XV. RÉSZ

Jézus mária... Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt, csak sok minden összejött nekem... De most íme itt lenne! Jó olvasást, és hagyjatok nyomot magatok után :*

Egész éjszaka szinte nem aludtam semmit. Csak forgolódtam, és kattogott az agyam. Nem tudom mit tegyek, megint Calum és Mikey járt az agyamban.. Tanácstalan vagyok. Bele mentem egy kapcsolatba, amiben nem vagyok boldog... De, hogy is lehetnék, ha Calumot szeretem? Egyszerű a válasz, de a megoldás nem. Ha vele lennék akkor lennék boldog, de mégis, hogy, ha Mikeyyel vagyok, Cal pedig Lissel? Sehogy.

Már korán felkeltem, mert sehogy nem ment az alvás. A felkelő napot bámultam, a kezemben egy szál cigivel. Anyuék még mindig nem tudják, hogy cigizek, vagy nem szólják meg. Gondolataim nem tüntek el, csak egyre jobban erősődnek. Már egy jó ideje csak kattog az agyam, és itt ülök az ablakban. Nem tudom hány óra lehet, de ahogy hallom kezdenek felkelni a többiek is. Nem tervezem ma semmit sem csinálni, így vissza fekszek az ágyamba. Az ablakon egy kis szellő tör be, ami az egész szobát betölti. Nincs hideg, mégis kiráz a hideg. Sírni van kedvem, de nem tudok. Egyszer akarok sírni, de akkor sem tudok. Ki más lenne ennyire mázlista, ha nem én? Senki.

Szenvedés. Forgolódás. Gondolkozás. Cigizés. Ez jellemzi a következő négy órámat. Nem csináltam semmi értelmeset, még vissza írni sincs kedvem Michaelnek. Semmihez sincs kedvem, és senkihez. Már a gyomrom is korog, de arra nem tudtam rávenni magam, hogy lemenjek valami ehetőért, pedig nem ártana már. Kávét sem ittam még, viszont bűzlök a cigitől már. Le kellene fürödnöm, majd ennem valamit. Csak félek anyu faggatásától.. Mindegy, nem érdekel.. Kimászok az ágyból, majd előveszek egy fekete, szűk farmert, és egy sötétkék, lezser pólót. Kimegyek az ajtómon, majd egyből a fürdő felé veszem az irányt. Belépve oda bezárom az ajtót, majd tele engedem meleg vízzel a kádat és bele ülök, ügyelve arra, hogy a gipszem ne legyen vizes. Már bő órája ülök a kádban, mikor anyu elkezd kiabálni nekem.

- Cecilia, siess! - dörömből a fürdőszoba ajtaján.

- Miért? - kiáltok vissza. 

- Itt van Lis. Nincs valami jó állapotban. - mondja, majd a távolodó lépteit hallom. Hogy érti, hogy nincs jó állapotban? Csak azt ne... Remélem nem az amire gondolok.. Gyors kiszállok a kádból, majd megtörlöm magam és felkapkodom a behozott ruháim. A hajam egy laza kontyba fogom, majd kattan a zár, és a szobámba sietek. Amint belépek megpillantom List, egy üveg borral a kezében, az arcán pegig a könnycseppei szétmosták a sminkjét.

- Lis.. - ülök le mellé, mire megrázza a fejét. - Mi történt? - nézek végig rajta, de választ nem kapok, csak meghúzza az üveg tartalmát. - Kérdeztelek! - kapom ki a kezéből az üveget.

- Add vissza! - kap az üveg után, de nem sikerül elvennie tőlem.

- Lis, miért csinálod ezt? - nézek rá mérgesen.- Akkor ne.. -vágja be a durcát, majd szipogni kezd. Az üveget lerakom az ágyam mellé, majd a szekrényről leveszem a papírzsebkendős dobozt és Lis ölébe dobom.

- Na, mi történt? - ülök fel töröküllésbe, majd az ölembe rakom a kezem. Lis kivesz egy zsepit a dobozból, majd letörli a könnyeit, és rám néz.

- Annyira mázlista vagy... - mosolyodik el egy kicsit, majd felsóhajt. Meg akartam kérdezni, hogy mégis miért, de beelőzött és elkezdte magától mondani. - Michael tényleg szeret. Halálosan szerelmes beléd. Mindent megtesz amit csak kérsz, mindig csak neked akar jót. És te is szereted. Boldogok vagytok. Már látom magam elött ahogy letérdel pár év mulva elötted és megkéri a kezed.. Össze illetek, neked ő az igazi. De nekem.. - rázza meg a fejét, majd zokogni kezd. - Szakítottunk... - mondja szipogva, majd felhúzza a térdeit, és ráhajtja a homlokát. Ne... Csak ezt ne.. Ettől féltem a legjobban, erre.. Nem hiszem el. És miattam az egész.. Miattam zokog itt Lis, miattam van ez az egész. Nem akartam ezt. Azt akartam, hogy Lis boldog legyen, most meg itt sír, én pedig némán ülök és a hátát simogatom vígasztalás képpen. Miért tette ezt? És mit mondhatott, miért tette ezt? És, ha elmondta neki? Bár, nem hiszem, mert akkor nem hozzám jött volna.

- Miért szakítottatok? - kérdem halkan, a sok találgatásom helyett.

- Azt mondta, hogy ez már régóta nem működik köztünk és... És... - nem tudta befejezni, mert újra zokogni kezdett.

- És mi? - ráncolom a homlokom.

- Mást szeret.. - törli le a könnyeit. Francba.. 

- Kit? - kérdem kissé remegő hangon. Lis csak szipog és a könnyeit törölgeti. Az álkapcsom megvan feszülve, a lábaim kissé remegnek, és félek. Félek, hogy mégis elmondta. Mondjuk, miért mondta volna el? Biztos nem mondta el.. Nem mondhatta el...

- Azt mondta ismerem... Hogy ne bízzak mindenkiben ilyen könnyen, mert akik közel állnaak hozzám, azok is megbánthatnak, csak nem tudok róla. Hogy valaki megjátsza magát, és majd rájövök... Mit érthetett ez alatt? Vagy kire gondolhatott? - nézett rám kétségbe esetten. Kényszert érzek, hogy elmondjam, de nem tehetem. Mégjobban összetörne. Nem tehetem ezt vele.. Beszélnem kell Calummal, minél hamarabb.

- Nem tudom.. - rázom meg a fejem.

- Ez is az én hibám.. Azért csaltam meg, mert tudtam, hogy szeret, és vissza fogad, de most ő dobott el. Hülye voltam.. Hiányzik. Vele akarok lenni.. Érezni akarom ahogy átölel, érezni az illatát, hallani ahogy a nevem mondja, érezni akarom a csókját.. És legfőképp azt akarom érezni, hogy szeret. - mondja, miközben a könnyzáporát törölgeti, majd az orrát is kifújja. Terelnem kell a témát, mert nem bírom.. Sírni akarok, ordítani.. Mert ez az én hibám, ő meg azt hiszi, hogy az övé, és mit sem sejt. Utálom magam. Undorító vagyok. Mindenkit átverek, pedig nem kellene. Mondjam el Lisnek? Könnyebb lenne nekem, de utánna fájna.

- Nem a te hibád. Nem tehetsz róla.. Majd találsz jobbat. - húzom el a szám kissé, majd megfogom a kezét.

- De nem akarok jobbat... - sóhajt fel.

- Most ezt mondod, később már nem.. - rázom meg a fejem. - Van egy ötletem! - csettintek az ujjaimmal, majd elvigyorodok.

- Mi? - néz rám értetlenűl.

- Most haza mész, kialszod magad, holnap meg egész nap csak te és én. Elmegyünk vásárolni, mozizni, meg amit csak akarsz. Na mit szólsz? - mosolygok rá. Elösszőr semmi lelkesedést nem láttam az arcán eziránt, majd hírtelen átölelt.

- Ezért vagy a legobb barátnőm. - enged el mosolyogva.

- Na, de akkor heverd ki ezt a depis List, és holnap mosollyal az arcodon akarlak látni. - mosolygok rá, majd elkel az ágyról.

-  Rendben. Holnap tízre jövök ide. - int egyet, majd ki is megy a szobából. Lis ilyen. Hamar fellehet vidítani, és könnyen. Haza megy, sír még egy órát, majd jól lesz. Amint meghallom, hogy becsukódik a bejárati ajtó, előkeresem a telefonom, és hívni kezdem Calumot. A harmadik csörgés után fel is vette, és még mielőtt megszólalhatott volna, kiabálni kezdtem vele.

- Tíz perc múlva legyél a parkban! - nyomom ki a telefont, megsem várva a szavát. Zsebre raktam egy kis pénzt, meg a cigim, a telefont a kezembe vettem, és lerohantam a lépcsőn egészen az ajtóig. A lábamra kaptam a cipőmet, majd szó nélkül elindulok. Gyors léptekkel indultam el a közeli parkba, miközben egy cigit szívtam. Ideges vagyok.. Felment bennem a pumpa. Utálok most mindent és mindenkit. Mérges vagyok Calumra. Hogy tehette ezt? Miért szakított Lissel? És a legfontosabb... Mit akar ezután tenni? Elakarja mondani Lisnek, hogy mi történt? Fel akarja válalni, hogy szeret? Mégis miért tenné ezt? Tudja, hogy ezzel bántana meg a lehető legjobban, mert elvenné a legjobb barátnőm. A testvérem. Nem teheti ezt velem!