-Egy perc!-kiáltottam ki, majd felkeltem az ágyamról és elfordítottam a kulcsot az ajtóban. Egy kattanás jelezte, hogy nyitva az ajtó, majd lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Amint kitártam azt, az állkapcsom megfeszült, a szemem pedig elkerekedett.
-Mit keresel itt?-szóltam mérgesen Calnak.
-Beszélnünk kell!-mondta gyengéden.
-Szerintem nincs miről.-mondtam szemrehányóan.
-Ceci, kérlek...-lépett közelebb.
-Ne Cecizzél te engem, és mondtam, hogy nincs miről!-szorítottam meg az ajtó szélét.
-Jó, nem hívlak úgy, de ezt muszály megbeszélnünk... Lis miatt legalább hallgass meg!-könyörgött.
-Egy perced van... Egy perced, értetted?!-léptem férre az ajtóbol, hogy bejöjjön.
-Köszönöm...-lépett be a szobámba, majd becsaptam az ajtómat.
-Hallgatlak.-fontam össze a kezem a mellkasom elött.
-Ez így nem megy nekem... Tudod mióta játszom meg neki magam? Csak miattad? Azért, hogy ne veszítsd el? Muszály lesz majd elmondani ezt neki...-folytatta volna, de nem engedtem.
-Nem mondhatod el! Nem! Nem szabad tudnia semmit ami történt! Össze omlana... Miattam és miattad... Az pedig nem bírnám ki, hogy miattam szenvedjen. Meg elveszteném.-mondtam még mindig idegesen.
-Nem azt mondtam, hogy most... Idővel... Szépen elkell neki magyarázni apránkét... Ha nem töllünk tudja meg az még rosszabb lesz. Ennek így kell lennie.-lépett közelebb, de elléptem előle és az ablakomhoz álltam.
-És még is, hogy mondanánk el neki? Bárhogy is mondanánk megutálna. Ez nem így működik.-mondtam háttal állva neki és az ablakon bámultam kifelé.
-Tudom... Ezt akartam megbeszélni, hogy hogyan mondjuk el neki.-hallottam, hogy kissé közelebb jön.
-Sehogy. Nem kell tudnia. Még is miért kéne?-fordultam meg hírtelen, aminek következtében majdnem a mellkasának ütköztem, mivel közvetlen mögöttem állt.
-Azért kell, mert szeretlek, és veled szeretnék lenni. Nem Lissel, hanem veled. Érted?-nézett mélyen a szemeimbe. Nem tudtam mit mondani rá, csak dermedten álltam elötte, mire ajkai az enyémnek nyomódtak. A hajába turtam, majd engedtem ezt a csókot, de amint magamhoz tértem eltoltam magamtól és elléptem tölle.
-Menj el...-sóhajtottam.
-Most miért? Miért csinálod ezt? Tudom, hogy te is ezt akarod....-mondta kissé zavartan.
-És, ha nem? Nem tudsz semmit...-mondtam remegő hangon.
-De tudom.. Te magad mondtad a szemembe!-lépett közelebb.
-Menj el Cal.-ráztam meg a fejem és kinyitottam a szobaajtót.
-Ceci...-lépett közelebb.
-Mondtam, hogy ne hívj így,és menj el!-szinte már kiabáltam.
-Jó, elmegyek. De, ha hívlak kérlek vedd fel... Majd beszélünk...-mondta tompa hangon, majd kiment a szombámból, én pedig becsaptam az atót telljes erőböl és be is zártam. A szememből egy könnycsepp tört elő, de egyből letöröltem és az ágyamra feküdtem. Nincs senki akivel beszélni tudnák erről... Vagy is van.. Michael, de vele nem akarok beszélni. A szememből egyre több könnycsepp tört elő, majd újra kopogtak az ajtómon.
-Cec, minden oké?-hallottam meg a bátyám a hangját, mire nem reagáltam.-Cec!-kopogott erősebben.
-Jól vagyok, csak hagyatok békén!-kiáltottam ki.
-Mi történt?-kérdezte.
-Azt mondtam, hogy hagy békén!-dobtam egy párnát az ajtónak. Mérges vagyok most mindenkire. Rá nem tudom miért, de mérges vagyok... Utálok mindenkit. Magam is. Undorító vagyok... Hogy tehettem ezt meg? A legjobb barátnőm bassza meg... A könnyeim zápora egyre sűrübb lett, majd beleütöttem a falba párszor izomból, ami miatt felszakadt a bőröm. Fájt, de nem érdekelt. Kiüültem az ablakba, majd egy cigire gyújtottam.... Majd még egyre. A harmadik cigi után felvettem a napszemüvegem, a hajam egy kontyba fogtam, a telefonom, a cigim, a gyújtóm és némi pénzt zsebre vágtam, majd leroantam a lépcsőn. Felvettem a Vans-omat, majd szó nélkül elmentem. A kapun kilpve autómatikusan balra fordultam, majd jobb, végig az úton, bal ismét, az út végén pedig megálltam egy italbolt elött. Beléptem oda, majd a lábam az alkoholokhoz vitt. Nem tudtam mit vettem le, csak levettem valamit a polcról. A pénztár felé sétálva néztem meg mi az. Vodka. Ez kifog ütni... Egy liter vodka, egyedül. Tökéletes. Kifizettem a vodkát, majd elindultam a partra. Útközben felbontottam a piát, és egy szál cigit gyújtottam meg. A vodkát inni kezdtem, ami nem épp mondhtó gyengének... Egy húsz perc mulva, már a parton jártam, a vodkám negyede pedig elfogyott, amit kezdtem megérezni. A víz mellé leültem, majd tovább ittam a vodkát, a cigi csikket pedig a vízbe dobtam. Elővettem a telefonom, majd bekapcsoltam azt.Párszor megcsippant, de nem érdekelt. Fél óra múlva, már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ülni is alig tudtam... Minden egybe mosódott, és nem tudtam felkelni. A telefonom csörögni kezdett, de nem tudtam leolvasni, hogy ki hív. Egybe mosódott a kielzőn minden. Megpróbáltam felkelni a földről, de vissza zuhantam, én pedig nevettem csak magamon. Egy jó tíz perc szenvedés után, azt vettem észre, hogy valaki segít nekem. Nem tudom ki... Valamit magyarázott, de nem értettem. Szinte vonszolt maga után, majd innentől semmire sem emlékszek. Csak sötétség. Reggel iszonyatosan fájt a fejem, hányingeremvolt, és egy ágyban feküdtem betakarva. Szétnéztem a szobában, de ez nem az enyém volt. Egy ideig, csak feküdtem, majd kishíán kidobva a taccsot felültem. És ekkor beugrott, hogy kié a szoba. Ez Michael szobája. Hogy kerültem ide? Lehet ő segített nekem? Nem tudom... A gyomrom a fűrdőbe rángatott, majd kiadtam magamból mindent. Túl sokat ittam. Megmostam az arcom, majd a nappaliba mentem, ahol Michael ült a kanapén.
-Mikey?-támaszkodtam meg az ajtó félfán.
-Cec... Jól vagy?-lépett oda hozzám.
-Igen.... Vagy is nem.-ráztam meg a fejem.-Hogy kerültem ide?-kérdeztem, miközben leültünk a kanapéra.
-Elmentem kiszellőztetni a fejem, és gondolkodni.. A partra mentem, te pedig be voltál rúgva. Ha haza vittelek volna, szerintem lenyakaztak volna mindkettőnket, pedig nem csináltam semmit. Így ide hoztalak. Írtam egy sms-t anyudnak a telódról, hogy itt alszol.-mondta a földet bámulva.
-Köszönöm... És sajnálom a tegnapit... Ahogy beszéltem veled... Csak mérges voltam mindenkire.... Pedig segíteni akartál csak..-sóhajtottam.
