mosolyogtam rá.
- Egy utcányira nyílt egy új fagyizó. Benézünk oda?- kérdezte, miközben megigazította szőke haját.
- Nekem megfelel. - mondtam,miközben eldobtam a cigi csikket, majd eltapostam.
- Akkor gyere. - fogta meg a kezem mosolyogva, majd maga után kezdett húzni egészen a fagyizóig, ami tényleg egy utcányira volt.
- Voltál már itt?- nézett rám mosolyogva, a fagyizó elé érve.
- Nem. - ráztam meg a fejem. Nem is tudtam, hogy nyílik egy új. Beléptünk az ajtón, majd a kellemesen hűs levegő csapott meg. A falakon képek lógtak meg hangfalak, a fal alap színe pedig vörös volt. Az ajtóval szemben sorakoztak a fagyik, mögötte pedig egy tengerkék szemű, fekete hajú srác állt, aki ránk mosolygott amint beléptünk.
- Sziasztok. Mit adhatok?- nézett végig Lisen mosolyogva. Na igen. Lisnek nagyon jó alakja van és csinos. Most is egy rózsaszín szoknyában, egy vörös magas sarkúban és egy fekete passzos trikóban van. A hullámos szőke haja a vállára omlik, ajkai pedig szintén vörösek.
- Én egy raffaellos és egy nutellás fagyit kérek. - mondtam, miközben előszedtem a pénzem a zsebemből. A srác bólintott, majd adta is amit kértem. Ki fizettem, majd Lisre néztem.
- Leülök, majd jössz. - mondtam, majd elindultam az ablak melletti asztalhoz, meg sem várva a válaszát. Előszedtem a telefonom, majd átfutottam a nem fogadott hívásokat és üzeneteket. Michael is hívott,de szinte mind Calumtól származik. Michael nevére nyomtam,majd hívni kezdtem. A második csengés után már fel is vette.
- Cec! Miért nem vetted fel?! - mondta kissé mérgesen.
- Nem láttam, hogy hívtál .Bocsi. - ez igaz.. Levan véve a rezgés is a telefonomról, így nem vettem észre.
- Jó, csak aggódtam..- sóhajtott. Aggódott? Még is miért?
- Miért?- kérdeztem zavartan, miközben Lis felé pillantottam. A pultos sráccal beszélget. Várunk, jól látom? Ír valamit? Igaz, mit vártam tőle... Minden pasira ráhajt szinte... Lehet nem is szereti Calumot... Akkor viszont jobb lenne elmondani neki. Beszélnem kell majd Calummal is, hogy mi legyen... Majd. Rá ér még.
- Figyelsz te?!- kiáltott a telefonba MIchael, mire majdnem elhajítottam a telefont.
- Basszus, beszakad egyszer miattad a dobhártyám... Elbambultam, bocsi. - mondtam kicsit mérgesen.
- Nem figyeltél na...- nevetett. - Amúgy azért, mivel tegnap elött is fullra bevoltál piálva...- komolyodott el.
- De jól vagyok, semmi bajom.
- Merre vagy?- váltott témát.
- Lissel valami új fagyizóban, de ő leragadt a pultos srácnál. - nevettem kicsit.
- Nem is ő lenne..- nevettet Mikey is. - Ja és, Callal beszéltem. - komolyodott el ismét.
- Micsodát?- kérdeztem, miközben elkezdtem enni a fagyim, mert már a kezemre folyt.
- Ami történt. Komolyan gondolja, hogy szeret. Elakarja mondani Lisnek.
- Nem tudom... Lehet nem érintené őt olyan rosszul...ha jól láttam,akkor előbb adta meg a számát a srácnak. De, ha megutálna?- kérdeztem bizonytalanul.
- Ha sikerülne beszélnetek vele, Calummal lehetnél. A helyedben elmondanám neki még most. De te tudod. Mennem kell, majd beszélünk. Szia!- ezzel kinyomta. A telefont a zsebembe csúsztattam, a fagyim fele elfogyott,de Lis még mindig beszélget. Kezdem unni. Mikor elfogyott a fagyim, Lis nagy vigyorral ült le velem szemben.
- Ma este ugye rá érsz?- vigyorgott.
- Miért?- ráncoltam a homlokom.
- Majd elmesélem. Menjünk hozzánk. Nincsenek csak ilyen ruháid, igaz?- nézett végig rajtam, miközben kiléptünk az ajtón.
- Ezeket szeretem. Miért?- kérdeztem zavartan.
- Majd elmondom. Most gyere. - fogta meg a kezem és elkezdett húzni maga után. Egész úton próbáltam kiszedni belőle, hogy mit tervezett, de semmit nem mondott. Fél óra múlva a házuknál voltunk, majd beléptünk oda. Senki nem volt náluk. Felrángatott a szobájába, majd a szekrényéhez lépett.
- Most már elmondanád?- kérdeztem már kissé mérgesen.
- Ha azt teszed amit mondok!- fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
- Rendben. Mit tegyek?- kérdeztem a szemem forgatva.
- Tusolj le. Ne vedd vissza majd a ruhád, ott a köntösöm a fürdőbe. Tíz perced van!- vigyorgott, majd elkezdett turkálni a szekrényébe, és elkezdte a ruhákat az ágyára dobálni. Elmentem letusolni, amivel hamar kész lettem. Megtörülköztem, majd a fehér neműm vissza vettem és a köntösét is magamra terítettem. A ruháimmal a kezemben vissza siettem a szobába, mire egy ruhát nyomott a kezembe.
