2015. június 27., szombat

XVII. RÉSZ

Sziasztoook, itt lenne az új rész :D Elöbb szerettem volna hozni, valakinek meg is ígértem, de totálisan kiment a fejemből így elnézést kérek tőletek, és tőle is még egyszer :/ na, de a lényeg, a lényeg, hogy itt az új rész :D Jó olvasást, és szép estét :*


Nem is figyeltem semmire, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki folyamatosan a nevem mondja. Felemeltem a fejem kissé Michael válláról, majd szétnéztem, hogy ki szólt, mire Calum nevette el kissé magát, miközben a fejét rázta.
- Hogy lehet ennyire nem figyelni. - húzza el a száját, majd felsóhajt. - Azt kérdeztem, hogy van cigid? - húzza fel a bal szemöldökét kérdően.
- Nincs. - vágom rá röviden, és kissé bunkóbban mint akartam, aminek köszönhetően, az immár szőke hajkoronát viselő barátom meglepetten nézett rám.
- Jó, ha nem akarsz adni, akkor azt mond. - rázza meg a fejét, majd hátradől a fotelben. Nem hiszem el.. Miért nem lehet megérteni, hogy nincs? Mondjam azt neki, hogy van, miközben csak az a nyavadt doboz gyűrődik a zsebemben?
Idegesen lehunyom a szemeim, majd kiveszem a zsebemből a cigisdobozt és az asztalhoz vágom.
- Ha találsz benne, adj már nekem is.. - mondom szúrós, és lenéző hangon. A száját már épp nyitni készült, hogy mondjon valamit, de megelőztem. - Nem kell a hülye szöveged, be is csukhatod a szád... - kelek fel a szavaim kiséretével a kanapéról, majd a terasz felé veszem az irányt. Kinyitom magam előtt az ajtót, majd amint kiléptem rajta, becsapom magam után, és a kert végében lévő hinta felé indulok, ami egy hatalmas fa alatt áll, így az árnyékot vet rá. Miközben haladok felé, kiszedem a zsebemből a telefont, majd oda érve lefekszek a hintára, a térdeim felhúzom, majd lehunyom a szemem. Valakinek kiakarom adni azt, ami bennem van már egy ideje. Egy embernek beszélhetek erről, aki nem más, mint Nash. Felülök a hintán, feloldom a telefonom kijelzőjét, majd előkeresem a nevét és írok neki egy sms-t, hogy beszélni szeretnék majd vele, mert sok minden történt ma és, hogy, ha majd rá ér, akkor szóljon, de valamiért mégsem küldöm el neki. Nem tudom miért.. Inkább átmegyek majd hozzá, és akkor beszélek vele. Lezárom a telefonom kijelzőjét, majd visszarakom zsebembe, és az elöbbi pózba fekszek ismét. A lábammal kissé meglököm a hintát, mire az himbálózni kezd, én pedig a fa ágait és leveleit kezdem tanulmányozni. Nem sokáig folytathattam ezt a tevékenységet, mert egyszercsak valaki a hinta végére ült, a hinta pedig megállt. Kissé megemeltem a fejem, hogy megnézzem ki csatlakozik az érdekfeszítő programomhoz, mire Calt pillantottam meg. A fejem unottan visszaraktam a hintára, majd szóra nyitottam a szám.
- Mit akarsz? - mondom unott hangon, egy sóhajtás kiséretében.
- A herceged küldött, hogy bocsánatot kérjek, de szerintem nincs miért. Nem értem, hogy miért vagy ilyen, nem tettem semmit. - a szemeit végig az arcomon pihenteti, majd mire befejezte a mondatot, hírtelen töröküllésbe ülök, majd egy ideig csak a rezzenéstelen arcát fűrkészem. Egyszerűen annyira tökéletes.. A szemei ahogy csillognak, a szája görbülete, az orra, ami kisebb mozdulatokat tesz, mivel levegőt vesz rajta, a szemöldöke, ahogy keretezi az arcát, és a szempillái, ahogy remegnek.. Egész nap eltudnám ezt nézni. A száját kisebb mosolyra húzza, majd elkotor egy tincset az arcomból, amit még Mikey szabadított ki a kontyomból, de ellököm a kezét. Egy nagy levegőt veszek, majd halkan és komoran megszólalok.
- Mit akarsz Calum? - nézek végig rajta, majd szemeim az ő szemén telepszenek meg.
- Hogy mit szeretnék? Nagyon sok dolgot. - rázza meg a fejét, majd sóhajt egyet. - Hozzád szeretnék bújni, ölelni és csókolni téged. Elmondani ezerszer, meg még egyszer, hogy szeretlek. Az ágyban feküdni, miközben egy filmet nézünk kettesben. Elmenni veled moziba, és még sok más helyre. Nézni minden este, ahogy a légzésed egyenletes lesz, majd elalszol a karjaimban. Ez csak egy töredéke annak amit szeretnék. - simít végig az arcomon, mire felkelek a hintáról.
- De én Michaelt szeretem, és nem.. - egyszerűen nem tudom kimondani, hogy nem szeretem őt, mert hazudnék. Nagyon is szeretem, persze káromra. Újra szóra nyitnám a szám, de nem engedi, hogy beszéljek, mert ő szólal meg.
- És nem engem. Értem. - mondja sóhajtva. - Csak tanulj meg hazudni.. - rázza meg a fejét. - Én akkor is szeretlek, ha te nem. Örökké szeretni foglak, remélem ezt tudod. - kezdi el az égen átfutó bárányfelhőket nézni.
- Semmi sem tart örökké.. Mindennek vége lesz egyszer. - mondom, miközben a lábam kezdem el bámulni.
- Szóval, a kapcsolatodnak is vége lesz Michaellel? - néz rám reményteli szemmel.
- Nem így értettem. Az érzések múlnak el. Ahogy a te érzelmeid is Lis után. - sütöm le a tekintetem, mire a felsóhajt.
- Nem szeretem őt, ez igaz. - rázza meg a fejét, majd a szemem keresi, de nem fordítom felé a tekintetem.
- De szeretted. Lukenak arról áradoztál, hogy mennyire szereted List, hogy pár éven belül feleségűl akarod venni, családot alapítani vele, meg mit tudom én.. Neki is azt mondtad, hogy szereted, és most nekem is. Hogy higgyem el, hogy tényleg szeretsz? - nézek mélyen a szemeibe, a hangomból pedig a fájdalom és a harag hallatszódik ki. Megérdemelte akkor azt a pofont, és most is megérdemelné, de a többiek észrevehetik. Hogy lehet ekkora egy féreg?-  Jajj, majd megkérem Lis kezét, és milyen boldogok leszünk majd, gyerekek, meg minden. Ja, hogy szeret Cec? Akkor nem kérem meg Lis kezét, nem szeretem őt, nekem Cec kell, dobjunk el két évet, csak mert miért ne. - mondom, idegesítő és öntelt hangon, mjd megrázom a fejem rosszalóan. - Mi játszódott le a fejedben közben? Azt hitted, hogy egyből a karjaidba borulok, és eldobom magamtól Michaelt és List? Ezt te sem gondolhattad komolyan..
- Ez akkor volt... És tudtam, hogy nem fogod eldobni Mikeyt, de türelmes vagyok. - mondja kissé idegesen, majd a térdére könyököl, miközben a hajába túr, és megtámassza a fejét a tenyereiben.
- Ez meg most. Két hét múlva azt mondod erre is, hogy az akkor volt, csak egy másik csajnak? Ez így nem oké. Gondold át, hogy mit akarsz, de jobb, ha engem elfelejtesz. - mondom szemrehányóan, majd az ajtó felé veszem az irányt. Belépek a házba, majd akaratom ellenére is becsapom az ajtót, mire mindenki rám szegezi a tekintetét.
- Mi van? - kérdem meg flegmán, majd a konyha felé veszem az irányt. Nem szól senki semmit, amivel szerintem jól járnak. A konyhába lépve előveszek egy poharat, majd tele engedem vízzel, és leülök az asztalhoz. A pohár tartalmának a felét megiszom, majd a fejem az asztalra hajtom, a szemeim pedig lehunyom. Pár percig fekszek így, mire valaki a hátamhoz ér óvatosan, én pedig rémülten felugrok, és Michaelt pillantom meg.
- Ne ijeszgess.. - rázom meg a fejem, miközben egy mély levegőt veszek.
- Nem volt szándékomban. - mosolyodik el halványan, mad mellém húz egy széket, és leül rá. - De mi a baj? - fogja meg a bal kezem, majd a tenyerei közé veszi a kézfejem.
- Semmi.. - rázom meg a fejem kissé.
- Ne hazudj. - húzza fel a szemöldökeit. A szemeibe nézek, mad egy sóhaj hagyja el a számat, de mielőtt megszólalhatnák, ő teszi meg helyettem. - Ne mond, hogy semmi. Csak ezt ne. Tudom, hogy van valami, látom rajtad. Inkább mond azt, hogy nem szeretnéd elmondani, inkább magadban tartod, de ne hazudj nekem kérlek. Ez sokkal rosszabbul esik, mintha azt mondanád, hogy nem akarod elmondani nekem. - simíta végig az arcom vonalát a hüvelykujjával. - És amúgy, a mosoly jobban áll mint a komorság. - mosolyog rám, majd egy puszit ad a szám sarkára.
- Bocsi.. - csak ennyit mondok, mire lesütöm a tekintetem. Egyre nehezebb megjátszani, hogy szeretem, főleg a mai esetek után. Nem szeretem megjátszani az érzéseim, de muszá vagyok, ha nem akarok embereket összetörni. Lis így is szenved, mi lenne, ha összejönnék Callal? Michael is összekörne miattam, amit nem akarok. Calumban amúgy is csalódtam.. Nem hittem volna, hogy ennyire komolyan gondolta a kapcsolatát Lissel, mégis szakított vele, mert állítólag engem szeret. Mi van, ha összejönnék vele, és ugyan úgy járnák mint Lis? Ha nekem is most azt mondja, hogy szeret, de kéthét múlva az már nem jelentene semmit? Legalábbis számára. Gyűlölöm, mégis szeretem. Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek. Egyszer utálom, máskor szeretem. Utálom, aztán szeretem, utálom, majd megint szeretem.. Már én sem tudok eligazodni magamon, hogy mit szeretnék. Van mikor elfelejtem, hogy Michaellel kacsolatos érzéseim csak megjátszom, és néha olyan, mintha tényleg szeretném. Mikor nincs velem, hiányzik a törődése és a társasága. Nem tudom, hogy mit akarok. Csak hagyom, hogy vigyen az áramlat, de néha megkapaszkodok, vagy közbeszólok a sodrás irányának. Nem könnyű ez így nekem.. Fáj, és rosszul érzem magam, bármit is teszek. Michaellel vagyok? Fáj, hogy mindenkit átverek, és megjátszom magam. Calummal lennék? Lis megutálna, és mégjobban összetörne, és Mikey is követné a példáját. Nem lennék senkivel? Nekem is fájna, hogy mindkét srácot ellöktem magamtól, és átvertem mindenkit. Telljesen mindegy szinte már, hogy mit csinálok. Bármit teszek már, az rossz.
Nagyobb levegőt veszek, majd úrja tudom, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Az elöbb még a konyhában ültem Michaellel, most meg a kanapén vagyunk, Michael mellettem ül a konzollal a kezében, én pedig félig ülő, félig fekvő állapotban támasztom az arcom a kanapé karfáján. Nem tudom, hogy mikor, egyáltalán, hogy jöttem be, na és, hogy mennyi ideje vagyok itt. A tévé kijelzőére pillantom, majd meglátom, hogy mivel játszanak. Elösszőr nem ugrik be, hogy melyik játék ez, de végül eszembe jut.
- Ez mióta van meg neked? - nézek kérdőn Ashre.
- A megjelenés után egy héttel megszereztem már. - mosolyodik el.
- És én erről miért nem tudtam? - vonom össze a szemöldököm.
- Nem tudom. De te mióta szereted a GTA-t? - kérdez vissza.
- Mindig is szerettem. Mindegyik részét kivittem már, de ezzel még nem volt alkalmam játszani. - a tekintetem újra a tévé kijelzőjére szegezem, mire csörögni kezd a telefonom. Kiszedem a zsebemből az említett tárgyat, majd a kijelzőjére pillantok, hogy ki hív. Azt hittem, hogy Nash hív, és tévedtem, mert anyu az. Értetlenűl nézem a kijelzőt még pár másodpercig, majd felkelek a kanapéról, és az udvar felé veszem az irányt, miközben felveszem a telefont.
- Szia.. - szólok bele a telefonba unottan.
- Szia.. Merre vagy? - szól mérgesen a telefonba. Most jut eszembe, abszolút nem szoltam, hogy eljöttem otthonról.. Most tuti mérges rám.
- Őő, Ashnél vagyunk a srácokkal. Valami baj van? - kérdem, miközben leülök a hintán elfoglalt előbbi helyemre.
- Rendben.. Mikor jössz haza? És miért nem voltál képes szólni, hogy elmentél itthonról? - kérdi mérgesen.
- Nem tudom, és elfelejtettem... Bocsi. - mondom kissé bocsánatkérő hangon.
- Jó, majd gyere haza. - mondja dühösen, majd kinyomja a telefont. Csodás, haza érek, és kapom a fejmosást.. Valahogy csak megúszom a dolgot..
A zsebembe nyomom a telefont, majd visszamegyek a nappaliba. Az ajtót becsukom magam után, mire Michael kérdőn néz rám.
- Anyu volt, és elég mérges rám.. - húzom el a szám, miközben, megemelem a bal kezem, és megvakarom a tarkóm.
- Miért? - kérdi, miközben leteszi maga mellé a konzolt, Luke pedig egyből felkapja, és Michael helyett játszik tovább.
- Hát.. Nem szóltam neki, hogy eljöttem otthonról, csak leléptem. - vonom meg a vállam, mintha ez ne lenne olyan nagy dolog.
- Idióta... - rázza meg a fejét Luke.
- Te inkább fogd be... Kíváncsi vagyok, hogy mikorra lesz meg a villád. - mondom cukkolóan. - Na, de oda akarok kijukadni, hogy haza kellene mennem, mert így is elég dühös.. - sóhajtok egyet.
- Jól teszed. Nem akarom, hogy rám is haragudjon, mert velem vagy... - neveti el magát Mikey.
- Bolond vagy. - mondom, miközben mellé lépek, és egy csókot nyomok a szájára. - Majd beszélünk. - mosolygok rá. - Sziasztok! - köszönök el mindenkitől, miközben a bejáratiajtó felé veszem az irányt. A többiek vissza köszönnek, majd elkezdem felszenvedni a cipőm. Mire sikerül, Calum áll mellettem, és a saját cipőjét veszi.
- Én is megyek, elvigyelek? Kocsival jöttem. - biccent az ajtó felé.
- Ne kerülj miattam.. Amúgy köszi. - eröltetek magamra egy mosolyt.
- Nem kerülnék sokat... - mondja, miközben kilépünk az ajtón. - Na, gyere már. - veti be azt az ellenálhatatlan mosolyát, mire megforgatom a szemem, és elindulok a kocsi felé.
- Most az egyszer, mert sietek.. - mondom, mire kinyitja előttem az ajtót, én pedig beülök. Mosllyal az arcán kerüli meg az autót, majd beül a kormány mögé. Elindítja a motort, majd megszólal.
- Egy fuvar rendel. - vigyorog, mire elis indulunk.
Az utat viszonylag csendben töltöttük, amit néha Calum éneklése szakított félbe. Egyáltalán nincs rossz hangja, de ezt nem ismeri be. Ezt is szeretem benne, hogy nem beképzelt, egoista. Pedig neki tényleg lenne mire, de mégsem az. A házunk előtt leparkol, majd mielőtt kiszáltam volna, ő is kiszállt a kocsiból. A járda szélén megállt, majd megvárt engem. Elkisért a kert kapujáig, majd megszólalt.
- Vigyázz magadra. - mosolyog rám.
- Rendben, te is. - mosolygok vissza, mire hírtelen közelebb lép, és megcsókol. Ez a csók... Annyira gyengéd.. Ajkai édesek és puhák. Kissé remegnek az ajkai, majd hírtelen elválnak az enyémtől, és a kocsi felé indul, miközben visszaszól egy bocsit. Beül az autóba, majd amilyen gyorsan lehet, eltiűnik. Megcsókolt.. Ne lehet ez igaz.. Most újra feltépte a sebet, ami majdnem begyógyult már.. Miért tette? Ez nem leht igaz..
Egy ideig a járdán álltam, majd a fejem kissé megrázva elindultam az ató felé. A kilincsért nyúltam, majd azt lenyomva kitártam magam előtt, beléptem, majd megemeltem a tekintetem. Hírtelen a vér is megfagyott bennem. Rose állt előttem, karbatett kézzel, és egy gonosz vigyorral az arcán.
- Te véletlenűl nem Michaellel vagy együtt?

2 megjegyzés:

  1. Szióó! :) Meglepi ezen a linken: http://youonlyliveonce5sos.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Uhh nagyon sokat késtem, mi? Eszméletlen jó! Nem akarok sokat várni a tkövire. pls szánj meg.

    VálaszTörlés