XIII. RÉSZ

Így késő este meghoztam az új részt.. Remélem tetszeni fog, és ne felejtsetek el nyomot hagyni! Szép estét, és jó olvasást! :*

Robnak miért egy ilyen csaj kell? Miért pont ő?!

- Hát ez nem igaz... - dünnyögtem az orrom alatt, amit valószínűleg Michael is meghallott, mert kérdően nézett rám. Szó nélkül felkelltem a kanapéról, majd gyors léptekkel felrohantam a lépcsőn, és a szobám céloztam meg. Amint beléptem oda, az ajtót hangosan becsaptam magam után. Nem csinált még semmit, de nagyon felment bennem a pumpa.. Olyan szívesen megtépném, minden egyes szava után... Az asztalomhoz léptem, majd újra megnéztem, hogy biztos elfogyott-e a cigim.

- Francba már! - vágtam a falhoz az üres cigisdobozt, mikor Mikey belépett az ajtón.

- Cec..Ez mi volt? - lépett oda mellém, majd értetlenül rám nézett, és megfogta a kezem.

- Az a kis ribanc.. - ráztam meg idegesen a fejem.

- Ismered? - vonta fel a szemöldökét.

- Sajnos. Emlékeszel még Chrisre? - néztem rá kérdően.

- Vele voltál együtt másfél évig, nem? - ráncolta bizonytalanul a homlokát. Chris volt a legelső barátom. Már három éve, hogy szét mentünk. Magam is képes lettem volna megölni érte. Még túlságosan éretlen voltam kapcsolat terén, és rózsaszín felhőkben jártam. Azt hittem, hogy ő az igazi, és minden tökéletes lesz örökre. De olyat tett, amit nem lehet megbocsátani..

- Emlékszel miért szakítottam vele? - ültünk le az ágy szélére.

- Megcsalt, vagy valami ilyesmi... - kezdett egyre értetlenebb lenni.

- Vele csalt meg! - mutattam az ajtó felé ingerülten.

- Vele verekedtél össze? - kerekedtek el a szemei.

- Igen.. A rohadt műkörmének még mindig itt a nyoma az alkaromon. - szorítottam ökölbe a kezem. Egyszel verekedtem Rose-al. Igen, Rose a neve. Miután szakítottam Chrissel, ő összejött vele. Ez már nem is zavart, csak elkezdett cseszegetni. Eltüntek a cuccaim, "véletlen" leöntött a kávéjával, vagy csak szimplán gigántsólt. Egyszer eldurrant az agyam, mikor egyszer össze szólalkoztunk, ő meg azt mondta, hogy "a kurva anyád".. Utálom, ha valaki a család tagjaim szidja. Vissza kérdeztem, hogy mit mondott, mintha nem érteném, és volt képe elismételni. Ekkor egy jobbost adtam neki, mire nekem esett. A hajam kezdte tépni, meg karmolni. Kicsit megsebezte az arcom, az alkaromon pedig azóta is egy csík húzódik. Ő is kapott, de összegzésében döntetlen lett, mert a tanár bejött a terembe... Azzal az ügyemmel együtt, majdnem kicsaptak a suliból. Lógások, feleselések, satöbbi, satöbbi...

- Nyugodj meg.. - fogta meg az ökölbe szorult kezem.

- De a házamban van! - kiabáltam Mikeyyel. - Bocsi nem akartam.. - öleltem meg, mert láttam rajta, hogy egy kicsit rosszúl esett neki a kiabálásom.

- Semmi.. - rázta meg a fejét, majd a hátam kezdte simogatni.

- Csak annyira felidgesít.. Miért pont vele kellett össze jönnie? Alapból csak egy évvel idősebb nálam a csaj, Rob meg huszonhárom! - engedtük el egymást.

- Adj neki egy esélyt... Lehet változott, mióta sulit váltott. - igen, Rose-t az incides után, a szülei kivették az iskolából, és átiratták máshová, mert az ő kicsi kicsünk bajba került! Oda ne rohanjak..

- Rose soha nem változik, ezt te is tudod. - ráztam meg a fejem.

- Hátha. - vont vállat. - Csak nyugodj meg most... - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Próbálok. - sóhajtottam.

- Helyes. - mosolyodott el, majd megcsókolt. Mikor elhúzódott tőlem, a vállára hajtottam a fejem, majd a kezét kezdtem piszkálni. Egy öt percig ülhettünk így, mikor megszólalt a telefonja. Nagy nehezen előhalászta a zsebéből, majd egy sóhajtás és egy szemforgatás után felvette azt. - Mond. - szólt a telefonba.

- Ki az? - mondtam halkan, hogy ne hallatszódjon a telefonba.

- Fél óra és otthon vagyok... Oké. Rendben. Jó.. Szia. - tette le a telefont. - Anyu... - forgatta meg a szemeit.

- Haza kell menned? - néztem rá kérdően.

- Sajnos... Házi munka. - sóhajtott. - Nem kell lejönnöd, de sietnem kell.  Szia. - nyomott egy csókot a számra. - Majd beszélünk. - mosolygott még vissza az ajtóbol, majd eltűnt mögötte. A kezembe vettem a telefont, majd megnéztem rajta az időt. Fél három lesz öt perc múlva.. Valahogy lekell lépnem itthonról. Tudom is! A zsebembe vágtam a pénzem, majd lementem a konyhába. A telefonomon előkerestem Lis nevét, majd hívni kezdtem, és úgy csináltam mintha ő hívott volna.

- Szia, baj van? - szóltam a telefonba.

- Mi bajod? - nevetett Lis.

- Komolyan mondod? Mert mi történt? - játszottam el, hogy valami baja van Lisnek.

- Cec, mit szívtál? - nevetett továbbra is.

- Most? Hát nem tudom, hogy anyu enged-e, de hátha... Sietek, addig tarts ki! - nyomtam ki a telefont.

- Anyu, Lis nincs jól, át kell mennem hozzá! - kiabáltam az ajtóbol, miközben a cipőm szenvedtem fel.

- Mert mi történt? - kiáltott vissza.

- Nem tudom, csak valami nincs rendben. Majd jövök! - vágtam zsebre a telefonom.

- De Cec! - hallottam még anyu hangját, de pont becsuktam magam mögött az ajtót. Cigi kell elösszőr is! Nagyon kell! Az utam egyből egy dohánybolt felé vettem, ami csak egy utcával van lejjebb. Lis hívott még útközben, gondolom nem értette, hogy mi volt ez. Megvettem egy doboz epres cigit, majd  számba tettem egyet és meggyújtottam. Végre... Nagyon hiányzott már. Nagyokat szívtam a cigibe, majd hívni kezdtem List, mikor elfogyott már. Szinte azonnal felvette, majd kicsit mérgesen szólt bele.

- Mi volt ez az elöbb? És miért nem vetted fel?

- Azért nem, mert a kezemben cigi volt, de csak egy kezem tudom használni, ha elfelejtetted volna. Egész nap nem cigiztem, most tudtam csak venni... Otthon vagy? - érdeklődtem.

- Nem, Calumnál, de gyere nyugodtan... - sóhajtott.

- Össze balhéztatok, vagy mi? - ráncoltam a homlokom.

- Nem csak.. Majd elmondom, mert jön vissza. - az utolsó mondatot halkabban mondta, gondolom Calum miatt.

- Tíz perc és ott vagyok, aztán elmondom mi volt... Csak nekem van ilyen mázlim, komolyan... - sóhajtottam.

- Ne mert? - csodálkozott egy kicsit.

- Elmondom! - nyomtam ki a telefont, majd kényelmes tempóban sétáltam tovább. Az utak elég forgalmasak voltak, és meleg volt. Nagyon meleg... Jó páran megbámúltak, amiért én hoszú nadrágban, egy fekete pólóban és egy farmeringben rohangálok, amikor van vagy negyven fok... Megszoktam mondjuk már. A tíz perc sétából húsz perc lett, de sikeresen és épségben megérkeztem Cal házához. Kavarogtak bennem az érzések, hogy biztos bemenjek-e. Nem nagyon akarok Calummal találkozni, de Lis miatt muszáj lesz. Az ajtóban megálltam, megigazítottam a hajam egy kicsit, kifújtam a levegőt, majd lenyomtam a csengőt. Lépni akartam, hogy inkább elmegyek, de a lábaim megsem mozdultak. Az ajtó kinyílt, majd Mali-val találtam szemben magam. Mali-Koa Calum nővére. Gyönyörű hangja van, ó alakja, és magában gyönyörű. Néha meg is irigylem őt az alakjáért..