- Ezt vedd fel. - parancsolta, majd kiment a szobából. Egy fekete passzos, combközépig érő ruhát adott a kezembe. Utálom a szoknyákat, de még mindig nem tudom, hogy mire kell ez. Felvettem a ruhát,de nem tetszett. Kényelmetlen volt,alig kaptam benne levegőt és rövid is volt.
- Kész vagy?- kiáltott be az ajtón.
- Igen, de nem jó. - mondtam a tükre előtt állva, miközben próbáltam lejjebb húzni a ruha alját, de sikertelennek bizonyult.
- Ohh, micsoda dög vagy!- vigyorgott büszkén Lis.
- Nekem nem tetszik..- húztam el a számat.
- Ott a többi az ágyon. Mind fel kell próbálnod, és látni akarom!- mondta az ajtón kilépve. Legalább tíz hasonló állású ruhát vettem még fel. Egyik sem tetszett. Lisnek biztos jól áll, de rajtam szörnyű. Az utolsó ruha egy arany színű ruha volt. Ez volta legszörnyűbb szerintem.
- Legyen a fekete csipkés. - adta a kezembe az említett ruhát, de én csak néztem rá. - Vedd vissza! Mindjárt jövök...- sietett a szobából a fürdőbe. Visszavettem az említett ruhát, majd Lis egy csomó cuccal jött vissza.
- Várj még! Kicsit gyakorolnod kell...- mondta, majd elő szedett a cipői közül egy fekete magas sarkút.
- Hülye vagy?! Nem tudok menni benne...- toltam el a kezét, amiben a cipő volt.
- Vedd fel... Segítek. - egy ideig győzködött még, majd felvettem. Másfél órát gyakoroltam a menést benne, mire kijelenthettem, hogy tudok menni benne. Ez után hullámokat varázsolt piros hajamba, kifestett, majd az órájára pillantott.
- Fél hét. Van még fél órád. - ült le mellém mosolyogva.
- Még is mire? Minek kell ez? Ennek az egésznek mi értelme volt?- kérdeztem zavartan.
- Randid lesz. - tapsikolt nagy mosollyal az arcán.
- Hogy... Mi? Velem nem kellett volna megbeszélni?! És még is kivel?!- kérdeztem mérgesen.
- Pont ezért nem mondtam eddig. A fagyizóban lévő sráccal. - mosolygott önelégülten.
- Te meg vagy húzatva... Semmi kedvem ehhez. És még is, hogy áll ez a ruha rajtam?!- kerestem a kifogásokat.
- Szexi vagy benne, de egyben szép is. Nem mutat sokat, de még is gyönyörű. Csak egy randi... Meg ismered. Nem halsz ebbe bele!- fogta meg bíztatóan a kezem.
- De...- folytattam volna, mire félbe szakított.
- Semmi de! Elkísérlek a parkba. Gyere. - húzott maga után, mivel szemben nem volt esélyem. A parkba negyed óra alatt értünk, majd tíz perc múlva Lis elment. Tanácsokat adott, amiket tuti nem tartok be. Amint elment, elővettem egy szál cigit és a telefonom is. Semmi kedvem ehhez. Elég gyorsan elszívtam a cigimet, kábé hármat szívtam bele és elfogyott. Elnyomtam a csikket, majd egy mély,még is kellemes hangot hallottam a balomról.
- Szia. Te lennél Cecilia?- amint oda pillantottam azt a srácot pillantottam meg akiről Lis beszélt. Öltönyben volt. Most így jobban megnézve, nem is néz ki rosszul.
- Szia, igen. - keltem fel a helyemről, egy mosollyal az arcomon. - Te pedig..?- döntöttem kicsit oldalra a fejem.
- Ohh, persze... Matthew. Hívj csak Mattnek. - mosolygott rám. A mosolya teljesen olyan mint Calumé... Istenem,hogy mégőt is hozzá hasonlítom!
- Lis kért meg erre?- sóhajtottam.
- Hát.. Inkább én. - mosolygott kissé zavartan.
- Ohh... És mi a terv?- mosolyogtam rá.
- Elmegyünk vacsorázni. - mondta, majd elindultunk a kocsija felé. Egy gyönyörű elegáns étterembe vitt. Nem is olyan szörnyű mint gondoltam. Kedves, aranyos és vicces. És jól néz ki. Bókolni is tud. A vacsi után elmentünk a partra megnézni a naplementét. Mint egy úri ember felajánlotta a felsőjét, mivel kezdett hűlni az idő.
- Mennem kell nekem...- szólaltam meg.
- Rendben. - bólintott, majd a kocsijához vezetett.
- Inkább gyalog mennék...- ellenkeztem.
- Le akarsz rázni?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem,csak szeretek sétálni...- ráztam meg a fejem.
- Szállj be. - mondta kissé erőszakosan,majd megfogta erősen a csuklóm és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Nem! És eressz e, ez fáj!-mondtam mérgesen.
- Azt mondtam, hogy szállj be!- kiáltott rám, mire a másik kezem is szorítani kezdte.
- Én meg azt, hogy engedj el!- kiabáltam én is, majd valaki megszólalt mögöttem.
- Azt mondta, hogy nem akar beszállni. Engedd el!-a hang ismerős volt,de nem ugrott most be, hogy kié.
- Mert, ha nem?- nevetett Matt.
- Hívhatom a zsarukat. - a srác hangján hallani lehetett a dühöt.
- Csak vicceltem ember... Elengedem a csajt. További szép estét!- engedett el, majd be ült a kocsiba és elhajtott.
- Jól vagy?- fogta meg az illető óvatosan a kezem, majd amint megfordultam nem más állt előttem mint Cal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése