Az éjszaka szinte semmit nem aludtam. Nem egyszer kikellett mennem a levegőre, vagy kihánytam magamból mindent. Ennyit már rég ittam.. Nem is tudom, hogy mi történt az este. Már arra sem emlékszek, hogy hogyan kerültem haza, csak mikor felkelltem már itt voltam. Már vagy fél órája csak itt szenvedek az ágyban, de kezdem unni. Kell egy cigi... Az asztalomon lévő cigisdobozért nyúlok, majd mikor kinyitom, látom, hogy üres. Persze még cigim sincs... Semmi kedvem kimoccanni itthonról, de lehet muszáj lesz. A telefonom kijelzőjére pillantok, majd meglátom, hogy van kétüzenetem. Rá nyomok, majd látom, hogy Michael írt. Érdeklődik, hogy jól vagyok-e, és azt írta, hogy majd jön, ha felkellt. Hát mégcsak fél nyolc, szóval biztos alszik. Egy ideig még bámulom a plafont, majd a konyha felé indulok. Még senki sincs fent. Leültem az asztal melletti székre, majd a bal kezemmel felkönyököltem rá, és a fejem megtámasztottam a kezemmel. Nem tudom mit csináljak. Legszívesebben gitároznék, de törött kézzel ez nem fog összejönni. Ha deszkára állok és meglát valaki akkor végem, na meg gyomrom sem bírná most. A nagy ötlet keresésemből a telefonom csörgése ábrádíntott ki. A kijelzőre pillantottam, és megláttam Michael nevét. A szám sarkai felfelé görbültek, majd a fülemhez emeltem a telefont.
- Már fent? - szóltam a telefonba.
- Nem tudok aludni.. - sóhajtott.
- Miért nem? - ráncoltam a homlokom.
- Furcsa, hogy nem vagy itt. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Most jönne az érzelgős rész, amit nem bírok. Valahogy kikell bújnom alóla.
- Mikor jössz? - váltottam témát.
- Úton vagyok. - nevetett egy kicsit.
- Jó tudni.. - nevettem én is.
- Írtam, hogy, ha felkelek, akkor megyek. Amúgy, mennyire voltál rosszul? - érdeklődött.
- Eléggé... - sóhajtottam.
- Az mit jelent pontosabban?
- Azt, hogy semmit nem aludtam, csak az udvarban sétálgattam, mert szétment a fejem, ha meg nem ott voltam, akkor valószínűleg a vécé elött ültem. Kielégítő választ adtam? - nevettem egy kicsit, amit egyből abba is hagytam, mivel a gyomromnak nem volt jó a rázkódás.
- Ohh szegény... Nem kellett volna annyit innod, de makacs voltál mint mindig. - próbálta visszatartani a nevetést.
- Nem vagyok makacs! - mondtam rá, tényleg makacsan. Tudom, hogy az vagyok, de nem szeretem, ha más mondja rám. Logika..
- De igen. Inkább engedj be. - nyomta ki a telefont. Nagy nehezen felkelltem a székről, majd csoszogva elindultam az ajtóhoz. Mint egy zombi, úgy nézhetek ki. Erről a tényről meg is bizonyosodtam, mikor az ajtó melletti tükörbe néztem. A hajam mint egy szénakazal, a szemem alatt hatalmas karikák húzódnak, és a szokásosnál is fehérebb vagyok. Na és ez a gipsz is.. Gyönyörű, mit ne mondjak. Nincs időm rendbe kapni magam, de erőm sem, így inkább kinyitottam az ajtót, és Michaellel találtam szembe magam.
- Szia Hercegnő. - nyomott egy puszit a számra, majd belépett az ajtón.
- Akkor sem vagyok makacs. - öltöttem rá a nyelvem.
- De igen. Menj a szobádba, vagy a nappaliba, vagy akár hova, addig csinálok neked olyan löttyöt mint múltkor. - puszilt orron, majd szó nélkül elindult a konyhába, és én is követtem.
- Az a büdös, hányinger ízű izét? - ültem le fintorogva az elöbbi helyemre.
- Azt, de múltkor segített, szóval most is fog. - mosolygott rám, majd elővett egy bögrét, és tele engedte vízzel.
- Akkor is büdös és fúj! - ráztam meg a fejem, majd töröküllésbe húztam a lábaim.
- Hogy te mindenért rinyálsz mikor másnapos vagy. - mondta nevetve, miközben berakta a bögrét a mikróba.
- Ez sértő volt! - vettem a kezembe a telefonom, majd nyomkodni kezdtem azt.
- Bocsánat... - lépett mellém, majd megpuszilta az arcomat.
- Ki kell engesztelned! - kezdtem húzni az agyát.
- Hogy? - vonta fel kérdően a szemöldökét.
- Megnézed velem az össze Harry Potter részt ma. - próbáltam nem elvigyorodni mikor megláttam milyen fejet vág, de ez nem jött össze.
- Mind? - az arcáról a remény tükröződött, hogy csak vicceltem. Rossz hírt kell közölnöm vele, mert egyáltalán nem vicceltem.
- Mind. Ma. - mosolygtam, mire egy sóhajtás kiséretében a mikróhoz fordult.
- De csak mert nyűgös vagy.. És mert szeretlek. - mosolygott rám a válla felett, majd kivette a bögrét a mikróbol.
- Nem is... - háborodtam volna fel, de félbe szakított.
- De, az vagy. - nevetett, majd a bögrémbe öntött egy kis zacskó gyógynövényeket, vagy miket. Elővett egy kanalat, össze keverte, majd lerakta az asztalra és leült mellém. - Várj vele még.
- Rendben. Amúgy köszönöm. - hajtottam a fejem a vállára.
- Mit? - húzta fel a bal szemöldökét.
- Mindent. Te hoztál haza? - néztem rá kérdően.
- Ash hozott ide kocsival, én meg felkísértelek. Nem jutottál volna egyedül el még az ajtóig sem. - nevetett egy kicsit, majd
- Jó, na... Tudod, hogy, ha elkezdek inni, akkor nincs megállás nálam. - nevettem egy kicsit én is. - Valaki megszólt amúgy? Mármint, hogy berúgtam...
- Bátyád kérdezte csak, hogy mi volt. Anyudék már aludtak. - keverte újra meg az általa kotyvasztott löttyöt, majd elém rakta. - Idd meg! - parancsolt rám.
- Miből van ez amúgy, hogy ilyen büdös? - fogtam meg a bögrét, egy fintorral az arcomon.
- Gyógynövények. - vont vállat. - Na, de hajrá. - mosolygott önelégülten, mire egy sóhaj hagyta el a számat, majd a bögrét a számhoz emeltem, és amilyen gyorsan csak tudtam, megittam. A nyelőcsövem és a szám totálisan leforráztam, amitől még a szemem is bekönnyesedett.
- Basszus... - nevettem egy kicsit, majd megtöröltem a szemeim.
- Bolond... - rázta meg a fejét.
- Legalább kevésbé éreztem az ízét... De így is szörnyű. - töröltem meg a számat.
- Tudom. - sóhajtott nevetve, mire lépteket hallottam a hátam mögül.
- Szevasztok. - hallottam meg Rob hangját.
- Szia. - mosolyogtam, Michael pedig biccentett neki.
- Már fent? - vakarta meg a fejét Rob, majd egy csészét vett elő, amibe kávét öntött. Nem tudom, hogy lehet meginni a kávét feketén, de Rob mindig úgy szokta. Én nem bírom...
- Nem tudtam aludni. - mondtam, miközben a mutatóujjam a bögre szélén kezdtem huzigálni.
- Hányinger, fejfájás? - nézett rám nevetve.
- Mindkettő... - nevettem el magam én is.
- Hogy te sosem tanulsz. - rázta meg a fejét, majd a kávéjába kortyolt.
- Te maradj csendben inkább. - forgattam meg a szemeim.
- Ma itthon leszel? - váltott témát.
- Harry Pottert fogok nézni. - mosolyodtam el.
- Khmm.. Fogunk. - bökött oldalba Michael.
- Ja igen, fogunk. - böktem vissza.
- Egy szabad órád ugye lesz? - húzta fel kérdően a jobb szemöldökét.
- Miért? - ráncoltam a homlokom.
- Beakarok mutatni valakit. - mosolygott.
- Valami csaj megint? - húztam el a számat. Rob ebben az évben minimum húsz barátnőjét mutatta be, de egyik sem volt hosszú távú. Mind csak az ágyba akart menni vele, meg a pénz. Kicsit fura, hogy pont a lány akar valakit ágyba vinni, de Rob esetében így volt.
- Ő más! - itta meg a maradék kávéját, majd a mosogatóba tette a csészét.
- Mindig ezt mondod! - ráztam meg kissé a fejem.
- De ő tényleg!
- Mióta ismered? - húztam fel a szemöldökeim.
- Egy hónapja. - mondta büszkén.
- Max két hetet adok nektek, és szétmentek. Mindig ez van.. Elsieted. - sóhajtottam.
- Mert ti mióta ismeritek egymást? - fonta össze a karjait a mellkasa elött.
- Több mint két éve. - válaszolt helyettem Michael. - Amúgy szerintem is gyors. Egy hónap alatt nem ismered ki. Legalább fél év, de nem akarok bele szólni, a te dolgod. - vont vállat.
- Jó, nem kell, hogy pont ti oktassatok ki. Kíváncsi vagyok, ti meddig húzzátok. - forgatta meg a szemeit, majd otthagyott minket. Sikeresen meglett sértve. De, ha egyszer így van? Mindig ez van, hogy jajj, de szereti, meg stb., aztán olyan két hétig jó, ha kihúzzák. Kapcsolat a javából...
- Most berágott rám? Én nem akartam... - kellt volna fel, de a kezénél fogva vissza húztam.
- Hagyd rá. - ráztam meg a fejem. - Mindig ilyen, és igazad van. Ő is tudja, csak nehéz bevallania neki, mert makacs.
- Családban marad... - öltötte rám a nyelvét.
- Hé! - ütöttem vállba.
- Neked is fáj az igazság. - nyomott egy puszit az arcomra, majd elvette előlem a bögrét, és a mosogatóba rakta. - És ne mond, hogy nem igaz. - rázta meg a fejét nevetve.
- Inkább nézzük már a filmet... - forgattam meg a szemeim, majd az asztaltól felkelve, a szobámba indultam, Michael pedig utánnam sietett. Elővettem a laptopom, befeküdtünk az ágyba, majd előkerestük a filmet és nézni kezdtük. Michael a harmadik rész alatt már el is aludt. Nem vártam mást, csodálom, hogy eddig fent maradt. Aranyos mikor alszik. Nem ráncolja a homlokát, és fiatalabbnak néz ki. Nem úgy értem, hogy hú, de öreg, hanem a koránál olyan két - három évvel fiatalabbnak tűnik. Ez a lötty amit ittam, bármennyire is szörnyű, mégis hat, mivel már abszolút nem vagyok rosszul, csak a fejem fáj még. Viszont éhes vagyok. Erőt vettem magamon, majd kimásztam a puha és meleg ágyamból, a nyakamba raktam a rongy darabot, bele akasztottam a törött kezem, majd a konyha felé indultam. A nappaliban ment a tévé, és megpillantottam anyát. Apa megint dolgozik.. Besiettem a konyhába, majd egy tányérba műzlit és tejet öntöttem, elővettem egy kanalat, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Ez megfelelt egy reggeli - ebédnek. Mikor elfogyott belőle a műzlim, akkor az aljáról, szép nőiesen kiszűrcsöltem a tejet. Hogy lehet nőiesen szürcsölni? Persze, hogy sehogy... A tányért és a kanalat a mosogatóba nagy lendülettel raktam bele, aminek köszönhetően összetört a tányér. Ügyes vagy Cec, csak te lehetsz ilyen ügyes...
- Ez mi volt? - kiáltott be anyu a nappaliból.
- Összetőrt a rohadt tányér! - morogtam, majd elkezdtem kiszedni a törött darabokat a mosogatóbol.
- Hagyd, majd én. - jött be anyu a konyhába.
- Megtudom csinálni... - dobtam a kukába az eddig összegyűjtött darabokat.
- Elvágod a kezed. Ha egy kézzel csinálod akkor főleg... - tolt el a mosogatótol. - Inkább menj fel a hercegedhez, de egy óra múlva legyetek lent. Mondjuk neki nem muszáj, de te légyszíves gyere le.
- Jön a csaj? - forgattam meg a szemeim.
- Igen.. Rob sosem tanul. De ne legyél bunkó.. Legyél kedves, vagy ne beszélj sokat. - nevetett egy kicsit.
- Meglesz... - csettintettem az ujjaimmal, majd a szobába indultam. Michael még mindig aludt. A hasán feküdt, és az egyik párnám ölelte. Aranyos, de felakarom kellteni. Nincs kedvem szórakozni vele, így szó szerint a hátára estem.
- Keeellj fel! - mondtam, miközben átöleltem.
- Ezt ne csináld többszőr! - fordult meg, mire én az ágy másik felére estem.
- Nem volt kedvem szenvedni a kelltéseddel. - öltöttem rá a nyelvem. - Vagy a víz jobb lett volna? - vigyorotam gonoszan.
- Nem! A hajamnak nem jó... - nyomta a fejét a párnába.
- Engem az nem zavar. - másztam újra a hátára.
- Engem igen... De miért keltettél fel? - dünnyögte a párnába.
- Egy óra múlva itt van Rob csaja.. - forgattam meg a szemem.
- És ez miben érint engem? - fordította el a fejét oldalra, hogy érthetőbb legyen amit mond.
- Lejössz velem. Egyedül meghalok ott, és kedvesnek kell lennem. - sóhajtottam.
- Mit kapok, ha lemegyek veled? - mosolyodott el.
- Akkor legközelebb nem vízzel kelltelek. - nevettem el magam.
- Megbeszéltük. - mutatta fel a hüvelykujját.
- Szeretek veled üzletelni. - pusziltam arcon.
- Nagyon vicces vagy, hahaha... - mondta irónikusan.
- Jó kedvem van, pedig semmit nem aludtam éjszaka, és a fejem is fáj. - vontam vállat.
- Látom hatott a csoda lötty. - nevette el magát.
- Amint látod. - feküdtem vissza az ágyra, mivel az kényelmesebbnek bizonyúlt.
- Ennek örülök. - fordult felém, a fejét a mellkasomra hajtotta, és szorosan átölelt. - Addig aludhatok, ugye? - nézett fel rám kiskutya szemekkel.
- Ha segítesz megcsinálni a hajam, akkor igen. - böktem orron.
- Megbeszéltük ezt is. - nyomott egy csókot az ajkaimra, majd vissza feküdt a mellkasomra, míg én a haját kezdtem el piszkálni. A következő egy óra így telt. Michael a mellkasomon feküdt, simogatta a hasam, én pedig a haját piszkáltam. Mikey segített megcsinálni a hajam, majd lementünk a nappaliba. Egy tíz percet vártunk, majd meghallottam Rob hangját.
- Megjöttünk! - kiáltotta, majd belépett a nappaliba.
- Szia.. sztok... - lépett be utánna egy lány is, mire oda kaptam a tekintetem. A szemem elkerekedett, és nem tudtam, hogy most rohanjak vissza a szobámba, vagy ki a világból? Miért pont ő?! Egyáltalán honnan ismerik egymást? Ez is csak az én mázlim lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése