-Szia. Le tudnál jönni?-kérdezte.
-Minek? Magyarázatot kérsz? Ott van Michael.-mondtam közömbösen.
-Beszéltem vele. Csak gyere le kérlek.-könyörgött.
-Ha beszéltél vele akkor mit akarsz?-kérdeztem mérgesen.
-Beszélni veled.
-És, ha én nem akarok?
-Kérlek...-mondta gyengéden.
-Törődj inkább Lis-el, szia.-kinyomtam a telefont, majd kiszáltam a kádból, a törülközőt magam köré csavartam, majd a szobámba indultam. Nyitva volt az ajtaja. Esküdni mernék, hogy csukva volt. Mindegy... Mikor beléptem azt hittem, hogy szívrohamot kapok. Lis állt az ablakomban és kifelé bámult.
-Jézusom Lis...-csuktam be magam mögött az ajtót.-Köszi, hogy halálra ijesztesz. Amúgy,hogy-hogy itt?-néztem rá kérdően.
-Én is ezt akartam kérdezni. Mindenki szétszéledt... Michael és Ash is eltünk, majd Cal is, Luke pedig valami csajjal volt. Miért jöttél haza?-támaszkodott az asztalomnak.
-Rosszul voltam...-mondtam, majd a szekrényemhez léptem és elővettem egy nagy, kinyúlt pólót ami a térdemig ért.
-De jobban vagy?-döntötte kissé oldalra a fejét.
-Kicsit..-sóhajtottam.
-Rendben. Csak ezért jöttem. Aludj jól. Szia.-ment ki a szobámból.
-Te is, szia.-mosolyogtam rá, majd egy kis idő után hallottm, hogy kimegy a bejárati ajtón. A sarokba dobtam a törülközőmet, majd felvettem egy fehérneműt és az elöbb elővett pólómat. Elő vettem a fülhallgatómat,majd az egyik felét a fülembe dugtam, majd az ágyamba feküdtem alvás reményében, ami nem sikerült. Csak forgolódtam, majd egyszercsak megszólalt a telefonom. Calum hívott, de gondolkodás nélkül kinyomtam. A fejem épp vissza raktam a párnára, mire újra csörögni kezdett, de megint kinyomtam. Már készültem, hogy újra hív, de nem tette. Kissé megkönnyebűlve helyeztem kényelembe magam, és aludni próbáltam. Egy ideig forgolódtam, majd azt hallottam,hogy dobálják az ablakom. Egy kis morgás és szenvedés után felkeltem, majd az ablakomhoz csoszogtam. Kinyitottam azt, majd kihajoltam rajta, mire Calumot pillantottam meg.
-Hát te?-szóltam le.
-Beszélni szeretnék veled.-erre becsaptam az ablakot, és lementem a lépcsőn, majd kicsaptam magam elött a bejárati ajtót és egy szál pólóban mentem elé. Amint megláttam felment bennem a pumpa. Nem tudom miért, de mérges vagyok rá, pedig még okom sincs.
-Mit akarsz? Remélem nyomós okod volt lerángatni ide.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.-Nem tudom mit vársz.... Szerintem mindent tudsz már Michaeltől.-mondtam mégesen.
-Hé, nyugodj meg, csak meg akarom beszélni. Tudom, hogy többet ézel irántam mint barátság, de...-folytatta volna, de félbe szakítottam.
-Bocs, de nem leszek a kis játékszered Lis mellett. Ott van neked Lis. Amúgy szépen ott hagytad. Ha olyan fél órával elöbb jössz még találkozol is vele. És látom Michael szépen kitálalt neked.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.
-Meghalgatnál?!-kérdezte már ő is kissé mérgesen,mire közelebb hajoltam hozzá.
-Nem.-mondtam, majd megfordultam.-Nem vagyok kíváncsi rád, szóval szia.-mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A szobámba siettem, majd elkezdtem dobálni a párnáim.
-Idióta!-mondtam a fogaim össze szorítva. Mérges vagyok. Calumra és Michaelre.... Calumra azért, mert volt ezek után képe ott hagyni List és eljönni ide,Michael-re pedig azért mert átvert. Hátba támadott. Utálom! Utálom mind kettőjüket! Már vagy egy órája dobálom és ütöm a falat, mikor már kezdtem fáradni. Leültem az ágyam szélére, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon, de egyből letöröltem. Utálok sírni. Gyengének tűnök tölle. Lefeküdtem az ágyamba, majd zenét kezdtem hallgatni. Ideges vagyok és mérges, de több óra szenvedés és forgolódás után sikeresen elaludtam. Reggel a Nap első sugarai keltettek. Zsongott a fejem, a szemem pedig sértette a Nap fénye. A telefonomra néztem, ami fél hetet mutatott. Álmos és fáradt vagyok, de tombol bennem az adrenalin. Csinálnom kell valamit. Lementem a konyhába, és egy tál müzlit csináltam magamnak, amit a házban fel-alá rohangálva ettem meg. A tálat letettem a nappaliba, majd a szobámba mentem. Elő vettem egy futó nadrágot,egy haspólót, majd felvettem ezeket. A telefonom a zsebembe raktam, a fülhallgatót a fülembe dugtam,amiből egy Ramones zene kezdett bömbőlni. Elő kerestem az edzős cipőmet amit fel is vettem, a hajam oldalra fontam, majd egy papírt és tollat vettem elő, amire rá írtam, hogy "futni mentem, Cec".Muszály levezetnem a feszültséget. A cetlit a hűtőre raktam, majd elindúltam. Nem tudom meddig futhattam, de egyszercsak egy kék hajú srácot pillantottam meg az egyik utcában. Michael az, ki másnak lenne ilyen idiótán álló haja? Amint megláttam vissza akartam fordulni, de észre vett.
-Cec!-integetett.
-Francba..-haraptam az alsó ajkamba, majd megfordultam felé.-Mit akarsz?-kérdeztem mérgesen, és pár lépést tettem hátra felé
-Hé várj!-futott mellém-Haragszol rám?-nézett rám kétségbe esve.
-Miért kéne? Ja, hogy valami bizalmasat tudtál meg rólam,de egyből tovább adtad, pont az illetőnek akivel kapcsolatos? Ááá, nem haragszok, kicsit sem.-mondtam,talán már túl flegmán.
-Sajnálom! Nem akartalak megbántani, csak segíteni akartam! Ne haragudj...-nézett rám boci szemekkel.
-Ezt nem tudom egy csettintésre elfelejteni Michael! Ez rohadtul fájt tölled!-böktem meg a mellkasát.
-Mit csináljak, hogy ne haragudj?-kérdezte gyengéden.
-Én mondjam meg? Döntsd el magad. Viszont én nekem mennem kell.
-Várj! Este te is jössz Lis-hez?
-Miért mennék?-ráncoltam a homlokom.
-Akkor még nem szólt neked... Filmezős este lesz... Ott lesz mindenki...-harapta meg az alsó ajkát.
-Calum is?-húztam fel a bal szemöldököm.
-Hát... Igen.-húzta el a száját.
-Akkor már tudod a választ.-vontam vállat.
-Gyere már el...-kérlelt.
-Nem akarom látni!-mondtam, majd megfordultam és sétálni kezdtem, de ő is jött utánnam.
-Kérlek... Jó lesz.-mosolygott rám.
-Ha ő ott lesz akkor nem.-mondtam közömbösen, majd elkapta a kezemet.-Kérsz fagyit, vagy jégkását?-mosolygott rám.
-Nincs nálam pénz.-vágtam rá.
-Nem baj...-mosolygott, majd húzni kezdett a fagyizó felé. Mikor beléptünk csak egy-két ember látványa fogadott, plussz a pultnál álló korombeli lány.
-Ohh... Mit kértek?-igazította meg a haját, majd Michaelre mosolygott.
-Én egy csokis, epres, citromos, vaníliás fagyit. Te?-mosolygott rám.
-Michael...-ráztam meg a fejem.
-Ha jól emlékszem a nutellás a kedvenced meg a raffaellós. Egy nutellásat, rá a raffaellósat arra pedig még egy nutellásat.-mosolygott önelégülten, mire a pultos lány lerakta elé a fagyikat, Michael pedig fizetett.
-Tessék.-nyomta a kezembe az ajtón kilépve a három gombócos fagyit.
-Köszi. Mennyi is volt?-néztem rá kérdően.
-Hagyd már... Semennyi. Neked ingyen.-mosolygott rám, majd tovább sétáltunk.
-Köszi. De ugye tudod, hogy ezzel nem engesztelsz ki, és akkor sem megyek este?-kérdeztem, miközben a fagyimat ettem.
-Tudom. Csak kedves akartam lenni. Nem vártam, hogy ez után a nyakamba borulj.-nevetett, majd a mutató ujját a fagyijába nyomta, utánna pedig az arcomnak.
-Hé!-szóltam rá, és én is hasonlóan cselekedtem. Szinte az egész fagyinkat egymásra kentük... Ez egy kicsit jól esett. Elterelte a figyelmemet Calumról. A tölcséreket végén a kukába dobtuk, majd Michael átkarolta a vállam.
-Maszatos vagy.-nevetett.
-Mivel majdnem négy gombóc fagyi foglal az arcomon helyet... De te sem panaszkodhatsz.-nevettem én is.
-Ez csak az új arckrémem. Valami gonod van?-mondta kényes hangon, majd mindketten nevetni kezdtünk. Egészen a házamig kisért, majd mikor oda értünk megölelt köszönés képpen.
-Nem akarod lemosni az arcod?-néztem rá nevetve.
-Így is eléggé megbámulnak a hajam miatt, akkor így?-nevetett.-Nem lenne gond?-ráncolta össze a homlokát.
-Dehogy, gyere.-fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni magam után.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam,mivel mindenki fent szokott lenni ilyenkor már.
-Rendben!-jött a válasz a konyhából.
-Jó reggelt Mrs. Brown!-köszönt Michael.
-Ohh, szia Michael.-fordult meg anya.-Jézus isten.-kezdett nevetni ránk nézve.-Cec, nem futni voltál?-nevetett.
-De csak bele botlottam Gordonkába.-böktem oldalba.
-Ne hívj így!-mondta durcázva.
-Úgy hívlak ahogy akarlak.-vontam vállat, majd a fürdőbe siettem nyomomban Michaellel. Mikor beléptem a fürdőbe egyből a mosdókagyló elé álltam ami felett egy tükör volt. A tükörbe nézve egy kisebb nevetés tört ki a számond, majd lehajoltam a mosókagylóhoz.
-Calum eljött az este?-kérdezte, míg én az arcom mostam.
-Igen, de ne várd, hogy neked öntsem ki a lelkem.-töröltem meg az arcom a törülközőbe.
-Rendben, meg értem, elcsesztem.-sóhajtott, majd mosni kezdte az arcát.
-Ha nem bíztam volna ennyire benned akkor nem is érintett volna ilyen szarul... De így rohadtul fáj.-indultam a szobámba, megsem várva őt. A kezembe vettem a gitáromat, majd az ágyamra ültem és játszani kezdtem, mikor Michael is ide ért.
-Tudod mi a legnagyobb szar az egészben?-ült le mellém, mire abba hagytam a gitáozást.
-Mi?-néztem rá kérdően.
-Az, hogy azt hittem ezzel jót teszek neked. És,hogy tudtam, hogy bízol bennem. Egy szar alak vagyok... Nagyon rosszúl érzem emiatt magam.-húzta el a száját.
-Ezt sem én mondtam.-sóhajtottam, majd kissé elnevettem magam.
-Kössz...-nevetett ő is.-Amúgy... Biztos nem jössz este?-futtatta végig a szemét rajtam.
-Nem megyek, ha ő is ott van.-ráztam meg a fejem.
-Rendben... Nem tudom mit tett, de biztos semmi jót ahogy én sem... Viszont nekem mennem kell. Ha beszélni akarsz valakivel, akkor én szívesen meghallgatlak bármikor.-mosolygott rám.
-Észben tartom.-mosolyogtam vissza.
-Rendben. Szia-köszönt mosolyogva.
-Szia, és köszi még egyszer a fagyit.-mosolyogtam vissza.
-Ugyan.-mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót. Hallottam ahogy elköszön anyáéktól, majd elmegy. Egy ideig csak a gitárom szorongattam, majd letettem azt az ágyra, elővettem egy szürke lezser pólót, egy fekete rövidndrágot, majd a fürdőbe siettem. Engedtem magamnak langyos vizet, a telefonomon zenét indítottam, és engedtem, hogy a víz és a hab körbe ölelje a testem. Jól esik ez most. Nem gondolni semmire és senkire. Csak én és a zene... Nyugodt vagyok, de még is mérges és bántos. Nem kicsit. Bánom ami történt... Hogy Cal soha nem lehet az enyém.Emellett mérges is vagyok rá, na meg Michaelre is még. Attól , hogy jól elvoltunk mérges vagyok. Mikor majdnem elaludtam a kádban megszólalt a telefonom. Na vajon ki hív?Persze,hogy Calum. Nem is törődve vele kinyomtam a telefont. Vissza feküdtem a kádba, de újra hívni kezdett, amit ismét kinyomtam. Még háromszor játszottam el ezt vele, a végén pedig már kinyomni sem nyomtam. Kiszáltam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem, majd a telefonom kikapcsoltam és a konyhába mentem.
-Mit főzől?-léptem anya mellé.
-Spagettit.-mosolyodott el.
-Uhh nyami! Segítsek valamit?-mosolyogtam rá.
-Esetleg elmosogathatsz.-mondta,mire egyből a mosogatónál teremtem.
-Rendben.-mondtam, majd neki álltam. A vége felé járhattam, mikor anya megtörte a csendet.
-Mi van Michaelel?-mosolyodott el.
-Mi lenne?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem tudom... Csak kérdem. Fura volt. Őrültebb szokott lenni.-nevetett egy kicsit.
-Ja csak csinált valamit, amit nem kellett volna... Lényegtelen mi az.-sóhajtottam, majd kész lettem.-Segítsek még valamit?-mosolyogtam rá.
-Nem kell. Csináld csak a dolgod.-mosolygott vissza, majd a szobámba mentem. Be kapcsoltam a telefonom, amin ötvennégy nemfogadott hívás volt Calumtól. Mit akar? Nem voltam talán elég világos, hogy haggyon? Lehet. Nem érdekel most. Az ölembe vettem a gitárt, majd játszani kezdtem rajta. Nem dalokat, hanem csak úgy pengettem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de megint csörögni kezdett a telefonom.Pont nyomtam volna ki, mikor megláttam Lis nevét.
-Szia.-vettem fel a telefont.
-Cec figyuu...-kezdte a mondandóját.
-Ha azt akarod kérdezni, hogy átmegyek-e filmezni, akkor nem. Nincs kedvem most, meg dolgom is van.-sóhajtottam.
-Honnan tudtad, hogy ezért hívlak?-csodálkozott el.
-Találkoztam Michaelel.
-Ja értem. De gyere mááár!-könyörgött.
-Lis, nem akarok.-ráztam meg a fejem, bár ő nem látja.
-Na, de kérlek! Jó lesz! Igéérem! Csak gyere el! Ha nem érzed jól magad, akkor valaki haza visz. Rendben? Csak gyere már... Nem akarok az egyedüli lány lenni..-könyörgött tovább.
-Jó, csak fejezd ezt be... Hányra kellene mennem?-sóhajtottam. Biztos nagy hülyeséget csinálok, hogy elmegyek, de nem akarom megbántani List.
-Olyan hétre vagy fél nyolcra.-hallottam a hangján, hogy felvan dobódva.
-Rendben... Vigyek valamit?
-Nem kell semmi, csak gyere el.-hallom a hangján, hogy mosolyog.
-Rendben, szia.-tettem le a telefont. Idióta vagyok... Komolyan elmegyek? Nem fog ebből semmi jó kisülni... Érzem... Na mindegy. Most fél egy van. Várjunk, mi? Ilyen gyorsan eltelt az idő? Igaz, ha gitározok, akkor nem érzem az idő múlását. Leraktam a gitáromat, majd lementem a konyhába, ahol épp anya és Rob tálalt.
-Segítsek?-mosolyogtam rájuk.
-Az evésben segíthetsz. Ülj le.-mosolygott Rob, mire így cselekedtem. Szét néztem az asztalon, majd öt tányért pillantottam meg.
-Öt? Miért öt kell? Ki jön?-néztem szét az asztalon a homlokom ráncolva.
-Hát... Anne.-mondta bizonytalanul Rob. Hogy mi? Az a fruska megint ide jön? Francba, egyre jobb... Csak, hogy értsétek, hogy kiröl is van szó, Anne Rob barátnője. Egy ribanc. Orrba-szájba csalja a báttyám, aki mindig megbocsát neki. Idióta. Utálom Annet, ahogy ő is engem. Mindig ahogy csak tud kicsesz velem. Mindig.
-Minek jön?-kérdeztem mérgesen.
-Itt alszik.-ült le a balomra Rob.
-Még jó,hogy nem leszek itthon este...-sóhajtottam.
-Mert hova mész megint?-kérdezte anya.
-Lishez. Jönnek a srácok is és filmet nézünk.-mondtam, mire csengettek.-Szaladj idióta.-löktem meg Rob vállát, aki azonnal az ajtóhoz sietett, miközben apa bejött a konyhába éshelyet foglalt. Anya lerakta a spagettit az asztalra, amiből azonnal szedtem, raktam rá sajtot, majd elkezdtem lapátolni.
-Cec, ne siess. Várj meg minket is.-szólt apa, mire megráztam a fejem és lépteket hallottam a balomról.
-Sziasztook!-hallottam meg Anne fülsértő hangját, mire én csak biccentettem neki.
-Megsem vártál minket?-ült le mellém Rob.
-Dolgom van.-töröltem meg a számat, majd folytattam az evést. Mire mindenki szedett magának, én befejeztem.
-Köszönöm.-keltem fel az asztaltól, majd legurítottam egy pohár vizet és a szobámba siettem. Az ajtót becsuktam magam után, majd láttam, hogy villog a telefonom. Michael hív, de nem vettem fel neki. Le némítottam a telefonom, majd folytattam a gitározát. Nem vagyok most kíváncsi senkire. Nem akarok beszélgetni, társaságba menni, csak egyedül akarok lenni... Még is megyek este Lishez. Logikus. Na mindegy. Miközben gitároztam, arra lettem figyelmes, hogy nyílik a szoba ajtóm, amin Anne lépett be.
-Mit akarsz?-vetettem rá a szúros pillantásom.
-Csak bejönni.-ült le mellém.
-Nem engedtem meg, hogy be gyere.-mondta mérgesen.
-Jajj, valaki felvan dulva.-nevetett gúnyosan.
-Ki fáradnál a szobámból?-mondtam sértően.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy este itthon leszel-e?Csinálhatnánk valamit Rob szerint.-sóhajtott, majd elfintorodott.
-Nem leszek itthon, hála istennek.-kezdtem el pengetni a gitárt.
-Meg könnyebbűltem most.-vigyorodott el, majd kiment a szobámból becsapva maga mögött az ajtót. Megráztam a fejem, majd leraktam magam mellé a gitárt és bekapcsoltam a laptopot. Amint betöltött elindítottam a zenéimet, és elösszőr egy All Time Low zene szólalt meg. Feltekertem max hangerőre, majd szétnéztem a szobámban. Nincs valami nagy rend..Sőt! Ruhák, amikről nem tudom, hogy tiszták-e vag nem, papírok, pizzás dobozok, az asztalomon pedig mosatlan edények. A szekrényeim ajtaja nyitva, van amelyikből a könyveim lógnak ki, füzeteim, ruháim. Nem vagyok valami nagy rendtartó, de ettől függetlenül szeretem a rendet. Most is össze kellene pakolni. Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem összeszedni a ruháimat a földről, amiket kivittem a fürdőbe. Ez után jött a szemét. Lementem a konyhába egy zsákért, majd vissza a szobámba, és minden szemetet bele pakoltam. Ezt egyenlőre leraktam a sarokba, majd a szekrényeimben is össze pakoltam, levittem a mosatlanokat, kivittem a szemetet. Letöröltem a port, felporszívóztam, majd mire kész lettem csillogott villogott minden. Büszke voltam magamra. Leültem az ágyamra, majd megnéztem a telefonom. Öt nem fogadott hívás Michaeltől, és fél hét van. Fél hét?! Francba. Ledobtam a telefonom az ágyamra, majd gyors elmentem tusolni. Tíz perc alatt kész voltam, magamra csavartam a törülközőmet, majd vissza siettem a szobámba. Egy fekete farmert és egy fekete Marvel-es trikót vettem elő. Felvettem ezeket, majd a fekete Conversemet is, kifésültem a hajam, amit oldalra fontam, felvettem a fullcappem, a fülhallgatóm a fülembe dugtam, majd el is indultam.
-El mentem, majd jövök!-kiáltottam vissza,de nem vártam meg a válaszokat, csak kiléptem az ajtón. Gyors léptekkel indultam Lishez, mivel így sem érek oda pontosan. Fél óra gyors séta után, kissé fáradtan, de megérkeztem Lishez. Cal és Ash itt volt már, szóval a többiek is. Kopogás nélkül beléptem a házba, lerúgtam a cipőmet, majd a nappali felé vettem az irányt. Igen, jól gondoltam, mindenki itt volt. Michael vett elösszőr észre.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki vissza köszönt, majd az egyetlen szabad helyre, Michael mellé ültem.
-Hát te?-nézett rám kérdően, de az arcára egy mosoly ült.
-Köszönd Lisnek, és Annenak.-sóhajtottam.
-Megint nálatok van?-szólalt meg Lis egy fintorral.
-Sajnos. Rob meg azt akarta, hogy csináljunk valami programot.-mondtam, majd Calra pillantottam, aki kicsit kérdően nézett rám ,majd elhúzta a száját.-Na, de mit nézünk?-tereltem a szót.
-Péntek 13.-vigyorodott el Ash.
-Ne már.. Már vagy százszor néztük már.-sóhajtottam.
-Akkor mit nézzünk?-kérdezte Luke.
-Hmm... Mondjuuuk...-kezdtem gondolkodni, majd amint eszembe jutott valami csettintettem.-Para normal activity?-mosolyodtam el.
-Láttam már.-szólalt meg Michael.
-Mert a péntek 13-at nem, igaz?-löktem meg egy kicsit.
-Az más!-nevette el magát és vissza lökött.
-Miért is?-ráncoltam a homlokom.
-Mert te unod.-öltötte rám a nyelvét.
-Rendben Gordonka.-kócoltam a haját.
-A hajam! És mondtam már, hogy ne hívj így!-vágta megint be a durcát.
-Jobban örülnél egy fagyinak az arcodba?-nevettem el magam.
-Már megkaptam.-nevetett ő is.
-Te kezdted.-vontam vállat.
-Ezt is rám fogod?-fonta össze a karjait a mellkasa elött.
-Mert nem így volt?-húztam fel a szemöldökeimet.
-De...-nevetett.
-Akkor meg?-nevettem én is.
-Milyen fagyi, meg mi?-nézett ránk kérdően Ash.
-Semmi... Csak reggel találkoztunk.-nevetett Michael.
-Idióta.-ütöttem vállba egy kicsit.
-Ez sértő volt! És fájt..-fogta meg a vállát ahol megütöttem, majd lebiggyesztette a száját.
-Jajj, ugye nem esett komoly bajod?-mondtam rémülten, majd nevetni kezdtünk.-Na nézünk akkor valamit?-néztem szét a szobában.
-Igen, mindjárt hozom. Szivem, behozod a konyhából a cuccokat?-mosolygott Lis Calumra,aki bólintott.
-Ömmm... Cec, segítesz?-harapott az alsó akbába, mire a szemöldökeim felugrottak.
-Én?-mutattam magamra, mire bólintott. Michael kérdően nézett rám, majd sóhajtottam egyet és utánna mentem.
-Kérlek hallgas meg!-állt elém a konyhába érve.
-Miket kell a nappaliba vinni?-kérdeztem nem is figyelve rá.
-Kérlek Cec...-fogta meg a vállaimat.
-Egy percet kapsz! Azt hittem, hogy elég világos voltam tegnap.-mondtam halkan.
-Köszönöm. Figyelj, tudom, hogy mit érzel irántam, és én is hasonlóan érzek.-fogta meg a kezeimet, mire leblokkoltam. Csak a csillogó szemeit néztem, és az arcát, amire egy kis pír ült ki.
-És, ha nem igaz amit Michael mondott?-nyeltem egyet.
-Tudom, hogy az. Ha nem lenne akkor nem borultál volna ki ennyire.
-Jó, lehet, hogy igaz, de nem vagyok az a fajta aki tönkre tesz egy kapcsolatot. Főleg nem a legjobb barátnőmét.-mondtam mérgesen.
-Nem teszed tönkre semmivel. Nem szeretem már. Elöbb utóbb úgyis vége lesz, és bárhogy alakul, nem miattad lesz vége.-nézett a szemeimbe.
-Jó, haggyál a hülyeségeiddel...-kerültem volna ki, mire vissza húzott ésmegcsókolt. Gondolkodás nélkül eltoltam magamtól és felpofoztam.
-Mi a francot képzelsz?!-kiáltottam, mire a szám elé kaptam a kezemet. Az arcán a tenrem nyoma égett, ésmielött megszólalhatott volna kikerültem és az ajtóhoz siettem.
-Minden oké?-hallottam a hátam mögül Michael hangját. Gyors felvettem a cipőmet, majd kirohantam az ajtón. Gyors léptekkel kezdtem sétálni. Nem tudom hova menjek. Haza nem akarok, Lishez nem akarok, máshoz pedig nem tudok. Marad a cél nélküli mászkálás. Hála istennek senki nem jött utánnam, viszont Calum és Michael is írt meg hívott. Nem érdekelt egyikük sem most. Már egy jó ideje sétáltam, mikor egy parkba értem. Leültem az egyik padra, felhúztam a térdeim és ráhajtottam a fejemet. Miért kellett ez neki? Az eget kezdtem el bámulni, aminek kezdett narancssárgás árnyalata lenni a lemenő naptól. A telefonom többször is jelzett, hogy írnak, meg hívnak, mind addig míg kinem kapcsoltam. A zsebembe turtam, majd megnéztem mennyi pénzem van. Pont elég. Felkeltem a padról, majd az utca másik oldalán lévő kisboltba mentem. Egy doboz cigit és egy gyújtót vettem. Igen, jól számoltam elég lett a pénz. A boltból kilépve egyből meggyújtottam egy szálat és szívni kzdtem. Nem köhögtem tölle, mert néha szoktam cigizni, de nagyon ritkán.Most egszerűen muszály. Le kell nyugodnom. Haza felé úton két szál cigit szívtam el, a többit pedig elraktam. Belépve a házba, köszönni sem köszöntem. Hallottam pár megjegyzést Robtól és kérdést, de nem foglalkoztam vele. A szobámba siettem, magamra zártam az ajtót,levettem a nadrágom és a cipőm, majd az ágyba feküdtem. Nem bírtam tovább, kiengedtem a könnyeim. Nem látja most senki. A telefonom az asztalomra raktam, majd addig sírtam míg elnem aludtam.
Gyorsan kövit!!!
VálaszTörlés