-Nem,igazad volt. Nem kellett volna elmondanom. Amúgy mi történt? Miért ittad le magad?-kérdezte kissé aggódva.
-Akkor kezdem az elejétől.. Tegnap elött este, mikor kihívott Cal megcsókolt, és azt mondta, hogy szeret. Azt mondtam neki, hogy nem vagyok olyan aki tönkreteszi más kapcsolatát, erre azt mondta, hogy nem én teszem tönkre... Felpofoztam és eljöttem. Tegnap eljött hozzánk... Úgymond bocsánatot kért, és azt mondta, hogy elkell majd mondanunk valahogy Lisnek. De nem akarom, hogy tudja... Azt mondta, hogy velem akar lenni és nem Lissel. És ismét megcsókolt. Elösszőr engedtem neki, majd eltoltam magamtól. Azt mondta, hogy nem ért engem,mert tuda, hogy én is ezt akarom. Erre hazudtam, és ezt mondtam, hogy nem, majd elküldtem. Elsírtam magam... Utálok sírni... Hátom szál cigit szívtam el, de nem segített, így elmentem inni... A többit meg tudod.-végig csendben figyelt engem.
-És a kezeid?-fogta meg a jobb kezem, majd a felszakadt bőröm nézte.
-Ideg levezetés falon.-vontam vállat.
-Idióta vagy. Ne csináld ezt. Főleg miatta ne!-mondta aggódoan.
-Sajnálok mindent...-sütöttem le a szemem,mire megölelt. Ennél többet semmivel sem tudna segíteni.
-Ne sajnáld... Meg értelek-mosolygott rám.-Vár itt.-kellt fel a kanapéról, majd a konyhába sietett. Egy kis idő mulva, egy tál forró húslevessel és egy bögrével tért vissza. A bögrében egy gyógynövényes, fura színű és forró lötty volt.
-Ezt megeszed, ezt pedig megiszod! Ne foglalkozz az ízével, segít.-tette le elém.
-Mi ez?-néztem a bögrébe.
-Lényegtelen, csak idd meg. Segít a másnaposságon. Szerinted mirt nem lehet látni rajtam azt, ha másnapos vagyok?-nevetett egy kicsit.
-Mostmár tudom.-mosolyogtam, majd bele szagoltam a bögrébe. Nagyon rossz illata volt. Undorító.
-Rossz íze van, de idd meg!-parancsolt rám, mire bele kortyoltam. Igaza volt. A rossz enyhe kifejezés. A nyelő csövemet égette és kissé csípte, legszívesebben pedig kiöntöttem volna, de nagy levegőt vettem és megittam az egészet.
-Fúj...-tettem le a bögrét fintorogva.
-Szóltam.-nevetett.-Azt is edd meg. Az már finom.-nevetett, majd a kezembe vettem a tányért és elkezdtem kanalazni a levest. Jól esett. Meleg volt és finom. Az anyukája csinálta... Ő főz ilyen jól. Ettem már a fősztjéből, és őszíntén mondom, nem ettem olyan finomat még.
-Anyud csinálta, ugye?-mosolyogtam rá.
-Igen.. De segítettem neki.-biggyesztette le a száját.
-Te is ügyes vagy.-löktem meg a lábammal a lábát nevetve. Pár percig csendben voltunk, majd elfogyott a levesem is. Sokkal jobban éreztem magam.
-És....-törte meg a csendet.-Mit fogy tenni Calummal kapcsolatban?-kérdezte óvatosan.
-Elfeletem. Nem akarom látni és nem akarok beszélni vele. Semmi! Utálom.... Nem tudom miért, de utálom...-sóhajtottam.
-Jól teszed.-karolta át a vállam, majd újra csend telepedett ránk.Michael csak a tévét kapcsolgatta, én pedig az ablakon bámultam ki, mikor kinyílt a bejárati ajtó.
-Megjöttem!-hallottam Michael anyukájának a hangját.
-Rendben!-kiáltott vissza Michael, majd a nappaliba jött.