- Szia Cec, gyere be. - állt férre az ajtóból, az arcán egy hatalmas mosollyal.

- Szia, köszi. - mosolyogtam, majd amint beléptem, lerúgtam a cipőmet.

- Befestetted a hajad? - kezdte el piszkálni azt.

- Ömm, igen. - mosolyogtam.

- Jól áll. Viszont hallom nem tudsz vigyázni magadra. - pillantott nevetve a kezemre.

- Baleset volt. - ráztam meg mosolyogva a fejem.

- Calum szobájában vannak. - biccentett a fejével a folyosó felé, majd eltünt a nappaliban, én pedig a szoba felé indultam. A szívem hevesen kezdett verni, és egyre bizonytalanabb voltam. Nem is Calumhoz jövök, akkor miért izgulok? Ja, mert szeretem.. Mégmindig, pedig Michaellel vagyok együtt... Gratulálok magamnak ehhez. Az ajtóban megálltam, majd hármat koppogtattam az ajtón.

- Gyere! - szólt ki Cal, majd beléptem az ajtón.

- Sziasztok. - mosolyogtam.

- Szia. - köszöntek szinte egyszerre, majd Lis felkellt az ágyból és megölelt. - Na mi volt ez az egész? - nézett rám kérdően.

- Emlékszel Rosera? - döntöttem kicsit oldalra a fejem.

- Az a ribanc? - húzta össze a szemöldökét.

- Igen, az a ribanc a bátyám új csaja. - forgattam meg a szemeim.

- Most csak szivatsz? - nézett rám olyan, "te bevagy szívva?" fejjel.

- Sajnos nem. Ezért hívtalak, mert leakartam lépni otthonról, meg cigi is kellett. - ültem le egy székre, míg Lis Cal mellé ült, aki a teleonját nyomkodta.

- Ki az a Rose? - kérdezte értetlenül, a telefon kijelzőjét bámulva.

- Hosszú.. - legyintett Lis, mire Cal vállat vont.

- De kajak összejött a bátyád egy ilyen...? Áhh... - rázta meg a fejét.

- Szerinted mennyire ment fel bennem a pumpa? - ráztam meg a fejem idegesen.

- Úgysem lesznek együtt sokáig. - vont vállat Cal.

- Nem tudom.. Félek, hogy igen. - kezdtem el az alsó ajkam belsejét rágcsálni.

- Szerintem igaza van Calnak. Sohanem volt egy hónapnál hoszabb kapcsolata. - mosolygott bíztatóan Lis.

- Igaz. - bólintottam.

- Na látod! - nevetett Lis. - Mikeyyel megvagytok amúgy? - kérdezte mosolyogva.

- Igen. - bólintottam mosolyogva, de láttam, hogy Calumnak fáj ennek a témának az említése. - Na és ti? - mosolyogtam rájuk.

- Megvagyunk.. - sóhajtott Cal, mire Lis megforgatta a szemeit.
- Cec, neked nem a jövőhéten lesz a szülinapod? - váltott témát egy hatalmas mosollyal az arcán Lis.

- De.. - forgattam meg a szemeim.

- Jujj, alig várom már! - tapsolt kettőt örömében. Lis minden évben szervez valamit a szülinapomra, és már előre látom, hogy az idén sem lesz máshogy... Néha semmi kedvem elmenni, de valahogy mindig megcsinálja, hogy a nap végén feldobódva, és nevetve érjek haza.

- Mit tervezel megint? - érdeklődött Calum érzelemmentesen.

- Hmm... Elmehetnénk az állatkertbe meg moziba! Négyen! - vigyorgott.

- Négyen? - néztem rá kicsit értetlenűl.

- Igen. Én, te, Calum és Michael. - vigyorgott büszkén. Na már csak ez kellett.. Calum utálja Mikeyt mióta még csak színészkedésből összejöttem vele. Próbálja nem kimutatni, de szinte nem is beszélnek egymással, ha egy légtérben tartózkodnak.. Meg szeretem. Nem tudom, hogy fogok egy egész napot így kibírni.

- Ez most komoly? - vontam fel a szemöldökeim.

- Miért, baj? - tünt el a mosoly Lis arcáról.

- Ő, nem dehogy is. Szerintem jó ötlet. - eröltettem magamra egy hamis mosolyt.

- Rendben, addig megtervezem pontosan, aztán szólok neked, te pedig Michaelnek! - mosolyodott el újra. Komolyan mondom, nem bírna ki Lis még él órát sem mosolygás nélkül.. Néha már ilyesztő egy kicsit, de meglehet szokni.

- Amúgy, anyunak mit mondjak, mi bajod volt? - váltottam témát.

- Mond azt, hogy csak beszélni akartam veled személyesen, és átvertelek. - vont vállat.

- Okés... Anyu a végén full hülyének fog nézni téged.. - ráztam meg a fejem nevetve.

- Mert nem vagyok az? - vont vállat nevetve.

- Nem én mondtam... - szólalt meg Cal egy kicsit nevetve.

- Ohh, te csak fogd be! - nyomott egy párnát Lis Calum arcába.

- Mert, ha nem? - öltötte Cal Lisre a nyelvét.

- Leharapom, ha rám mered megint ölteni! - nevetett Lis, mire Calum összeszorította a száját. - Helyes! - mosolygott önelégülten Lis. - De nekem mennem kell már haza... Megígértem öcsémnek, hogy segítek neki... Csak nem tudom miben. - nevetett, majd egy puszit nyomott Calum szájára, akit abszolút nem érdekel.

- Majd beszélünk. - csak ennyit mondott neki, majd intett neki.

- Ez most komoly?! - háborodott fel Lis.

- Mi? - húzta fel a jobb szemöldökét Cal.

- Neked is szia... - kapta fel a táskáját Lis, majd kirobogot a szobából. 

- Szép volt... - kelltem fel a székről, majd Lis után siettem. Meglepetésemre a folyosón állt, és várt. Nem tudom, hogy engem, vagy Calumot.

- Miért ilyen? - nézett rám kérdően Lis.

- Biztos rossz napja van... - mondtam mikor odaértem mellé.

- Már több mint két hete ilyen! Mintha kicserélték volna... Rideg hozzám, és, ha én nem akarnék találkozni vele, akkor nem is találkoznánk... Miért csinálja ezt? Mintha nem is szeretne engem... Kezdem fölösnek érezni magam mellette... - törtek elő a könnyek a szeméből.

- Itt várj! - fordultam meg, majd gyors léptekkel indultam vissza Calum szobájába. - Kérj tőle bocsánatot! - mondtam mégesen, mikor beléptem a szobájába.

- Minek? - vonta meg a vállait.

- Miért vagy ilyen vele? Ott sír a folyosó közepén! - mondtam egyre dühösebben.

- Nem igaz, hogy nem esik le.. - rázta meg a fejét, majd felkellt az ágyról és megállt előttem. - Miattad, mert szeretlek... Tudom, hogy nem szereted Michaelt, de nem tudom miért vagy vele.. Azt mondtad, hogy szeretsz engem, akkor mi ez az egész? - kérdezte halkan, hogy Lis nehogy meghallja.

- Ha tényleg szeretsz, akkor most kimész, bocsánatot kérsz tőle, és kiengeszteled valahogy! - böktem mellkason, majd megfordultam, és kimentem a szobából. - Menj be a szobába, nekem mennem kell. Szia! - köszöntem el Listől, majd elindúltam az ajtó felé. Egyedül akarok lenni, és átgondolni, hogy mi helyes, és mi nem.. Miattam sírt Lis. Miattam ilyen vele Calum... Minden miattam van. Mit tegyek? Calum addig nem áll le ezzel, míg Lis nem szakít vele... Miért találtam ki azt a rohadt fogadást? Ha nem találom, akkor minden a régi kerékvágásban menne tovább... Lis boldog lenne, Michael nem szeretett volna belém, és én sem szenvednék. Utálom magam, amiért kitaláltam a fogadást. Hülye voltam, de nagyon. Legszívesebben most elmennék a világ másik felére, csak, hogy ne kelljen ezt néznem. Bármit, csak ezt ne...