-Szia Cecilia.-mosolygott rám.
-Jó reggelt Mrs.Clifford.-mosolyogtam vissza.
-Jobban vagy?-kérdezte,majd a nappaliba indult.
-Igen... Köszönöm...-húztam el a számat.
-Ugyan. Gyakorlatom van ebben Michael miatt.-nevetett.
-Jó, jó. Nem kell kibeszélni.-nevetett Michael.
-Nem beszélünk.-löktem meg egy kicsit.
-Te inkább maradj csendben.-bökte meg az orrom.
-Mert mi lesz?-öltöttem rá a nyelvem.
-Megbánod!-húzta mi magát.
-Nagyon félek-ráztam meg a fejem.
-Jól teszed.-kacsintott rám.
-Mert?-vontam fel a szemöldökeim.
-Majd meglátod.-öltötte rám a nyelvét.
-Jól van. Amúgy hol a telefonom?-néztem rá kérdően, mire a zsebébe turt és a kezembe nyomta.
-Hogy mennyit csipog.-rázta meg a fejét.
-Nekem mondod?-raktam a zsebembe.
-Igen. Ja,tényleg... Két óra mulva otthon kell lenned.-sóhajtott.
-Hogy mi?-kerekedett el a szemem.
-Menj tusolni.-lökdösött.
-Megyek, na.-nevettem, majd a fürdőbe siettem. Bezártam az ajtót, levettem a ruháim,majd forró vizet engedtem magamra. Kissé csípte a sebemet, de nemfoglalkoztam vele. Tíz perc mulva kiszálltam a zuhanyzóbol, megtörölköztem, felöltöztem, majd a kezemmel kifésültem a hajam és oldalra fontam. Kilépve a fürdőböl a nappali felé vettem az irányt ahol Michael a tévét nézte.
-Mehetünk?-mosolygott rám.
-Hova?-ráncoltam a homlokom.
-Sétálni.-kelt fel a kanapéról.-A cipőd az ajtóba.-biccentett a bejárati ajtó felé Michael, majd elindultam oda. Mire felvettem a cipőmet, ő is a bakancsában állt mellettem.
-Elmentünk!-kiáltott a konyhába
-Viszlát Mrs.Clifford!-kiáltottam én is, majd elindultunk. Elmentünk egy kisboltba ahol vettem magamnak egy újabb doboz cigit, lementünk a partra, egy parkban is voltunk, majd mire kellett otthon voltam. Jól éreztem magam. Erre a két órára megfeledkeztem Calumról és minden problémámról. Nagyon hálás vagyok Michaelnek. Haza érve anya faggatni kezdett, hogy miért mentem el szó nélkül, meg satöbbi. Persze mindenre találtam kifogást, majd felmentem a szobámba, majd gitározni kezdtem. Most nem volt rossz kedvem, sőt. Mosolyogtam. Őszintén mosolyogam. Jó kedvem volt, Michaelnek köszönhetően. Imádom azt a hülye fejét, persze mint barátot. Addig gitároztam, míg fájni nem kezdtek a kezeim. Ez egy jó pár óra volt. Lementem valami kajáért, ami a műzli lett joghurttal, majd a tévé elött ülve megettem. Robbal néztünk egy filmet, majd elmentem tusolni, kiültem az ablakomba elszívtam egy cigit, majd a netet kezdtem böngészni. Félek, hogy tényleg rászokok a cigire... Most nem vagyok ideges, még is kívántam... Francba... Mindegy már. A neten megnéztem pár videóklippet, híreket olvastam, majd zenét hallgattam és kiültem az ablakba a csillagokat nézni.Gyorsan eltelt ez a nap. Már tíz óra. Imádom a csillagokat. A madarak már elhallgattak, és az utcák is kissé elhalkultak, de éjszakais elég nagy a nyüzsgés. Addig ültem az ablakban, míg megnem szólalt a telefonom. Calum volt, így kinyomtam. Bemásztam az ablakon, majd lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése